Sajtó & szolidaritás
Eredeti szerző: szempontpuska
Már régen a Vincent skótnépszavazásügyi posztját kéne írnom, de még mindig forog bennem a napokban lecsengett disputa a Magyar Nemzet újságíróinak kirúgásáról.
Aki nem követte, vagy már el is feledte az eseményeket, a piaci körülmények tartós romlására hivatkozva a Magyar Nemzetnél a közelmúltban csaknem 30 embert kirúgását jelentette be Liszkay Gábor főszerkesztő.
Az eset nyilvánvalóan összefüggésben van a fideszes belháborúval, amelyben Orbán szembefordult kollégiumi társával, a párt pénztárnokával, magával a Nagy Louis-val, aki a KÖZGÉP állami pénzen pofátlanul felhizlalt milliárdjai mellett saját – és ezáltal az állampárt – kezében tartotta a kormányzati lakájmédiát csakúgy, mint a közterületi hirdetéseket is.
Hogy ezen a téren is monopóliumuk legyen, arról már idejekorán gondoskodtak:
Az állami reklámköltés koncentrációja
Saját szolgálatukba állított jogalkotási eszközökkel kinyírták a konkurenciát, mondván a közlekedés biztonságát veszélyeztetik (WTF?) a lámpavasakon elhelyezett plakátok, a BKV felületeit is megszerezték, ráadásul a kormányzati közpénzköltésekben a közterületi reklámpiac – hogy/hogy nem – jelentősen növelte részesedését az állami reklámköltésből, sőt, voltaképpen ez volt az egyetlen szektor, amelyik fajlagosan is növelte állami bevételeit.
Polyák Gáborék és a Kantár média közös felmérése szerint, 2008-ban még 2,5 milliárd forint volt az állami reklámköltés ebben a szektorban, ami összesen 14 szereplő között oszlott meg. Nem számított különösebben koncentráltnak a közterületi reklámpiac, a legnagyobb szereplő 31,1%-al részesedett a szektor állami hirdetéseiből és közülük összesen négyen érték el a 10 százaléknál magasabb részesedést.
4 évvel később – egy másik kormány ciklusának kellős közepén – a helyzet már alaposan megváltozott: Ekkorra már 4,7 milliárd Ft lett az állami reklámbevétel és, noha a szereplők száma csak eggyel lett kevesebb, listaáron majdnem kétszer annyi állami költés jutott (volna), minden hirdetőre.
De ez a szektor sokkal koncentráltabbá vált, a Publimont az állami reklámköltésből összesen immár 68 százalékkal részesedett (vagyis ez több mint a duplája annak, amit egy piacvezető korábban megszerezhetett).
Napilapok
De térjünk vissza a napilappiacra!
Napilapot nyereségesen fenntartani ma már lehetetlen (leszámítva a bulvárt persze). A 2008-ban a teljes állami költés (listaáron) a napilap piacon 5 Mrd Ft volt. Ezen a pénzen akkor összesen 29 lap osztozott.
2012-re ez az összeg 3,9 Mrd Ft-ra csökkent, megoszlása azonban radikálisan megváltozott.
A Pártállam előtti ciklus félidejében a három piaci vezető számai az alábbiak szerint alakultak:
1. Metropol (akkor még nem Simicska cég)
636 M Ft volt az állami reklámbevétele, ami a saját bevételeinek 12,4%-át adta ki, a lap részesedése az állami reklámköltésből 12,8%
2. Népszabadság
631 M Ft volt az állami reklámbevétele, ami a saját bevételeinek 14,1%-át adta ki, a lap részesedése az állami reklámköltésből pedig 12,7% volt.
3. Magyar Nemzet
368 M Ft volt az állami reklámbevétele, ami a saját bevételeinek 19,4%-át adta ki, a lap részesedése az állami reklámköltésből 7,4% volt.
