Szász Károlynak igaza van
Eredeti szerző: Kettes
Amint tudjuk, a magyar bírói kar — miként a magyar köztisztviselői kar bármely másik része is — három alaptípusból áll: a rezsim által zsebre vágott korrupt gazemberekből, a fogalmatlan idiótákból és a lelkiismeretes szakmai munkát végző, megvesztegethetetlen bolondokból. Jó esély van rá, hogy a devizahitel-perekben a) a kormány/ellenzék/sajtó/érdekképviselők/Handó Tünde/stb. nyomására vagy b) egyszerűen fogalmatlanságból kifolyólag tömegesen mondják ki a devizahitelek semmisségét.
A Kúria — abból az apropóból, hogy szakmai konferenciát szervez a devizahitel-perekben részt vevő bírák számára — feltett néhány kérdést a PSZÁF-nak a devizahitelezésről. Szász Károly válaszlevelében kifejtette, hogy a devizahitel-szerződések visszamenőleges, „sommás” semmissé nyilvánításának végzetes következménye lehet a bankrendszerre, de akár az állam fizetőképességére is.
Szász Károlyt — Orbán feltétlen és lojális szolgáját, egykor közepesen elismert bankszakembert, mára szétült rezsimbútort — nehéz dilemma elé állította az élet. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében lőttek a karrierjének. Bár szorgalmasan tepert (például szó nélkül tűrte a pénztári szektor szétverését, kriminalizálását és kifosztását, sőt asszisztált hozzá a maga eszközeivel), mégsem bizonyult elég matolcsystának ahhoz, hogy bele ne darálják a kolbászba. Ugrott az elnöki pozíció, a pénz, a hatalom, és rég oda a szakmai tisztesség is. De ahogy manapság forró olajon sütögetik Szász és Matolcsy elődeit a devizahitelezés elengedése miatt, úgy pár év múlva talán pont Szászt fogják hibáztatni, ha bekövetkezik mindaz, amire a levelében figyelmeztetett, és nem marad nyoma, hogy tett volna ellene bármit is.
Választhatott aközött, hogy lesütött szemmel elvonul, és hagyja, hogy Matolcsy kiélvezze földesúri előjogát a pénzügyi intézményrendszer maradékán, vagy hogy teljesen alkotmányellenesen és elképesztően amatőr módon megpróbálja közvetlenül befolyásolni az igazságszolgáltatást folyamatban lévő ügyekben. Akár csak a kétezres években, most is túl nagy a kísértés, hogy engedjünk a politika, a piac, a fogyasztók nyomásának. Most éppen az a „közös bölcsesség”, hogy a bankokat büntetlenül és korlátlanul lehet fosztogatni, ráadásul meg is érdemlik, a devizahitelesek pedig inkább ártatlan áldozatai, mint aktív résztvevői a történetnek. De biztos-e, hogy így fogjuk gondolni három év múlva is?
Szász levelének érvelései helytállóak, a következtetései helyesek.
A levél nyilvánosságra kerülése után a politikusok és egyebek reakciói ijesztő sötétségről és demagógiáról árulkodnak.
Ebben az ügyben az MSZP, a Fidesz, a Jobbik és mindenki, aki Szászt a bankok érdekében fellépő lobbistának véli, és azt ajánlja neki, hogy inkább a devizahitelesek érdekeit képviselje, felelőtlen csirkefogó, akit teljes vagyonelkobzással kell sújtani, ha mégis bekövetkezik a legrosszabb. Név szerint Török Zsoltra, Rogán Antalra és Z. Kárpát Dánielre célzok, meg mindenkire, aki magára veszi. Ezek a nyilatkozatok ugyanis pontosan ugyanolyan befolyásolási kísérletek, mint Szászé, csak Törökéknek még igazuk sincs.
„A bírák befolyástól mentesen, legjobb meggyőződésük szerint járnak el” — válaszolta a Kúria Szász levelére. Helyes, de ez nem lesz elég. Nagy szükség lesz arra a devizahitelekről rendezendő bírókonferenciára, mert nagyon ráfér a tanulás a bírókra.
És a biztonság kedvéért tartsák észben, mint mondott Szász.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520119-6adf0d6e253d6' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520119&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520119-6adf0d6e253d6&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520119-6adf0d6e253d6' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A szerző egy bértollnoknak tűnik.
Örülök, hogy nem vagyok a helyében.
Súlyos az a sötétség, ami a balliberáltakból árad, amikor a primitívségüket telekürtölik a világnak.
Nem baj, jól nézzük meg ezeket az emberalatti lényeket, hogy tudjuk értékelni majd a szebb jövőt és ne legyünk hozzájuk hasonlóak.
Szásznak nem most kellett volna félteni az országot, hanem amikor szó nélkül tűrte, hogy a legalapvetőbb jogi normákat felrúgva a felvásárlók ügynök-kormánya megengedje a szerződések egyoldalú módosítását, a fiktív devizahitelezést, a vételi-eladási devizaárfolyamokkal való játékot. Í
@incze:
A kilencvenes évek elején a budapesti CIB Bankkal dolgoztam, akkor még vámszabad-területi bank volt. A magas infláció miatt már akkor is árfolyam biztosítást kellett kötni bizonyos tranzakciókra. A CIB-et a többi magyar bank is követte: más szavakkal az árfolyam biztosítás közel sem volt ismeretlen konstrukció Magyarországon. Ma sem az.
Érdekes módon az általam látott CHF/HUF szerződésekben ennek nyoma sincs: sőt, ismereteim szerint a bankok nemhogy nem figyelmeztették erre a kockázatra az ügyfeleket, de még az általuk ismert védő konstrukciót sem ajánlották.
Nagy összegű hiteleknél – ilyenek pl. az autó-lízingek – a bank meg sem jelent a hitelszerződés megkötésénél, azt teljesen az autókereskedőkre cedálta. Az autókereskedő pedig éppen annyira tudatlanul biztatta a hitelfelvevőt a hitelre, mint ahogy az utóbbi azt felvette. Az autókereskedő célja az autó azonnali eladása volt, a bankok ugyancsak nyomták kifelé a hiteleket – a vevők pénzügyi ismeretei pedig a béka segge alatt voltak. És vannak még ma is.
Ezen túlmenően a bankok olyan konstrukciókat hagytak jóvá, ami abszolút ésszerűtlen. Legjobb példája ennek a járművek 10 éves lízingelése. Nyugaton a jármű lízinget kizárólag új járműre és legfeljebb 3 éves futamidőre alkalmazzák (nagyon-nagyon ritka esetben, amikor egy márka képes tartani az árát, akkor négy évre, de ez olyan, mint a fehér holló, vagy mint a Subaru). Az ok egyszerű: az idő előre haladásával az autó egyre romosabb lesz, az eladhatósága rohamosan csökken – és eljön az a pillanat, amikor az autó értékesítési ára az aktuális kölcsöntartozás alá kerül. Ettől a pillanattól kezdve az autó tulajdonosának nem érdeke a kölcsönt törlesztenie, az érdeke az autótól való megszabadulás, a kölcsön bebuktatása.
Az ingatlan hitelezésnél sem értem a magyar bankokat – milyen eljárás az, hogy ha valaki bebukja a hitelét, akkor nemcsak a meghitelezett ingatlanját veszik el, hanem még kifizettetik vele a teljes kölcsön hátralévő részét is? Valakik Magyarországon nincsenek tisztában a zálog fogalmával – ezt éppen a bankok ne tudnák pontosan???
Szó sincs itt semmiféle állami, vagy társadalmi következményekről – ahogy egy előbbi válaszomban írtam, az üveggolyó és az elefántcsont esetéről beszélünk. Becsapásról, tudatos átverésről van szó meg tömérdek hozzá nem érő adósról. A rengeteg károsult most kezdi megfizetni a tanulópénzt. Szó szerint a tanulópénzt – és még csak a tudás morzsáinál tartunk…
@AXERMIX Pertársaság: „Mivel a Hpt előírja, hogy egy kölcsönszerződésnek mit és hogyan kell tartalmaznia, ezért ha annak nem felel meg, akkor akárhányszor alá lehet írni, nem lesz érvényes”
És ma egész nap nem tudtuk meg, hogy mik is azok a pontok, amelyek hiányoznak.
