Közgazdászok
Eredeti szerző: jotunder
Ezt a posztot nem írtam volna meg, ha az imbecillis Matolcsy nem rúgja ki Kónya Istvánt, az MNB kutatási részlegének vezetőjét. Talán akkor sem írom meg, ha nem beszélnek arról, hogy Kónya utódja állítólag az a Csizmadia Norbert nevű geográfus lesz, aki a Magyar Banán nevű elmekórtani esemény elkövetésében segédkezett Matolcsy Györgynek. Ennek ellenére ez a poszt nem róluk szól, hanem az ún. elmúlthuszonötévről, amelyről mostanában annyit beszélnek.
Az ún. elmúlthuszonötévben nagyjából száz magyar közgazdász szerzett doktori fokozatot valamely nyugati egyetemen. Olyan egyetemeken is, mint a Harvard, Princeton, MIT, Berkeley, Oxford, Cambridge… Több mint kétharmaduk már külföldön él. Egy normális országban közülük került volna ki a Nemzeti Bank elnöke, az elitegyetemek tanszékvezetői, az akadémikusok, a vezető elemzők, a közgazdász szakma krémje. A mi ún. elmúlthuszonötévünk valahogy máshogy alakult. A mi ún. elmúlthuszonötévünknek nem volt igazán szüksége rájuk. Az országot elárasztották a kóklerek Lentner Csabától Bogár Lászlóig, egész szakmákat zabáltak fel, egész egyetemeket tömtek le a torkukon, de ez a poszt most még csak nem is róluk szól.
Ez a kis poszt a mechanizmusról szól. Arról a mechanizmusról, amely nem az ún. elmúlthuszonötévben gyökerezik, hanem kicsit régebben, az ún. mégelmúltabbharminckétévben.
A Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztálya nemrég úgy döntött, hogy ezentúl közgazdaságtudományi akadémiai doktori disszertációt csak magyar nyelven lehet beadni. A döntést Bélyácz Iván közgazdászprofesszor a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, osztályelnök szignálta, aki személyesen nem sűrűn publikált nemzetközi folyóiratban (forrás scholar.google.com). Az ilyesmit nagyon szokták unni a kedves olvasók, de én azért leírom. Megnyugtatom, hogy nemcsak ők unják az ilyesmit, hanem a legbefolyásosabb közgazdász akadémikusok is, mint például Szentes Tamás, Zalai Ernő és Csaba László, akik szerint a közgazdaságtudományban a könyvek és könyvfejezetek írása a döntő és nem a folyóirat publikáció. Ebben ugyan egyáltalán nincs igazuk, de az ún. elmúlthuszonötévet sem az igazságaiért szeretjük.
A Magyar Tudományos Akadémia megfelelő bizottsága egyébként rendelkezett arról, hogy mely közgazdaságtudományi folyóiratokat lehet A kategóriásnak nevezni és valamiért belekerültek olyan folyóiratok is a listába, amelyeket Nyugaton inkább C kategóriásnak vélelmeznek, de – nyilván teljesen véletlenül – magyar közgazdász akadémikusok publikáltak bennük. Így alakult. Az ún. elmúlthuszonötév az ígyalakulásokról nevezetes.
Alapvetően tehát nincs baj az ún. elmúlthuszonötévvel, sikerült elkergetni azokat, akik a helyünkre ülhettek volna, mi ülünk a helyünkön, és mi mondjuk meg azt is, hogy holnap ki fog a helyünkön ülni. Mi.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519262-6969e5215052a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519262&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519262-6969e5215052a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519262-6969e5215052a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: „ami nem „impaktos” az nem folyoirat”
Minden tiszteletem mellett, ez baromság.
@Holger Hartland: mondjuk úgy, láttam már olyan dolgot, amelyet szívesebben nem láttam volna. nézd, a matematika azért nem olyan, mint a hegymászás a Mount Everesten vagy a kommandósság Afganisztánban. vannak rituális sörözések (a Fekete-erdőben van egy intézet, ahol effektíve bátorítják a sörözést), és ezekre az alkalmakra szükségünk van a saját kis történeteinkre. igen, vannak ilyen történetek. de nem hal meg bennük senki.
