Hit és politika
Skóciában miniszterelnököt választanak. A hivatalosan First Ministernek nevezett vezetőt a skót országgyűlés választja meg, egy olyan intézmény, amelyik annyira fiatal, hogy a jelenlegi parlamentnek van olyan tagja, aki már az első választáson is győzött. 1707-ig is volt országggyűlés Skóciában, de Nagy-Britannia megszületése után ez megszűnt. A skót kvázi-függetlenség (devolúció) 1998-as brit elismerése után választották meg az első képviselőket, akik megválasztották az első (munkáspárti) skót First Ministert. Később a Skót Nemzeti Párt vált az ország legerősebb pártjává és ennek a pártnak a vezetője volt Nicola Sturgeon, aki február 15-én lemondott. Így a Parlamentnek új miniszterelnököt kell választania. A Skót Nemzeti Pártnak éppen, hogy nincs többsége, és a hét fős Zöld frakció támogatásával tud csak kormányozni.
Úgy tűnt, hogy két erős jelölt van: Kate Forbes, az alig harminckét éves pénzügyminiszter és Yousaf Hamza egészségügyi miniszter (Angus Robertson, akit esélyesnek tartottak, bejelentette, hogy nem indul, Keith Brown dittó, így Ash Regan, egykori államtitkár lehet még versenyben. Az sem teljesen érdektelen, hogy miért csak egykori).
Kate Forbes-t igen sokan támogatták, egészen hétfőn délutánig, amikor különös dolgok történtek. Délután kijött vele egy interjú a BBC-n, amelyben Forbes elmondta, hogy neki erős fenntartásai vannak az ún. nemi identitási törvénnyel (Gender Recognition Reform Bill) kapcsolatban. Itt álljunk meg. Nem Magyarországról beszélünk, ahol az apa férfi, az anya nő, Orbán Viktor pedig mindenható. Nem Sebestyén Balázs, Curtis, Schobert Norbi, Ákos és a többi fasiszta tahó mondja meg, hogy merre az arra. Nem véletlen, hogy nincs olyan, hogy magyar felvilágosodás, de annál inkább van skót, Hume, Ferguson és persze Adam Smith. Most menjünk tovább. Úgy másfél órával az első interjú után Kate Forbes egy másik interjúban azt mondta, hogy ő úgy gondolja, hogy szerinte a házasságnak férfi és nő között kellene köttetnie, ő bizony nem szavazta volna meg az azonosneműek házasságáról szóló törvényt és szerinte helytelen a házasságon kívüli szex. Az esélyei a következő tizenöt másodpercben jelentősen csökkentek, egyes befolyásos támogatói elfordultak tőle.
Itt most jön egy közbevetett megjegyzés. Skóciában volt egy botrány, amitől Kocsis Máté mind a harminckét ujját megnyalná. Egy Isla Bryson nevű transznőt egy női börtönbe zártak. Ami nem lenne akkora meglepetés, ha Isla Brysont nem kétrendbeli nemi erőszakért ítélik el, amelyeket még férfiként követett el. A furcsa az, hogy megdöbbentően civilizált módon vitatkoztak ezen (továbbra is az Egyesült Királyságban és nem Putyin-Alsón vagyunk), és ez az egész ráirányította a figyelmet a fenti nemi identitási törvényre. Arra a törvényre, ami miatt Ash Regan lemondott. A törvényt a devolúciós törvény harmincötödik szakaszára hivatkozva megvétózta Rishi Sunak (de facto vétóról van szó, formálisan a brit kormány skótügyi minisztere megakadályozta, hogy Károly király elfogadja a törvényt), szóval a világon semmi sem történt.