Azt viszont megtudtuk, hogy a szerződésben nem volt még az sem benne, hogy mennyi hitelt kap a kérelmező, aztán kiderült, hogy mégis benne volt. Aztán a szerződésben nem volt semmi referencia kamat, majd két posztoddal később kiderült, hogy mégis volt. Aztán a bank megadta a szerződésben, hogy a piaci változások alapján változik a törlesztőrészlet, majd később már az az állítás hogy csak úgy kénye kedve szerint (ja, amikor kisebb lett a törlesztő azt is) változtatott. Bíróság előtt felhasználható bizonyítek meg SEMMI.
Ennyi összevisszasággal nem csoda, hogy eddig minden devizahiteles per bedőlt, főleg azok, amelyek az „eleve semmisségre” és a „hibás termékre hajaztak”
Jelenleg csak ennyi a valós konkrétum a devizahitel perek ügyében, minden egyéb híoresztelés jelenleg csak álmodozás meg hamu szórás.
@AXERMIX Pertársaság: „- Nem adják meg, hogy melyik nap, melyik árfolyamán történik a nyilvántartás.”
Mivel ma már állítottál egynéhány dolgot, amikről kiderült hogy dehogy úgy voltak ahogy állítod, így ezt a kijelentésedet se tudom vakra elhinni. Ugyanis én ismerem a banki szakjogászokat, ha valamin meg is bukna a konstgrukciójuk, biztos hogy nem azon, hogy még az elemi dolgokat is kifelejtik megadni, ami még egy óvodásnak is eszébe jutna.
@AXERMIX Pertársaság:
Még egy: a banki szerződésben benne van, hogy a beszerzési költségek változása alapján történik a törlesztőrészlet kiszámolása. Alapjában tehát meg van adva a dolog, az meg hogy a bank nem így számlázott volna, azt meg a felperesnek kell bizonyítania. Mivel volt olyan verziód, hogy a bank csak megadta a referencia kamatot, így most megint olyat állítottál, ami nem igaz.
Azt meg jó lenne megtanulnia minden pénzügyi analfabétának, hogy a bankoknak tök mindegy mi az árfolyam meg a kamat, mert annak se az előnyei, se a hátrányai nem őket terhelik. Egy összeesküvés elmélettel tehát szegényebb a világ.
(kivéve, ha valaki tudja bizonyítani, hogy a bank hamisított, ehhez meg viszont hol van a bizonyítéka?
@incze:
A tudatlanság nem intézmény-specifikus. A „pénzügyeket” meg kellene tanulni. Tudnék olyan magyar bankot mutatni, ahol egyszerűen nem tudnak kamatot számolni.
Hitelt nemcsak a lakosság, hanem vállalatok, önkormányzatok és az állam is bebukott. A különbség, hogy az állam – eddig – olyan pénzügyi konstrukciókkal tudja fenntartani magát, ami sem a vállalatok, sem a lakosság számára nem áll rendelkezésre (refinanszírozás hosszabb futamidejű és magasabb kamatú állampapírokkal), mint ahogy azt az Orbán kormány csinálja. Figyeld csak meg: ma már senki sem mondja azt, hogy az államnak át kell ütemeznie az adósságát – csak éppen az állam ezt teszi.
Ez év elején a magyar állam kibocsátott egy másfél milliárd Eurós papírt, amit napok alatt lejegyeztek, a legnagyobb csodálkozásomra. Azután áprilisban kiderült, hogy a lejegyzés harmada az MOL-hoz köthető, a fennmaradó kétharmada meg – vélem – az OTP-hez és a Takarékbankhoz. Virtuálisan a dolog nagyszerűen mutatott, valójában Viktorka a lakossági megtakarításokkal finanszírozza az állam hiányát. Nem más ez, mint a lakosság pénzének elvétele, mint a manyupok lerablása volt.
Egy dolog fontos: nehogy valaki kiejtse az átütemezés szót. Pedig erről van szó, semmi másról.
Esetleg az állam nyílt erőszakot alkalmaz a hitelezőkkel szemben. Van ugye egy határ, amikor nem az adós szalad a hitelező után, hanem amikor a hitelező szalad a pénze, az adós után. Például konkrétan ilyen az Erste bank – Hódmezővásárhely esete.
@AXERMIX Pertársaság:
” Kölcsönadunk neked, amely kölcsönt 40.000 CHF-ben tartunk nyilván. Ezen kölcsönből maximum 6.000.000-t utalunk egy megadott számlaszámra. Az ingatlanra 45.000 CHF lett bejegyezve.
Meg tudod mondani, hogy mennyi a kölcsön összege és mikor lett teljesítve a szerződés a bank oldaláról? „
Elég aljas módon torzítasz. sehol soha nem szerepelt ilyen összefüggésben, hogy „max. 6 millió Ft-ot” !!!
A szerződésemben egyértelműen szerepel, hogy mely értéknapi árfolyammal kerül kiszámításra az adott franknak megfelelő forint összeg a folyósításnál.
Az ingatlanra azért szükséges több terhet bejegyezni, mint a folyósításkori kölcsön, mert nemcsak a tőkére kell, hogy fedezetet nyújtson a jelzálog, hanem a szerződésben foglalt járulékos költségekre is, amelyek a bank számára az ügyfél estleges szerződésszegése esetén valós kiadásokat jelentenek !
Igen, a szerződés egzakt módon előre paraméterezetten szabta meg a folyósítás összegét forintban.
@Tamás Csacsicska: Ez nem fűtőkocka.
„Caveat emptor!”. Ebből következik, hogy szvsz a felelősségi sorrend: hiteles, felügyelet, bank (és nem azért, mert bankbarát vagyok, hanem mert piacbarát).
Jómagam két autócserét hoztam előre időben devizahiteles konstrukcióval (50% önrész és némi euróban tartott vésztartalák mellett). 2009 februárban zártam a másodikat, és összeségében vastagon jól jártam. Tehát: „Kés, villa, olló, meg devizahitel gyerek kezébe nem való”.
A kérdés jogilag viszonylag egyszerű lenne, de ebben az országban itt és most, nagyon nem irigylem a bírói kart (mármint a tiszteségesebbjét).
A konszenzushiányos magyar politikai légkör nem fogja segíteni a rendezést. A jelen kormánypárt – az aranyhal memóriára alapozva – persze épp önfényez, és egyben kárhoztat, csakhát akkor miért is mászott bele annyi önkormányzatuk, Kubatov-listás prominensük ugyanúgy a szarba, mint az egyszeri mezei halandó?
Ezek viszont télnyleg nem jó hírek Szásznak. Mármint ha a „valakinek ülnie kell” forgatókönyv kerülne elő.
Ez esetben ugyanis elég sovány kérdés, hogy „ugyan ki lett volna képes (és milyen politikai következményekkel?) vasrudat vágni az akkor nagyon futó szekér küllői közé?
@KertészImre: Tehát a bank végezze ingyen a pénzváltást?
Egyébként ezt a gyakorlatot a PSZÁF megtiltotta.
@Tamás Csacsicska: Nem tudom mit csináltál a CIB-nél, de néhány alapvető dolgot azóta elfelejthettél:
A devizahitelek vonzereje az alacsonyabb kamat volt. Az árfolyambiztosításnak nevezett határidős ügylet pedig pontosan visszaállítja a kamatot annak a devizának a kamatára, amelyikhez képest ezt kötötték.
A hitelnek a jelzálog csak biztosítéka, a biztosítékból kiegyenlítésre nem került tartozást pedig változatlanul az adós köteles megfizetni.
@Tamás Csacsicska: Nem tudom, hogy vitatkozunk-e, annyiban a dolog nyilván egyoldalú, hogy én nem vagyok pénzügyi ember, inkább csak azért foglalom össze hangosan amit gondolok, hogy jól helyre rakjanak, és legalább én ne terjesszek hülyeséget.
