Lúgosítás*
Eredeti szerző: Pásztörperc
E cikk eredeti változatát a Környezetvédelem.co.hu internetes lapnak írtam, még tavaly. Ottani írásaimat a jobb oldalsávban, a „P/c szerint a világ” rovatba kattintva olvashatjátok; a két utolsó azonban nem jelent meg (ez egyúttal azt jelenti, hogy a jövő héten hozom a másikat). Naszóval:
Nagy divatjaink egyike a „lúgosítás”. Most éppen a mi jobb oldalsávunkban is láthattok egy ilyen reklámot. Nem mi választottuk, de aktuális. Hogy lássuk, miről is van szó, rákerestem a „szervezet savas lúgosítás” kombinációra, és most ideidézem, hogyan is kezdődik az első öt találat egyaránt fennhéjázóan magabiztos szövege.
1. „A szervezet túlsavasodásának okai gyakran a mindennapi életben keresendők; napjaink átlagemberének életformája óhatatlanul az egészséges lúgos kémhatástól, a savas irányba tolja a szervezetet, elsősőrban az egészségtelen táplálkozásnak, az élvezeti cikkek fogyasztásának, a mozgásszegény életmódnak és a kevés friss levegőnek köszönhetően. A szervezet lugosítása a mindennapi életünk alapja kellene, hogy legyen, ugyanis táplálkozásunk során általában kevés figyelmet fordítunk az olyan bázikus hatású táplálékokra, mint a zöldségek.”
2. „Sokszor érzed magad kedvetlennek, fáradtnak? Sok stressz ér?… Valószínűsíthető, hogy szervezeted túlsavasodott. A természetes sav-bázis egyensúly megbomlott és szervezetünk tiltakozik, a káros savak pedig letargikussá tesznek minket.”
3. „LÚGOSÍTÁS APRÓ LÉPÉSEKBEN LEHET A HOSSZÚ ÉLET TITKA. …A legjobb védekezés, ha teste elsavasodott (reflux tünet), esetleg már betegségek is kialakultak, lúgosító étrendre, teázásra a helyes táplálkozás megválasztására áttérni.”
4. „Az elsavasodást közvetlenül nem lehet betegségnek nevezni. De nagyon sok betegség okozója. Ha komoly egészségi probléma merül fel, kérjük meg házi orvosunkat, hogy vizsgáltassa meg a vérünk pH értékét. Ez a legbiztosabb vizsgálati módszer. A tökéletes pH érték 7.365 a vérben.”
5. „Az egészség teljes helyreállítása a képen látható Dr. X.Y táplálkozástudós, mikrobiológus 15 éves kuatómunkával kifejlesztett forradalmian új módszerével, a pH Csodával… X. Y. kisérletei során bebizonyította, hogy a lúgosan tartott szervezet egészséges. Minél jobban elsavasodott valakinek a szervezete, annál több betegség támadja meg.”
Ezen, tájékoztatónak álcázott, szemérmetlen reklámszövegek elképesztő helyesírási hibáit megtartottam, és amennyire lehetett, fogalmazásuk sajátos báját is igyekeztem megőrizni. Úgyhogy tekintsük át ezt az egész szószt még egyszer, és mondjuk kórusban:
MAR-HA-SÁG!!!
Kezdjük a dolgot onnan, hogy „a szervezetnek” nincs pH-ja. A gyomorsav például nagyon savanyú; ha nem lenne az, nem tudnánk megemészteni a táplálékot (mármint azt a részét, aminek lebontásához savas közeg kell — a vékonybélben enyhén lúgos a pH, mégis emésztünk). A különféle sejtfolyadékok pH-ja 6,9–7,4 közötti.
Bár ez az idézetek rövidsége miatt nem látható, az öt tájékoztatóból csak három (némi jóindulattal négy) tisztázza, hogy valójában nem is a „szervezet”, hanem a vér pH-járól beszél. A ködösítés szükségessége nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor tisztázzuk, hogy a vér pH-ja csak igen szűk tartományban (7,33–7,43) változhat. A vér elsavasodása valóban nem jó: 7,35 alatt már panaszokkal jár; 7,2 alatt súlyos, akár halált is eredményezhető keringési és tudatzavar alakul(hat) ki.