Figyelem ide vagy oda, Kate Forbes nagyon nehéz helyzetbe került és végül bocsánatot kért azért, ha esetleg megbántott volna valakit az interjúival. Nem, nem vonta vissza a megjegyzéseit, hanem elmondta, hogy ő a Skót Szabadegyház tanításait követi (szemben a Skót Egyházzal, ami a nemzeti egyház), ő ugyanúgy keresztény, ahogy a miniszterelnök hindu és London polgármestere muszlim, és…. most fog elbizonytalanodni Kocsis Máté, senkire nem akarja rákényszeríteni a vallási nézeteit, természetesen védeni fogja a kisebbségek jogait. Magánemberként van bizonyos elképzelése a világról, de tisztában van vele, hogy ez nem egyezik meg a skótok többségének a nézeteivel. Kocsis Máté már fel is jelentette Forbes-t a Mandinernél.
Forbes highlander, nem magyar politikus. Egy magyar politikus úgy hazudta volna pofán az újságírókat, mint annak a rendje. Forbes elmondta, hogy mi az ábra. Nagyon nem hülye, tudta, hogy következménye lesz, de nem hazudik bele a vakvilágba egy ilyen személyes interjúban, mert… mert keresztény. Big J.C elégedetten mosolyog, miközben a vaníliáskarikáját fogyasztja (mely vaníliáskarikák valamikor az én tulajdonomat képezték, de ez csak közbevetés). Na, ezért engem is feljelent a Kocsis Máté.
Kate Forbes nem esett ki a versenyből, de a bukmékereknél már Hamza az esélyes. A Zöldek nagyon kényesek az LGBT-ügyekre, és jelezték, hogy problematikusak számukra Forbes nézetei. A Nemzeti Párt referendummá akarta tenni a következő választást (ez egy elég orbános lépés lett volna, de a skót közvélemény nem volt rá vevő, ennek esetleg köze volt Sturgeon lemondásához), ebből sem lett semmi. Nem nagyon történik semmi, patthelyzetek sora alakult ki.
Forbes ügyének relevanciája az, hogy egy pluralista társadalomban a dolgok hajlamosak bonyolultabbak lenni, mint azokban, amelyekben egy olyan ember adja meg nekünk a mindennapi tutinkat, aki le sem tagadhatná bensőséges viszonyát az abált szalonnához (M. szíves kontribúciója).
Hiv.: @fortin2:
Az a kifogásom kereszténység általad vélelmezett emancipációja ellen, hogy ez teljesen “írott malaszt” volt. Semmi nem valósult meg belőle. Mert ugye, mire mész azzal, ha a “barbár alapú” megosztottságot, és alávetettséget esetleg felcseréled a feudalista alávetettséggel? Ráadásul még a barbár alapú is megmaradt, hiszen akiket nem sikerült megkeresztelni, azok továbbra is barbárok maradtak, elnyomottak, alávetettek, másodrendűek (rosszabb esetben kiirtandók). Pedig ez egy olyan államvallás volt, amely nagyon nagy mértékben befolyásolt, meghatározott mindenféle társadalmi aktust. Az ereje meg lett volna ahhoz, hogy ne csak malaszt legyen. A képviselői valahogy mégsem ez irányban szorgoskodtak, hanem nagyon is fenntartották továbbra is az elnyomást, ami az emancipáció ellentéte. Meddig kell visszamennünk ahhoz a történelemben, hogy azt mondhassuk, hogy ahhoz képest a kereszténység emancipálta a társadalmat?
@fortin2:
de gondolj bele, hogy lehetne kifejezett egyenjogúsító civilizációs hatása olyan eszmének, amelyik még évezredek múlva is defaultban etnocetrikus gondolatokra ösztönöz
@allofarkucsillagnezo:: Jajj, ne már… most akkor kezdjünk el együtt szégynekezni a komplett euroatlanti gondolkodástörténettel amiatt, hogy alapból a nyugati civilizációs projektben gondolkodunk, amikor történelemfilozófiáról stb. egy kommentet írunk. Igen, rosszul fogalmaztam, nem tettem oda a megszortó/cizelláló jelzőt, de emaitt had’ leygek már csak én buta ne verjük le a kereszténységen.