Ami a pénzügyi tudatlanságot, a bankok erőfölénnyel való visszaélését illeti, ott biztosan egyetértünk (legfeljebb én nem tennék különbséget a külfüldi székhelyűek magyar leánya és a belföldiek között, az otp az egyik, ha nem a legbrutálisabb bank).
Itt viszont konkrétan a devizahitelezésről volt szó, aminek a megcsúszása mögött fő okként azért mégiscsak egy olyan pénzügyi katasztrófa áll, amely telibekapott egy devizában eladósodott gyenge lábakon álló gazdaságot, amely viszont e devizakölcsönök nélkül (ezt el szokták felejteni) még ott sem állt volna, ahol állt.
@ARP:
nyilván azért mondod ezt, mert halvány lila gőzöd sincs szakmailag arról, ami abban foglaltatik. Egész egyszerűen nem rendelkezel azokkal a szakmai ismeretekkel, amelyek segítenének abban, hogy felfoghasd.
Ez nem bűn természetesen, hiszen biztos van egy szakmád, amiben kiképezted magad, mindenhez nem érthetsz te sem, a polihisztorok kora évezredekkel ezelőtt lejárt.
De az, hogy megengeded magasnak ezek fényében azt, hogy ilyen nyilatkozatot tegyél, és elmarasztalj másokat, akiknek ez szakmájuk az túlmegy azon a határon, amit még el lehet nézni. Maradj a kaptafánál, és kellő szerénységgel és illő tisztelettudással kérdezz, amit nem értesz a levélből. Mindent nem érthetsz akkor sem, de legalább egy részét talán.
@AXERMIX Pertársaság: azt a büdös, leborult szivarvégit. Van képük még tettleges erőszakkal, hovatovább lincseléssel fenyegetőzni?
Ez aztán az elefántbőr az orcán, nem mondom.
Hát ez kurvajó. Én meg, gyakorló devizahiteles az ilyen faszparasztok miatt szopok a magasabb kamatokkal, magasabb törlesztőrészlettel, elszállt CDS-sel, elszállt, szétterített költségekkel.
Mert ők nem akarnak fizetni, mert a pénzt azt felmarkolták, „mer’ az kellett, há’ micsinájtamvónanélküle”, szerződés szerint visszafizetni meg büdös.
Nem tartom magam pénzügyi zseninek, abszolút, nem szakmám, 1-2 év közgázt tanultam még a kilencvenes években. Szóval nem lehet azt mondani, hogy olyan kurva nagy szakértő lennék, osztán’ mégse írtam alá olyan szerződést, ami olyan nagyon hátrányos lett volna.
Most ott tartok, hogy nem azért szidom magam, mert hitelt vettem fel lakásvásárlásra, hanem azért, mert ilyen emberek között vettem fel.
Úgy látszik, hogy minket, keveseket, akik gondolkodtak, osztottak-szoroztak, latolgattak, felkészültek azok lehetetlenítenek el, akik basztak gondolkodni, eccerélünk’aggyápénztet alapon aláfirkantották a papírost el sem olvasván, hozzá nem értés miatt véletlenül se mutatták meg szakértőnek, csak a pénztetaggyamá’naccság.
És van bőr a képükön. Eszemfaszommegáll, komolyan.
Ja, és köszi, innen üzenem a kurva kormánynak, hogy a jó édes anyját mentse meg, ne a devizahiteleseket, már így is eléggé megmentett a forint szándékos gyengítésével.
Köszönömhogy.
Rengetegen és rengeteget írnak arról, kvázi közvélekedés, hogy a „válság” előtt a „zembereket” senki sem figyelmeztette a devizahitelezés veszélyeire. Jómagam ennek az ellenkezőjére emlékszem. Álljon itt Csányi Sándor 2005-ös (!) nyilatkozatából egy részlet: „egyre divatosabb a devizában történő eladósodás. A bank továbbra is nagy árfolyamkockázatot lát ezeknél, de igény esetén állnak az ügyfelek rendelkezésére. A bankvezér szerint a deviz és forinthitelek közötti kamatkülönbség idővel tovább szűkülhet.”
Szvsz amíg az egyik fél álláspontját a vitában — bocsánat, de! — nettó hazugságra alapozza, nem tudom, van-e egyáltalán értelme a vitának.
Az Internet ui. nem felejt.
@Tamás Csacsicska:
Azon hüledezel, hogy mit csináltak a magyar Bankok, amikor a teljes hitelválság az USA-ból indult, ahol a piaci érték 110%-ig hiteleztek, komolyabb hitelbírálat nélkül (ilyen pl. Magyarországon nem fordult elő, az átlagos hitel nagyság a piaci érték 50%-a volt). És a bűzölgő szart, masnival átkötve CDO-okba csomagolták, és eladták a világ összes tájára.
Ha az USA-ban vagy tudhatnád, hogy az ottani ügyfelek még kiszolgáltatottabbak, mert ott nagyüzemben megy a forclosure, és komplett városrészek néptelenednek el. Az ingatlan árak pedig, a béka segge alját is megjárták a túlkínálat miatt.
Az USA tele van kurva okos bankárokkal, mégse látta senki előre a buborék pukkanását, akik meg aggódtak azokat megvették „(pl. VIP hitelekkel)”.
A CIB off-shore státusú volt, ami nem azonos a vám-szabad területtel (wikipedia a barátod).
Ha a deviza hitelre árfolyam biztosítást kötsz (gondolom határidős üzletre gondolsz, mert a 90-es években opciók nem voltak) a folyósítás pillanatában, akkor kvázi Ft hitelre konvertáltad a devizahitelt, hiszen a határidős üzleten pont elbukod a CHF vs. HUF kamat előnyt.
Erre mi a fasznak hívták fel volna a figyelmet, aki akart HUF hitelt vett fel.
Az autó lízing futamideje nem értelmezhető, az önrész ismerete nélkül. A lízing simán lehet hosszú futamidejű, ha az önrész magas, hiszen így az amortizációt az ügyfél bukja.
Továbbá Magyarországon nincs magán csőd, így a fedezet megszűnése esetén is fizeted a hitel, vagy lízing törlesztőket a szerződés szerint a futamidő végéig, mert nem a fedezetet, hanem az adóst finanszírozzák.
Jól mondod, „ A tudatlanság nem intézmény-specifikus”.
@Sics68: „ami tukmálta a hitelt és elhallgatta annak valós és reális kockázatait.” Persze globalice ez sem igaz. Én nagyon jól emlékszem azokra az időkre. Az elhallgatás szó egyértelműen_nem_igaz, tömegesen semmiképp sem!
Az igen, hogy nem nagyon beszélték lefelé az ügyfeleket. De az is igaz (és nem egy példát tudok rá), ahol a delikvens roppantul felháborodott (és ez enyhe kifejezés), amikor a nem túl szigorú feltételek ellenére sem felelt meg. Az egyik értelmesebb (ismerős) közülük, 2009-ben aztán hálaimát rebegett ezért.
@Tamás Csacsicska: A magyarországi bankok közül az OTP terjeszkedik most Kelet-Európában. A külföldi tulajdonú bankok anyavállalatai már rég ott vannak.
De hát az USA hitelpiacáról ez biztos másként látszik (mondjuk a Te ismereteiddel nálam alkönyvelő se lehetnél).
@KertészImre:
Minden normális bank Általános Üzletszabályzatában benne van a konverzió fogalma, és az hogy a számla devizanemétől eltérő devizanemben történő tranzakció konverziót von maga után (ez mondjuk triviális minden normális ember számára).
Szerintem a mindenkori kondíciós listában az is benne van, hogy a különböző tranzakciók esetén deviza, valuta, vagy speciális árfolyamokon hajtják végre a konverziókat (mert nyilván a tétel szám nem teszi lehetővé a manuális egyedi elbírálás, szóval ez kvázi automatikusan zajlik). A bankok naponta fixálnak árfolyamokat, különböző üzlettípusokra.