Táplálkozással, az étrend megválasztásával azonban a vér pH-ja nem befolyásolható: egész egyszerűen nem. Egyáltalán nem, és ezt viszonylag könnyen beláthatjuk. Mi történik ugyanis azzal az étellel, amit megeszünk-megiszunk, hová is kerül az? Hát a gyomorba, és ott találkozik azzal a bizonyos gyomorsavval, aminek a pH-ja 2 körül van — különben nem tudnánk emészteni (lásd fent). Az étel és a sav keveredése persze csak ritkán optimális, elvégre a gyomor nem „tudja”, mit és mennyit fogunk enni — amikor belépek a vendéglőbe, még én se tudom, hogy mit rendelek tíz perc múlva. Ezért aztán előfordul (és most durván leegyszerűsítem a folyamatot), hogy több az emésztendő étel, mint a lebontásához kellő sav: ezek azok az úgynevezett „nehéz ebédek”, amik „megterhelik a gyomrot” (ahelyett, hogy lúgosítanának, a fene essen beléjük…). Ezeket bizony sokáig lögybölgetjük odabent, amíg csak elég savat nem tudunk termelni a lebontásukhoz. Megesik fordítva is, hogy rendszeresen több odabent a sav, mint amennyi kéne, de ilyenkor sem a vér savanyodik el: ez az a bizonyos gyomorsavtúltengés, ami ellen a „hivatalos” orvostudomány már hosszú évtizedekkel ezelőtt kidolgozta a maga kis savlekötő szereit — mint ahogy a csaknem épp oly gyakori savhiány ellen is.
1. ábra**: A nyelőcső, a gyomor és a belek (itt csak a vékonybél eleje látszik)
Hogy mik az emésztés termékei: mi az, ami a belekből felszívódik, az persze függ attól, hogy mit ettünk-ittunk-emésztettünk. De ha ez ténylegesen befolyásolhatná a vér pH-ját, akkor az naponta, sőt, napszakonként ugrálna össze-vissza, attól függően, hogy most éppen a kakaót reggeliztük-e kaláccsal vagy a tükörtojást sonkával, uborkával. De nem: a vér pH-ja stabil — olyannyira stabil, hogy a vegetáriánus indiai szekták tagjaié nem különbözik a halász-vadász népekétől, például a jégmező mellett élő eszkimókétól. Tehát mi az, aminek a pH-ja a tápláléktól függően változik? Hát a vizeleté: ahhoz, hogy a vér pH-ja ebben a nagyon szűk tartományban maradhasson, ki kell üríteni a fölösleget, akár sav az, akár lúg. Meg is tesszük: a savanyító szénsavat (H2CO3) vízre és széndioxidra bontjuk, majd utóbbit kilélegezzük, a lúgosító ammóniát (NH3) pedig a vese választja ki. Tehát ha sok nyers zöldséget eszünk, nem a vérünk lesz lúgosabb, hanem a pisink — mint ahogy az ecetes uborkától is az lesz savanyúbb. Ha az ételek savanyítása egészségtelen lenne, azt egyrészt ösztönösen kellemetlennek találnánk, másrészt az ilyesmivel próbálkozó kultúrák versenyhátrányba kerülve már régen kipusztultak volna. A helyzet ennek ez ellenkezője: a tartósító eljárások — így a savanyítás is — javítják a versenyképességet.
A lökésszerű, erőteljes hatásokat a szervezet különböző pufferek bonyolult rendszerével tompítja — különben akár bele is halhatnánk, ha a hőségben betonozva éhomra meginnánk két liter limonádét.