Hiv.: @ipartelep:: “mire mész azzal, ha a “barbár alapú” megosztottságot, és alávetettséget esetleg felcseréled a feudalista alávetettséggel?” Hát, elég sokra, hacsak nem gondoljuk azt, hogy az emberjogi alapú liberális demokrácia ideálállapotát kellene számonkérnünk innen vissza kétezer évre mindenütt és mindenkin…
Az odáig OK, hogy a kereszténységről meglévő igen rossz véleményed kimozdíthatlan. Annyit javaslok csak megfontolásra, hogy mint olyan társadalmi eszmét tekintsük, ami alapüzeneteiben (a hatalom számonkérhetősége, az emberi méltóság, az elesettekhez való odafordulás, a szeretet-parancs) a pőre erőszakon alapuló korabeli és későbbi viszonyokkal szemben hivatkozási forrása, mégpedig közvetlen államszservezetet és etikát építő forrása lett az euroatlanti civilizációnak. Ettől még nyilván bűnös dolgok tömege kapcoslódik hozzá is, de a pozitív társadalomszervező és eszmei helyiértéke ettől még a tröténelemben megvan. Ettől nyugodtan lehet a jelenben retrográd, meghaladott, lehúzó és inadekvát valaminek tartani, de a történeti realitást nem kellene kidobni ennek érdekében. Ha már a tudományos józanságot etalonnak tekintjük.
Hiv.: @fortin2:
Most ez az állításod teljesen a levegőben lóg. Nem végezted el az ellenpróbákat.
Mert hogy a többi vallás milyen mértékben épít a szeretetre, a számonkérhetőségre, vagy az emberi méltóságra, az elesettekhez való odafordulásra, azt ki kéne vesézni.
Ha a többi vallás is ezeket hirdeti, akkor megeshet az a csúfság, hogy nem a keresztény eszményekből következik a felvilágosodás, hanem éppen a sötétségben tartó keresztény gyakorlat ellen állt föl , ami szintén egy lehetőség.
Mert az athéniek a többistenhitükkel feltalálták a demokráciát. A rómaiaknál szintén többistenhittel 500 évig működött a köztársaság, az iszlám alatt fejlődött ki a matematika és a csillagászat, az ateista kínaiak elvoltak bölcseletekkel istenek nélkül is, és a buddhisták csúcsra járatták az emancipációt egészen a férgekig.
Hogy hol volt az elnyomásnak és erőszaknak kultusza, azt körül kéne keríteni. Nem sok vallásban, szerintem.
Viszont az erőszak gyakorlata ugyanúgy ott volt a keresztény gyakorlatban, mint mindenhol máshol, vélhetően.
Európában a kereszténység uralkodását a sötét középkornak is nevezik.
A kereszténység a többi valláshoz képest üldözte a tisztálkodást, az orvostudományt, a csillagászatot, a kémiát, az írástudást és tudományokat. Mindezek csak az egyház hatalmával szemben tudtak fejlődni.
Azt a gondolatot sem kéne elvetni, hogy a felvilágosodást a királyok kapzsisága hozta el, mivel világhódítás közben begyűjtötték a többi kultúra fejlesztéseit, és ezzel szereztek előnyt és tekintélyt uralkodásuknak európában.
Most tényleg, ha néhány jelszóból akarsz levonni következtetéseket, az mennyire gyenge már…
“A kereszténység a többi valláshoz képest üldözte a tisztálkodást, az orvostudományt, a csillagászatot, a kémiát, az írástudást és tudományokat. Mindezek csak az egyház hatalmával szemben tudtak fejlődni.”
Lélegzetelállító hülyeség. Tényleg, levegőt nem kap az ember. A sötétség netovábbja.