Amikor a felvett deviza (technikai hitel számlájáról) az összeget folyósítják , és az ügyfél HUF számlájára kerül, álmaik összege, akkor az deviza árfolyamon történő konverzióval jár. (ha az ügyfeleknek lenne módja, és a devizát vennék fel, akkor is be kellene kocogniuk egy pénzváltóba, vagy másik bankba, ahol viszont már a rosszabb valuta vételi árfolyamon tudnák csak HUF-ra váltani, hiszen készpénzzel púposkodnak).
Ugyan ez a helyzet fordítva, amikor az ügyfél HUF befizetése, a deviza hitel számlán íródik jóvá. Azaz, ez oda vissza konverzióval jár (azoktól az esetektől eltekintve, amikor az ügyfélnek adott devizában áll rendelkezésére jövedelem, és ebből tud törleszteni).
Aki a vételi-eladási árfolyam különbséget nem tartja indokoltnak, az hülyének nézi a másikat (hiszen amennyiben a Bankot pl. arra kötelezik, hogy középárfolyamon számoljon el az ügyféllel, akkor az ügyfél gazdagodik, hiszen más piaci szereplővel ilyen árfolyamot nem tudna elérni, kvázi arbitrál).
Az alkalmazott árfolyam marzs (árfolyamrés –ez nagyon kretén kifejezés-) mértéke lehet vitás, azonban ezt az AÜSZ szabályozza, ami nyilvánosan közzé van téve, a mindenkori módosítást megelőzően, amire az ügyfelek észrevételt tehetnek.
Így az OTP-s per kimenetele is csak a dilettáns bírói gyakorlat következménye lehet. Ha ez Európáig jut szerintem jóhiszeműnek minősítik az árfolyam marzs alkalmazását.
@Gulogulo:
” Amennyiben a bank nem kötött határidős ügyletet a devizaváltásra …”
A könnyebb érthetőség kedvéért tételezzük fel, hogy nem származékos ügyletekkel refinanszírozták a jelzáloghiteleinket a bankok, hanem effektív devizavásárlással. (Ennek megértése után áttérhetünk a devizacserével refinanszírozott megoldásra is majd)
Ad 1, a 20-35 éves futamidejű jelzáloghiteleink mögött nem létezik ugyanilyen futamidejű forrás a pénzpiacokon. Ebből következően a kereskedelmi banknak nagyon sokszor ( az egyszerűség kedvéért 20-szor) vissza kell fizetnie a refinanszírozáshoz igénybe vett deviza összeget, és ugyanakkor az éppen aktuális piaci kondíciók mellett új forrást kell bevonni ahhoz, hogy én zavartalanul élhessek a 20 éves futamidő előnyével. Ezt 20-szor el kell játszania.
Ebből egyenesen következik, hogy sem árfolyambiztosítás, sem derivatív eszközökkel hedge ügyletek formájában sem elérhető a teljes 20 éves futamidő egészére egy alkalommal „biztosítást” kötni.
A roll-over periódusok ( 20 x ) elején lehetne egy rövid időszakra ilyen jellegű fedezeti ügyletet kötni, azonban – nem meglepő módon – annak is ára van. Akár opciós ügylet, akár futures, akár forward ügylet keretében köti meg a bank a piacon a te javadra azért fizetnie kell. Minél volatilisebb a piac annál többet.
Ha ezt a költséget az elején bevállalta és természetes módon áthárította volna ránk, akkor azt a felszámított ügyleti kamatban érvényesítenie kellett volna. Magától értetődik, ugye ?
– Az egy-egy éves refinanszírozási roll-over periódusokra esetlegesen bevállalt és áthárított költségek csökkentették volna a forinthoz képesti előnyt a devizahitelhez képest. Akkor a költség biztos volt, a cserébe kapott biztonság pedig esetleges, hiszen senki nem tudja előre, hogy az árfolyamok a következő egy évben hogyan fognak módosulni. Egy stabilan maradó árfolyam esetén ezt a mai háborgók felesleges többlet kiadásként élték volna meg.
– mivel sok alkalommal kell a 20 év alatt a bankoknak visszafizetni a pénzpiacokon a refinanszírozást, és megújítani az aktuális kondíciók szerint akár a klasszikus árfolyambiztosítás, akár a fedezeti ügyletek által a 20 roll-over periódus elején az éppen aktuálisan elérhető piaci információknak megfelelő költségeket tükröző feltételek mellett lehetne újra kötni a fedezeti ügyletet is. Ezek ára olyan magasságokba emelné a periódusonkénti kamatokat, amik megfelelnek a forintban felmerülő költségeknek.
Azaz hiába kötött volna a bank biztosításokat periódusonként, azok ára ugyanoda emelte volna a mi költségeinket, mint amit eddig tapasztaltunk.
Sem a biztosítók az árfolyambiztosítással, sem a derivatív piacok szereplői a hedge ügyletek keretében nem szeretnek veszteséget elszenvedni, nem jótékonysági intézmények.
Ebből következően akárhogy is nézzük végső soron a pénzpiaci kamatok és az árfolyamok változása óhatatlanul bennünket terhel / vagy mi vagyunk annak nyertesei a piaci fejleményektől függően.
–
@AXERMIX Pertársaság:
Az árfolyam marzs változását, az Általános Üzletszabályzatban, annak nyilvános közzétételével kell közölniük a bankoknak.
Ez ellen fel lehet szólalni.
Ha a közzététel elmulasztották, akkor lehet a kasszához fáradni, ha nem, vagy nem történt kifogásolás, akkor tudomásul vették az ügyfelek, vagyis coki.
@AXERMIX Pertársaság: A szerződés ettől nem lesz semmis, ha egyébként másban is megállapodtok, csak akkor, ha mást nem tartalmaz. Csak akkor semmis az egész, ha e nélkül a felek a szerződést nem kötötték volna meg.
@makospacal: nem elvitatva a probléma lényegét, de az EUR/CHF arány „bomlott meg”, és az EUR sávrögzítést törölték el. ennek kapcsán volt 2008-ban 235 is. a sáv nem védett (volna) a CHF elszállás ellen. (a sáv széle 240,01-324,71 forint/euró volt)
@Diopapa_sok: ezért lenne szükség sokkal komolyabb szabályozásra. szar szabályokkal egy állami mutyibank is simán bedőlhet és ugyanott vagyunk. sőt, lehet előbb szétlopnák, mert nincs tulajdonosi kontroll (se), hanem havertömés. szóval változatlan szabályok mellett az is cumi lehet.
egyébként meg simán el lehetne ezen gondolkodni, hogy kvázi nonprofit bankokat működtethessenek egy maximalizált haszonkulccsal (ld. hatósági ár energiaszektor), épp a megmentési igény miatt.
bár ugye most az EU ebbe is belepiszkált, hogy mentsék meg a 100e EUR feletti betétesek, vagy csukjon be, ha az se elég.
@KertészImre: a sávnak semmi köze ehhez ld. még @agyamputáltak:
@Spiro: hát a forex és a tőzsde eléggé átszőtt adásvétellel, de azonos árfolyamon adják-veszik egyidőben a „dolgokat”, szóvel ez így nem teljesen igaz, amit írtál 🙂
@apanna: te aztán érted a dolgokat 😀
@Kuviklacz:
Normál esetben az árfolyam-biztosítás ezrelékes nagyságrendű konstrukció. Nem vitte volna el a deviza-hitelek vonzerejét, ha az ügyfelek ilyen biztosítást kötnek. Főként nem akkor, amikor 2003-2006 között a CHF az egyik legstabilabb deviza volt.
Amihez még azt is tegyük hozzá, hogy az ilyen biztosításokra viszontbiztosítást szoktak kötni a bankok – szóval a kockázat megosztható, elteríthető lett volna. Egyszerűen senki sem látta előre a történéseket, a bankok pedig tudták, hogy ha valaki sírni fog a végén, azok nem ők lesznek. Ezért nem is erőltették az árfolyam biztosítást. A hitelfelvevők meg tanulatlanok voltak.
