Târgu Mureş és a székely autonómia
Eredeti szerző: jotunder
A tervezett Székelyföld autonóm terület legnagyobb városa az egykori Marosszék központja, Marosvásárhely lenne. Jóval többen lakják, mint Sepsiszentgyörgyöt és Csíkszeredát együttvéve. A Ceausescu-korszak betelepítési politikájának köszönhetően ebben a városban ma már román többség van. A polgármestert Dorin Floreának hívják. 1990. március tizenkilencedikén súlyos összecsapások törtek ki a helyi magyarok és románok között, öt ember meghalt, több százan — köztük Sütő András — megsebesültek.
„România este stat naţional, suveran şi independent, unitar şi indivizibil.” — ez a román alkotmány első paragrafusa. Románia oszthatatlan és egységes nemzetállam. Ugye, nem gondolja senki komolyan, hogy Romániában a román többségű Marosvásárhely egy székely autonóm terület részévé válhat?
Ha ott élnék, elmentem volna a Székely Menetre. Akkor is tudnám, hogy ez egy reménytelen ügy, de néha reménytelen ügyekért is lehet tüntetni. Van elméleti létjogosultsága a székelyföldi autonómiának? Hogyne lenne. Gyakorlati esélye nincs.
Romániát nem kényszeríthetik semmire, és Magyarországon kívül egyetlen európai ország sem próbálja kényszeríteni. A romániai rakétapajzsot építő Egyesült Államok támogatását is elfelejthetjük.
Romániában a kormányzó erők hatalmas többséget szereztek a választásokon, ott a választópolgárok hatvan százaléka szavazott a győztes pártszövetségre, és nehéz lenne azt mondani, hogy van valamiféle kollektív román népakarat a székelyföldi autonómia mellett. Orbán Viktor teljhatalma semmiféle egyéni és közösségi autonómiát nem tisztel, és most elvárja, hogy egy hatalmas alkotmányozó többség alapvető kérdésben vesse alá magát egy kisebbség akaratának. Azt sem tudják elérni, hogy Székelyföld egységes régió legyen, ez is Románia belügye. Igen, néha más államoknak is van belügye, és néha más államok szarják le ugyanúgy a magyar közvéleményt, ahogy a magyar állam egyes európai véleményeket.
A román állam esetleg hajlandó bizonyos engedményekre a magyar nemzeti kisebbség ügyében, és ezen engedmények kikényszerítésében a Székely Menetnek akár pozitív szerepe is lehet. Abban, hogy a kisebbségek elleni gyűlöletkeltésben élenjáró rezsimszolga, Bayer Zsolt őrjöngésének nem lehet pozitív szerepe, teljesen biztos vagyok. Annak a sok szarházinak, aki politikai előnyt akar kovácsolni mások fájdalmából, nyilvánvalóan semmiféle pozitív szerepe nem lehet, a román politikusok alig várják, hogy erőt tudjanak felmutatni valakivel szemben, és ezek a budapesti hülyék alkalmasnak tűnnek az erő felmutatására.
Most az Olvasó azt gondolja, hogy ez a poszt itt Gyurcsány Ferencet támogatja, mert ő ellenezte a magyarországi tüntetéseket, szemben Bajnaival meg a többivel. Az Olvasó téved, ugyanis én minden magyar politikustól rosszul leszek, amikor az alsó és a felső fogsoruk között levegő kezd áramlani. Én a Gyurcsánynak sem hiszem el, hogy nem a saját privát pecsenyéjét sütögeti, a Bajnainak sem hiszem el, és senki másnak sem hiszem el. Fél évvel a választás előtt miért pont az én hátam legyen tollas?
Targu Mures-Marosvásárhelyen tessék nagyfiúnak lenni, ne a Hősök terén. Hogy tele lett a pelus? Hogy az nem a Széles pénzéről, a pártpolitikai szarról, az értelmiségi cicaharcról szól? Nagyon sajnálom.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519937-6ae1344e6a99f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519937&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519937-6ae1344e6a99f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519937-6ae1344e6a99f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Mezőbándi:
Nem értek hozzá, de Ulster tartományt nem akarta feladni az Irish Republic Army. (IRA) Szerintem ha egy ír embert megkérdeznél, hogy mi a véleménye arról a vénasszonyról, aki kalapban flangál és kiirtatta a menyét, mert egy arabbal tette össze magát, akkor lenne mit hallgatnod.
(Krumpli sem volt, nemhogy kenyérnek való búza…. Hagyjad már!)
@Mezőbándi: Érdekes a logikád, csak akkor lehet véleményem egy ügyben, ha személyesen is teszek érte? Magadra is így gondolod, mert akkor nem sok ügyben lehet véleményed… Nem mellesleg ha felfogtad volna, az erdélyi helyzetről volt szó, és mivel én nem vagyok erdélyi, ha 128 gyerekem lenne se számítana az erdélyi helyzetbe, szóval majd gyere vissza ha megtanultál szöveget értelmezni.
Ahogyan egy székelyföldi kollégám mondaná, a fotelalpinisták után megjelentek a székely-szakértők – is. Várható volt. Jótündérnek is, meg a többi balfácánnak, aki eddig erről az oldalról hozzászólt/mellé lőtt, már az alapvetésnél (össze)zavarodott minden. Egyszerűen nem vagytok képesek arra, hogy mindent ne a magyar(országi) aktuálpolitikából vezessetek le vagy vissza. És ennek semmi köze ahhoz, hogy mindig lesznek olyanok, akik nyerészkedni akarnak – most éppen a székelyek menetélésén itt is, ott is. Te is Jótündér, meg AKA, meg GYF, meg a télapó…
Az erdélyi, a székelyföldi magyarok ott otthon vannak ahol laknak. Ha mindenki odaállna nagyapja sírja mellé, ennek bizonyítéka is van/lenne. Számotokra is! De mi nem a mindenkori román/magyar hatalom aktuális kurzusához igazodva határozzák meg önmagunkat, kívánalmainkat, vágyainkat, vagy amit akartok, hanem egyszerűen annak elfogadását várjuk el (egyre határozottabban, szerencsére!), hogy otthon vagyunk, és ezt végre érezni is akarjuk. Ezt vitatni lehet ugyan, de nem érdemes, illetve nincsen értelme.