„A prezi alapján kb. arról van szó, hogy a magyar közgazdászok alacsonyabbra teszik a lécet a nemzetközi sztenderdnél, így a hazai mezőny át is tudja ugrani. Ami a még ennél is jóval magasabbra ugrani tudó új magyar közgazdásznemzedéket úgy tűnik, zavarja, mert így az ő nemzetközi mércével jobb teljesítményük nem válik el a megszokott hazaitól.”
Ennél sokkal többről van szó. Mivel elmaradt a 90-es években az akadémiai tagság revíziója, a régi akadémikusok választják az új tagokat; komoly befolyásuk van a nagydoktori fokozatok odaítélésére és ezzel az egyetemi világra és még sok minden másra is. Az egyetlen(?) kiút az lehetne, hogy nagyon komoly és objektív kritériumok alapján lehessen valaki nagydoktor- vagy akadémikus-jelölt. Ha azonban manipulálva vannak a teljesítménymutatók, akkor könnyedén továbbélhetnek a klientúrák. És sajnos ez van más osztályok esetében is, egészen elképesztő figurák rendes és levelező tagok, nagydoktorok, és ami még szörnyűbb, hogy ez folyamatosan újratermelődik. Ráadásul nemzetközileg is elismert emberek is játszanak össze klikkérdekből színvonaltalan figurákkal – ezért is lenne fontos a külső mérce, hogy ne legyen lehetséges nulla teljesítménnyel komoly címeket elérni.
BTW: én is lettem leizélve (és leértékelve) Bolyai ösztöndíjban azzal, hogy nem publikálok magyarul.
@közösperonos átszállás: nemzetközi témában?? engem az impakt faktor konkrétan nem nagyon érdekel, a laperősség területenként változik, az IF az egyes területek idézettségi kultúrájától függ, ami nagyon erősen különbözhet. én elvárom egy közgazdász akadémikustól, hogy hatvanéves korára legyen cikke olyan folyóiratban, amit a szakma jó újságnak tart. egészen rossz újságoknak is számítható impakt faktora.
@ipartelep:
„Másrészt viszont, ki az az elvetemült tudós, aki tudatosan, és szándékkal hazudik?”
A publish or perish elv, a dollárban/euroban mérve milliós grantek, illetve a követhetetlenség határára gyorsult fejlődés korában nem kell ehhez olyan hűde elvetelemültnek lenni. Az adat- és ábramanipuláció az empirikus tudományokban sajnos gyakoribb mint azt a közvélemény hinné és a finom, lényegében ártalmatlan kozmetikázástól (amiben a pszichológiai korlátok miatt talán senki sem 100%-ig vétlen) a viszonylag ritka nettó hamisításig terjed a spektruma. Rátesz egy lapáttal a még nagynevű folyóiratokat is elérő mondjuk úgy, bulvárosodás (ld. Barabási itt már többször megrágott munkásságát), valamint a sajtó felelőtlensége és szenzációhajhászsága. „Fizikusok szerint” = múlt héten felkerült egy preprint az arxivra amit 2 hónap múlva röhögve visszadobnak peer review-n, vagy „nemrég megjelent tanulmányban kimutatták” = elérhető egy pároldalas összefoglaló, a pontos adatok ill. a részletes metodológia még hónapokig nem lesz elérhető sehol és nem véletlenül – de sebaj, a BBC címlap már összejött, a cáfolat meg mínuszos hír, vagy silent edit ha lesz…
@jotunder: „a laperősség területenként változik, az IF az egyes területek idézettségi kultúrájától függ, ami nagyon erősen különbözhet.”
Ez így rendben van, akkor nem szóltam. Néha azért szólsz ki olyan hogyismondjamcsak, „matematikus-rasszista” hangnemben. 🙂 De akkor false alert.
„egészen rossz újságoknak is számítható impakt faktora. „
Egy bizonyos érték alatt nincs neki mégse hivatalosan. Lehetne, logikus is lenne, de nincs.
CS-ben pl. az utóbbi pár évben nőtt ki IF-ja egy rakat újságnak. Ami mögött az van, hogy a konferenciacikkek terjedelmi korlátait növelték (tíz éve a Springernél 6/8 oldal volt a jellemző, most 8/12, IEEE-nél négy oldal, most négy oldal + egy külön csak a hivatkozásoknak), pont abból a célból, hogy több legyen a hivatkozás és nőjenek az „impaktok”.
