Üdvözlőtávirat
Eredeti szerző: Kettes
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519398-6ae880d46c665' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519398&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519398-6ae880d46c665&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519398-6ae880d46c665' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>AZ OERUELUENK VINCENT BLOG GRATULAL A BALOLDALI SZETHUZAS PARTJAINAK A VALASZTASI EGYUETTMUEKOEDES KUDARCAHOZ. CSAK IGY TOVABB, GYEREKEK, NE ALLJATOK MEG FELUTON. MEG A VALASZTAS ELOTT OSZLASSATOK FEL MAGATOKAT. UEDV VINC.
@Kettes: sok mindeben igazad van, de egyszerűen arról van szó, hogy amíg a basi (egyre növekvő telj)hatalmát tapasztalja a jómagyar, addig az elégedetlenkedőket, békétlenkedőket nagy ívben és demonstratíve kerüliik (egyszerűen csak kritikus, vagy kezdeményező nem nagyon lehetsz, mert villámgyorsan beleszorítnak egy radikálisabb szerepbe, te is lehetsz ökotárs). a magyar közegben ez a kitaposott út, a standard módusz túlvivendi. a jó példával természetesen a értelmiség jár elől, sőt, az ideológiát is rendesen legyártja a kollaboráláshoz, gömbös és kádár bora ugyanabból a rákóczi pincéből bugyog. tessék csak megnézni majd pl. az endivajna-féle magor oszkár közönségét és mezőnyét.
@christvhu: http://www.safalniveshak.com/wp-content/uploads/2011/07/Frog-in-Boiling-Water.gif
@dvhr: szó, ami szó: sokmindent szoktam művelni a nyelvemmel.
De a lingvicizmus ellen szót emelni pontosan annyira „nyelvművelés”, mint amennyire rasszizmus lenne szót emelni a cigányozás ellen…
Volt, amikor az ellen emeltem itt szót,h valaki lecigányozta Orbánt. Akkor miért nem kérdezted meg,h rasszista-e vagyok???
@Kettes: „akkor sem tudnának mit kezdeni a helyzettel, ha tehetségesek lennének”
szerintem ha tehetségesek lennének, nem fajult volna ide a helyzet (húsz év alatt) :-/
De amúgy tényleg nem értem,h mit remélünk az önkormányzati választásoktól. Ha véletlenül a fidesz elbukná Budapestet, azzal csak azt érnénk el,h a kétharmad korlátozhatatlan teljhatalmának minden erejével bosszút állnának a budapestieken. (Van, aki naiv módon azt reméli,h bármilyen irgalomra is számíthatna bármelyik olyan település, ami ellenzéki politikust mer hatalomra juttatni? És egyáltalán milyen „hatalma” lehet bárkinek is ebben az országban a kétharmad ellenében?)
@nudniq:
Tehát te arra intenéd onnan a zárt e hangot ejtő térségből a budapestieket,
hogy szavazzanak a nemcigány Orbánra, különben bosszút áll a városukon ?
Tanítsad csak a Budapestet, hogy hogyan lehet jó cselédje a vidéki maffiának.
és még én lennék a nudnyik…
@incze: Erről is szó van, persze, de a leginkább arról, hogy orbánizmusra van van igény és végre van valaki, aki megadja szegény magyaroknak, ami történelmileg jár nekik.
És tényleg. Megadja, ami jár nekünk. Ez jár nekünk, se több, se kevesebb.
@nudniq: Ha tehetségesek lennének, most gyurcsányizmus lenne és akkor annak kellene örülni, Vincent.
@Kettes:
Azt nevezitek tehetségnek, aki nem pisál szél ellen.
Az ország cseléd akar lenni és urakat szolgálni,
és ezt nem tudta nekik nyújtani a baloldali kormányzás.
…
Tehát, ha tudta volna nyújtani,
akkor most Gyurcsány-basi harcainak örvendezne a kézcsókra járuló alattvaló, és nem Orbán-basi harcainak.
…
Így van.
Te nem unod Kettes, hogy mindig ugyanazt a lemezt járatod ?
@nudniq:
Hát most, ha el kell magyaráznom, hogyan értettem, akkor megette a fene az egészet ….
(Amúgy de, ezeknek az esetében „le kell szólni”. A „miért?” pedig ismételten nem igényel magyarázatot.)