Egy olyan világban, ahol a népnek komoly pénzügyi tapasztalata van, az ilyen megoldást nem is kell a leendő adósoknak ajánlgatni. Itt a magyar állam szerepe és felelőssége kerül elő, mert látták a konstrukciót, tudniuk kellett a kockázatokról – mégsem léptek. Pénzügyminisztérium, PSZÁF, MNB. Név szerint.
MÁS, ROPPANT FONTOS DOLOG!
Írod: „A hitelnek a jelzálog csak a biztosítéka”.
Mi az, hogy „csak”?
A jelzálog az egy zálog, a hitel fedezete, vagy biztosítéka – nevezd úgy, ahogy akarod. De a jelzálog és a hitel biztosítéka NEM két különböző dolog – hanem egy és ugyan az! A hitelnyújtáshoz a bankok visszafizetési biztosítékot kötnek ki, amelynek egyik formája – manifesztálódása – a jelzálog, de nem ez az egyetlen valami. Lehet más is a biztosíték. Például lehet látra szóló értékpapír, vagy bármilyen átruházható vagyoni jog.
Tegyünk egy kis kitérőt: amikor Orbán elvette a manyupokban felhalmozott megtakarításodat, nemcsak a konkrét pénzedre tette rá a kezét, hanem egy vagyoni jogra is. Azt is elvette, kártalanítás nélkül. Az ott felhalmozott pénz ugyanis – előbb-utóbb – átruházható vagyoni joggá változott volna. Így például alkalmas lett volna bármiféle kölcsön fedezeteként felhasználni. Nyugaton gyakori dolog, hogy az adós a felhalmozott nyugdíj-tartalékát (az USA-ban ilyen az IRA = Individual retirement account) ajánlja fel fedezetként. Miután ez készpénzt jelent, a kölcsönt 100 százalékosan fedezi, nem úgy, mint az ingatlan, aminek az értékére csak 70-90 százalék kölcsönt adnak.
De lehet biztosíték tőzsdén forgó értékpapír, vagy bármi, amit a bank annak elfogad.
Nos, az adós a biztosíték mértékéig felel – nevezzük a biztosítékot bárminek! – az adósságáért és nem tovább. Ha beviszed az aranyórád a zaciba, akkor a becsüs megsaccolja az óra eladási árát – úgy mondjuk: a piaci értékét – és annak 30 százalékát kapod kölcsönként. Az óra fizikailag ott marad náluk és ha a kölcsönt nem fizeted vissza, akkor az órádat (a zálogot) értékesítik. A zaci az értékesítési árból levonja a kölcsön összegét, az értékesítés pillanatáig felmerülő kamatot és az értékesítéssel kapcsolatban felmerült egyéb kiadásait. Amennyiben az értékesítési árból így MARAD valami, akkor azt neked VISSZA KELL ADNIA. Tehát ha évek múlva jelentkezel a zacinál a zálogleveleddel, kötelesek elszámolni veled. (Ha a végén nem marad semmi, akkor persze a zaci nem fizet.)
A jelzálog is éppen így működik: éppen csak nem fizikailag viszed be a telkedet a bankba, hanem „jelet” tesznek a tulajdoni jogra, AZ ADÓSSÁG MÉRTÉKÉIG. A jelzálog nemcsak azt jelzi, hogy tartozol X.Y.-nak, hanem az összeg is fel van tüntetve. Amikor nem fizeted a kölcsönödet, az eljárás megegyezik az aranyóra esetében leírtakkal. A bank értékesíti az ingatlant, levonja belőle a kölcsön KI NEM FIZETETT összegét, az elmaradt kamatokat és az igazolható kiadásait. Ha így marad pénz az ingatlan eladási árából, az a tiéd, ha nem marad, azt a bank bánja. További követeléssel a bank nem lép fel sehol a világon – kivéve Magyarországon.
Mindehhez hozzátenném, hogy a magyar bankok az ingatlan piaci értékének kb. 50-60 százalékára adtak hitelt – tehát elég jelentős lauf-juk volt, hogy ne érje őket kár. Az USA-ban a kényszerértékesítés (forclosure) legkésőbb 120 napon belül megindul és rendszerint további 90 napon belül le is zajlik. A ki nem fizetett kamatok tehát mintegy 7 hónapon belül halmozódnak a ki nem fizetett kölcsönre – ez nem veszélyes összeg – ezért lehetett az ingatlan értékének 90 százalékára is kölcsönt adni.
A magyarországi 50-60 százalék a bank biztonságát NAGYON DURVÁN fedezi. De a világ nem hallott olyat, hogy a bank elviszi az ingatlant és utána még hajkurássza az adóst az „adósságért”. Így alakulnak ki a blogban leírt esetek, hogy valaki már régen törlesztette a felvett kölcsön hatszorosát és még a hétszeresével tartozik.
Egyszerűen pénzügyi hülye, aki ennek a dolognak bedől. Sokat írhatnék még erről, sajnos néha dolgoznom is kell, szóval most megyek. De állok a vita elébe – és több mint tízezer százalékig állítom, hogy Magyarországon a bankok szétrabolták az agyukat és a magyar állam ehhez csendestárs volt. Konkrét személyeket is meg lehet jelölni, ha szükséges.
@Kuviklacz:
„…nálam még alkönyvelő sem lehetnél.”
Na itt a baj: amikor a könyvelők intéznek mindent. A könyvelők – így az alkönyvelők is (majd gondolkodom az önéletrajzom elküldésén) – könyvelnek, számlaosztályok és jogszabályok között lavíroznak. A pénzügyekhez meg a pénzügyesek értenek. Ez két szakma és ahogy Iljics mondotta volt: „tanulni, tanulni, tanulni”.
Valamit tudott a pali.
@Tamás Csacsicska: „A bank értékesíti az ingatlant,”
Ehhez először is ki kell lakoltatnia a lakót. Pár esetben ez működik is, de amikor tömeges a bedőlés, akkor nincs kinek eladni a lakást, ráadásul ebben a helyzetben a lakás értéke jelentősen csökken, ami valszeg már nem fedezi a felvett összeget.
Amiket írsz az olyan, mint hogy a mikrót gyártó cég nem írta le, hogy nem lehet a mikróban macskát szárítani.
@Tamás Csacsicska: hát, te is tanulhatnál. Egyrészt nem Lenin mondta, és nem is azt jelenti, amit te gondolsz róla. Sztálin mondta (Lenin írt hasonló értelmű dolgokat), és magyarul a tanulás nem aktív módját jelenti, tehát inkább a fejlődni szó lenne a helyes. Más kérdés, hogy sajnos a fordítás mellé nem írták oda, hogy miről is van szó.
toriblog.blog.hu/2009/12/28/van_ez_a_tanulni_tanulni_tanulni
Úgy egyébként a fentiek (a jelzálog-fedezeten túli tartozás megmaradás) ismert a szerződés aláírásakor? Ha igen, és nem tetszik egyetérteni, akkor tessék mondani mi a fészkes fenéért tetszik aláírni a szerződést?
Egyébként meg meg lehet próbálni különalkut kötni a bankkal, biztosan tudsz ajánlani neki olyan konstrukciót, amiért neki is megéri a külön leszerződés. Ha meg nem, akkor keresel másikat.
Azt kéne végre felfogni, hogy kurvára nem alapvető állampolgári jog hitelt felvenni, pláne nem az utólag elkezdeni vernyákolni, hogy elbasztad.
Period.
@Tamás Csacsicska: „Nyugaton a jármű lízinget kizárólag új járműre”
Nyugaton mások a jövedelmi viszonyok. Ott megengedhették maguknak, hogy 3-5 évente lecseréljék az autót, mert kerestek annyit. Itthon ez egy kicsit másként müxik, ezért volt a 10 éves lízing. (valószínűleg)
index.hu/gazdasag/2013/06/20/pszafbosszu/
“ amelyben azt írja, milyen káros lenne, ha a bankokkal perben álló hitelesek sorra nyernék a pereket.”
Ezmiez ? Hol ír ilyesmit Szász a levelében ? …..
@Tamás Csacsicska: Értsd már meg, hogy ez nem Amerika, hiába jössz ezzel. Nem ez a kérdés. A kérdés csak annyi, hogy az inkriminált banki termékek „akkor és ott” megfeleltek-e a hatályos szabályozásnak.