@snakekiller23:
en.wikipedia.org/wiki/Sch%C3%B6n_scandal
en.wikipedia.org/wiki/Haruko_Obokata
@ipartelep: a fent említett Haruko Obokata főnöke az intézeti szobájában akasztotta fel magát a nyáron.
@ipartelep: „Tények” pedig nincsenek a tudományban, a tudományfilozófiában lezajlott viták folyományaként immár évtizedek óta tarthatatlannak ítélik ezt a tudományfelfogást. Érdemes pl. Quine-t, Poppert, Lakatost, Kuhnt, Laudant, Bloort, Laki Jánost, Fehér Mártát és társaikat olvasni. Például ezek nagyon jó írások: epa.oszk.hu/00700/00775/00040/297-305.html, http://www.matud.iif.hu/07feb/04.html.
Ha nem lett volna az elmúlt huszonöt év, a posztíró vegy egy kutatóintézetben ülne, ahol pártvonalon jól fekvő osztályvezetők mondanák meg a tutit, vagy emigráns lenne, és az Amerikai Népszavban vagy a Látóhatárban írhatna. A tüntetések hangadói, ha jelenlegi politikai elveiket követnék, vígan szavaznának a Népfrontra, ha nem, akkor szamizdatolhatnának. A nemzeti radikális fiatalok, akik a felmérések szerint a többség a közgázon, gyűjtené az erdélyi magyar kultúra emlékeit a Népművelési Intézetben.
@Kuviklacz:
erdekes: a rendszervaltas tenye determinalta az utana kovetkezo huszonot evet. elso hallasra, nem tul eros labakon allo elmelet.
@Kuviklacz: a kerdes az, hogy mennyire kudarcos az elmulthuszonot ev, nem az, hogy jo-e, hogy megdolt a kommer rezsim.
@Kuviklacz:
Ha _másmilyen_ (teccikértenikérem) lett volna az elmúlt 25 év akkor most már csak Ausztriától lennénk lemaradva némileg, nem Lengyelországtól, Csehországtól, a posztszovjet balti államoktól, sőt (szégyenek szégyene) talán még Szlovákiától is az óriási kezdeti előnyünk ellenére. És ezt nem lehet (csak) OV-ra kenni.
@Kuviklacz:
„A nemzeti radikális fiatalok, akik a felmérések szerint a többség a közgázon”
Egyébként WTF, az biztos, hogy sokan vannak, nadehogy a _többség_ arra mi a forrás? Komolyan érdekel, hihetetlennek tartom.
@jotunder: Csak emlékeztetőül. Ezt írtam: ” Másrészt viszont, ki az az elvetemült tudós, aki tudatosan, és szándékkal hazudik? Vannak ilyenek is, de ritka.”
Azt állítod, hogy gyakori az ilyesmi a tudományban? Ha igen, mennyire gyakori, mit jelent a gyakoriság itt?
Ja, a fentebb is említett Barabási _nekem_ nem tűnik igazi komoly tudósnak. Hanem halandzsaművésznek tűnik nekem. És persze (tudom) ezzel én túl szigorú vagyok, és azt készségesen elismerem, hogyha ha ezeket a „posztmodern tudósokat” is belevesszük a szórásba, akkor sokkal gyakoribb lehet a hazudozás.
@furiRosa: Nincsenek tények a tudományban? Másként szólva: A természettudomány nem a valóság objektív tényeit próbálja kikutatni, és leírni? No ez igazán forradalmi elképzelés lenne, ha így lenne (csak viccelek), csak attól tartok, hogy te itt valamit nagyon félreértettél.
@Holger Hartland: „A prezi alapján kb. arról van szó, hogy a magyar közgazdászok alacsonyabbra teszik a lécet a nemzetközi sztenderdnél, így a hazai mezőny át is tudja ugrani. Ami a még ennél is jóval magasabbra ugrani tudó új magyar közgazdásznemzedéket úgy tűnik, zavarja, mert így az ő nemzetközi mércével jobb teljesítményük nem válik el a megszokott hazaitól.”