2. ábra: Edgar Cayce 1910 októberében
3. ábra: A Cayce-kórház az USA Virginia államában
A „lúgosítás” — amint ez látnivaló, egyszerű belátással is tökéletesen hülye — „elméletét” alighanem egy bizonyos Edgar Cayce (1877–1945) fogalmazta meg az önmagáról elnevezett Cayce-diéta lényegeként (az elsőség itt vitatott, mert Cayce több kortársa is próbálkozott hasonló eszmékkel és megélhetéssel). Hírnevét a XX. század végétől napjainkig aktív Robert O. Young (1952–) természetgyógyász: A pH csoda című könyvsorozatának köszönheti.
4. ábra: Robert O. Young
Youngnak nincs orvos végzettsége, és egyetlen tudományos publikációja sincs. A könyveit végigszenvedő szakemberek sorozatban állapították meg, hogy egészen alapvető kémiai és élettani ismereteknek is híján van; mikrobiológiai ismeretei a XIX. század szintjén rekedtek meg. Young és követői „mikroszkópos vérvizsgálat” alapján adnak tanácsokat az elsavasodástól rettegőknek — ezt a módszert sehol sem ismerik el megalapozott diagnosztikai módszernek; legálisan nem is használható. A fentiek okán Young ellen több eljárást is indítottak kuruzslás miatt. Nem tudok róla, hogy bármelyik is eljutott volna a jogerős ítéletig, mindenesetre ez a tény paradox módon csak használ a meg nem értett zseni pózában tetszelgő áltudósnak.
Végezetül szögezzük le, hogy a lúgosítás nem amerikai találmány, csak az „elmélete” az. A gyakorlatban az elméleti sallangoktól éppen hogy megtisztított eljárást nálunk, Magyarországon próbálták ki, irodalmi élményeim szerint jellemzően az elszeretett, majd cserbenhagyott cselédlányok, akik ezután nátronlúgot ittak. Bele is haltak rendszeresen: ne kövessük példájukat!
* részben Csupor Dezső: El vagyunk savasodva? (In: Kovács Lajos (szerk.): Száz kémiai mítosz. Tévhitek, félreértések, magyarázatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. ISBN 978 963 05 9164 5 p. 314–318.) tanulmánya alapján.
** Képek: Wikimedia Commons
@aronsatie:
a szakmai protokoll sürgősségi császárnál:
http://www.kk.pte.hu/servlet/download?type=file&id=649
4.1.1.
Sürgős császármetszést a lehető leggyorsabban kell kivitelezni, figyelembe véve azt is, hogy a gyors szülésnek potenciálisan káros hatásai is lehetnek. A döntéstől a kiemelésig eltelő, nem több mint 30 perces időtartam önmagában általában nem befolyásolja kritikusan a magzat sorsát, de egy elfogadott standard fokmérője a szülészeti intézmények sürgősségi ellátórendszerének. (C)
(Thomas, J, Paranjothy, S, and James, D. National cross sectional survey to determine whether the decision to delivery interval critical in emergency caesarean section. BMJ 2004;328:665–7.)
@aronsatie:
„Egyébként meg nem bánnám, ha az anya nem szórakozna születendő gyereke életével. Felelőtlenség.”
A vita tárgya épp’ az hogy az otthonszülés mennyiben „szórakozás” ill. felelőtlenség. Eléggé nyilvánvaló hogy a vélemények megoszlanak; még érdekesebb az hogy legalább is léteznek statisztikák amelyek azt mutatják hogy a szülések kimenetele lényegileg ugyanaz az otthon és a kórházban szülés esetén (az általam idézett link megírta, hogy az otthonszülések esetén magasabb a gyermek kórházba /vissza/küldése, de az jórészt a sárgaságnak tudható be).
Amikor azt mondod hogy az anya döntsön, de szerinted csak a kórházi szülés választása a helyes döntés, akkor két lovat próbálsz megülni egy seggel: látszólag az anya döntésének szabadsága mellett állsz ki, de gyakorlatilag elveszed tőle a döntést.
@tollaszerge:
Bizony, bizony.
Egyébként a törvény szerint az anyának nincs joga megtagadnia semmilyen vizsgálatot vagy beavatkozást, ha az a 24 hétnél idősebb magzata érdekében történne; azt pedig a kórházi személyzet dönti el, hogy mi történik a magzat érdekében – gyakorlatilag és jogilag tehát a terhes nő korlátozottan cselekvőképes, ahogy belép a kórházba.