Az csak véletlen, hogy éppen magyarok vagyunk. Erre jöttök ti, és elcseszett entitásotok viszonyrendszerébe emelitek az ottaniak/a mi magyarság(tudat)unkat, ami lényegében határoz(ott) meg minket. Igen, azokhoz viszonyítva, akik jönnek-mennek körülöttünk – történelmi, így aktuálpolitikai értelemben is, ami, persze, csak majdan lesz történelem.
Geo-, európai- és az éppen aktuális magyar(országi) nemzetpolitikai kurzusok szempontjából vizsgáltok minket, mint valami távoli vidéken élő majmokat. És hintitek a mannát, hogy jaj, ezek milyen elcseszett módszerekkel érdekérvényesítenek, hiszen né, éppen kik és hogyan lopják az erdőket körülöttük. Csakhogy ezeknek a majmoknak az életterük fogy, és teljesen mindegy, hogy éppen ki húz hasznot a letarolt erdőkből. De képesek vagytok a hithű állatvédők szerepében tetszelegni. Mindahányan. Mindig.
Ráadásul, ti, a mindenértők, a Majmok bolygója című filmet sem értették meg: elvárjátok, hogy mi jobban, másként stb. működjünk mint ti. Hát csoda-e, hogy számunkra ti vagytok a majmok! És elnézést kérek a majmoktól. Azoktól, melyek még a fán élnek.
Bozenben a lakosság nemzetiségi összetétele: 73% olasz, 26,29% német, 0,71% ladino. És mégis van autonómia.
@jotunder: 290 ezer osztrákról van szó egy 7400 km2-es területen. Olaszország 300 000 km2-es, lakóinak száma 61 millió.
@vega4: ulster nemegyenlő észak-írország.
nekem van pár ír ismerősöm, egyik sem egy harcos, nacionalista fajta, ráadásul déliek, de ők konkrétan letojják, hogy az észak-írek az egyesült királysághoz tartoznak, szerintük, aki azon a szigeten van, az ír. pont.
és úgy tudom, az észak-írek is csak simán írnek nevezik magukat.
még a hollywoodiak is folyton az észak-ír akcentust erőltetik, ha virtigli ír karaktert akarnak ábrázolni. pedig mondjuk egy munsteri egészen másként beszél. ír haversrác mesélte, hogy egyszer forgattak arrafelé, és kirúgták az helyi ír beszéd trénert, mert nem beszélt eléggé ízesen. hoztak egy sajátot Kaliforniából. ő már csak tudja. (kb mint amikor amerikai filmekben a magyarok szájába tolnak durva tájszólást, ahogy már egy skanzenben sem beszélnek.)
@ámerika: ez tök jó, de végül is, mit akartál mondani?
nem akarom itt a tolmácsot játszani, de én úgy vettem le JT épp azt neheztelte, hogy a magyarországi politikának nem kellene emberkednie, mások faszával verni a csalánt, és saját érdekükben felhasználni ezt az ügyet. (ld poszt 6. bekezdésének vége) erre te leírod, hogy JT-nek sem kellene ezen nyerészkedni. (ld 1. bekezdésed vége)
nem vetted észre, hogy egy malomban őröltök?
a magyarság vagy az otthon egy pillanatig sem volt kérdés, itt most az autonómiáról ill annak esélyeiről van szó.
vagy nekem van már ilyen késő, és én nem értem, mi van?
@jotunder: „most éppen ötvenezer alatti htk szavazóról beszélnek”
Nem tudom, ki beszél annyiról, regisztrációból már most megvan annyi:
valasztas.hu/
@ámerika: hanem egyszerűen annak elfogadását várjuk el (egyre határozottabban, szerencsére!), hogy otthon vagyunk, és ezt végre érezni is akarjuk. „
Senki nem mondja, hogy nem az az otthonod.
Csak azt nem értem, hogy miért vagy felháborodva? Ha valaki beleszól a ti belügyeitekbe, az épp a jelenlegi kormány. Vagy az a pénz is büdös, ami innen jön? Mert ebben is igazat adnék neked. Esetleg Bayer műszékelykedése verte ki a biztosítékot? Igazad van, engem is taszít. Remélem, érted, hogy én sem szeretném, ha nem érezhetném magaménak azt a földet, ahol élek, és mondjuk belepofáznál a szavazatoddal a belpolitikánkba. Ugye, nem regisztráltál?
@jotunder: „most éppen ötvenezer alatti htk szavazóról beszélnek” (kik?) Mint ahogy beszéltek arról is, hogy a kettős állampolgárság puszta szimbolika, nem jár szavazati joggal, pedig dehogynem! (Így lettünk világnemzet: hopp, kidagadtunk a fazékból.) ÉN nem leszek meglepve, ha a választás napján beérkezik Erdélyországból, lóháton négyszázötvenezer szavazat, mit ad Isten, mind a Fideszre (pedig el sem küldték); bezzeg te!
@higgs_borzas: Ezt nem lehetne magyarul? Vagy angolból fordítottad?
@a 17 éves Parker Schnabel: abba ne hagyd! Teljesen más szemszögből látod a dolgokat, tele iróniával, úgy érzem magam, mint a 22-es csapdája olvastakor. A dolgokat a feje tetejéről a talpára állítod!
@Boross Bence: Nem arról van szó, hogy Székelyföld túl kicsi az autonómiához. Ahhoz túl kicsi, hogy Romániának problémát okozzon. Romániában a székely autonómia támogatottsága elenyésző. A román átlagválasztó a felmérések szerint nacionalistább a magyarnál, talán még hajlamosabb a hülyeségbeszélésre.