Ez nem teljesen rossz összefoglalás, de egy kicsit cinikus. A „hazai léc” igazából ferdén van feltéve, bizonyos szögből (a csak hazai piacra játszóknak) viszonylag könnyű megugrani, a nyugatról érkezőknek meg nem, illetve nem éri meg.
journals.aps.org/prd/abstract/10.1103/PhysRevD.23.1567
ez egy jo lap. erdekes az elso szerzo :))))
@jotunder: A Banczúr prezi felett elsiklottam, nem láttam, bocsánat, így a megjegyzéseim nagyobbik része nem érvényes. Az marad meg, hogy a prezi is következetesen nemzetközi láthatóságról szól, és jelzi, hogy mennyi gond van a folyóiratcentrikus tudományértékeléssel – de ettől az még nyilvánvalóan igaz, hogy ha egy olyan magasen pozícionált (s ezzel igen komoly forrásokhoz hozzájutó) társadalomtudósok, mint a közgazdász akadémikusok, ennyire kevésbé láthatóak nemzetközileg, akkor ott nagy gond van. A legjobb indulattal is beszámítva mindne beszámíthatót, annyi biztos, hogy nem tettek meg eleget a maguk és intézményük számontartottsága érdekében.
@jotunder: ha valaki nem tudná, az első szerzőt nevezték ma ki amerikai honvédelmi miniszterré.
@jotunder: Miért megdőlt?
@snakekiller23: „Ha _másmilyen_ (teccikértenikérem) lett volna az elmúlt 25 év akkor most már csak Ausztriától lennénk lemaradva némileg”
Ausztriától mindenképp nagyon le lennénk maradva. Szerintem a max. reális elvárás annyi lehetne, hogy utolérjük Csehországot (ami egyszerű földrajzi okokból még mindig irreálisnak tűnik).
@ipartelep: Nem gondolnám, hogy bármit is félreértenék.
Karl Popper már 1935-ben arról írt, hogy az emberi tudás fallibilis, és ez nem csupán a hipotéziseinkre, háttérfeltevéseinkre és a predikcióinkra vonatkozik, hanem azokra a bázisállításokra is, amelyek segítségével az elméletek falszifikálhatók lehetnek. A bázisállítások megfigyeléseket rögzítő szinguláris egzisztenciaállítások, azonban nem igazolhatók szerinte, hanem az adott kor tudósainak konszenzusa alapján fogadják el őket.
Az analitikus-szintetikus különbségtételhez l. Quine Az empirizmus két dogmája c. 1951-es írását.
További olvasnivalók: plato.stanford.edu/entries/evidence/#ObjPubIntEviNeuArb,
plato.stanford.edu/entries/physics-experiment/.
plato.stanford.edu/entries/truth/
@közösperonos átszállás: Illetvehát false _alarm_, így írjon az ember kommentet akkor, mikor már eleve el van késve. 🙂
(És visszaolvasva amúgy nem volt az false alarm, a kijelentés egyértelműen az volt, hogy nemIFesújság-nemújság (nem pedig az, hogy nemIFesújság-gagyi), de JT pontosított/helyesbített, akkor meg igazából mindegy.)
@furiRosa: De azt ugye tudod, hogy a filozófia, az ismeretelmélet, és a tudományfilozófiai is, olyan természetű, és úgy műxik, hogy mindenféle filozófusok beszélnek mindenféléket, és aztán mások ezeket vagy elfogadják, elhiszik, vagy nem? Másképp mondva: a filozófia tárgya olyan, hogy az állításainak az igazolása más jellegű, mint a természettudomány állításainak az igazolása. És itt pontosan erről van szó: Az általad idézetteknek van valamilyen véleménye egy tudományfilozófiai kérdésben, másoknak meg ugyanarról más a véleménye. Na akkor melyiknek van igaza? Ki dönti el ezt, és hogyan? Ez a filozófiai rész.