Ha valaki tehetséges lenne, akkor láthatná, hogy Magyarországon nem orbánizmus van, hanem közömbösségizmus, lévén, hogy utóbbinak másfélszer annyi híve van, mint Orbánnak, aki a választók ¼-ét tudhatja magáénak (mégpedig bármit csinál, akkor is, ha tehetséges, akkor is, ha tehetségtelen, mindegy).
Ha valaki tehetséges lenne, akkor láthatná, hogy Orbán hívői pontosan ugyanazon családok ’89 óta (akkor még MDF-esek voltak), és pontosan ugyanannyian is vannak. Ez egy nemzedékeken(!) végighúzódó vörös fonál azon családoknál, akiknek a Horthy rendszerben jó volt, Rákosi alatt meg rossz.
Ha valaki tehetséges lenne, akkor láthatná, hogy gyurcsányizmus csak akkor lehetett volna, ha az őszödi beszéd kikerülésekor az értelmiség nem sárba tiporja, hanem megvédi. Nem rajta múlt (ahogy a világválság se), ő elmondta, azaz ebből tehetségre vagy tehetségtelenségre következtetni nem Gyurcsány minősíti, hanem az őt minősítőket.
No de hát, mint tudjuk, a tehetségtelenség állampolgári jog (S. L. gondolkodó).
A megélhetési politikust illetően: én például (eléggé el nem ítélhető módon) megélhetési mérnök vagyok, ahelyett, hogy lenne valami tisztességes foglalkozásom, amelyből megélek, és a mérnökösködést hobbiként űzném.
@vakapad:
„… vörös fonál azon családoknál, akiknek a Horthy rendszerben jó volt, Rákosi alatt meg rossz. „
Azért nem kéne ezeknek minden szavát elhinni.
Ha ismersz ilyen családot, akkor magad is tudod, hogy jódolguk volt ezeknek a fasiszták, a nyilasok, meg a komcsik alatt is, de a legjobb dolguk a rencerváltás után a szabadrablásban volt.
Hogy mit kanyarítanak a családregénybe az egy más tészta.
…mikor mit …
Minden rendszerben tudtak találni maguknak egy párnázott helyet, ahol rekvirálhattak másoktól vagyont és kitüntették magukat valami plecsnivel.
@labrys: Igen. Köszi) Ezt mondom már ezer éve, nyilván nincs súlya, egyrészt, mert nem pont az én szavam számít, másrészt mert valójában még mindig nem állt elő az a helyzet, ahol vesztenivaló nélküli, ám cselekedni képes kritikus tömeg kerül az utcára a – zajos – véleményével.
Azt hiszem tévedés volt az embert az evolúció csúcsának képzelni.
@nudniq: „És egyáltalán milyen „hatalma” lehet bárkinek is ebben az országban a kétharmad ellenében?)” – Fegyveres….
@vakapad: +1
@vakapad:
Nagyjából +1.
Annyit tennék hozzá, hogy van még egy réteg: az újonnan becsatlakozó elvtelenek.
Számuk ingadozó, hol gyarapszik, hol csökken, de vannak azért számosan.
Ők azok, akik mindig felismerik a segget, amibe bele kell/lehet mászni ahhoz, hogy feljebb tudjanak kapaszkodni.
Ami tehetséggel nem megy, ahhoz elég a nyelv.
Mindenkinek a munkahelyén, környezetében vannak ilyenek.
Előbb-utóbb találnak olyat, akinek jólesik a működésük és felkarolja őket.
(Aztán, ha fordul a kocka, ők azok akik „belülrőlbomlasztottunk” – címszóval teljes nyugalommal másznak bele az újabb seggekbe.)
@vakapad: Hát, tévedsz. A közömbösök többségének elég jó volt az Orbán-rendszer ahhoz, hogy otthon maradjanak az idén a választáskor, de ugyanehhez nem volt nekik elég jó a balliberális kormányzás. A közömbösök annyira azért nem közömbösek, hogy nagy tévedés legyen kijelenteni róluk, hogy a többségük jól elvan az orbánizmussal. Most meg már annyira beásta magát a rendszer, hogy alkotmányosan meg se lehet buktatni.