@lvrflde: kértem anokkot, hogy kicsit vegyen vissza, de képtelen rá. nem kell komolyan venni, ez az egyetlen megoldás 🙁
@lvrflde: Addig okés, hogy a humanisták “sötét középkor” fogalmát már meghaladta a történettudomány, de “lélegzetelállító hülyeségnek” titulálni egy — mégoly karcos — véleményt, amelyik arra célozgat, hogy talán mégsem az európai emberiség kulturális aranykora volt az 5-15. század, van éppoly lélegzetelállító.
Tudom, érvelésben nem illik csak szaktekintélyre hivatkozni, de az alábbiak sokkal jobban vannak megfogalmazva mint amire én valaha is képes lennék. És, ha még Mark Twainnek is megfelelt*, én végképp nem reklamálhatok. Szóval: egy W. E. H. Lecky nevű 19. századi történész írta a ‘History of European Morals from Augustus to Charlemagne’ könyvet, amiben a szentekről, tehát a keresztény egyház legkiválóbbjairól és mindenekfeletti példaképeiről szóló rész így kezdődik:
\
There is, perhaps, no phase in the moral history of mankind, of a deeper or more painful interest than this ascetic epidemic. A hideous, sordid, and emaciated maniac, without knowledge, without patriotism, without natural affection, passing his life in a long routine of useless and atrocious self-torture, and quailing before the ghastly phantoms of his delirious brain, had become the ideal of the nations which had known the writings of Plato and Cicero and the lives of Socrates or Cato. For about two centuries, the hideous maceration of the body was regarded as the highest proof of excellence.
\
DeepL fordításban:
Az emberiség erkölcsi történetében talán nincs mélyebb vagy fájdalmasabb érdekű szakasz, mint ez az aszketikus járvány. Egy ocsmány, hitvány és lefogyott, tudás, hazaszeretet és természetes szeretet nélküli mániákus, aki életét haszontalan és kegyetlen önkínzások hosszú rutinjában élte le, és rettegett agyának szörnyűséges fantomjai előtt vergődött, lett az ideálja azoknak a nemzeteknek, amelyek ismerték Platón és Cicero írásait, Szókratész vagy Cato életét. Körülbelül két évszázadon át a test förtelmes elsorvadását tekintették a kiválóság legfőbb bizonyítékának.<és itt jön egy konkrét felsorolás>
\
Továbbá, azt is vegyük észre, hogy az államhatalom és a keresztény egyház erős összefonódásának következtében, ha jelentős mértékű disznóság történt Európában úgy a 18. századig, abban a keresztény egyház(ak) többnyire könyékig benne voltak valamilyen módon.
\
Legvégül azt se felejtsük el, hogy a természettudományok történetében a 16-17. század fordulóján élt Galileit tartjuk nyilván mint az első jelentős természettudóst, aki deklaráltan a mérést/kísérletezést tartotta az állítások igazságának eldöntésére elsődlegesen alkalmas módszernek. A keresztény szellemiség ekkor már ezer éve Európában lényegében egyeduralkodó volt. Ez alapján nem állítanám, hogy őrületesen pörgették a civilizációs fejlődést.
@jotunder: : Ez nem matematika. A tudományos pontosság igénye nem mindenhol és mindenkor tesz boldoggá ;-).
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw: : “őrületesen pörgették a civilizációs fejlődést” Hát… leginkább szelektíven ;-). Pl. Sprenger-Institor (&al) egészen jó (sőt!) anatómiai ismeretekkel rendelkeztek a khmm… bűnösök vallomásának kicsikarása tekintetében. Na jó… azt hiszem félre kéne tenni egy picit a XXI. század szellemi fölényét* (ti. “olvastuk a könyv (vagy inkább fejezet?) végét”). A kereszténységnek nem kevés része volt Európa fejlődésében, és nem lehet csak egyes részleteket kiragadva, egyoldalúan szemlélni, se pro, se kontra, pláne nem *. Szvsz. sem őrületes rágalmakra, sem túlzó dícséretekre nem szolgált rá. A jelenkori harcos ateizmus a ló túlsó oldala, és lényegében igen rokon vonásokat mutat a fent említett “jámbor szerzetesek” hitbuzgóságával. Az egy más kérdés, hogy az alcsúti tahó “létező kereszténységétől” (ld. még “létező szocializmus”) kinyílik a zsebben a bicska :-/.