Az meg a konkrét tudományos rész, hogy a természettudomány tényekkel foglalkozik-e. Megjegyzem, még olyan elképzelés is van, hogy a filozófia is tényeket, és igazságokat ír le (vagyis próbál), valamiféleképpen a valóság tényeit. Ez persze zizis álláspont, nem feltétlenül hamis, csak zizis, bonyolult. De az nem, hogy létezik objektív valóság, fizikai külvilág, és azt „le lehet írni”. És hogy pontosan milyen ennek a leírásnak a jellege, no hát azt elemezgetik ezek a jóemberek Poppertől Quine-ig, és hát ez ügyben lehet azt gondolni, hogy egyiknek van igaza, vagy azt, hogy a másiknak, de azt eléggé bajosan, hogy „ebben ez a feltétlen igazság”. Ugyanis, ha ezt gondolod (márpedig te ezt mondod), akkor saját magadnak mondasz ellent ezzel: Ha azt állítod, hogy „nincsenek tények”, akkor ebből következően nincsenek a tényeket leíró igaz állítások sem. Mert nincs mit leírni. Ez viszont azt involválja, hogy nincs külvilág sem -hiszen a tények éppen a külvilág állapotai. Viszont ha így áll a helyzet (de nem áll így), akkor nincsenek igaz állítások, és akkor az sem igaz, amit te erről mondasz. Ez így egyszerre mindenképpen sok, és hülyeség.
Egyszerűsíteni kellene ezt. Konkrét válasz helyett nem mindenféle tudományfilozófusok elképzeléseit ide citlnod, hanem egy egyszerű kérdésre válaszolni, hiszen éppen arról volt szó, azt tagadtad te: Létezik-e a (kül)világ, és lehetséges-e arról tényszerű, igaz állításokat tenni?
@jotunder: Felejtsd már el, hogy csak az elméleti tudományos teljesítmény számít a valóságos világban. Ha a szemem rendbejön, írok erről, talán lehoztátok vendégposztkénz. A baj nem az, hogy a gazdaságpolitikát nem nagy kutatók csinlják, hanem hogy gyakorlati feladatokra alkalmatlan, kényszetképzeteket követő erkölcstelen akarnokok, rosszabb esetben meg irnyultsgukat a politika rémálmaihoz ogazító senkik.
@ipartelep: A világ egyik legrégebbi és legrangosabb kiadójánál jelent meg tudományelméleti vonatkozású könyvem. A tudományelméletet tehát művelem és igyekszem újat mondani – de ezt csak úgy tehetem, ha ismerem és továbbgondolom azt, amit a kortárs szakirodalom mond. Éppen ezért nem gondolom, hogy egyszerű kérdésekről volna itt szó, amelyekre egyszerű válaszok adhatók. A linkelt szövegek azért jók, mert nagyon tömören és jól összefoglalnak egyes részterületeket, egy csomó álláspontot bemutatva és a viszonyukat is megmutatva. Neves szerzők írták őket, akiknek nagyon komoly háttere és rálátása van a bemutatott problémakörökre, és nagyon komoly szakmai vitákban érlelték ki ezeket az áttekintéseket. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bonyolult kérdésekről röviden írjon valaki; ez a legnehezebb dolgok egyike, amit csak a legnagyobbak tudnak jól művelni. Én nem tartom magam ilyennek, de azt remélem, hogy felismerem, ha ilyeneket látok.
@furiRosa: Én ezt mind értem, és megértem. Nem igazán tartozik a tárgyhoz, de méltányolom, hogy tudományelméleti könyvet írtál.
Egyetlen egy nagyon szerény kérdésem van: Vannak-e természettudományos tények?
Példa, csakhogy nehogy mást érts a „természettudományos tény” fogalmán, mint én: „Létezik- e az általunk „Hold”-nak nevezett égitest a maga fizikai valójában, vagy az csak egy káprázat, esetleg a létezése „bizonytalan”?
Ha erre a „létezik” a válasz, akkor rendben, én is így gondolom, és íme, máris rájöttünk egy „természettudományos tény”-re. (Ugyan triviális tény, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.)
Ha nem létezik a válasz, akkor oda valószínűleg a szolipszizmus tette be a lábát. Nem vitázom szolipszistákkal.
Ha meg „bizonytalan” a létezése (mármint azt mondod – és mintha ezt akarnád mondani, bár nem mondod), akkor azt mondom, hogy egészségedre. Lehet ilyen kemény fallibilista állásponton is lenni, csak azt ne hidd, hogy ennek vajmi sok értelme van, vagy hogy „igazabb” mint bármi más. Persze, nyilván azt fogod hinni, hiszen mindenki a saját véleményének az igazát hiszi.