@tobeor: „Érdekes a logikád, csak akkor lehet véleményem egy ügyben, ha személyesen is teszek érte?” Dehogy is. Csak anélkül azért nem annyira hiteles. De ne érts félre, nem a véleményedet kritizáltam, hiszen egyetértek vele. Csupán a véleményed _apropóján_ (és nem ellenében) megemlítettem, hogy valóban: a nemzetvédés ott kezdődik, hogy növekszik a nemzet létszáma. És a nemzetvédők véleménye akkor hiteles, ha ebben is jó példát mutatnak. Gyerektelenül, vagy 1-2 gyerekkel azon sopánkodni, hogy jaj kihal a nemzet, az olyan, mint fókaprémes csizmában prédikálni egy Greenpeace rendezvényen. (Persze életkor függvénye is, éppen ezért említettem Vona Gábort: ahol egy nyolcéves mellett nincs még legalább 2 gyerek, ott nem érzem a nemzetvédő prédikációk valódi súlyát, a személyes elkötelezettséget.)
” az erdélyi helyzetről volt szó, és mivel én nem vagyok erdélyi, ha 128 gyerekem lenne se számítana az erdélyi helyzetbe”
Szerintem a magyar nemzetről van szó, és minden mindennel összefügg. És bizony beszámítana, hiszen pl. nem menne a „külhoni” populáció elszívása sem ilyen intenzitással, ha itthon rendben lenne a demográfia. (Megjegyzem, nekünk eddig 3 van.)
@sárospataki lány: „mint betért és hithű eszdéeszes”
És ne feledjük, hogy a hajléktalanok puszta kéjből rohadnak szét vagy fagynak kővé (ellentétben a betért vagy echte bibsi, de minenképpp hithű eszdéeszesek véleményével, akik vannak olyan hazátlan gecik, hogy szerintük ez tán nem zavartalan élvezet).
Én is egyébként betért és hithű biboldó vagyok. Épp Marosvásárhely körül annyi (volt) az incze, hogy akár egy a székelyekkel vetekedő új nemzetiséget is csinálhatnának (inczeföld, incze-himnusz, incze-zászló, incze-kapu, incze-legényes, incze-írás, egész jó és nagyjából teljes – apám egyébiránt ’44-ben jött ide, én már Budapesten születtem).
A Kádár-kor alkonyán (falurombolás elleni tüntetés) és a Ceausescu-rendszer haláltusájakor volt néhány pillanat, ami azt mutatta, hogy meglepően fölemelő tud lenni az összes félnek, amikor jellegükben eléggé betért és hithű mondókák szorítják háttérbe (hacsak pillanatokra is) a vesszentrianont, meg a kiamagyart, meg arománnaknemlehethinnit. És amikor már az ősi jogaikba visszatért nagynemzeti oldalak kiszorították ki-ki a maguk betért hithűit, közte a tételes elmebeteg parászkákat, gyimesiket, még mindig volt egy jó pillanat, amikor felharsant a ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok. De azóta hálisten lassan helyükre kerülnek a dolgok. Ami a legfontosabb: azóta már zászlójuk is lett a székelyeknek, végre van miért élni és meghalni, eddig, baszod, félő volt, hogy szegény székelyek életének nem lesz semmi értelme. Hálisten, a budapesti nagymagyar giccsipar a helyén volt, ha a székelyek nem vigyáznak, lecserélik még a viseletüket is.
Barátaim az autonómiában: hogy ez meg az nem úgy táncol, ahogy Budapest fütyül. Hát de. Próbálja meg nem tenni. A helyzet az, hogy ez most nem áll módjukban. Aki érdemben és értelmesen próbál jobb időkben, meg rosszabbakban is autonómiáról egyezkedni: az most áruló. Ez van, ez most összejött bajszinak, orbánnak, meg a szalonkavadásznak.
Mi a lófasznak a alkudozni, egyezkedni, intézményeket létrehozni (pláne hogy a picsába lehet magyar, ami a budapesti uralkodó széltől független), minek, amikor lehet egy nagyot menetelni, oszt jónapot. Ha románok sokat ugatnak, akkor minden székely kiáll a kapuba és NÉZ, és ha még ez sem elég, akkor majd az ég felé bök egyet – NO AKKOR MEGNÉZHETIK MAGUKAT. Aki nem menetel – áruló. Menetelni jó. Aki magyar velünk tart.
—
Mi a fene van ezen a hazug, patetikus foson külön elmélkedni való? Hogy a hazug patetikus fosokba jól bele szokták élni magukat sokan? Hogy vannak időszakok, amikor a patetikus fos sikeres? Persze. Egészségükre. Van köze bármiféle autonómiához? Annyi mint a nernek a szabadsághoz. Egy olyan kormányzat pofázik az autonómia támogatásáról, amely egy önállóan görbülő hajszálat sem visel el, és amely évtizedes munkával nyírja ki azokat a külhoni szervezeteket, amelyek autonómak merészelnek lenni? Ne vicceljünk.
A katalánoknak sincs esélyük, a baszkoknak se önállóvá válniuk. Ahogy a skótoknak se, a korzikaiaknak se. És ahogy nem volt esélyük a horvátoknak, szlovéneknek, makedónoknak se. Meg annak a fira nevű társaságnak ott, Koszovóban. Meg az oroszoknak Transznisztriában se.
Nem kéne végre felébredniük azoknak, akik szerint Európában semmi sem fog megváltozni, főleg a határok nem?
Romániának pontosan ugyanez lesz a sorsa, mint az összes összetákolt országnak. Kivéve (talán) Svájcot meg a gyevi bírót.
@vega4: én ugyan nem vagyok román nyelvben járatos, de ha nem tévedek, akkor a régi román helyesírásban pusztán azt a „kalapos” a betűr cserélték le „kalapos” i-re. Ha jól tudom kizárólag a Targu és a Romana szóban használták ezt a betűt, ezért ítélték feleslegesnek valamikor 1928 körül. Aztán időnként megcserélték megint, mert jobb dolguk nem volt. A Maros-Magyar Autonóm Tartomány idején Targu volt.