Ugyanez rajzban: orulunkvincent.tumblr.com/image/95172798568
(Amit a gyurcsányizmusról írsz, merő spekuláció. Az őszödi beszéd feldolgozása morális próba volt mindannyiunknak, belebuktunk. Ezen sincs már mit szépíteni. De nem is tartozik a tárgyhoz.)
@vakapad: a szociokulturális háttéranalízisedhez +1
De kérlek, szokj már le erről ’az értelmiségi bűnbak’-elmélet hangoztatásáról! Ez, azon felül, hogy hajmeresztő képtelenség (és hitelteleníti az egyéb mondandóidat is), csak erősíti a jó magyar ’én sose vagyok hibás, mindig valaki más az oka a kudarcaimnak, meg az engem érő sorscsapások’ attitűdöt.
1. Az ’értelmiség’ az egy minden dimenziójában (kultúra, befolyás, intelligencia, politikai irányultság stb.) heterogén (és definiálatlan) gumicsoport. Őket szidni pont olyan, mintha valaki azt hangoztatná, hogy az ácsok alapvetően gőgös & klerikális konzervatív emberek, akik szeretik a habcsókot.
2. Az értelmiség, a véleményformálók és a propagandisták az három, egymástól markánsan különböző csoport (persze a személyek szintjén lehetnek átfedések). A politikai narratívák harcmezejére az első csoportnak semmilyen ráhatása nincs, ellentétben a második-harmadikkal, akiknek viszont épp ez a célterületük. (Segédtétel: a médiában munkálkodó személyek nagyobbik hányada példának okáért még csak nem is értelmiségi.)
4. Ha az egyes pártok politikai győzelme „az értelmiségen” múlna, akkor a rendszerváltás óta felállt kormányok egyike sem létezett volna. (Horn Gyula, amint kétharmaddal megválasztja „az értelmiség”…) Szűkebben: ha valóban „az értelmiség” szava lenne a döntő, akkor már a II. Orbán-kormány sem állt volna föl, mert az tuti, hogy _az értelmiségen belül_ legalább annyi (ha nem jóval több) ellenzője volt, mint a Gyurcsány-kormánynak.
5. A „megélhetési politikusság” nem azt jelenti, hogy ’politikus, aki pénzt kap a munkájáért’, hanem azt, hogy olyan politikus, akinek elsődleges és legfőbb célja saját egzisztenciális helyzetének javítása, nem pedig a politikusi hivatás művelése. Aki elvtelenül bármit hajlandó alárendelni annak, hogy pénzhez jusson. A fogalom analóg pl. a sikkasztó könyvelő fogalmával.
@labrys: Nagy vonalakban egyetértek Veled.
Fontos azonban hangsúlyoznom, hogy -saját kutatásaim alapján állítom – az ácsok tekintetében tévedésben vagy.
Én ismertem egy ácsot, aki minden vasárnap fekete öltönyben (a bal könyökénél kicsit már foszlott volt) és fehér keményített ingben ült a templomban az első sorban, és habcsókot evett az imapad alól!
Nem is beszélve Ács Feriről, aki a Vörösingesek vezéreként tett szert nem is csekély hírnévre, nemcsak a hazai, de a nemzetközi klerikálisok között is, amikor szembeszállt a bizonyítottan antiklerikális „Pál utcai fiúk” néven elhíresült társasággal!
@christvhu: Én ismerek két ácsot is. (Csak megjegyzem, azok közt is van rendes, mi több, nekem vannak ács barátaim is.)
Ez a másik:
(Bármilyen áthallásért Lewis Carroll a felelős)
Perzselte a tengert a nap,
akár a Szaharát,
ezer hullámon csillogott
vagy százezer karát;
és mindez kissé furcsa volt,
mert már éjfélre járt.
A hold sértődötten sütött,
és nagy dohogva szólt:
„A napnak semmi dolga itt!
Miért nem tart ma sort?
Dolgomba ártja csak magát!”
– dúlt-fúlt az árva hold.
A tenger nedves volt nagyon,
és száraz volt a part,
az ég derült, s talán ezért
nem járt felhő se rajt’;
minden madár aludt, tehát
nem csapott egy se zajt.
Karöltve arra bandukolt
a Rozmár és az Ács,
nézték a végtelen fövenyt,
és sírt a két barát:
„Mily szörnyű munka lenne, ha
mindezt elhordanák!”