Szóval, bújjon már ki az a nyúl a bokorból! Létezik az a nyomorult Hold, vagy nem létezik?
@ipartelep: Amennyire én botcsinálta tudományfilozófusként (tehát: nem akként) ezt értem, kábé arról van szó, hogy a tényekhez annyi feltevés tartozik, hogy önmagukban használhatatlanok. (Nem az a tény, hogy reggel 5 fok volt, hanem hogy ekkor meg ekkor itt és itt az ilyen meg ilyen gyártmányú és működési elvű műszerem mutatója itt meg itt állt, miközben a másik emilyen műszerem mutatója stb.)
A rosszabb hír az, hogy mindez HH kételyével semmiféle kapcsolatban nincs (a matematikában valóban még ilyen szintű tények (5 fok volt) se nagyon vannak), és te ezt nem érted, ezért folytatsz ilyen utóvédharcokat.
@közösperonos átszállás: Inkább abban, és annyiban maradjunk, hogy te ehhez semennyire nem értesz, még botcsinálta szinten sem. Ha nem szóltál volna…
@perro morado: Nem cinikus, hanem külsős. Kívülről a magamfajta közgázban laikus embernek csak annyi látszik, hogy itthon alacsonyabban van a léc (szvsz ezzel nincs is akkora baj), a ferdesége már nem. A ferde léc valóban joggal bosszantó, azt viszont a közgazdászoknak kell tudniuk, hogy ezzel kapcsolatban mi a helyzet, ahogy minden szakmában elsősorban az ottaniaknak. (Most megnéztem, kik az MTA doktorai abban, amihez egyáltalán hozzászólhatok, és ha lehetne is kötekedni egy-két esetben, hogy nemzetközi mérce így meg úgy, hazai listának szerintem rendben van.) Az érintett szakmán kívülről érkező hozzászólást a helyén kell kezelni, ez persze vonatkozik JT tudománypolitikai blogmunkásságára is. 🙂
@ipartelep: ellenben te nyuszifül szakember vagy, mert elvégeztél valami undergraduate kurzust. bakker, nem akarsz címerállat lenni:
@jotunder: Éppenséggel kis hülyém, veled ellentétben, én az alapján minősítem (ha egyáltalán minősítem) az embereket, amiket mondanak. és nem a „címeik” alapján.
Jobb lesz ha csendben maradsz, mert akkora hülyeségeket szoktál mondani, hogy a fal adja a másikat.
@közösperonos átszállás: Hát igen, és ha hozzávesszük, hogy a kísérletekben mekkora szerepe van annak (és az erőfeszítések mekkora részét viszi el), hogy a megfelelő kísérleti környezetet (pl. hőmérséklet, nyomás) teremtsünk, aminek a meglétét egy rakás műszerrel folyamatosan ellenőrizni kell, amelyek helyes működését megintcsak ellenőrizni kellene stb. stb., máris előttünk az „experimenter’s regress” névvel illetett probléma. A (fizikai) kísérletek az egyik legintenzívebben kutatott és legizgalmasabb téma a kortárs tudományelméletben – már csak azért is, mert a gyakorló tudós ténykedése került a középpontba (mi történik a laboratóriumban?), nem pedig valamiféle absztrakt normák, amelyeknek a kísérleteknek meg kellene felelniük.
@jotunder: Szerintem a jóember a maga cizellált módján azt szerette volna közölni, hogy tolmácsot kér, mert sajnos nem érti az angolusul írott szakirodalmat.
@furiRosa: Mondjuk mi CS-ben történetesen nem mérünk (illetve hát nem úgy), itt inkább a különféle metrikák kialakulását és elterjedését (és aztán háttérbe szorulását) találom elég esetlegesnek. (Amit leszűrtem eddig, az nyilván csak a nagyon alap: legyen 0 és 1 között (0 és 100%), de néha nem feltétlenül (átmegyünk mínuszba), valahogy korreláljon az intuitív elvárásainkkal, és értelmesen töltse ki a skálát. Van pl. olyan nyugalmazott metrika, ami nekem mindig 85 és 90 % közt alakult, nem csoda, hogy már a kutya se használja.