2012-re (az utolsó már összesített évre) ez az adatok radikálisan megváltoztak:
1. Metropol (ekkor már Simicska cég)
1.914 M Ft lett az állami reklámbevétele, ami a saját bevételeinek 27%-ára (!) nőtt, a lap részesedése az állami reklámköltésből pedig 49%.
2. Magyar Nemzet
873 M Ft-ra nőtt az államtól származó reklámbevétele, ami a saját bevételeinek 44%-át adta ki, a lap részesedése az állami reklámköltésből több mint 22%-ra ugrott.
3. Magyar Hírlap
214 M Ft lett az állami reklámbevétele, ami a saját bevételeinek 31,5%-át teszi ki, a lap részesedése az állami reklámköltésből 5,5%.
Szolidaritás az újságírók között?
Ebben a helyzetben robbant a bomba, hogy 28 embernek távoznia kell a zászlóshajó fedélzetről, köztük Ugró Miklósnak, Torkos Matildnak, Ludwig Emilnek és – a jó ideje Brüsszelben jegelt – Lovas Istvánnak is.
Szolidaritás-ügyben a disputát Panyi Szabolcs, az Index újságírója dobta be az alábbi poszttal:
Menjen a picsába, aki akármilyen lapnál dolgozó, akármilyen világnézetű újságírók kirúgásán gúnyolódik. Ha a kirúgásukhoz a háttérben ráadásul tudhatóan valamiféle politikai csaták vezettek, és még ezek után is gúnyolódik, akkor innentől majd mindannyiszor menjen el még egyszer a picsába, ahányszor kiejti vagy leírja azt, hogy sajtószabadság.
A sors iróniája, hogy másnap éppen az Index grafitembere rajzolt vitriollal karikatúrát, a nehéz helyzetbe került nemzetesekről.
Nem vagyok újságíró, így jogom sincs megítélni, hogy e szakma művelői milyen kritériumokat tartanak szem előtt, amikor magukat és a többieket sajtómunkásnak tartják, de jó néhány éve figyelem/követem ki, és milyen mértékben köteleződik el a saját oldala mellett. Közben azon merengek, vajon mi lehet a fejében, amikor ezt vagy azt a cikket megírja. Hogyan ragad klaviatúrát Ugró Miklós, miként néz a borotválkozó tükörbe Torkos Matild, vagy hány pálinka kell Lovasnak egy mail elküldéséhez…
Újságírók, sajtómunkások voltak-e azok az emberek, akik most lapátra kerültek, vagy egy hatalmi propagandagépezet elvtelen kiszolgálói?
Minden, amit leírtak, az összeegyeztethető volt a saját nézeteikkel, belső meggyőződésükkel, vagy utóbbit félretéve feladták az önbecsülésüket (a szakmájukat?) és tették, írták, amit elvártak tőlük?
Ennek mérlegeléséhez azért van egy szép kis gyűjteményünk a saját idézet rovatban is, de tessék csak lejjebb scrollozni ennek a cikklistának az aljára, hogyan „működött” a Magyar Nemzet, amikor még nem dúlt az Orbán-Simicska háború…
Annak idején a Neues Deutschland (Honecker lapja) volt képes úgy tudósítani az első szabad lengyel választásról, hogy a cikkből az nem derült ki, ki nyerte a referendumot. Na pont így működött a Magyar Nemzet.
Az Index polfórumán jó 10 évig futott egy gyűjtemény topic, amely iparszerűen művelt hazugságok helyreigazításait gyűjtötte.
Mit gondoljak én most ezekről a sajtómunkásokról? és a szolidaritásról?
Az szerintem rendben van – és természetes – hogy egy újságírónak vannak szimpátiái, értékrendje és preferenciái. Ettől még maradhat független – és közben lehet elfogult. Ez a világ minden táján így van.
Az már nincs annyira rendben – de lassan megszokjuk – hogy a tollát némiképpen az érdekei is (mondjuk ki: a függősége) vezetik.