Az amerikai gyakorlatra hivatozásra csak egyet tudok mondani: Nekem mondod, tősgyökeres pestinek, hogy zöld a villamos? (ha egyáltalán érted)
Az ember legszívesebben hagyná a devizahiteleseket (avagy oldják meg a bankjukkal, elvégre a banknak sem érdeke a tömeges bedőlés), de egyrészt nagy a volumen, másrészt a stöpszli kormányának muszáj ezt is agyonpolitizálni. Csakhát ez elég nagy falat, és közben elég sokan rázizzenhetnek, hogy a Fidesz bizony az övékével veri a csalánt.
@Tamás Csacsicska:
„Normál esetben az árfolyam-biztosítás ezrelékes nagyságrendű konstrukció.”
NEM IGAZ.
A határidős árfolyam biztosítás díját, a két konstrukcióban szereplő deviza kamatkülönbözete adja (a díjat ráadásul a futamidő jelentősen növelheti, akár több 10% fölé is)
A CHF/HUF relációban ez az elmúlt években ÉVI 4-12% között fluktuált. Továbbá, ha ilyet kötsz pont olyan, mintha HUF hitelben ücsörögnél (itt azonban még a tranzakciós költséget is bukod).
(Opciót CHF/HUF-ra 20.000-40.000 összegnagyságra nem is nagyon találsz, és a határidős árfolyam biztosításoknak is 100.000-es deviza nagyságrend fölött kezd racionális árazása lenni)
„A jelzálog az egy zálog, a hitel fedezete, vagy biztosítéka…”
Már leírtam neked egyszer, hogy Magyarországon nincs magáncsőd, és a bankok nem az ingatlant, vagy az ügyfél által vágyott vagyontárgyat, hanem a természetes személyeket finanszírozták (azaz a delikvens nem sétálhat el hátrahagyva az értéktelen fedezetet).
Így nincs mit azon csodálkozni, hogyha pl. az eredeti ingatlanfedezet elértéktelenedik (vagy a hitel HUF-ban kifejezet értéke meghaladja az eredeti fedezet értékét), akkor a fennmaradó tartozásért a magánszemély felel.
A fentiek miatt szoktak a fedezet mellé kézfizető kezest is a konstrukciókba bevonni.
„A magyarországi 50-60 százalék a bank biztonságát NAGYON DURVÁN fedezi.”
Nem, nem, nem, és nem.
Ha a devizában denominált hitel HUF-ban kifejezett értéke megnő (pl. CHF erősödik a HUF-hoz képest), vagy a THM-et befolyásoló kamat jellegű költségek nőnek és ezért az annuitásos kamatszámítással kiszámolt visszafizetendő hitelösszeg nő, akkor az eredeti 50%-os fedezetségi szint leromlik, akár 100% fölé is, és ez okozza, hogy többet kell visszafizetni, mint a fedezet értéke (pláne úgy, hogy közben maga a fedezet is amortizálódik).
„Egyszerűen pénzügyi hülye, aki ennek a dolognak bedől.”
Csak felszínes ismereteid vannak, amiről írsz, (pláne a Magyarországi viszonyokról) és mégis kinyilatkoztatsz.
http://www.youtube.com/watch?v=1Y3FzVQi-R8
@vazzup: @Kuviklacz:
@Spiro:
1.
2002-2006 közötti időszakról beszélünk, amikor a CHF/HUF árfolyam stabil volt. AKKOR kellett volna árfolyam biztosítást kötni – olcsón. Tudsz konkrét esetet felhozni, amikor egy magyarországi bank ilyen konstrukciót ajánlott?
2.
A magáncsődnek és a zálog-jognak semmi köze sincs egymáshoz. Akinek elveszi a bank a kölcsön-biztosítékát, annak nem kell szükségszerűen csődbe mennie.
Példa. Valakinek több – kifizetett – ingatlana van, de csak az egyikre tartozik és nem fizeti az adósságát. Csődbe nem megy – megjegyzem, ha csődbe menne, az sem veszélyeztetné a már kifizetett ingatlanokat – , viszont a bank elveszi a kölcsön biztosítékát. A banknak a konkrét biztosítékon kívül semmi más vagyontárgyra nincs joga. Ha a biztosíték fedezi a kárát, akkor hurrá – ha nem, akkor bukott.
3.
Nincs különbség a cégek és a magánszemélyek csődje között. Különbség abban van, hogy az adós meg tud-e egyezni a hitelezőkkel az adósság rendezésében, vagy sem? Ha igen, akkor az állam kijelöl egy „felügyelőt”, akihez az adósnak minden hónapban be kell fizetnie egy megállapodott összeget. A „felügyelő” azután ezt az összeget a megállapodás szerint szétosztja a hitelezők között.
Ennek az esetnek a nyertesei azok a hitelezők, akik korábban nem kötöttek ki biztosítékot (tipikusan hitelkártyát kibocsátó bankok, áruházak és kölcsönt adó magánszemélyek), de akik így mégis hozzájutnak valamihez. Relatív vesztesek a jelzálogos hitelezők, hiszen az adós ebben az esetben megtarthatja az ingatlanát (a jelzálogot), az nem vehető el tőle.
Ám ha az adós nem tesz eleget a megállapodásnak – nem fizet rendszeresen és pontosan – a csődeljárás folytatódik és a jelzálog jogosultja elveheti az ingatlant.
4.
Kár játszani a fogalmakkal: biztosíték, fedezet, zálog. A biztosíték egy üzleti fogalom, amelynek számtalan, a polgári jogban egészen pontosan szabályozott megjelenési formája lehet, ahogy tegnap írtam. Piaci viszonyok között a kölcsön mögé állított biztosíték vagy elegendő, vagy nem – de hogy egy bank a biztosítékot meghaladóan üldözze és nyomorgassa az adóst, az nonszensz. Az a 16. századi Anglia. Középkor, a kapitalizmus hajnala.
5.
Amikor az állam kilakoltatási tilalmat vezet be – politikai okok miatt – akkor az állam felelőssége is beáll a hitelezőkkel szemben. Ha a hitelező nem tudja kilakoltatni az adóst – mert az állam ezt megakadályozza – akkor aki az akadályt állította, felelősséggel tartozik.
6.
Az USA-ban – 2007-2009 között – valóban lassult a banki kilakoltatás üteme, az adósok a „normál” kilakoltatási időnél tovább maradhattak az ingatlanukban, de csakis azért, mert nemcsak a hitel- hanem az ingatlanpiac is összeomlott. A helyzet 2010-2011-re rendeződött úgy, hogy az állam különféle programokkal segíti az adósokat és a bankokat a megegyezésben. Természetesen vannak esetek, amikor olyan mértékű volt a túlhitelezés, hogy semmiféle egyezségnek nincs realitása. A jelen sorok írója is olyan helyen lakik, ahol az ingatlanok értéke 40 százalékra (!!!) esett vissza hónapok alatt. Itt fehér holló az adós-bank közötti egyezség.
7.
Magyarországon – és ezt tartom a leglényegesebbnek! – a bank-adós viszony olyan, mint a felnőtt-csecsemő kapcsolat. A felnőtt azt tesz a csecsemővel, amit csak akar. A bankok az első pillanattól fogva pontosan tudják, hogy szellemi erőfölényben vannak. Ilyen esetben az államnak kellett volna az adósok segítségére sietnie – csakhogy az illetékes állami alkalmazottaknak lövésük sem volt, hogy mit is kellene tenniük. Pontosan olyan csecsemők voltak, mint az adósok. Ám eközben szépen megfizettették magukat – emlékszünk még, Szász Károly miként premizálta a PSZÁF dolgozókat link tanulmányok íratásával. Volt a nagyszájú, különféle pénzügyi kifejezésekkel vadul dobálózó yuppie pénzügyes gárda (ma is megvannak, köszönik, kézcsókom nekik) – a tudásuk azonban eléggé tankönyv ízű és köze nincs a való élethez.
