Jobbosok és balosok

 

Ez is a Korridoron jelent meg, de még 2002 nyarán. Koreában voltunk, a Pohang Egyetemen. Egyszer csak az index címoldalán megjelent egy hír, hogy elfoglalták az Erzsébet hidat. Ültünk a gépek előtt, magyarok, sokezer kilométerre Magyarországtól, és nem nagyon értettük mi történt. Mekkora kaland, elfoglalták az Erzsébet hidat. Koreában is volt hasonló eset 1980-ban, Gwangjuban, ott a baloldali diákok foglaltak el egy egyetemi campust, és a rendőrség ott is győzött, csak közben megölt kétszázhét embert. Más ország, más történelem, más arányok.

 

<

p style=”text-align: justify”>Ezek a különös események 1599 júliusában történtek meg a
Japán-tengeren. Több mint fél év telt el azóta, hogy Yi Sun-shin
tengernagy a koreai flotta parancsnoka meghalt egy csatában. Toyotumi
Hideyoshi sógun sem élt már, a Nagy Hóditó, kinek hajóit Yi admirális
szétverte a Noryang szorosban. A tengert Korea péncélozott
teknőchajóinak, a kobuksonoknak ágyui uralták.

Egy ilyen hajó parancsnoka volt Kim-chong kapitány. Szüleit nem
ismerte. Egy konfuciánus kolostor szerzetesei nevelték fel. Hétéves
korában megtanult irni, tizennégy évesen pedig már Ching-doyin-nek a
nagy jogtudósnak müveit olvasta. Aztán egyik napról a másikra elhagyta
a kolostort és beállt Sangjo király seregébe. Yi admirális kapitánya
lett, ott volt akkor is amikor a japánok golyója leterítette a
Tengernagyot. A haldokló Yi bizta rá a Hajnali Nyugalmat, kedves
hajóját.

Kim feladata az volt, hogy szálljon partra az Ojima szigeten és
öljön meg annyi férfit, asszonyt és gyereket amennyit, csak bír. A
parancs az parancs, Kim nem kérdezett. Ojima védtelen sziget volt, a
Hajnali Nyugalom gyors, tengerészei bátrak.

Könnyű feladat volt, de Kim kapitány mégsem tudott aludni egész
éjszaka. Még soha nem ölt asszonyokat és gyerekeket. Tudta,
Ching-doyintol tudta, hogy a királyi parancs önmagában jó,
megkérdőjelezése pedig önmagában téves. Az igazság Sangjo király
parancsának ugyanúgy része, mint az esőnek a nedvesség, mint a
kősziklának a keménység.

Ötven mérföldnyire voltak a japán partoktól, amikor Young-bok, az
első tiszt lélekszakadva rohant parancsnokához. Mintha tigrist látott
volna, mondják a koreaiak, ha ilyet látnak. Young-bok képtelen volt
megszólalni, egész testében remegett. Két mérföldre a Hajnali
Nyugalomtól, a reggeli ködből váratlanul egy japán hajó tünt fel, egy
páncélos hajó.

– Ez a Kék Vércse, az áruló Myung-son hajója – mondta Kim a tiszteknek.

A nagy Yi Sun-shin felkészítette erre. Tudta jól, a Kék Vércse
gyorsabb, mint a Hajnali Nyugalom, de ismerte a gyengéit is. Ráadásul a
Kék Vércse japán kapitányának, akárki legyen is az, nem lehetett
semmiféle gyakorlata a kobuksonokkal vívott harcban.

– Egy csónak közeledik! – kiáltotta a figyelőtiszt, a sasszemü Ryu-wong.
– Tokugawa hadúr zászlaja van rajta – tette hozzá.
Kim elővette a zsebébol az üvegcsövet, amelyet egy portugál matróztól kapott. Az üvegcsővel messzebbre látott mint Ryu-wong.

– Odamegyek – szólt Young-boknak.
– Nagyon veszélyes, kapitány úr, ne menjen! – kérlelte az elsőtiszt.
– Csak az ostobaság veszélyes, Young-bok, csak az ostobaság – válaszolta Kim kapitány.

Húsz perc múlva ért egymás mellé a két csónak.
Shimura Maszaki kapitány zöld-arany köpenyt viselt, a Bizalom köpenyét.
Kim kapitány vörös-sárkány köpenyt vett fel, a Megfontoltság köpenyét.
Shimura lágy puszani koreait beszélt, Kim kemény, nehézkes kyotoi japánt, jól megértették egymást.

– Ugye ölni mész Ojimára, kapitány? – kérdezte Shimura.
– Te is ölni mész, kapitány, Cho-se-ba vagy Andong tartományba – válaszolta Kim.
– Ártatlan asszonyokat fogunk megölni kapitány – mondta Shimura.
– Kétszázat vagy még többet – sóhajtotta Kim.

 -Az tanította mesterem, hogy Tokugawa hadúr parancsában úgy bújik
meg az igazság, mint a fehérség a rizsben – nézett Shimura Kim szemébe.
– Ismerem a tanítást – mondta Kim -, ismerem a tanítást.

Aztán még sokáig beszélgettek. A kolostorokról, melyekben
felnőttek, a könyvekről, amelyekből tanultak, még a kedvenc
zsámolyukról és köntösükről is. Végül elmesélték egymásnak
legféltettebb ifjúkori titkukat, kedvenc kínai irásjelüket. Shimura a
Napot szerette a legjobban, ahogy megpihen a hegyek felett. Kim is
ugyanezért rajongott, egykor ezerszer és ezerszer rajzolta le
ecsetjével, hogy gyönyörködjön benne.

A hivatalos japán történelemkönyvek szerint Shimura kapitány
elsüllyesztette a Hajnali Nyugalmat, majd visszatért Nariga kikötőjébe
egy zsákmányolt zászlóval.
A háború végetért,Tokugawa hadurat pedig lefoglalta a belpolitika.

A szöuli királyi palotában viszont a Kék Vércse zászlaját őrizték
meg, amelyet Kim-chong kapitány hozott el Sangjo királynak, aki a
japánokon beteljesedett bosszúja után a törvényhozásnak és a
reformoknak szentelhette idejét.

Az Igazság pedig megpihenhetett végre, miként a Nap a hegyek felett.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516609-6a044f34ece43' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516609&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516609-6a044f34ece43&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516609-6a044f34ece43' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>