De az azért valahol minden újságírónak saját döntése, hogy munkájában mennyire messze megy el az Obersovszky-skálán, feladva önmagát, önbecsülését és nézeteit a megrendelője szolgálatában…
És akkor végül a szolidaritásról
Tudom, óvodás-szint a másikra mutogatás. Hol van most az a nagy szolidaritás, amit az origósok kaptak? A Magyar Nemzeteseknek ez nem jár? – beszélik a fórumokon.
De kaptak-e szolidaritást a kirúgott közmédiások? Felszólalt-e valaki közülük Mong Attiláért? Kapott-e szolidaritást az évekig vegzált és csaknem ellehetetlenített Klubrádió? Hol volt a lakájmédia szolidaritása az új sajtó- és Médiatörvény elfogadásakor? Voltak nekik üres címlapjaik? Vagy csak akkor ébredt fel szakmai öntudatuk, amikor az Ő főnökük tárcáját sanyargatja az Állampárt?
És volt-e szolidaritás mondjuk Szily Lászlóban, amikor vinnyogva-gurulva közölte, hogy a Népszavának vége?
Esetleg az Indexben, amikor gunyoros szavazást indított arról, hogy ki fogja megmenteni a 141 éves múltra visszatekintő napilapot (és a lehetséges válaszok között eredetileg a köztudottan súlyos beteg Andrassewet is szerepeltették – azóta törölték)?
Itt most megélhetések, egzisztenciák kerültek veszélybe.
Egy marketinges, egy titkárnő, egy terjesztésen dolgozó jó eséllyel ugyanazt a munkát végzi a Nemzetnél, mint a Hírlapnál, vagy a Népszavánál és a Népszabadságánál is.
Vajon a többiekben – akik most az utcára kerültek – újságírókat tisztelhetünk-e, vagy egy propagandagépezet elvtelen kiszolgálóit, akik az ötvenes évek óta nem látott és nem hallott stílust képviseltek és honosítottak meg újra?
És vajon mi lesz a szolidaritással, ha a most hoppon maradtaknak mégiscsak jut hely állami csecsen, az eredetinek a duplájára olcsósított közmédiában? Vagy ha huthgergősen kapnak majd megbízást egy frakciótól?
A választ nem tudom. Csak ideöntöttem a gondolataimat.
Tanulság? Az nincs…
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519361-6ae7045c8d016' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519361&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519361-6ae7045c8d016&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519361-6ae7045c8d016' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
index.hu/kultur/media/2014/09/19/12_ujsagiro_tavozik_a_nepszabadsagtol/
Posztzárás után érkezett:
Levéltitok sértés és hamis vád a Magyar Nemzetnél?
magyarinfo.blog.hu/2014/09/19/leveltitok_sertes_es_hamis_vad_a_magyar_nemzetnel
Azért még vannak akik ottmaradtak…
Tóta Wé ugyanerről, szinte percre pontosan ugyanakkor
http://www.facebook.com/Wblog/posts/879813828715136
scontent-a-vie.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/v/t1.0-9/10646695_4614156447631_6580827850503047129_n.jpg?oh=88a3e931e87669b4d520113bdd8cc978&oe=54864B04
„Ha a szabadságnak kevés a fegyvere, azt akaraterővel kell ellensúlyoznunk.”
„Harcolni csak azért lehet, amit szeretünk, szeretni csak azt lehet, amit tisztelünk, tisztelni pedig azt, amit legalábbis ismerünk.”
„Polgár vagyok, mert kissé szeretem ellenségeimet, többre becsülöm a vitát a tannál, s csak olyan szellemi rendben érezném magamat egészen jól, amely a kételkedés szabadságát törvényesen biztosítaná.”
Az első két idézet Adolf Hitler szónoki beszédeiből való, az utolsó, a harmadik Fejtő Ferenc híres „polgárdefiníciója”.
Olyan országban szeretnék élni, ahol nem politikai pártok szabják meg a véleménynyilvánítás és létezés szabadságának korlátait.
Az idézeteket csak úgy. Kockázatok és mellékhatások nélkül.
