Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: szempontpuska
<
p style=”text-align: justify”>A látszat ellenére ez nem egy ellenposzt. Se nem pro-poszt. Ezzel a két mondattal valószínűleg elértem az ellenkezőjét annak, amit akartam. Most már mindenki mégis eszerint olvassa a következő sorokat…
Ismét fellángolt a vita hajléktalanügyben. Még szegény József Attila szobra is belekeveredett. Politikai törésvonalak mentén csörtetik a kardot, de vajon ki tesz politikaivá egy alapvetően morális kérdést?
Eredeti szerző: Kettes < p style=”text-align: center”>
Eredeti szerző: maroz
A filmet és a politikust, mikor beszél hozzánk azért szeretjük, mert elvarázsol. Mert olyan szépen hazudik nekünk a valóságról. Szeretjük, ha erről a maga teljességében megismerhetetlen, sokszor dögunalmas, sűrűn kellemetlen valóságról egy kicsit megszépítve mesél, hangsúlyozva és elhallgatva, ahogyan azt illő. Ez egy eléggé síkos pálya, könnyű kicsúszni, meg is teszik időnként a nagy varázslók. A film például egyszer csak elkezd túl sokat varázsolni. A kilencvenes évek elején sokszor jöttem ki úgy a mozikból, hogy a statisztikát már egy kicsit sokalltam: átlag félpercenként egy hulla, öt raklap ellődözött lőszer, az Eiffel-torony, a Szabadság-szobor és a világ legnagyobb völgyzáró gátja egy forgatókönyvön belül felrobbantva, levelező tagozaton végzett színészek Stallonét megszégyenítő arcjátékkal hentelik végig az akciójelenetek koreográfiájától eltekintve egy buszjegyre is ráférő történetet. Ezt unta meg Lars von Trier, és alakította meg a Dogma95 nevű csoportot. Nem nehéz kitalálni, mire irányultak a törekvéseik: a filmművészet megmentésére. A rendező a hibás — mondták — mert önnön személyét, a filmkészítésben betöltött szerepét túlhangsúlyozandó elvtelen kompromisszumokat köt, és ez ellen — többek között — úgy léphetünk fel, ha a rendező nevét fel se tüntetjük a film végén.
Eredeti szerző: szempontpuska
Képünkön a gazdasági sikerpáros
A hajtás után egy korábbi fotó a láthatatlan sikerről…
Eredeti szerző: maroz
Folytatnám Kettes kolléga egyrészes „Népszerű pszichológia”-sorozatát, de én most nem a Muppets-show valamelyik jelenetének a bájos szereplőit elemezném, hanem egy fogalmat járnék körül egész röviden. Lehet, hogy menet közben majd dobok én is pár Oakeshottot, hátha idecsábul tőle pár Igaz Konzervatív is.
Eredeti szerző: jotunder
Orbán Viktornak súlyos döntéseket kellett meghoznia. Őt azért választották (nyugodtan mondhatjuk: választottuk) meg, mert ezeket a súlyos döntéseket valakinek meg kell hoznia, és 2010 tavaszán ő volt az egyetlen hitelesnek tekinthető politikus Magyarországon (polgártársaink nagy része még mindig hitelesnek tartja). A Bajnai–Oszkó-féle szakértői kormánynak egyszerűen nem volt és nem is lehetett felhatalmazása arra, amit Orbánnak, Matolcsynak, Felleginek és társainak el kellett és majd el kell végeznie.
Magyarországnak időről időre vissza kell fizetnie a felvett kölcsönök, illetve kamataik egy részét, ehhez a pénznek rendelkezésre kell állnia, nincs mese. Közben pedig működtetni kell az egészségügyet, a köz- és felsőoktatást, a honvédelmet, a közrend felügyeletét, a szociális ellátórendszert és minden mást, amit egy modern európai államban a kormányzat hatáskörébe rendelnek.