@Mezőbándi: Észak-Írországban ilyen nem történhet meg. Az észak-ír autonómia lényege, hogy a két vezetőt külön-külön választja meg a protestáns és a katolikus közösség, az unionisták illetve a Sinn Fein. Eredetileg ugye a legmilitánsabb unionista vezető és egy volt IRA-tag volt ez a két ember, akik a hetvenes években még egymásra vadásztak.
@jotunder: „akik a hetvenes években még egymásra vadásztak” – ezért sem akartam az ír példát használni eredetileg, mert az óhatatlanul olyan vizekre visz, hogy lett-e volna északír autonómia IRA nélkül…
@jotunder: Az Olvasó téved, ugyanis én minden magyar politikustól rosszul leszek, amikor az alsó és a felső fogsoruk között levegő kezd áramlani. Én a Gyurcsánynak sem hiszem el, hogy nem a saját privát pecsenyéjét sütögeti, a Bajnainak sem hiszem el, és senki másnak sem hiszem el. Fél évvel a választás előtt miért pont az én hátam legyen tollas?…..Ezzel a szösszenettel csak saját mélyföldszintedet árultad el,nagyon kilóg a portálból az intellektusod.
index.hu/bloghu/atlatszooktatas/2013/10/28/tusvanyos_484
„nem tudtam, hogy lehetetlen megcsinálni, ezért megcsináltam”
ez jutott az eszembe a cikkröl.
Tudod kedves blogíró, olyan ez a történet, mint a Ti kormányváltás-álmotok, csak valahogy tisztább 🙂
@vitéž munkášőr: „úgy mint Németújvár – Güssing, Felsőőr – Oberwart, Jennersdorf – Gyanafalva, stb). Viszont mikor én megtettem (helyettük is) – néztek rám, mint a vett malac. Szóval tudálékosság vs. valóság.”
Tudod, erre csak azt mondom, elég szomorú. Ez a valóság a tudatlanság, az asszimilláció, a hasközpontú gondolkodás valósága, a „Jé, Romániában ilyen sok magyar él? Ezek miért költöztek ki oda?”-féle tudatlan rácsodálkozás valósága. Szerinted ennek kell eleget tenni? Ha ezekben a falvakban nem maradt magyar lakosság, hogy így nevezné, a közeli magyarországi szomszédok meg igénytelenek, akkor szerinted alkalmazkodjunk hozzá?
A nagyvárosok neve a történelem miatt él a köznyelvben a kisfalvakét akkor meg hagyjuk elveszni? Ez egy jó dolog?
Ha ez így folyik, legközelebb azt mondod, a nándorfehérvári és a pozsonyi csatát is nevezzük át belgrádinak meg bratislavainak mert szegény gyerekek ilyet nem találnak a térképen?
Pont azért volna érdemes elmondani a magyar neveiket, mert ez csak szokás kérdése, s ettől még az osztrákok mondhatják a saját neveiken. Ettől csak színesebb a világ, nem szegényebb. Ettől lehet tudni, hogy legalább a múltban voltak ott magyar hagyományok. Ezelőtt 20 évvel simán lerománozták az erdélyi magyarokat, ma is van ilyen, de a helyzet jobb, pont azért, mert ma már vannak róluk híradások, jobban van lehetőség a sötétség eloszlatására, igenis, főleg egy értelmiségi dolga az, hogy tegyen a tudatlanság ellen, ne pedig szolgai módon alárendelje magát annak a tudálékosság bélyegétől félve. Holnap már az lesz tudálékosság ha nem Wienbe megyünk bevásárolni?
Igen, az agymosás hat. Szóval azt mondod, hogy Felejtsük el Pozsonyt, Bécset, Kassát, Kolozsvárt, mert sokan nem így mondják.
@Mezőbándi: Egy matematikai tény a személyemtől teljesen függetlenül is tény, hiteles tény. Mo-ról nincs érdemi vándorlás Erdélybe, ezért az itteni létszám nem számít Erdély szempontjából. Erdélyből pedig aki akar átjön, sőt még többen mennek tovább nyugatra, tehát ez sem függ így össze. És nem sopánkodtam, csak leírtam egy közismert tényt. Inkább a saját portád előtt sepregess, kicsinyes szarrágást, kákán csomót keresést művelsz, fasságokkal rabolod az időmet.
„Böjte Csaba
23 órája
2o13 október 27-én a Réty eltérőnél, a drága Antal atya lelkesíti az ő drága Székely népét!! Deák Botond a helyi tiszteletes úr és én szárnysegédei voltunk Székelyföld legöregebb prófétájának!
Antal atya vallási, nemzeti identitásáért sokat szenvedett, elmondta, hogy Zetelakáról 1949 tavaszán, gyalog mentek, több mind 1ooo hívővel át a Hargitán, a pünkösdi búcsúra. Márton Áron volt abban az évben Mária lábánál a szónok! Az emberek olyan nagy lelkesedéssel indultak haza, hogy az akkori nagy menetelésen egyetlen egyszer örömükben elénekelték a Magyar himnuszt. Zengett zúgott a Hargita, de Antal atya sajnos nagy árat fizetett ezért a bátorságért! Akkor és ott nem volt egyetlen zászló sem, s mégis a szegén atyát letartoztatták, a nemzeti imánk miatt nagyon meghurcolták, életét Székelyföldtől távol Bánátban kellett leélnie. Az akkori menetelés egyetlen fényképe, – ahogyan ő mondotta – az összetört két keze, melynek egyetlen úját sem tudja mozgatni. Eltelt közel hetven esztendő, és most ezen a csodálatos vasárnapon, mikor az autóval hosszan mentünk a több mint 5o kilométer hosszú menetoszlop mellett, a székely zászlók erdejében, könnyeivel küszködve csak annyit mondogatott: hogy ö soha, de soha nem gondolta, hogy ezt a szép napot megfogja érni!
Istennek hála, lám ezt a szép napot megérhettünk!! Legyünk bátrak, kitartók, türelmesek, mert egészen biztos, hogy felragyog az az áldott nap is, melyen felemelt fővel, ennek az országnak minden lakójával békében vállalhatjuk nemzeti, vallási identitásunkat félelem nélkül, törvényesen! Csaba t.
