Jobboldali költők borzalmasan gyenge versei V.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Ígéretemhez híven a múltba révedünk, hogy megismerkedjünk Szittya Attila Bendegúz költészetével. Ő a múlt század első felének ismert alakja volt. Amikor még csak ismerkedtem remekeivel, sokáig nem tudtam eldönteni, komolyan gondolta-e ezeket az izéket, amiket írt, vagy paródiánaxánta-e őket. Nehéz elképzelni, hogy valaki egészen komolyan „Megfúvom szittya lantomat” címmel adja ki kötetét, pedig ő ezt tette (1934-ben). Kedvenc szokása volt átdolgozni példaképei — elsősorban Petőfi Sándor — költeményeit. Legismertebb talán az alábbi négysorosa:
Talpra magyarok,
Hí a hazátok!
Itt az időtök,
Most vagy sohátok!
Lehet-e ezt egyáltalán komolyan gondolni? Előbb-utóbb (például az Egész úton München felé c. remekét olvasván) mégis arra kellett hajlanom, hogy ezek mégse viccek, hanem népnevelő és lelkesítő szándék termékei. Ez lehet az a sajátos helyzet, amikor a művek egyben önmaguk paródiái is. Amint ígértem, a költő ars poeticáját tárom ámuló szemetek elé:
Szittya Attila Bendegúz: Én mint nemesi sarj
Én mint nemesi sarj
Szeretem a lovat a kutyát s a nőt,
Mivel életvilágom
Már ehhez nőtt.
Én mint nemesi sarj
Szeretem a jót, nemeset s szépet,
<
p class=”pro p”>Miből verseimhez
Ihletet meritek.
A mű értő esztétikai elemzését (Halmai Tamás tollából) itt olvashatjátok:
http://magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/200206/30.html
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517494-6ab3a0c5ea623' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517494&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517494-6ab3a0c5ea623&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517494-6ab3a0c5ea623' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nődögél a kis életvilágja, Habermas meg Parsons sírjába veti magát, forogni egy kicsit.
Nem szeretek ilyeneket leírni, de ez fáj!