@ijontichy:
A harcos ateizmussal kapcsolatban javaslok egy előadást. https://www.youtube.com/watch?v=VxGMqKCcN6A . Számomra elég meggyőzően érvel, hogy miért van szükség militáns ateizmusra. Rágalmakra szerintem sincs szükség, legjobb emlékezetem szerint csupa olyat írtam, ami bizonyítható, és is épp elég durva: https://www.youtube.com/watch?v=cRsaxXrjk3w
Azt pl. nem állítom, hogy nem volt nagy szerepe a kereszténységnek Európa fejlődésében (és ezzel együtt a világ más részeinek a leigázásában, de erről haszonélvezőként nem panaszkodom). Biztos nagy haszna volt a távoli őseink esetében a vakbélnek is. A jelen szempontjából ez annyiban releváns, amennyiben valami következtetést le lehet vonni belőle. Nem akarom a mai mércével mérni a régi dolgokat, de amikor már ott volt világi személyeknél a modern mérce, azzal igen. Az is fontos, hogy ha felsoroljuk a pozitívat, akkor ne feledkezzünk el a negatívról sem. (Nem tudom kinek a példája, hogy Angliában ellentmondásos, hogy a pénzt a Royal Mint nyomtatja, de az államadósság az National Debt, nem Royal).
@ijontichy: A polémia olvasatomban akörül zajlik, hogy az elméleti kereszténység (értsd: valóban Jézus szándékainak megfelelő) és a gyakorlatban megvalósítani sikerített kereszténység mennyire hatott inspirálólag és mennyire gátlólag az európai kreatív szellemekre? Én összességében a gátlást látom erősebbnek (azaz lehetett volna a rendelkezésre álló emberanyagból sokkal jobbat és többet is kihozni), nem tagadván, hogy változatos műfajokban született sok-sok nagyszerű alkotás egyházi ösztönzésre. Kétségtelen, a zsidó-keresztény mitológia tetszőleges műfajban alkotó művésznek bőven ad témát.
Az ambivalenciát illusztrálandó: egészen pazar, mérnöki, pénzügyi és művészeti szempontból kiemelkedő alkotások pl. a kölni Dóm és a Szent Péter-bazilika. De kétlem, hogy Jézus vagy valamelyik kisebb szent direkt közbenjárása kellett az építési projekt sikeréhez. Arra célzok ezzel, hogy ugyanez a mérnöki és művészeti teljesítmény alighanem egy gigantikus közkönyvtár (általános művelődési intézmény) létrehozására is alkalmas lett volna mintegy megújítva és egyben meghaladva az egykori alexandriai könyvtárat. Amivel szerintem előrébb lenne az emberiség.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw: De hát az egyik legfontosabb civilizatórikus szerepe a keresztény egyháznak a középkori időkben éppen a könyvtárként és (mai szóval) tudásközpontként funkcionálás volt (pl. Cluny, aminek a könyvtárát amúgy a felvilágosodás jegyében 1790ben az antiklerikális progromban fosztották ki /égették el a vallási sötétségtől megszabadult polgárok…) Így mentették át a sötét időkön a kultúrát, államszervezeti ismereteket és adták át a római romokon újraszerveződő európai civilizációnak.
Az igaz, hogy az említett székesegyházak idején nem közkönyvtárak épültek, ebben némi szerepe lehett annak is, hogy nem voltak nyomdagépek még, így megtöltésük könyvekkel nem lehetett volna egyszerű – amit bizonyára fájlaltak az olvasni vágyó és tudó hatalmas tömegek, akiknek sok idejük és energiájuk is akadt volna rá.