Fénykép: 2o13 október 27-én a Réty eltérőnél, a drága Antal atya lelkesíti az ő drága Székely népét!! Deák Botond a helyi tiszteletes úr és én szárnysegédei voltunk Székelyföld legöregebb prófétájának!
Antal atya vallási, nemzeti identitásáért sokat szenvedett, elmondta, hogy Zetelakáról 1949 tavaszán, gyalog mentek, több mind 1ooo hívővel át a Hargitán, a pünkösdi búcsúra. Márton Áron volt abban az évben Mária lábánál a szónok! Az emberek olyan nagy lelkesedéssel indultak haza, hogy az akkori nagy menetelésen egyetlen egyszer örömükben elénekelték a Magyar himnuszt. Zengett zúgott a Hargita, de Antal atya sajnos nagy árat fizetett ezért a bátorságért! Akkor és ott nem volt egyetlen zászló sem, s mégis a szegén atyát letartoztatták, a nemzeti imánk miatt nagyon meghurcolták, életét Székelyföldtől távol Bánátban kellett leélnie. Az akkori menetelés egyetlen fényképe, – ahogyan ő mondotta – az összetört két keze, melynek egyetlen úját sem tudja mozgatni. Eltelt közel hetven esztendő, és most ezen a csodálatos vasárnapon, mikor az autóval hosszan mentünk a több mint 5o kilométer hosszú menetoszlop mellett, a székely zászlók erdejében, könnyeivel küszködve csak annyit mondogatott: hogy ö soha, de soha nem gondolta, hogy ezt a szép napot megfogja érni!
Istennek hála, lám ezt a szép napot megérhettünk!! Legyünk bátrak, kitartók, türelmesek, mert egészen biztos, hogy felragyog az az áldott nap is, melyen felemelt fővel, ennek az országnak minden lakójával békében vállalhatjuk nemzeti, vallási identitásunkat félelem nélkül, törvényesen! Csaba t.”
szánalmas „libsi” férgek, akik ebbe is belekeverik a kormányt.
akiknek minden nép szabadsága létkérdés, csak ne magyarul beszéljen az a népség… 🙂
hogy egyeztethető össze a liberális elvekkel a gyulafehérvári nyilatkozat, ahol a románok egyoldalúan „kinyilatkoztatták”, hogy Erdély románia része…
milyen alapvető emberi jogokról beszélhetünk, ha az akkor,ott élőket senki nem kérdezte meg erről !!????
milyen alapvető emberi jogokról beszélhetünk,ha a románok a a gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakat sem tartják be !!!!????
(komplett autonóm jogokat definiáltak benne, minden kisebbségnek !)
na erről pofázzatok liberális észosztók…
Gyulafehérvári kiáltvány (Részlet)
-+
Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára.
Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének. (1918. december 1.)
1918. december 1. | A románok gyulafehérvári nagygyűlése kimondja Erdély elszakadását
Szerző: Tarján M. Tamás
„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.”
(Részlet az 1918. december 1-jei gyulafehérvári kiáltványból)
1918. december 1-jén tartották a magyarországi románok gyulafehérvári nemzetgyűlésüket, ahol a megjelent 1228 küldött kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros – összesen 26 történelmi vármegye – csatlakozzon a Román Királysághoz. Bár a románok döntése később „hivatalosan” megfelelt a wilsoni elveknek, a valóságban az elszakadás egyoldalú határozat eredménye volt, mely az erdélyi magyarságot teljesen megfosztotta az önrendelkezés jogát.
A román nacionalista politika – a dákoromán-kontinuitásra és az erdélyi románság jelentős lélekszámára hivatkozva – már az első világháború előtt komoly energiát fordított Kárpátokon túli igényeinek propagálására, és gyakorlatilag ez volt az az ígéret, amivel az antant 1916-ban maga mellé állította az addig semleges balkáni államot. A bukaresti kormány 1916 augusztusában titkos egyezményt írt alá a Monarchia ellenfeleivel, majd szeptemberben I. Ferdinánd (ur. 1914-1927) katonái meg is indultak Erdély ellen, a központi hatalmak azonban előbb visszaverték a támadást, majd 1918 májusára különbékére kényszerítették a királyságot. Ekkor úgy tűnt, Románia Kárpátokon túli reményei szertefoszlottak, a világháború azonban végül mégis az antant hatalmak javára dőlt el, a királyság pedig érdekei érvényesítése érdekében 1918. november 10-én – egy nappal az általános fegyverszünet előtt – visszaugrott a küzdelembe.
Bár a román diplomácia 1918 során felrúgta a bukaresti titkos megállapodás pontjait, a győztesek végül nem gördítettek akadályt I. Ferdinánd országának érdekérvényesítése elé, és a továbbiakban is eltűrték keleti szomszédunk jogsértő viselkedését. Románia ezután nem csak azzal követett el szerződésszegést, hogy november 12-én – egy nappal a belgrádi fegyverszünet megkötése előtt – csapatokat indított Erdély meghódítására, hanem azzal is, hogy utóbb, december 8-án a szerb fővárosban megvont demarkációs vonalat – a Marost – is átlépte, és a fegyveres ellenállásról lemondó budapesti kormány tétlensége nyomán az általa követelt területek jelentős részét megszállta.
Ennek alapján tehát kimondhatjuk, hogy 1918 őszén-telén a wilsoni elv, a népek önrendelkezésének hangoztatása ellenére a nemzetek boldogulása tekintetében a nyers erő döntött, ez pedig rányomta bélyegét a magyarországi románokkal folytatott tárgyalásokra is. Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere hiába utazott Aradra, a többek között Vasile Goldis, Iuliu Maniu és Ion Flureas által képviselt Román Nemzeti Tanácsot a kantonokra osztott Erdély tervével nem tudta „maradásra bírni.” Ezek a politikusok ekkor már a 26 vármegye román fennhatóság alá helyezésében gondolkodtak, Jászi érvei pedig a magyarság önrendelkezési jogáról pusztába kiáltó szónak bizonyultak. Az aradi kudarc ellenére viszont a Károlyi-kormány – az antant jóindulatának elnyerése érdekében – a későbbiekben is partnerként közeledett Romániához, így például a december 1-jére összehívott gyulafehérvári nagygyűlés előtt a Magyar Államvasutak ingyen vonatokat biztosított az oda tartó demonstrálók számára.