Sajnálom, de nevezettek a munkásságukkal tökéletesen eljátszották annak a lehetőségét, hogy szolidáris legyek velük.
Valamint: egészen biztos vagyok benne, hogy egy nagyon zsíros, nagyon semmit érő, ámde totálisan biztos munkát fog kapni mindegyikük, és tovább ugathatnak a korábbi stílusukban.
Ez pedig bónusz:
magyarnarancs.hu/villamnarancs/lincselni-cuna-dolog-a-heti-partszo-vert-hany-91831
Szemben Panyi Szabolcs véleményével, szerintem tisztességes ember Lovas István kirúgásán csak viccelődni tud, esetleg tiszta szívből röhögni. Banyek, ne kelljen már újságírónak tekinteni egy efféle görényt, csak mert betűket vet papírra.
A többiek más tészta, van köztük pár nagyon buta/nagyon ciki dolgokat is bevállaló név (Torkos, vagy Ugró), akik iránt elég nehéz empátiát érezni, legalábbis azon túl, amit általában érezni lehet bármiféle kirúgott ember iránt. Remélhetőleg nem omlik össze az egzisztenciájuk, családi életük stb. Politikai üldözöttnek viszont hadd ne kelljen már tekinteni őket.
@Tehéntőgy: Némi jóindulattal mondható, hogy Lovas kivételével a többiek talán nem uszításból éltek. Szolidaritásom legfeljebb idáig terjed. Panyi meg tudósítson inkább a vécékről, az nyilván megfelel az ízlésének.
@szempontpuska: A mandíner mindkettőtöket szemlézett. 🙂 Matild ott mindkét cikkre fontosnak tartotta reagálni. Te jobban jártál. :))
Őszintén szólva hamarabb leszek szolidáris Pintér Attilával, aki ugyan U. Flórián mellett a másik elrettentő példa, akivel az U14-ben focizó gyerekemet szoktam ijesztgetni, de most őt is kirúgták. (Btw Pintér határeset, ezzel a társasággal senki sem tudott volna semmilyen eredményt elérni.)
@Trespass: nem találom a vincentes kommenteket torkostól :(((
@jotunder: media.mandiner.hu/cikk/20140919_szempontpuska_sajto_szolidaritas
media.mandiner.hu/cikk/20140919_tota_w_arpad_hosszu_adok_ejszakaja itt a középtájon van, mindkettőnél saját néven
@Trespass: köszönöm!!
Egyrészt azért nem kell szolidárisnak lenni, mert vállalhatatlan dolgokat írtak le,ha jól emlékszem, Lovas tán még a holokausztot is kétségbe vonta anno a demokratában.
Másrészt, meg mire elkezdjük sajnálni őket, már rég a fenekük alatt lesz a zsíros új állami megbízás.
Én is inkább Pintér Attilával szolidaritok akkor.
@Fisk: te nem vagy újságíró. én sem. szily és panyi meg a maguk módján, mégiscsak azok. ez nem egy egyszerű eset. nyilván nem a komplett fasiszta őrült lovassal szolidarítanak, hanem a kispályás kormánypártiakkal.
@jotunder: ez a tóta zárókérdés („mióta vagyunk mi kollégák?” – ld. @Trespass: linkjénél) eléggé belejátszik a szűkebben vett szakmai szolidaritás kérdésébe. legyen-e szolidáris az orvos szakma pl. vargha mágussal?
én az egyik kutya másik eb népeket (panyi, szily bőven ilyenek) amúgy sem tartom mérvadónak, csak megkerülnek minden kérdést, leginkább egyszerű lustaságból.
” Vajon a többiekben – akik most az utcára
kerültek – újságírókat tisztelhetünk-e, vagy egy
propagandagépezet elvtelen kiszolgálóit, akik
az ötvenes évek óta nem látott és nem hallott
stílust képviseltek és honosítottak meg újra?”
– Ich bin nur ein Schauspieler – mondja Mephisto a film végén.