De a lényeg: sztem egyébként az euroatlanti keresztény kor műalkotásai és minden más fejleménye nem a kereszténység eredménye, azok társadalmi.innovációs-kulturális közösségi produktumok, amelyekhez a keresztény alapozású szellemi háttér adottság volt. Arról lehet vitatkozni, hogy ez a szellemi háttér mikor és mennyiben volt ösztönző vagy éppen hátráltató (lásd még Max Weber protestáns etika stb.), nyilván ez is, az is. De két szempontból ez az arány majdnem tökmindegy.
Egyfelől a sokkal fentebbi állításom csak annyi volt, hogy a kereszténység, mint antropógiai-etikai-társadalmi eszme a létrejöttétől kezdve abban jelentett döntő újdonságot ebben a nyugati régióban, hogy az emberek összességére terjesztette ki az Imago Dei alapján az emberi mivoltunkban meglévő egyenlőséget/befogadást és az erőszakos öszönök/konfliktusmegoldások megfékezését, amiből aztán következett a modernitásig tartó folyamatos fejlődése a gyakorlati emancipációnak is (akár az egyházi intézményrendszer ellenében). Ennek nyilván rengeteg etikai/tudományelméltei stb. ága-boga van, de mindez az előbbi tényből következik.
Másfelől a jelenkori kereszténység poszt-konstantini állapota (vagyis az államszervezetből való adminisztratív kiszorulása) és ideológiai monopóliumának elvesztése miatt (mindkettő igen üdvös fejlemény) teljesen irreleváns a mai keresztényi privát vagy közéleti aktivitás megítélése szempontjából, milyen nagyszerű vagy éppen retrográd is volt bármikor a kereszténység vagy az egyházak működése. Annak a maga mostani érvényeségével kell helytállnia magáért, a mostani hitelessége ítéletetik meg a képviselőinél a magán- és közéletben egyaránt, az egyéni élethelyezetekre adott válaszokban, világmagyarázati igényekben stb. Nem lehet kényelmesen Pannonhalmára mutogatni, de nem lehet dezavuálni az inkvizícióra hivatkozva sem, ebből a szempontból.
És itt érünk vissza a poszthoz, sajnálom, ha az eltérítésekben magam is közreműködtem…
@fortin2:
Szerintem sok mindenben egyetértünk. De van, amit fontosnak tartok megjegyezni,
1. Valóban, az egyház jelenkori tevékenysége az elsődlegesen fontos a hasznosságának megítélésében.Ugyanígy, az egyháztól elkülönítve, a hitről.
2. Az egyház vagy a hit esetleges hasznosságának vagy kártékony semmi köze ahhoz, hogy a hit igaz-e, létez(nek)-e isten(ek). A hasznosság nem tesz semmit igazzá, ahogy a kártékonyság sem hamissá.
3. Az katolikus egyház esetében azonban nem lehetséges teljesen elfeledkezni a múltbeli viselt dolgairól, mindaddig, amíg a pápát dogmatikusan, hit és erkölcs dolgában tévedhetetlennek hirdetik. A tévedhetetlenség és az Isten jósága egyetlen egy pápai gonosztett létezése esetén már inkompatibilissé válik. A kettőt együtt tovább hirdetve hitelességet elég nehéz elképzelni.
4. Ugyanígy, ha a hívők a hit szempontjából azzal érvelnek, hogy azért van rá szükség, mert anélkül nincs (abszolút) erkölcs, akkor nem meglepő, hogy egy ateista felemeli a szavát. Ezt az állítást egyrészt felháborítónak és sértőnek tartom, másrészt, ellenőrizhetőnek. Ha csak egy pillanatot találok a történelemben, amikor a hit az erkölcs ellen dolgozott, a hipotézis kimúlt, mint a norvég kék papagáj.