„Ha hét évig hét söprüvel
söpörné hét cseléd”,
zokogta a Rozmár vadul,
„akkor elsöprenék?”
„Alig hiszem” nyögött az Ács,
könnyet morzsolva szét.
„Szép Osztrigák, jertek velünk!”
– A Rozmár mondta ezt.
„Sós partokon sétálni, jó,
a hold ha sütni kezd!
Négyen jertek, mert többnek ám
nem nyújthatunk kezet.”
Ránézett egy vén Osztriga,
de nem nyílt ajka szét,
hunyorgott a vén Osztriga,
s ingatta nagy fejét,
jelezve így: eszébe sincs
elhagyni jó helyét.
Hanem négy ifjú Osztriga
ugrott, akár a csík,
gonddal kefélt kalapban és
cipőben mindegyik –
s ez kissé furcsa volt, mivel
lábuk nem volt nekik.
És jött négy újabb Osztriga
s még négy ezek mögött,
egymás sarkát taposva már
tolongott egyre több;
s a sós habokból végre mind
a partra felszökött.
Sétált a Rozmár és az Ács
vagy egy mérföldön át,
ott megpihent egy kellemes
sziklán a két barát;
vártak sorban kissé odébb
a jó kis Osztrigák.
Szólt a Rozmár: „Van ám elég,
miről mesélni jó:
király, karaj, pecsétviasz,
haj, háj, kehely, hajó,
hogy a tenger miért rotyog,
s miért repül a ló.”
„Jaj, várj!” nyögték az Osztrigák,
„a tárgyra még ne térj,
sok társunk fáradtan liheg,
hisz legtöbbünk kövér!”
„Ráérünk” kuncogott az Ács,
és nem tudták, miért.
Szólt a Rozmár: „Egy jó cipót
középre kiteszünk;
ha van mellé bors és ecet,
azzal már elleszünk.
Kész vagytok, drága Osztrigák?
Akkor tehát – eszünk!”
„Belőlünk” – így az Osztrigák,
s lett arcuk színe kék.
„Ha eddig ily jók voltatok,
ez most nem lenne szép!”
A Rozmár szólt: „Ragyog a hold –
hát nem bűvös vidék?
Drágák vagytok és fínomak,
jó, hogy eljöttetek!”
De csak ennyit mondott az Ács:
„Kevés lesz egy szelet!
Mi az, kétszer kell mondanom?
Ne légy már oly süket!”
Szólt a Rozmár: „Nem szép, hogy ily
sorsot szántunk nekik,
mily messze eljöttek velünk
s hogy siettek pedig!”
De csak ennyit felelt az Ács:
„Több vaj már nem telik?”
Szólt a Rozmár: „Szegényekért
a szívem megszakad!”
s szipogva válogatta ki
a legnagyobbakat,
majd zsebkendőt kapott elő,
mert sírva is fakadt.
„Kis Osztrigáim – szólt az Ács -,
sétánknak vége itt.”
Szólt a Rozmár: „Jöttök haza?”
Egy sem felelt nekik,
s nem csoda, mert szegényeket
megették egy szemig.
@vakapad:
Nem látok a családi vörös fonálban ennyire tisztán.
/Mondom ezt úgy, hogy családon belül is éltem meg olyan súlyos ellentéteket, hogy egyik oldal azt mondta „edd meg a sárgarépát, attól úgy fogsz fütyülni, mint a rigó”, késôbb pedig sápítozás másik oldalról, hogy „fütyülni csak az utcagyerekek szoktak”./
@Kettes:
Véleményeddel szemben itt sok megfontolandó ellenérv hangzott el a t. kollégák szájából.
Ámde sajnos és borzadály, de azt hiszem, hosszú távon igazad van. A hosszú távhoz képest pedig a (mindenkori) önkormányzati választások csak porszem a milliárdos földtörténet fűvel lepett csíkos színezésű salakpályájának árnyékos csillagközi harántirányú medrében.
Viszont, amint ezt már valaki korábban kifejtette, hosszú távon valamennyien halottak leszünk.
@Érvsebész: Szegény kicsi osztrigák, még szerencse, hogy mi nem vagyunk…. oh wait!
Az ácsok valóban tök jó fejek, sőt, nélkülözhetetlenek, csak úgy, mint legképzettebb képviselőik az ún szak- ácsok…. bocs.