Bár ezt a gesztust sokan később hibaként – sőt, bűnként – rótták fel Károlyiék számára, Gyulafehérváron nem az odaérkező több tízezer demonstráló jelenléte dominált, hanem az a nemzetgyűlés, mely a 26 vármegyéből érkező 600 képviselő mellett még ugyanennyi taggal gyarapodott a Regátból és a román hadseregből. Összesen 1228 küldött dönthetett a történelmi Magyarország keleti felének sorsáról. Az akarat látszólag egységes volt, az unió részleteiben azonban korántsem uralkodott konszenzus a küldöttek között, hisz míg egyes – zömmel a Regátból származó – képviselők a feltétlen csatlakozás hívei voltak, addig a szociáldemokraták – Goldis vezetésével – nagyobb hangsúlyt helyeztek arra, hogy Románia egyesítése a demokratikus elvek figyelembevételével menjen végbe.
Az eltérő álláspontok összehangolására a nagygyűlés előtt egy nappal, november 30-án a Központi Román Nemzeti Tanács ülést hívott össze. Itt születtek meg azok a nemzetiségi, vallási és kulturális autonómiára, politikai önrendelkezésre, demokratikus jogokra vonatkozó ígéretek, melyek a másnap kiadott nyilatkozatban ugyan szerepeltek, de fájdalmas módon sohasem kerültek megvalósításra. December 1-jét illetően tehát ismét azt mondhatjuk el, hogy Gyulafehérváron az erő logikája érvényesült: a románok egymaguk határoztak arról, hogy Erdély földje ezentúl I. Ferdinánd jogara alá tartozzon – másnap pedig egy ügyintéző kormányt is kineveztek az új tartomány ideiglenes irányítására –, és bár a szászok 1919 januárjában jóváhagyták döntésüket, az országrész másik domináns etnikai csoportjának, a magyarságnak a véleménye már senkit sem érdekelt. Jóllehet, november végén a székelyek, december 22-én pedig a kolozsvári magyarok is kinyilvánították, hogy nem akarnak Romániához tartozni, az ő hangjuk már nem érte el az antant hatalmak fülét, hiszen a megszállást követően Trianonban olyan határvonalat húztak, mely több mint 1,5 millió honfitársunkat kényszerítette román uralom alá.
1918. december 1-jében tehát nem az jelenti az igazi tragédiát, hogy a románság kinyilvánította elszakadási szándékát, hiszen ez az igény hosszú ideje a magyar kormányzat számára is ismert volt. A valódi tragédiát az jelentette, hogy a nemzetállami ambícióit valóra váltó Nagy-Románia később egy pillanat alatt elfelejtette a Gyulafehérváron tett nemes ígéreteket, és sokkal inkább arra törekedett, hogy a magyarság rovására élhesse ki vélt vagy valós nemzeti nagyságát, illetve törlessze korábbi sérelmeit. Elszakított nemzettársainkra 1918. december 1-je után – etnikai kisebbségként – keserves világ szakadt, melyben identitásuk legapróbb morzsájáért is kénytelenek voltak elkeseredett harcot vívni.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_december_1_a_romanok_gyulafehervari_nagygyulese_kimondja_erdely_elszakadasat/
@nandras01: „gyurcsányt eddig is a legkarakteresebb és őszinte politikusnak tartottam, és hogy ki merte mondani, amit senki más, ezzel csak növekedett a szememben. „
Pedig meglehet, mindössze arról van szó, hogy ő volt az egyetlen, aki egyetlen romániai szavazatot sem kockáztatott. Így könnyű…
@poszt: Nem akarlak elkeseríteni, de a Marosvásárhelyi példa sajnos pikk-pakk cáfolható: Flandria. Brüsszel a belsejében francia (vallon), ennek ellenére van flamand kormány és parlament. És nem függetlenséget, hanem autonómiát akarnak. Ez a poszt pedig nagyjából a függetlenség lehetetlenségéről szól, amit viszont senki sem cáfol.
@sörtelen: te komolyan azt hiszed, hogy ez a mentsükmegédeserdélyt c. akció az onnan érkező szavazokról szól?
frászt.
ez a honi búsmagyarokhoz beszél, nekik dob cukorkát a fidesz és az mszp, az együtt, meg a jófene tudja, hogy még hányféle ilyen- olyan baloldali társulat még azt sem veszi észre, hogy a fidesz kottájából játszanak, amikor oly lelkesen csatlakoztak ehhez a bullsithez.
gyurcsány őszinteségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nagy valószínűséggel szavazatokat veszíthet a kiállásával. ezek után az „elkúrta” mellé rendszeresen megkapja majd azt is, hogy rugdalja a szegény elnyomott székelymagyarokat.
@old_field: két dolog:
1. nem a liberális férgek keverték ebbe bele a kormányt, hanem a kormány keverte ebbe bele magát. a liberális férgek éppenséggel ezt nehezményezik. ld. fent.
ha ebből neked az következik, hogy erről is a liberális férgek tehetnek, akkor kezeltesd magad. kicsit utánad olvastam, és látom, számodra ma _mindenről_ a liberális férgek tehetnek, holott a mai politikában szinte kimutathatatlan támogatottságúra zsugorodtak.
ellenben van egy nagyon keresztény, nagyon nemzeti, nagyon megválasztott párt, aki mindenre és bármire fel van hatalmazva (általában meg is lép mindent és bármit). na ők gondolom semmiről sem tehetnek. ők csak elszenvedik ezt a négy évet a liberalizmus rabigája alatt.