@dogfüggő: Én el tudom fogadni hogy a magzatot is védeni kell, csak a jelenlegi magyar egészségügyi rendszerben nem látom garantáltnak az anya jogainak érvényesülését. Mint mondtad, jogorvoslat nincs, mindenben az orvos szava dönt; az orvos rossz, vagy rosszindulatú döntéseinek a jelenlegi magyar gyakorlatban nincsenek érdemi jogi következményei, gyakran egyáltalán nincsenek következményei.
Azt is el tudom fogadni ha vki azt mondja hogy az otthonszülési mozgalom egyik jelentős motivációját nem a szakmai érvek adják, hanem az orvosokkal és a kórházakkal szembeni bizalmatlanság. De ennek megoldását nem abban látom bekényszerítjük a beteget a kórházba. A bizalmat ki kell érdemelni, akkor majd bemegy a beteg magától. Ja, hogy ez nehéz? Hát az.
cdn.memegenerator.net/instances/400x/37487208.jpg
@dogfüggő: Milyen statisztikák?
Mintha csak magam mondtam volna… : )
Kieg.: a magzat érdekei (egészen extrém esetektől eltekintve)
egyébként elvben is azonosak az anya érdekeivel – még biológiailag is.
Tehát eleve gyanús, ami itten sejlik: hogy az intézmény/állam a magzat érdekeit hősiesen védi az anyával szemben.
A valóságban inkább a saját érdekeit védi az anya és a magzat közös érdekeivel szemben.
@Szindbad:
Tegnap 22:13:26-kor tettem már be néhányat, de itt is vannak:
etd.lsu.edu/docs/available/etd-0711102-182913/
http://www.ecmaj.ca/content/181/6-7/377.short
http://www.thefarm.org/charities/mid.html
http://www.babaszovetseg.hu/miniszterium1.htm
…és van ám még, ha kell… : )
@Pásztörperc:
Egy. Nagyon örülök a posztodnak, mert szaxerűen alátámasztotta averziómat a rettttttentő divatos (és egyeseknek sok pénzt hozó) viszonylag új tébollyal szemben.
Én abszolút laikusként csak némi iskolai ismeretfoszlányokra támaszkodtam a szervezet anyagcseréjével kapcsolatban. No meg csak az olyan naiv kérdéseket tettem föl, hogy pl. ugyan mi történik akkor, amikor a vizelet fő tartalmát alkotó húgysav lúgossá válik. És még hogy miért igyak lúgot, amikor a XX. szd. elejei cselédlányok szerelmi bánatukban vagy nem kívánt terhességük okán öngyilkossági célból és eredménnyel lúgot ittak – amint erről a korabeli média és szépirodalom tudósít?
Az már csak hab a tortán, hogy nemrég láttam szenzációs új termékként megjelenni lúgosított (vagyis magas pH-értékű) ÁSVÁNYVIZET. Ami persze azonnal hatékonyan hozzájárul a „szervezet” lúgossá tételéhez. OMG!
Kettő. Már teljesen elveszítettem a fonalat a többszáz (!!!) komment láttán. De azért sikerült megállapítanom, hogy az emberi butaság és tudatlanság végtelen és kiirthatatlan.
@dogfüggő: Ha van megfelelő előszűrés, és tényleg gyorsan a korházba lehet érni, akkor statisztikailag lehet jó számokat produkálni, és ez tényleg azt jelenti, hogy „biztonságosabb” az otthonszülés (persze csak azért, mert a problémás eseteket a kórházakra lőcsölik, de ezzel nincsen gondom).
Hanem ha esetleg én az otthonszülést választanám, és valami gikszer adódna, és ebből kifolyólag maradandó károsodás alakulna ki, azt nem tudnám megbocsájtani magamnak. Ezt a kockázatot én nem tudom vállalni.