A poszthoz én a 4. pontban csatlakoztam, ugyanis az szerepelt benne, hogy a politikus hölgy azért nem hazudott, mert keresztény. Ha nagyon eltérítettem vele itt a diszkussziót, azt sajnálom, de ezt a pontot elég fontosnak tartom.
Én azt gondolom, hogy lehet ezt csűrni-csavarni, keverni-kavarni (és meg is teszik bőszen), de a vallás (mindegyik), az ész trónfosztása. Elsősorban intellektuális, és kognitív szempontból azok. Butaságokat, hülyeségeket, és hamis tartalmakat terjesztenek az élet, a világmindenség, és minden-el kapcsolatban. Ez pedig botrány, és menthetetlen, továbbá, kimagyarázhatatlan. Ebből az intellektuális, értelmetlen romhalmazból, (ami minden vallás), pedig az is következik, hogy ha valakinek etikai rendszerre, morális szabályokra van szüksége, akkor az ügyben nem túl célszerű a vallásokhoz fordulni. Mert ugye ez olyan, mintha pl. hadi-stratégiai ügyekben a bolondok házában magát Napóleonnak képzelő ápolthoz fordulnánk. Az nem annyira célszerű… Egy etikai rendszert persze nehezebb elhibázni, mint egy tényszerű tartalmakat leíró rendszert. És számon kérni is nehezebb, hiszen a morál nem tényekről szól. De azért az is látszik, hogy a vallások etikája, amely ugye gyakorlatilag egy ókori dogma leírásai, már nem mindenben felelnek meg a modern korunk felvilágosultabb eszméinek célszerűségeinek, humánus meggondolásainak. Ez látszik ugye? Mert ha nem látszik, akkor ott nagy baj van a “világszemlélettel”.
Tehát akkor mi van? Akkor bizony az van, hogy semmilyen szempontból, etikaiból sem érdemes egy ókori, maradi, őskonzervatív, magát isteni kinyilatkoztatásnak, és abszolútnak tartó (röhej) erkölcsre hagyatkozni. Ennyi, kész azzal nem kell foglalkozni. A világ kereke előre forog, annak ellenére, hogy vannak még jó sokan, akik megpróbálják ezt a forgásirányt megfordítani. Nem fog sikerülni nekik. (Ez most egy kicsit ilyen kiáltványos lett, de nem baj.)
@fortin2: Szerintem nem oly’ nagyon súlyos az az eltérülés, ráadásul én roppantul élveztem a kommentfolyamot olvasni 🙂
Azt szeretném csak az egyházi civilizációs folyamathoz hozzátenni (és ezzel megpróbálok leszállni végre a témáról), hogy a közkönyvtáras példámban a KÖZ volna a hangsúlyos rész. Amivel szöges ellentétben az egyház monopolizálta a tudást (meg akarsz tanulni írni-olvasni? irány a papi pálya annak minden szigorú hierarchiájával). Olyannyira, hogy pl. Dan Brown még manapság is hihetően hangzó sikersztorikat tud írni arra alapozva, hogy a pápai könyvtárban milyen cuccok vannak eldugva ezer éve.
Nem akarok megint elkalandozni, de elég furcsának és igencsak a jelenföldi, világi jólétre való törekvésre irányulónak találom ezt az eljárást. Merthogy Jézus nem válogatott az emberek között — márhogy kiket hajlandó kiművelni. Bár arra kétségtelenül ösztönözte a 12 tanítványát, hogy kövessék és terjesszék a tanait, a közembert a közemberi mivoltában meghagyva kívánta edukálni és jobbá tenni.
És lett volna idő erre a “sötét középkorban” is — ha a tudást birtoklónak lett volna ilyen szándéka
https://mult-kor.hu/tbbet-dolgozunk-mint-a-kzepkori-jobbagyok-20190516
\
Mostmár tényleg abbahagyom.