***
Igenis az adósok mellé kellett volna állnia az államnak, beleértve ebbe az igazságszolgáltatást is. Nem 2013 júniusában kellene konferenciát rendezni a tanulni vágyó szakirányú bíróknak – nem csoda, ha Szász Károly most fosik is rendesen. Most fog kiderülni, hogy mit kellett volna tudnia a PSZÁF-nek – amit szerintem még ma sem tud.
A bankok súlyos ETIKAI VÉTSÉGET követtek el, amikor csőbe húzták az írni-olvasni nem tudó adósokat (sokszor elképesztően nagy összegekkel). Az állam HATALMASAT HIBÁZOTT, amikor az eszközeit nem használta fel a kétségkívül rendkívüli előnyben lévő bankokkal szemben (és ez igaz 2000-2012 között az összes kormányzatra). Az én véleményem szerint – ez szubjektív dolog – legkevésbé a hitelfelvevők hibáztak, de hát ős is sárosak bizonyos mértékig. De minden terhet rájuk verni – az állam mossa kezeit, a bankok a jogászok krémjét uszítják az adósokra – tisztességtelen eljárás.
Más kérdés, hogy Magyarországon számít-e valakinek a tisztesség? Nem úgy néz ki…
@Spiro:
@félázsiai 2llkedő:
Nem a hitelfelvevőkről van szó, hanem a hitelezőkről.
Az auto leasing a sima kölcsöntől abban IS különbözik (vajon tudja-e valaki Magyarországon, hogy mi a különbség az autó-lízing és az autó-kölcsön között???), hogy a határozott idejű lízing végén olyan maradvány-érték van, ami az autót még ebben az értékében is piacképessé teszi. A lízingelő választhat, hogy kifizeti ezt a kedvező maradvány értéket – és az autó teljesen átmegy a tulajdonába – vagy a járművet visszaadja a banknak.
Más szavakkal: a lízing egyfajta túlfinanszírozást jelent, amely a lízing periódus végén térül meg a lízingelőnek, ha akkor megveszi az autót.
A 10 évre szóló „magyar” autó lízing mindig 100 forint maradvány értékre fut ki, köze nincs az igazi lízinghez. Inkább hasonlít egy autó-kölcsönre, ami nem szakítható meg.
@vazzup:
Fentebb leírtam, szerintem nem az írni-olvasni-számolni alig tudó adós a hunyó – persze ő sem ártatlan – hanem az őt átverő bank.
Engedj meg csak egyetlen konkrét példát.
Az USA-ban a hitelszerződés aláírása után az adós részére 72 óra áll rendelkezésre ahhoz, hogy a szerződést minden következmény nélkül visszamondja. Ezt „cooling period”-nak hívják, aminek a magyar fordítása nagyjából „lehűlési idő”.
Az adós nyugaton is csak a szerződés aláírásakor találkozik a részletekkel (ezt mondják Magyarországon apró betűs részleteknek), viszont hazaviheti az egész pakkot, ami sokszor 15-20 oldalt és mellékleteit jelenti, majd átbogarászhatja azt. Megteheti személyesen, odaadhatja egy ügyvédnek – lelke rajta. Ha valamivel nem ért egyet, 72 órán belül megakadályozhatja a szerződés életbe lépését. Ha nincs ellenvetése, a 73. órában a szerződés életbe lép.
Ez egy nagyon szigorú ÁLLAMI előírás, amin lazítani még a felek egyetértése mellett sem lehet. Van ilyen előírás Magyarországon? Nincs. Megjelensz a bankban és a tárgyalóban az orrod alá tolnak 30, sűrűn teleírt oldalt azzal, hogy minden lapját szignálnod kell. Nemhogy egy udvari takarító, de még a 30 éves gyakorlattal bíró pénzügyes szakjogász sem képes elolvasni, befogadni és értelmezni ekkora anyagot. Viszont amint az utolsó oldalt aláírtad, a szerződés máris érvényes.
Azután ha mégis van benne valami bibi, akkor a jogászok, bírák, PSZÁF és fene tudja ki HETEKIG-HÓNAPOKIG-ÉVEKIG képesek egyetlen névelő hiányán elmélázni…
Nem lehetne ezt mégiscsak megtenni abban a bizonyos kötelező 72 órás lehűlési periódusban? Na, és előállt ilyen törvényjavaslattal bármelyik fideszes képviselő abból a kétharmadból, amelyik bármit megtehet? Eszébe jutott ez Szász Károlynak bármikor is? Szerinted hány „versenybíró” lopja a napot a Versenyhivatalban? Vajon a bíróságok méltányolják-e ezt az egyenlőtlen helyzetet, vagy ők kizárólag az aláírt szerződés betűire koncentrálnak?
És ha a hitelező akármit beleírhat a szerződésbe? Én láttam olyan Merkantil Bankos hitelszerződést, amiben le volt írva, a szerződésre a Bank Általános szerződési Feltételei is vonatkoznak. Az utóbbiban pedig az szerepel, hogy az adós felel mindenért, ha a szerződés BÁRMILYEN ok miatt megszűnik. Például ha a Bank felmondja a szerződést, csak úgy, viccből, ok nélkül… ahogy tette.
Le van írva pikk-pakk: BÁRMILYEN okból. Most képzeld el magad, amikor a szerződést aláírod – azt a bizonyos ÁSZF-et még hírből sem látod! – feltűnik-e neked ez a feltétel??? És mit jelent a BÁRMI? A bank portásának felesége eltöri a lábát – a Bank felmondja a szerződést?
@vazzup:
UI:
Én úgy tudtam, hogy a kérdéses bölcsességet Lenin mondta. De ha Sztálin mondta, akkor is helyén való. Majd a bíróság eldönti…
Viszont a vak tyúk – esetünkben Sztálin – is találhat szemet… Gonosz pali volt, de végül is megnyerte a II. Világháborút – szóval a mérleg másik serpenyőjébe is tett valamit.
Tanulni pedig sohasem késő. Vagy fejlődni. Igyekszem betartani.
@ijontichy:
Ez nem Amerika, hanem ez egy szakma. Vannak kialakult szabályok – a legjobbakat kell átvenni és ami nem jó, azt mellőzni kell. Ha Kína, vagy Észak-Korea ad JÓ példát, onnan is kell tanulni.
@Tamás Csacsicska:
Az az USÁ-ban nyilván úgy van, hogy haza lehet vinni a paksamétát, de nyilván nem kötelező. És ha otthon van, elolvasni akkor sem kötelező.
Magyarország nem ilyen szabad ország, nekem a közjegyző felolvasta az egészet. Nem hagyott ki semmit. Nehogy az legyen, hogy nem olvasom el.
@Tamás Csacsicska:
Úgy hallottam, a II. világháborús győzelem nem egészen Sztálinon múlt, mivel még előtte a Vörös Hadsereg vezérkarát 90 %-ban kinyírta. Kezdetben a németek úgy mentek befele, mint kés a vajban (maguk is meglepődtek rajta), amíg az új vezérkar ki nem nevelődött, az amerikai segítség + az orosz tél meg nem érkezett. A mérleg másik serpenyőjében bizony az van, hogy sokat tett azért, hogy elveszítse.
Nopersze, annyi esze azért volt, hogy szóljon a propagandistáknak. Az oskolában én is úgy tanultam, ahogy te tudod.
@vakapad:
Nem tudom, Magyarországon hány oldalas egy hitelszerződés – de azért mégiscsak jobb valamit pontról pontra elolvasni, mint meghallgatni. Tudod, a szövegben lehetnek ide-oda utalások – aki szerződésekkel foglalkozik, az tudja ezt. És mint említettem: sokszor egy névelő is döntő lehet. Nem amikor felolvassák a szerződést, hanem amikor kitör rajta vita.
Persze nagy lépés, ha a közjegyző felolvassa a szerződést – de mégiscsak jobb, ha én olvasom el, az ügyvédemről nem is beszélve. Végül is esetleg több éves jövedelmemnek megfelelő összegekről van szó, szóval a precizitás nem árt.
