Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: Pásztörperc

Időnként tájékoztatom az én anyámat arról, hogyan vannak a dolgok. Politikai ügyekben ezt sosem én kezdeményezem: tudomásul vettem, hogy ő az előző rendszer terméke, és ha meghallja a kommunista hívószavakat, hátracsapja a fülét, és felnyerít, mint a kiszolgált csataló. A járás már nehezére esik, de az esze fürgébb, mint a legtöbb fiatalé. Ezért aztán van tekintélye rendesen, úgyhogy ha jő a kampány, nem kell ajánló szelvények (nem, nem kopogtató cédulák: a kopogtató az, ami nálunk marad — azzal kopogtatunk be a szavazatszámláló bizottsághoz, hogy igazoljuk vele magunkat) után caplatnia: helybe viszik neki. Aztán, ha összegyűlik néhány tucat, csak felkerekedik, és beviszi a Fidesz stb. kerületi irodájába. Mert ezeket a demokratikus gesztusokat éppen olyan fontosnak tartja, mint én: valahogy ettől érezzük magunkat rendes embernek. (Már amennyire.) Remélem, látszik, hogy jól kijövünk: életünk fix pontjai közé tartozik, hogy megbízunk egymásban.

Tekintélye persze attól van, hogy naprakészen érti a dolgokat. Nemcsak azt tudja visszamondani, amit a tévében hall, de azt is, hogy az miért úgy van, sőt, azt is, hogy akkor miért nem ezt mondják róla a tévében. No persze az ember feje kápos, és egyébként is, ő aktívan soha nem politizált (részt vett az MDNP alapításában, mint egy a sok százból, és ezzel ennyi), én meg elég sokáig — szóval, ha nem ért valamit, akkor felhív. Aztán megbeszéljük.

Különösen érvényes ez a környezetvédelem ügyeire, mert annak jó része nekem szakmám, tehát vagy tudom, mik az érthető és pontos válaszok az ő kérdéseire, vagy azt tudom, hogy hol kell utánanéznem ezeknek, kit kell megkérdeznem hozzá. Aztán elmondom, hogyan vannak a dolgok, ő pedig tudomásul veszi. Tudja, hogy nem teszek hozzá annak érdekében, hogy égessem azokat a disznókat, akikre ő szavaz. Tudja, nem veszek el belőle annak érdekében, hogy előnyösebb színben láttassam azokat a disznókat, akikkel én vagyok egy pártban a szociknál. Csak a tények, és azokat mi nagyon tiszteljük. — A tények makacs dolgok — mondta annak idején Sztálin elvtárs, és ő ezt nagyon jól megtanulta; én meg hát mérnök vagyok, vagy miszösz. Szóval, ez az információáramlás zökkenőmentes, évtizedek óta stabilan működik — úgyhogy jöjjön az egyetlen eltérő eset.

(tovább…)