2. ha kilóméter szövegeket szeretnél olvastatni velünk, akkor használd az internet egyik alapvető leleményét, az ún. hivatkozást, vagy linket. lehetőleg a ne az utolsó hsz-ed végén, főleg ne ugyanarra, amit korábban idemásoltál, mert úgy kissé redundáns az előadásod.
így csak átscrolloznak. (ami valahol érthető egyébként.)
abból kell kiindulni, hogy ha a kormány nem segítené az erdélyieket, akkor most az lenne a baj. Nincs rajtuk sapka, na.
Ez nyilvánvaló közrend megzavarás egy idegen ország irányításával.
Erre vannak hatálýos törvények (még Romániában is). Bizony. Tessék alkalmazni.
Zseniális poszt. Kedves Vincent! Ti vagytok a pezsgő Nastase és Megyó poharaiban! Jövő áprilisban pedig megnézzük, mit gondolnak nézeteitekről a magyar választópolgárok.
@Inkább_a_Lázár_maradt_volna_ott:
Nem alkalmaznak Orbánék ellen törvényeket, mert Romániának, Szerbiának és Ukrajnának nagyon bejön, hogy
ők mondják meg Orbánnak,….mi hogy lesz.
Amíg az ő területükön kampányolja össze a kormánytöbbségét, addig
a környező országok diktálják neki tollba az érdekeiket.
Már az állampolgársági népszavazást is Szerbiából rendelték meg.
Csudára rácuppantak, hogy Orbán szavazatokért eladta a függetlenségünket nekik.
Hátkérem, én úgy látom, hogy két kérdésről van szó itten. Az egyik, hogy legyen-e székely autonómia, a másik, hogy ha már mi, magyarországi magyarok eldöntöttük, hogy legyen, hogyan lehet a megvalósítása érdekében a legcélszerűbben viselkedni. Nekünk. Egyrészt itthon, másrészt a Romániával való politikai kapcsolatokban.
A magam részéről úgy gondolom, hogy miután Románia közepén van egy két megyényi terület, ahol a népesség abszolút döntő része magyar, az első kérdés nem kérdés, az autonómiának természetes létjogosultsága van. Az, hogy melyik város legyen a központ, a részletek kidolgozásához tartozik, vitatkozni róla, amíg a fontosabb kérdésben döntés nem született, semmi értelme sincs.
Mint az a bejegyzésben írva lett, a huszonikszmillió románság és a hétszázezres székelység nem azonos súlycsoportba tartozik, azaz az autonómia megadása 99,9 %-ban a román vezetés kényétől, valamint kedvétől függ. De nem csak tőlük, hanem a román nép általános vélekedésétől is, mivel ha éppen negatívan ítélik meg a „magyarokat” (nem utolsósorban a mi itthoni megnyilvánulásainknak a következményeképpen), akkor az ott is „saját pecsenyéjüket sütögető” román politikusoknak esély adatik a magyar kártya kijátszásához hatalmuk megszerzése/megtartása/növelése érdekében. A kijátszás (mivel az mindig negatív) egyben az autonómia megvalósítási esélyeit csökkenti.
A magas szintű politikai kapcsolatok jóságfoka szintúgy döntő tényező. A magyar vezetésnek ugyanakkor szintén a saját pecsenye sütögetéséhez tartozik azon csoport itthoni szavazóként való megtartása, akik máig nem bírják lenyelni Trianont a régi dicsőség megsértése okán (és bizony ez a csoport nem kicsi).
Mondhatni tehát, hogy az autonómia jogos, de olyan sok esélye nincs.
@Kuruc ezredes: egy szót nem értettél meg abból, amit leírtam. engem amúgy ugyan nem mérnek meg sehol, ugyanis én egy másik országban indulhatnék el csak a választáson, leginkább a helyin, és vélhetően nem fogok.
@jotunder: Az hagyján! De a Vincent sem indul a választásokon 🙂
@is te sem olvastad el a posztot. nem írtam le, hogy nem lehetséges autonómiát adni Székelyföldnek, konkrétan a Margitszigetnek is lehetne autonómiát adni. Románia alkotmánya zárja ki az autonómiát, és semmi de semmi nem mutat arra, hogy olyan módosítást terveznek, ami lehetővé tenné. nem, ők nem szeretik az ilyesmit. prefektusrendszer van, mint Franciaországban. és azért a román nacionalizmus egy kicsit érdesebb a franciánál. ez az egész nem az autonómiáról szól, hanem az erdélyi magyar, illetve a magyarországi magyar belpolitikáról.
@jotunder:
Jaja, persze. Ti már nem az MSZP-SZDSZ vagytok, hanem tök más 🙂
Nagyon jól hangzik amúgy, hogy már csak egy másik országban indulhatnál. Nem foglalkoznál ezentúl azzal a másik országgal? Minket nyugodtan békén hagyhatsz.
@barli: kérdés, hogy segíti vagy felhasználja őket.
@Kuruc ezredes: ne őrjöngj, kis vakarcs.
@Kuruc ezredes: „Nem foglalkoznál ezentúl azzal a másik országgal? Minket nyugodtan békén hagyhatsz. „
ugyanezt a bölcs elvet nem lehetne esetleg az összes HTM-re alkalmazni? és ha már az is zavar, hogy kintről „ideblogolnak”, akkor felteszem, az is zavar, ha kintről ideszavaznak.
egy OGY választás egy pöttyet komolyabb téma.
vagy most jön az, hogy vannak jó határon túli magyarok és rossz határon túli magyarok?
@Lasombra: ezek frusztrált kis józsigézák. szeretnének pár forintot a hatalomtól.