Azért a Szily László védelmében hozzátenném, hogy a vinnyogva-gurulva röhögés nem a Népszava tönkremenetelének, hanem egy tényleg csak vinnyogva-gurulva-röhögve feldolgozható mondatnak szól.
Ja igen, és a szolidaritásról: pontosan annyi empátiát érdemelnek a MN újságírói a többi újságírótól, mint a közúti ámokfutó a többi sofőrtől, miután feltekeredett egy fára.
– Barátaim, reménytelen helyzetben is harcoló felkelők! – kiáltotta Skywalker parancsnok. Szolidarítsunk a Halálcsillagon szolgáló és csoportos leépítés áldozatául esett birodalmi rohamosztagosokkal!
– Ön hülye, uram? – kérdezte Threepeo. – Nem érzi, hogy bemocskolja az áldozatok emlékét?
A posztból, a kommentekből és a linkekből nekem az a tanulság: egyre inkább elegem van az egyre sűrűsödő hisztériákból. Nem csak itt, de itt is.
Talán kellene egy kis távolságot tartani: madártávlatot vagy történelmi időtávlatot.
A ti lelketeknek is jót tenne. Az enyémnek mindenképp.
@HaKohen: bocs, de posztban nincsen semmi hisztéria.
Még csak konklúziót sem tudtam a végére tenni, pedig már elég hosszan írtam, úgyhogy valahogy be kellett már fejezni 🙂
szolidarítani? ezekkel?
már elnézést, de a lágerek őrtornyában őrködő katonának legalább az a mentsége megvolt, hogy nem ő választotta meg a helyét.
nem is vonták felelősségre, ha nem lépte túl a katonai kötelesség határait.
alfred rosenberget, a völkischer beobachter főszerkesztőjét háborús bűnösként nürnbergben halálra ítélték.
ez csak úgy az eszembe jutott…
@jotunder: a kispályás kormánypártiaknak is a szakma becsületébe gázoló elvtelenségeik vannak. Tények elferdítése, szervilitás, propaganda… Ez kb. olyan, mintha egy matematikus azt mondaná, hogy 12 kisebb, mint 11, mert Orbán Viktor úgy akarja.
@nandras1: julius streicher.
@Fisk: itt róluk van szó, nem rólam. én annyira utálom ezeket, mint a Tóta, vagy jobban.
Szolidaritunk, persze, mint emberrel. A helyzeten meg jót kárörvendünk. Nyugodtan szét lehet ezt választani, ne fosszuk meg magunkat a kárörvendés kielégítő érzésétől.
@Szindbad: ez nem a mi ügyünk. mi azt látjuk, hogy egy csomó nagyon durva alak lapátra került. szilyék viszont egy klub tagjai. vagy legalábbis szeretik azt hinni. én ezt még el tudom fogadni. utánozni nem tudnám, de elfogadni még igen.
@jotunder: Ezt én értem, de például pont Szily az, aki igencsak következetlen, Szempontpuska is írja, hogy örömködött a Népszaván, én meg a Galamusos örömtáncára emlékszem, hát hagy ne vegyem már komolyan Szily „klubtagságát”.
@jotunder: Meg egyébként, ahol újságírókat bántanak, én ott újságíró vagyok.
@Szindbad: jaja, a galamuszos örömtánc kifefejezetten hányingerkeltő volt. Persze lehet Szili gázabbnak érzi a galamuszos szoclib megkeseredett túdósemberkéket, mint a fasiszta uszítókat és jobboldali nyaloncokat.
Itt ugyanazzal a súlyos kognitív disszonanciát okozó problémával állunk szemben, hogy Jezsov elvtárs kivégzése is justizmord volt
Egyébként meg egy rezsimkurvával a szolidaritás legmagasabb foka az lehet, ha saját pénzemen befizetem a bőr- és nemibeteg-gondozóba
@jotunder:
streicher a der stürmernek volt a főszerkesztője és igen, őt is kivégezték.
