Orbán kedvenc szerzője és a migráció (heheposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Elolvastam azt a könyvet, amiről többen is azt írták, hogy Orbán Viktor egyik kedvence (Yuval Noah Harari: Sapiens) . Érdekes olvasmány, de én annyira nem értek ehhez az egészhez, hogy ennél többet nem is nagyon írok róla. Ami nagyon vicces az az, amit Yuval Noah Harari most írt, és amiből a Guardian ma idézett.
“If Greeks and Germans cannot agree on a common destiny, and if 500 million affluent Europeans cannot absorb a few million impoverished refugees, what chances do humans have of overcoming the far deeper conflicts that beset our global civilisation?” (Guardian)
„Ha a görögök és a németek nem tudnak megegyezni egy közös jövőben, és ha félmilliárd gazdag európai képtelen integrálni pár millió szerencsétlen menekültet, vajon milyen esélye lehet az emberiségnek arra, hogy a globális civilizációnkra váró sokkal mélyebb konfliktusokat uralni tudja?
Harari is nagyon jól fog mutatni a plakátokon, „Stop Harari”, a „Harari-terv”, kár, hogy nincs Harari-egyetem, mert azt is el lehetne üldözni.
P.S. A poszt NEM a migrációról szól. A migrációról gyakorlatilag nincs véleményem. Azaz, túl sok véleményem van egyszerre. A poszt kizárólag arról szól, hogy Orbán kedvence mennyire de mennyire másképp gondolkozik, mint Orbán.
P.P.S. Tulajdonképpen megértem, hogy Orbán szereti a Sapiens-t, erről is írhatnék, de inkább majd máskor.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518538-6ae08cd1335a1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518538&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518538-6ae08cd1335a1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518538-6ae08cd1335a1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Unseen Academical: A pontosság kedvéért: matematikai és pszichológusi sincs.
@Jean Claude: Oké, akkor milyen díjról van szó ? „Az elmúlt húsz év közgazdasági Nobel-díjasai közül sokan írnak olvasmányos könyvet. Ilyen díjat kapott már matematikus és pszichológus is.” Ezt én úgy értelmeztem, hogy közgazdasági Nobelt kapott matematikus és pszichológus is, civilizációtörténész meg, nem s mivel ennek nincs sok értelme, gondoltam, jöhet a smiley.
Az elbeszélést egymás mellett arra alapoztam, hogy a tudományos ismeretterjesztő művek nem tudományosak, módszerről gyakorta szó sem esik, csak a (leegyszerűsített) eredményt tálalják a nagyközönség elé, emészthető falatkák formájában. Majd ez a nagyközönség a tudományos ismeretterjesztő mű olvastán úgy gondolja, naprakész tudással rendelkezik azon a területen. Ebbe a laikus nagyközönségbe beleértendő a politikus is. Amennyiben ezen tudományos lektűrök alapján hoznak politikai döntéseket, akkor szerintem nem az a lényeg, hogy az olvasott mű olvasmányos volt-e, tudományos volt-e, világképet formált-e, hanem az, hogy mit mazsoláztak ki belőle, akár teljesen félreértve a lényegét (amit egyébként már a fordító is félreérthetett, s hibásan tálalhatott), s miféle hatással lesz mondjuk a következő nemzedék gondolkodására, csak civilizációtörténészek számára kibogozható és érdekes áttétellel.
@Unseen Academical: Nem állítom, hogy van értelme annak, hogy matematikus és pszichológus is kapott, de civilizációtörténész nem. Egyszerűen csak így van. Irodalmi Nobel-díjat tavaly egy énekes kapott. Nem is tud jól énekelni. Idén meg senki nem fog, mert ezek ott északon összevesztek. Irodalmi Nobel-díjat kapott politikus, aki háborút nyert, matematikus, aki még filozófus is volt. Ez nem is mostanság volt. A Nobel-díj egy olyan díj, mint az Oscar. Híres. Egy népszerű termék, mint a Coca-Cola. Mindegy milyen az íze.
A politikus azt mazsoláz ki, amit akar. Ma ezt, holnap azt. Ennek semmi köze a tudományossághoz. A politikus érdekek mentén cselekszik a mozgásterén belül.
Egyiket sem határozhatja meg önkényesen. Ezek rajta kívül álló intézmények, melyek lassan változnak. Ha ezt nem fogadja el és alternatív világot épít, akkor kezd el világképet alkotni. Szerintem ez régen sem vált be és most is nagyon veszélyes. Az ilyen politikus mindenre hivatkozik, arra az agyonolvasott, régebben írt kétkötetes műre vagy akár civilizációtörténészekre is. A neki tetsző mondatokat idézve persze.
Van, aki Facebookon, van, aki Twitteren. Én csak azt állítom, hogy függetlenül bármilyen díjtól, egy tudományosnak elfogadott mű lehet teljesen olvasmányos. Ettől még semmi sem sérül, amit tudományosnak tekinthető. A példánál maradva, ezek a művek soha nem próbálnak példát mutatni a politikának, nem adnak megoldást semmire, egyszerűen megfogalmaznak valamit, ebben az esetben a gazdaságról, a társadalomról, az emberi viselkedésről stb. szól. Amit megfogalmaznak, az is inkább leíró, mint normatív, azt tudományos módszerekkel teszik. Új elméletek megalkotásához mindenképpen szükség van tényekre, releváns adatokra, empírikus háttér nélkül kevés az esélye, hogy több legyen, mit egy intellektuális lektűr. Arra van a lábjegyzet egy nagyközönségnek írt könyv esetében. Fukuyama, Thaler, Huntington,
Rodrik, Acemoglu és még sokan mások tudományos műveket írtak. Írnak saját véleményt is, (vállaltan normatívat is pl. Krugman) de ezek ezen kívül esnek, mert már túlmennek a szigorúan vett tudományosságon. Ezt minden esetben feltűntetik. Továbbra is azt gondolom, hogy nem beszélünk el egymás mellett. Egyébként OV kezében már volt Francis Fukuyama könyv, emlékeim szerint éppen nyári szabadságon volt. Lehetett volna telefonkönyv, vagy az Elmúlt Ötven Év Aranylabdásai Almanach is.
@Jean Claude: Bocsánat, vizsgaidőszak van és elkapott a gépszíj, de nem állom meg, hogy ne meséljem el nemrégi tapasztalatom az olvasmányos egyben tudományos írásról: egy magyar szakfolyóirat egyik bírálója teljesen kiakadt a stílusomon, mondván, tudományos íráshoz nem illik sem a közérthetőség, sem az irónia, míg a másik agyba-főbe dicsérte, hogy végre egy olvasmányos tanulmány. A szerkesztő, akitől megérdeklődtem, hogy akkor most száraz, kimért hang kell-e, vagy maradhat a sajátom, azt javasolta, maradjon, de tompítsam… Zárójel: nem volt benne semmi extra, csak aktív igéket használtam az álpasszív szerkezetek helyett, le mertem írni, hogy ez az én álláspontom, és igen, mea culpa, itt-ott elszórtam benne egy-egy köznyelvi fordulatot. Lehet, hogy latinul kellett volna.