„Pedig egyszerű lenne az autonómiát elérni. A székelyek autonómiája szervesen kötődik minden egyes székely autonómiájához, szabadságához. Mi kell egy ember szabadságához? Egy normális munkahely, normális főnökkel/alkalmazottal (nevelés kérdése). Egy normális férj/feleség/család (nevelés kérdése). Egy normális, nyugodt életforma, melyhez csökkentenünk kell jelenlegi költségeinket és elvárásainkat (esment nevelés kérdése). Szóval megfelelő neveléssel fel lehetne szabadítani a népet, de most épp nem a székelység szellemi és intellektuális felemelésének vagyunk tanúi, hanem pont fordítva, az alázatos szolgává, szavazógéppé butításának. Működik. Míg az átlag székely azért hajt, hogy gazdagabb legyen a környék leggazdagabbjánál, nagyobb háza, autója legyen, minél nagyobb állami vagy európai támogatást vegyen fel úgy, hogy semmit nem dolgozik érte, addig folyamatos kompromisszumokra lesz kötelezve, addig nem lesz független, rab lesz. Csak annyi kellene, hogy keresztbe rakjuk a lábunkat, és azt mondjuk, stop, mától elkezdünk többet foglalkozni gyerekeinkkel, embertársainkkal, emberi értékeinkkel, munkánkkal és kevésbé koncentrálunk a menőzésre, a pénzre, vagy a buta, uszító politikára. Ez az egyetlen járható út a szabadság felé, az olyan szabadság felé, melyet nem lehet egyetlen tollvonással elvenni tőlünk.” (Egyed Ufó Zoltán)
Romániábol, horribile dictu, románként írok, remélhetőleg elég helyes magyarsággal:
1. Románia egy összedrótozott-foltozott ország amelyet talán csak a szentlélek tart még egyben…na meg a román politikusok (eddig, legalább) igen ugyes-fondorlatos ténykedése.
2. A román nép egy viszonylag kezdetleges politikai kultúrával rendelkező nép (tisztelet a kivételeknek)…ezért a politizálás igencsak kamaszosan hormonális, és szinte minden megnyilvánulását az „imádom-gyűlölöm” szélsősegek jellemzik. És a román politikusok kitűnően tudják mindezt kezelni.
3.Az autonómia, Romániában, ismeretlen vagy nagyon homályos, ezért félreértett, fogalom…egyfajta revizionista, irredenta, ezért ördögtöl való, fogalomként él az románok legtőbjének a fejében.
4. A jelenlegi székely autonómia egy politikai marketing fogás…nem egy gazdag, rendezett régió jogos, alulról induló, törekvése hanem egy politikai eszköz amelyel az erdélyi autonomista pártocskák szeretnék megtörni az RMDSZ politikai monopóliumát…míg az autonómiát támogató FIDESZ pedig befolyást, népszerüséget és nem utolsó sorban szavazatokat remél .
namármost, a sippal, dobbal, zászlokkal, huszárokkal, Fidesszel, Magyar Gárdával felvonuló autonomiát követelő székelység (amelynek egy része egyfajta Trianon-jóvátételt remél az autonómiátol) igen csak ijesztő az autonómiárol csupa rosszat gondoló románság szemében…és kitűnő alkalom a román politikusok számára hogy ujra a „haza megmentőinek” tüntessék fel magukat (vigyázat Orbán hasonló szerepválalásával )
szerintem egy jövőbeli, gazdaságilag valósan fejlett Székelyföldön, az autonómiát részleteibe megvitató, megértő magyar-román átlagemberekkel sokkal több esélye lenne a valós autonómiának mint az ilyen viszonylag látványos de kevésbé eredményes marketing akcióknak.
Tibetet lerohanta Kina, betelepítette a kínaiakat, és kész. Erdély= Tibet, ha majd szétcincálják Romániát a nem túl közeli jövőben akkor szabadok lesznek, Ha összedöl a Kínai bírodalom Tibet szabad lesz, persze,, tele kínaival mint anno erdély románnal, miis szabadok lettünk volna mikor összedölt a monarchia, de kiegyeztünk=trianon és ezért nem szsbadságot kaptunk, hanem újjabb rabságot. 49 után Előjöttek a patkányok és eladták az országounkat, szegények vagyunk de a miénk, a székelyek a szegénységet is szeretnék ha az övék lenne.
@Könnyen elkaptuk, uram!: Az is beleszólás a határon túliak dolgába, ha nem szól bele a mindenkori magyar hatalom, csak hogy tudd! És szállj már le a lóról, nem ti/a magyar adófizető ‘ajándékoz’ határon túliaknak adományt, hanem némi morzsát visszakapunk abból (jelenleg alig 13 mrd), amit munkavállalóként befizetünk a magyar államnak. Azt hajlamosak vagytok elfelejteni, h nulla költséggel kaptatok/kaptok adófizetőket anélkül, hogy aktívvá válásig szociális ellátásuk, szakképzésük és nyelvtudásuk egy fillérbe került volna – nektek. Ők, mi vagyunk a tiszta nyereség Magyarországnak, átesünk a határon, s egyből pénzt fizetünk ‘nektek’, mert adózunk. Még jó, hogy van annyira kegyes Magyarország, h valamennyit, töredékét ebből a tiszta nyereségből visszaadja Székelyföldnek – is. Hát ennyit arról, h ki kinek a f@szával veri a csalánt 🙂
Kicsit látványosan már megint egy kisantant nemzetnek( aka: az ellenségnek) szurkol a szerző.
Legitimálja a román nacionalista sovinizmus, a Ceausescu általi telepítéseket, és provokatíve Targu Muresnek hívja Marosvásárhelyet. Ahol egyébként nincs román többség. 45% magyar, 45% román, 10% többnyire magyaranyanyelvű cigány, akiket a népszámláláskor megvásároltak a románok, hogy románnak vallják magukat.
De ő persze magyar, őt nem szabad a nemzetből kirekeszteni.
Persze ameddig ilyen a „jobboldal”, amilyen, marad a kölcsönös gyűlölködés, amit a szerző is úgy látszik ugyanúgy élvez, mint a legtöbben a magyar ugaron.
megjegyzem, romániából még annál is sokkal többen mennek el, mint tőlünk. a román egyetemek krémje azonnal elmegy, és most már a legjobb gimnazisták eleve nyugati egyetemekre mennek. sokkal több román fiatal van nyugati egyetemeken, mint magyar. és a romániai magyar fiatalok legjobbjai is elmennek.