@Szindbad:
egyébként is, a káröröm a legőszintébb öröm, mert nem fűződik hozzá semmilyen érdek 🙂
@Dr. No:
Én azt szoktam mondogatni, hogy örülök hogy Rajkot felkötötték mert megérdemelte. De nagyon zavar, hogy nem azért kötötték fel, amiért megérdemelte volna.
@ingyenebed: én ugyan nem írtok ki senkit. legfeljebb jól lehülyézem. de abba még nem halt bele senki.
@nandras01: igazad van. bár rosenberget egészen konkrét háborús bűnökért ítélték el.
@jotunder:
azért igen meglepődnék, ha nem vették volna figyelembe a beobachternél végzett munkáját is.
@aronsatie:
no, pont torkos matild egy gusztustalan uszító, ne mentegessük.
@mavo:
érdemes például tőle ezt elolvasni:
mno.hu/vezercikk/bajnai-es-az-ordogi-csapda-1042658
vagy mondjuk ezt:
http://www.patriotaeuropa.hu/?p=14376#more-14376
google, fél perc. ne feledjük, mindkét írása úgy született, hogy a mn már jó pár pert vesztett a tárgyban, tehát torkos matild vagy egy a többiektől hermetikusan elzárt irodában dolgozott, vagy szó sem lehet az ártatlanság vélelméről. torkos matild mindennemű újságírói etikát (mn és újságírói etika, muhaha) felrúgva tudatosan uszított. nahát, nahát, de különös.
hadd ne kelljen szolidarítanom vele, ha a torkig barna nyelve ellenére kibaszták a gecibe.
Jó a tótawé írása, de a Csortos idézet sántít. Az eredetiben így hangzik: „Kolléga? Mióta vagyok én kurva?”
@jotunder:
rosenberget 4 vádpontban találták bűnösnek. ezek jórészt valóban összefüggtek háborús izével, de azért teljesen hivatalosan mégse teljesen.
rosenberget én azért szeretem még különösképpen, mert remek példa arra, hogy minden náci hazug geciláda, lásd a zsidóságáról terjesztett fasságok.
Meg szoktam nézni online, mikor az atv-s hírvitában mandis az opponens. Akkor is, ha válaszos, bár Stumpf feszegeti a határokat. De biztosan nem klikkelek rá, ha nemzetes vagy hírlapos, mert már a látványuktól is rosszul vagyok a takonygerincű, seggszájú pártmunkásoknak.
Szolidaritást? Ezekkel? És kikkel még?
Folyik a maffia belháború, és egyesek a fasz rossz végére kerültek. Lefejezések és tisztogatások a már NER-esített állami cégeknél, 40%-os állománycsere a külügyben. A fülkeforradalom falja a gyerekeit. Előbb-utóbb majd elér a rendőrség, ügyészség, NAV pribékjeihez is. Jelenleg csak ez maradt nekünk: a jóleső érzés, hogy a kollaboránsok sincsenek biztonságban.
Szolidaritást? Egy lófaszt.
@mavo: OK, ritkán sem olvasom, csak próbáltam keresgélni, kivel szolidaríthatnék. Szegényke hirtelen mandineres kommentelő lett, hátha sajnáltathatja magát.
@mavo: Elég rémes írások, de mégis csak egy politikussal kapcsolatban hazudozik és ír szemétségeket. Lovas ennél lejjebb van.
@aronsatie:
politikus, tehát szabad rágalmazni? vagy hogy a fuckba?
@mavo: Azt írtam volna, hogy szabad?
index.hu/kultur/media/2014/09/19/12_ujsagiro_tavozik_a_nepszabadsagtol/
Várom a hétfői magyar nemzetes szolidarítós vezércikkeket.
@aronsatie:
nem, de jól láthatóan enyhítő körülménynek tekinted.
btw lovas is jellemzően politikusokról hazudozott össze-vissza, csak azok jellemzően nem magyarok voltak.
@nevetőharmadik: Kb.ennyi a lényeg, neutron-csillag tömörségben összefoglalva.