Rendhagyó rendrakás

Eredeti szerző: sajtohuba

Meglepett, hogy már tíz éve indult. Gyorsan elmúlt, bár tényleg a múlt homályába veszik ez az “hőskor”. Ami ráadásul már a második kör volt, hisz a virtuális majd valódi barátságok már az Index-Törzsasztal-polfórum, sőt Internetto csetfórumain alakultak ki. Az idők folyamán persze volt mozgás, ember jöttek-mentek a keménymag körül, sőt azon belül is.

A Vincentre visszaemlékezve az ugrik be, hogy 2014 környékén volt egy fordulópont, egy kiszállási hullám, amikor többen passzivitásba vonultak, vonultunk. Addig lelkesen részt vettem a közös munkában, de aztán a lelkesedésem elmúlt. Egy hasonlattal élve, munkahelyet a hely szellemisége miatt választ az ember, de felmondani a főnök szellemisége miatt. A Vincent persze nem egy munkahely (volt)…

Na de túllépve a leállási okok monologizálásán, örömmel frissítem fel a Zene-bona / Hogy a hangfal adja a másikat… rovatot egy különkiadással.

A zene egy állandóan körbevevő közege mindennapjaimnak. Szívesen keresek, fedezek fel új irányzatokat, előadókat. Most a bűvös tízes számot elötödölve és ahhoz hozzáadva egyet, három olyan dalt mutatok be, amelyeket az elmúlt pár hónapban véletlenül hallottam meg és annyira megtetszettek, hogy utána pár napig többször is élvezkedtem velük és azóta valamelyik lejátszási listán jönnek fel a legváratlanabb időpontokban. Van köztük egy-két éves, de több évtizedes is. A közös bennük, hogy elsőre meg akartam őket hallgatni másodszorra is.

Az első egy lengyel együttes, a Riverside Lost. c. dala.

Remélem még időben szólok, hogy most szombaton (03.09.) itt játszanak az A38-on.

A második a Travelin’ Light J.J. Cale-től.

Érdekes, hogy Eric Clapton több Cale számot is feldolgozott, pl. az After midnightot és a Cocainet is.De a Lynyrd Skynyrd számként ismert Call me the breeze is Cale szerzeménye.

A harmadik a Sleeping Camels etnozenés, soknemzetiségű csapat Sleeping Camel c. száma. Ez egy koncertfelvétel vagy öt perc intróval, de aztán belelendülnek! Csápoltam rájuk én is élőben a Balaton partján, ahol hattyúk hajladoztak bele a naplemente-aranyhidas giccsbe. Klassz volt!

A Vincentről összefoglalva pedig az a mondás jut eszembe, hogyha becsukódik egy ajtó akkor kinyílik egy másik. Ezt mint volt Daciás is mondom.

Köszönöm a figyelmet.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518379-6a03d74431f7a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518379&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518379-6a03d74431f7a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518379-6a03d74431f7a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>