@Szindbad:
Az, hogy „statisztikailag lehet jó számokat produkálni”, a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos terhes nő (nem cukorbeteg, nem toxémiás, a magzatának nincs kimutatható fejl. rendellenessége, stb)
ugyanakkora eséllyel szül egészséges gyereket otthon, mint a kórházban.
A problémás eseteket még jó, hogy „rálőcsölik” a kórházakra, hát ez a kórház funkciója, nem? Egészségi problémák megoldása.
Mivel annak esélye, hogy beüt a krach, mindkét helyszínen ugyanakkora, ezért éppen ugyanígy tehetnéd magadnak a szemrehányást akkor is, ha a kórházi szülést választanád, és ott történne valami.
@dogfüggő: első bekezdésedre: tudom, ezt is írtam.
Másodikra: kórházi szülésnél azt mondom magamnak, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Otthon szülésnél pedig azt mondom, hogy miért nem vittem inkább kórházba. Ennyi.
@dogfüggő: btw az utolsó mondatot non sequitur.
Nadenade ha mindkét választás ugyanakkora kockázattal jár, akkor milyen alapon mondod pont az egyiknél, és nem a másiknál, hogy minden tőled telhetőt megtettél?
@Szindbad: Mér?
@dogfüggő: Ha az otthon szülés összesítve kisebb kockázattal jár, mint a korházi (ugye valami ilyesmi van), de mondjuk egy speciális eset (hasamra ütök a példa kedvéért, oxigénhiány miatt bekövetkező idegkárosodás) nagyobb eséllyel történik meg az otthonszülésnél, akkor én erre az esetre nagyobb kockázatot vállalok, ha az otthon szülést választom.
@Szindbad: És a a kórházban történik vmi rossz (műhiba, iatrogenikus fertőzés, vagy akár koraszülés), akkor mit mondasz magadnak?
Döntéselméletben „fallacy of the one-sided bet” néven szoktak hivatkozni arra az érvelésre, amit leírsz. Nem egyértelmű hogy a kórház jobb mint otthon, kockázatok vannak mindkét oldalon, azokat kell mérlegelni és dönteni, abszolút biztonságos döntés sajnos nincs, bárhol lehet bármi.
Egyébként bár végig úgy beszélsz róla mint ha a te döntésed lenne („ha esetleg én az otthonszülést választanám”), remélhetőleg a pároddal közösen döntenétek ezügyben, hiszen mindkét szülő érintett, bár az anya nyilvánvalóan jobban.
@Szindbad:
Ha így lenne.
De nincs így…
@tollaszerge: A kórházi kockázatokat nem nekem kell minimalizálnom.
@dogfüggő: Mi nincs így?
@tollaszerge: Nem nagyon tudnék azzal a tudattal élni, hogy én vagyok a felelős a saját gyerekem maradandó károsodása miatt. Egy kórházi műhiba miatt nem én vagyok a felelős.
Nincs olyan „speciális eset”, aminek nagyobb az esélye otthonszülésnél.
Ami hátrány lehet, az az, hogy szükség esetén valóban lehetséges, hogy később jutsz műtőhöz (nem biztos).
Ellenben kisebb az esélyed arra, hogy szükséged lesz a műtőre > a kockázat azonos.
(Persze itt most szigorúan csak azt nézzük, hogy a mama is, meg a baba is egészségesen megússza-e, és nem keverjük bele azt, hogy ezt az eredményt milyen áron sikerült elérni)
@Szindbad: OK, ezek szerint neked ilyen a felelősségfelfogásod: ha valamit választasz amiben utána már mások is érintettek onnantól már nem érzed magad felelősnek. Ezzel nem tudok és nem is érdemes vitatkozni, hiszen ezek mindenkinek szubjektív dolgok, ez a te felelősségfogalmad és kész.
Emiatt én nem a felelősség, hanem egyszerűen a várható kimenetel és kockázatok felől közelíteném meg, ha döntenem kellene: két választásom van, otthon és kórház, az érdekel hogy az anyának és a gyereknek a legjobb legyen, ebből a szempontból kell mérlegelnem a dolgokat, nem abból hogy utána én miben érzem majd magam felelősnek és miben nem, mert ez huszadrangú; nem az én lelki nyugalmam a fontos hanem az ő jólétük.