Lehet, hogy az amerikai rendszer nem jó, de ha Magyarországon úgy gondolják, hogy a közjegyző felolvasása a jobb – Isten neki. Végre Amerika – meg a nyugati világ – is tanulhatna valamit a magyaroktól.
Sztálin: nem szívesen tolnám a megboldogult hatujjú szekerét, de a Szovjetunió mégiscsak a 2. világháború egyik győztese volt. Ezt szívtuk is 45 évig, első kézből, ha az emlékeim nem csalnak. És ez a győzelem sok-sok ember életét is jelentette, miközben Sztálin valóban kegyetlen volt a sajátjaihoz is.
Ám bárhogyan is történt a dolog, ha ő propagálta a tanulni-tanulni-tanulni dolgot, ez egy helyes lépése volt. Néha a vak tyúk is talál szemet. A magyarnak meg végre magához kellene térnie – és tanulnia kellene, nem pedig tányért mosogatni két diplomával egy londoni Mekiben.
@Spiro: Nem tudom, miért szerepelek hozzászólásod alján, de szvsz igazad van. Viszont csacsikával vitatkozni nem érdemes, ő a CIB-nél foglalkozott hitelekkel, most meg Amerikában, de lövése sincs még alapdolgokról sem.
@vazzup: Lenin mondta (ucsitysza, ucsitysza, ucsitysza)
@vakapad: A második világháborút leginkább az orosz katonák nyerték meg. A télnek kevesebb szerepe volt, mint azt a legendák állítják, nem igaz, hogy a német fegyverek nem működtek.
@Tamás Csacsicska:
1. Utoljára mondom, a határidős deviza/HUF fedezés a deviza hitelen, olyan lett volna mintha HUF hitelbe ültek volna át (aminek a törlesztője 2x-se lett volna a devizahiteleknek, így ez nem volt alternatíva). A devizahitelek jelenlegi törlesztő részlete, most kb. annyi mintha HUF hitelt vettek volna fel anno (azaz nagyon sokáig jobban jártak).
Sokan azért vettek fel devizahitelt, mert 2x nagyobb összeget kaphattak, mint a kockázatmentes HUF hitel esetén (szóval a felelősség nem egyértelmű).
Azt OTP bizonyos konstrukciójában, ha jól emlékszem havonta 1x lehetett devizanemet váltani )akár HUF-ra is).
2. Ezt is utoljára próbálom megértetni veled, a magyar jogendben a banki hiteltartozás nem évül el, azaz a zálog, fedezet elégtelensége esetén, a maradékkal továbbra is tartozol (sőt a tartozást örökölni is lehet). A hitelezőnek joga van a jelenlegi, és a jövőbeli jövedelem egy részének letiltására (az bírósági határozat alapján neki utalják).
3. Magyarországon a cégek alap-, vagy sajáttőkéjük erejéig felelnek tartozásukért, a fentiek szerint a magánszemélyek korlátlanul (a cégformák közül a Betéti társaság is korlátlanul felel).
7. Mindenki a gyors, erős HUF árfolyamon történő EUR bevezetés illúzióját kajálta be (jelenleg is csak ez az EUR bevezetés oldaná meg a problémát, mert a törlesztők radikálisan csökkennének az alacsony kamatszint és az erős HUF árfolyamon történő bevezetés következtében).
Na, minden jót.
@Tamás Csacsicska: Ez csak a nyílt végű – ún maradványértékes lízingre igaz.
@Spiro:
„…azaz nagyon sokáig jobban jártak…”
Ezt így exkatedra kijelented?
És aki 2008-ban vette fel? Aki 2007-ben, sőt megkockáztatom, aki 2006-ban vette fel az is óriásit szopott mára.
Ne legyél már ostoba.
És egy lakáshitelesnek hány éve van még hátra szerinted? 10, de lehet hogy akár 20 is! Azok tartósan EMELKEDŐ tőketartozásra számíthatnak.
Mások zsebében kutatsz az óriási „haszon” után – ehelyett inkább gondolkozzál már, nézz körül, számoljál bazmeg.
„jelenleg is csak ez az EUR bevezetés oldaná meg a problémát, mert a törlesztők radikálisan csökkennének az alacsony kamatszint és az erős HUF árfolyamon történő bevezetés következtében”
Mííílyen erős HUF árfolyamról beszélsz? Úristen. Ma 299 az euro éppen.
@makospacal:
Mivel az antré-d, kritikán aluli volt, ezért hasonló stílusban válaszolok.
Te retardált!
A devizahitelesek fő problémája jelenleg nem az árfolyam, hanem a THM irracionális szintje. T.i. az árfolyam lineáris függvény, míg a THM összetevői, pl. a kamatos kamat, exponenciális függvény. A THM egységnyi elmozdulásának hatása kb. 10-szerese, az árfolyaménak. ( 10+ éves futamidő esetén)
Amennyiben valaki 160-on vette fel, 15-20 éves CHF hitelét, 6%-os THM-mel (referencia kamat +3%-os felárral), annak most ugyan ezzel a kamatfelárral 3%-nak kellene lennie a THM-jének, hiszen a CHF alapkamat 0%-ra csökkent, és ez azt jelentené, hogy ~208-as árfolyamig alacsonyabb lenne a törlesztője, mint a lehíváskor. Szóval még a legrosszabb időkben sem kellett volna 15%-kal többnek lennie a törlesztőjüknek, mint lehíváskor.
A devizahiteleseknek (különösen a hosszú futamidejűek esetén), a bankadó megszüntetése melletti referencia kamat +3%-os maximális THM felár bevezetése segítene. Ez 10+ éves hátralévő futamidő esetén ~30%-kal csökkentené a törlesztőket.
Illetve a lehető legerősebb árfolyamon történő EUR bevezetés tovább csökkenthetné a törlesztőket (mondjuk további 20%-kal, 240-es EUR csatlakozási árfolyam esetén).
Az állami, lakossági, vállalati deviza eladósodottság nagyságrendjéből az következik, hogy az erős Ft árfolyam melletti EUR bevezetésnek, közvetve tényleg 2/3-os támogatottsága van (nem úgy, mint a jelenlegi gazdaságpolitikának).
Ma Magyarországon azért magasabb ~3%-kal a deviza hitelek THM-je, a környező országok és az EU átlagnál (és ebből következően ~30%-kal a törlesztők), mert a bankok a bankadót kénytelenek tovább hárítani, és a kormány szlogenjeitől eltérően, ez ellen nem akar semmit tenni. És az állam, az így beszedett 100+ MRD-ot másra fordítja.
Senkinek sincs tudja előre (te sem), hogy a következő 10-20 évben mi lesz a különböző devizák árfolyama, és kamatszintje, így te sem tudhatod, hogy mi lesz az egész eredője. (csak pánikolsz, és másokat ostobázol)
Kijelentésem alaposságát magad is kiszámolhatod, ha ehhez nincs kedved, vagy szakértelmed, akkor olvasd el a PSZF levelét, ahol ez ki van fejtve.
@Tamás Csacsicska: ” Ez nem Amerika, hanem ez egy szakma. Vannak kialakult szabályok – a legjobbakat kell átvenni és ami nem jó, azt mellőzni kell.”
Mikor, hol, és mire jó, amit át kellene venni?
A kedvenc példám:
Jó a vízierőmű? Igen.
Jó a szélerőmű? Igen.
Érdemes vízierőművet létesíteni a Szaharában? Nem.
Érdemes Tatabányán napenergiába fektetni? Nem.
Érdemes Szegeden szélenergiát használni? Nem.
Mindennek meg van a helye és ideje. Ami az egyik helyen jó, az a másik helyen nem előnyös. Meg kell vizsgálni a viszonyokat és ahhoz kell igazítani a dolgokat.
Attól, hogy egy Trabant karosszériába Merci motort teszel, az még nem lesz Merci. Ráadásul sokmindent át kell alakítani, hogy egyáltalán bele lehessen rakni, aztán meg kell nézni a fékeket, mert a patkófék az nem fogja meg az Trabinkat ekkora teljesítmény mellett, stb.