A másik a reinventing the wheel…)
@ipartelep: :)))
@jotunder: Ebben amúgy tök igazad van, de ipartelepnek is igaza _tűnik_ lenni annyiban, hogy az „ipartelep: Orbán fasiszta” meg a „McCain: Orbán fasiszta” kijelentésekre máshogy reagálsz.
Ebbe amúgy eszemben sincs beszállni, leírtam már kétszer-háromszor, hogy a fasiszta szó overkill (akármi is történt Mussolini idejében, most ezt másra használjuk), meg most is igazából nem ezt érzem hangsúlyosnak McCain beszédéből, csak leírtam, hogy mi a benyomásom az egész ügyetekről, hátha segít valamit. (Ha nem, hát nem.)
@közösperonos átszállás: McCain nem azt mondta, hogy Orbán egy neofasiszta diktátor. McCain azt mondta, hogy Orbán egy ugari kecskebaszó, akinek szét kell rúgni a seggét. A szenátusban azonban civilizáltabban kell fogalmazni, ezért kicsit átalakította a jelzőit. Amikor valakinek azt mondod, hogy kurvaanyád, valójában senkit sem vádolsz üzletszerű kéjelgéssel.
@jotunder: ha valójában ezt mondta, akkor Kettes kívánsága is teljesülhet odaát a másik posztban :DDD
@jotunder: Ez így pl. szerintem teljesen rendben van.
@snakekiller23: Én is erősen kétlem, de több felmérés is napvilágot látott. Ami a gyanúm, hogy ezekben a T-kar (amelyik mindig jobboldali fészek volt az oktatói kart tekintve is) dominált ezekben.
Ami a „kire lehet kenni” kérdést illeti, OV csak megtalálta, hogy mi kell a többségnek.
@cleantone: Ennek megfelelően sokkal inkább a rendszerváltás előtti felemás idők által kondicionált tömegidény határozta meg az elmúlt 25 évet.
Ami a tudománypolitikát illeti, legjobb tudomásom szerint a rendszerváltás óta nem választottak mást, csak a jobboldalhoz közeli személyt az MTA élére. Vizy E. Szilveszternél egyébként épp most telt be a pohár (lásd a Heti Válasz karácsonyi számát).
Viszont azt fenntartom, hogy minden ellentmondásossága ellenére liberális szempontból mindaddig, amíg nem kapott gellert a fejlődés elsősorban a jobboldal radikalizálódása és a baloldal ennek kezelésére képtelensége miatt, a fejlődés esélyes volt. A geller nem köthető egy eseményhez, kezdődött az „egész pályás letámadás”-sal, folytatódott a TF-en és a várban elmondott Orbán-beszéddel, Medgyessy második száznapos programjával, lemondásával, az SzdSZ popularizálódásával és rossz értelemben vett pragmatizálódásával (de ne mondjuk már, hogy egy 5% körüli párt folyamatai voltak döntő hatással), a Gyurcsány-érában két konfliktuskereső személyiség és táboruk egymásnakfeszülése már csak következmény volt.
Más oldalról az, hogy ennyien magukat a rendszerváltás vesztesének érzik, az nem csak a politikai hibákból és az eltúlzott elvárásokból ered, hanem megint a Kádár-rendszer ellentmondásosságából is, amely nem volt annyira elutasított és elutasítható, mint a többi KK-európai országban. De sokan, akik most szidják az elmúlt 25 évet, annak nyertesei. Erre volt szerencsém célozni. Mert azért azt se felejtsük el, hogy a „kommer” rendszer „megdőlése” nem azonos annak lebontásával. Amint jelenlegi újraépülése eklatáns példa erre – az elmúlt huszonöt évben is épülhetett volna ez (mint néhány szomszédos és távolabbi KK-európai országban meg is történt). Ezen utóbbi országok már bejárt (vagy még nem bejárt) útjára léptünk most. Ezért tűnik úgy, mintha hozzájuk képest is lemaradnánk, habár ebben Tamás vagyok, elég a határ túlsó oldalán kicsit körülnézni. Talán nálunk is kiábrándulnak belőle. Mindenesetre most kezdenek ennek jelei mutatkozni.
index.hu/gazdasag/2015/02/04/ez_egyszeruen_lopas/
en.wikipedia.org/wiki/Blue_Banana