@dogfüggő: Az a kérdés, hogy van-e olyan komplikáció, ami nagyobb eséllyel okoz károsodást otthon, mint a kórházban. Csodálkoznék, ha nem lenne ilyen. Az összesített statisztika erről nem mond semmit, sőt, hamis biztonságérzetet ad. (Magad is céloztál egy ilyenre: késői műtő).
Ha tehát van ilyen komplikáció, akkor nem racionális döntés az otthon szülés.
@Szindbad:
Hohó!
Itt a kulcsszó.
A felelősség – szerintem – a döntés.
Ha alaposan mérlegeled az előnyöket-hátrányokat, és aztán döntesz, akkor te mindent megtettél, amit lehet.
Utána már egy hülye orvos műhibája ugyanolyan előre nem látható, szörnyű pech, mint az, ha otthon történik valami gebasz.
Ha tudod, hogy az esélyek egyformák, akkor a döntésed mindenképp tisztességes.
Azt, hogy baj esetén könnyebb hibáztatni valakit (akár jogosan is), nem érzem komoly tényezőnek.
Az esélyt kell mérlegelni.
@tollaszerge: Igazad lenne, ha fel tudnád mérni rendesen a kockázatokat. De nem tudod, így kénytelen vagy bízni valamiben, én bízom az intézményekben, jobban, mint saját ítélőképességemben.
@dogfüggő: „Az esélyt kell mérlegelni.”
De ezt hogyan? Nem tudod felmérni. Senki sem tudja felmérni.
@Szindbad:
Hát erre válaszoltam az előbb is…
A hátrány az, hogy lehetséges, hogy később jut műtőbe. (Ez bármilyen komplikációnál igaz.) Viszont ezt a hátrányt kiegyenlíti az az előny, hogy nagyobb eséllyel nem is kell neki műtő.
X komplikáció : Y megoldás = X/Y baj
2X komplikáció : 2Y megoldás = X/Y baj
@Szindbad: Esélyt felmérni csak úgy lehet, ha átolvasod a vonatkozó irodalmat, megnézed a statisztikákat.
@dogfüggő: De nem egyenlíti ki, mert feleslegesen kockáztatom, hogy később jut a műtőbe. Nincsen annyi feleségem és gyerekem, hogy a várható érték boldogítson.
@Szindbad:
: )
De igen, kiegyenlíti. (statisztika, tudod…)
Az egyik esetben azt kockáztatod, hogy később jut műtőbe, a másik esetben meg azt, hogy valami iatrogén ártalom éri.
@Szindbad: Bocs, de nem lenne igaza: a várható események eloszlását kizárólag a skálaparaméter (változékonyság; ráadásul annak is csak a negatív oldala) felől értékeli, miközben az ellene felhozott érvelés alapja az, hogy a helyparaméter szignifikánsan különbözik.
@Szindbad: Akkor szüljön a feleséged kórházban, ha ő is így gondolja, és találtok orvost, akiben megbízik. Itten most nem otthonszülési kampány van, ha jól értem a diskurzust. @dogfüggő éppen azt mondja, hogy akkor a legjobbak a kilátások, amikor a leendő mama a legnagyobb biztonságban érzi magát.
@Szindbad:
Na, ez is igen jó kulcsmondat.
Van, aki meg inkább a saját ítélőképességében bízik.
Az se kevésbé racionális döntés.
@dogfüggő: Én feltételezem a saját véleményem kialakításánál, hogy a komplikációk nagyjából determináltak, azaz ugyanaz a komplikáció bekövetkezik akkor is, ha otthon szül, akkor is, ha kórházban. Ez egy modell, nem tudom, hogy mennyire igaz, és azt sem, hogy voltak-e erre vonatkozó kutatások.
Azt is feltételezem, hogy emiatt a statisztika csak azért jobb az otthonszülés esetében, mert megfelelő előszűrések miatt a bekövetkező komplikációk inkább a kórházakban történnek meg. Ezért ez a statisztika túl sokra nem használható.
Azt mond meg nekem, hogy mi a következő feltételes valószínűségek:
P1(maradandó károsodás | otthoni komplikáció) és P2(maradandó károsodás | kórházi komplikáció)
Ha P1 nagyobb mint P2, akkor nem szabad otthon szülni. Én azt gondolom, hogy P1 nagyobb.
@Szindbad: Megkérnélek, hogy némi átgondolás után próbáld elmagyarázni, mit nevezel Te „összesített” statisztikának! Be kell valljam, a fogalom teljesen újszerűnek tűnik.
@dogfüggő: „iatrogén ártalom” ezmiez?
@Pásztörperc: Csak leíró, nem definitív. Az a statisztika, ami összesítve azt mondja, hogy több komplikáció fordul elő a kórházakban, mint otthon a szülések arányában, de nem mond a komplikáció típusok, és azok valószínűségéről semmit.
@dogfüggő: Van aki saját ítélőképességében bízik a szakemberek ítélőképessége helyett.
@Szindbad: http://www.betegvagyok.hu/betegseg/iatrogen-artalom
@Szindbad: Nem jó: a statisztika lényege az összesítés. Ami nem „sít össze”, az nem statisztika. A továbbiakban lásd a hely-, illetve skálaparaméterről írtakat.
@Könnyen elkaptuk, uram!: A szódabikarbóna az NaHCO3 és nem Na2CO3.
@Szindbad: orvosi/kórházi kezelés okozta károsodás.
@Szindbad: Bizony.
És milyen sokszor van az ilyennek igaza…
@dogfüggő: Fene tudja. Az ideális helyzet az lenne hogy kialakul egy bizalom az orvos és a beteg között. Ugyanakkor ma Magyarországon ez a szemlélet nem igazán elterjedt, lényegében legfeljebb ott kapod meg ahol fizetsz (kevés kivételtől eltekintve). Máshol meg örülj hogy sorra kerültél, ne kérdezgess, az orvos felállítja a diagnózist és eldönti a kezelést, ha nem tetszik elmehetsz a p-ba.
A szülészetnél emellett nagyon bizalomromboló a mindent átszövő korrupció („hálapénz”), aki teheti veszteget a jobb szolgáltatásért, de az információk és a kimenetelek ellenőrizhetetlenek, és még így sem feltétlenül fognak egyenrangú félként kezelni az orvos-beteg relációban. Ebben a helyzetben szinte törvényszerű volt hogy Mo-n sokan akarnak majd otthon szülni, a szülészek többsége pedig ezt tűzzel-vassal próbálja irtani, nem visszariadva a nagyon kemény jogi eszközöktől és lobbitevékenységtől sem. Persze nyilván vannak rendes, korrekt szülészek, de jelenleg nem ők súgnak a jogalkotó fülébe. Nem tudom hogy felfogták-e, de Geréb vegzálása a páciensek bizalmának megszerzése szempontjából borzasztó kontraproduktív volt.
@tollaszerge: „…legfeljebb ott kapod meg ahol fizetsz…”
Mo.-on azért nem ingyen gyógyítják az állampolgárokat. Talán megoldás lehetne, ha a páciens (vagy hozzátartozója) szignója nélkül egyetlen vizsgálat sem lehetne elszámolható. 😛
@Pásztörperc: Statisztikailag bizonyított tény, hogy nagyobb számban sérülnek meg azok, akik ejtőernyővel ugranak ki a gépből, mint azok, akiknél ugráskor nincs ilyen eszköz.
Azért én megmaradnék a segédeszközös változatnál… 🙂
A szülés nem betegség, az orvos/műtő a komplikáció esetére kell. Az (szülész)orvosok kordában tartása a kórház dolga lenne. Ha meg tudják oldani, hogy a sebészeik ne akarjanak azonnal operálni, talán ezzel is meg kellene birkózniuk!
@tollaszerge: Geréb konkrétan majdnem megölt kisgyerekeket, mire gondolsz?
@Szindbad: @Szindbad:
A komplikációk nagyon-nagyon nem determináltak.
Alig van valami ezen a világon, ami olyan kevéssé volna determinált, mint a szülési komplikáció.
A szüléshez – mint írtam már – nagyon komoly befelé figyelés, koncentráció kell.
Ha ehhez megvannak a körülmények (háborítatlanság, nyugalom), akkor a szervezet egy oxytocin nevű hormont termel, amely méhösszehúzódásokat okoz. És pont olyat, és pont annyit termel, amennyire szükség van.
Ha az anyát stressz éri, akkor szervezetében az adrenalin termelése fokozódik, ez pedig leállítja az oxytocintermelést.
(Minden emlősnél így van ez, mivel szülés közben a nőstény kiszolgáltatott; ezért a folyamat akkor megy rendben, ha teljes a nyugalom és a biztonságérzet. Egyéb esetben az adrenalin leállítja a szülést, hogy a nősténynek esélye legyen a menekülésre.)
A kórház pedig nem tipikusan az a hely, ahol mindenkit elönt a nyugalom és biztonság érzete.
Persze bizonyára van, akit igen, de lássuk be, olyanok is bőven akadnak, akiket nem.
Hogy milyen sokan vannak (vagyunk) így, ahhoz elég, ha megnézed, mekkora arányban kapnak a szülő nők mesterséges oxytocint… (Gyakorlatilag rutin.)
A mesterséges oxytocin viszont – sajnos – veszélyes holmi.
Hogy mást ne mondjak, a szülés közbeni oxigénhiányért is felelős lehet.
http://www.dailymail.co.uk/health/article-2218209/Oxytocin-How-drug-used-speed-births-starve-baby-oxygen.html
Oxytocinnal indított szüléseknél nagyobb a vákuum- és fogóműtétek, valamint a császármetszés aránya;
A mesterséges oxytocin különlegesen erős kontrakciókat okozhat, ez árthat a babának;
Gyakoribb a kóros postpartum vérzés és a méhrepedés…
Szóval ha semmi, de semmi más nem történik, mint az, hogy megkapja az ember lánya a rutin oxytocint, már az is rejt veszélyeket.
Amelyek egy részét aztán a kórház hősiesen elhárítja, a szülők pedig borzongva gondolnak arra, mi lett volna, ha a doktor úr nem ilyen ügyes és okos.
@tollaszerge:
Hát persze, az lenne az ideális…
Az ideális célok közül én sajnos pillanatnyilag csak a padlizsánkrémet tartom reálisan elérhetőnek.
@Szindbad: Nem, ez így nyilván nem igaz. Ha valaki otthon szül, akkor az korrelál azzal, hogy komolyabban megvizsgálják, plusz középosztálybeli (nem iszik, nem dohányzik terhesen, egészségesebb az átlagnál). A gyermekhalálozások előre nem látható okainak tudománya van, én csak beleolvastam két percig. Az ugye a kérdés, hogy a kórházi körülmények (esetleges fertőzések, stressz, bizonyos rutineljárások kockázata versus felszereltség és szakértelem) mennyit számít. Számít. Valamennyit számít. De ha valaki a stresszmentes, természetes szülésnek komoly súlyt ad (pl. azt hiszi, hogy ez jobb a gyerekének, ami esetleg nem egy objektív igazság), akkor ezek egy fejlett társadalomban elfogadható paraméterek. Magyarországon, nem tudom megítélni, és persze nem is akarom, nem a szakmám. Nagyon óvatosnak kell lenni, és az alternatív megoldások (speciális szülőszoba, ahol nem szülőorvos vezeti a szülést, de a szomszéd szobában ül egy azért) ebben az esetben számíthatnak. Itt egy ember születéséről van szó, és ehhez tisztelettel kell viszonyulnia egy civilizált társadalomnak, ugyanúgy, ahogy egy ember halálához (vagy hát, az egész életéhez).