10. évfordulóra
Eredeti szerző: Bóbite
Nem tudom, másnak eszébe jutott-e, de idén lesz 10 éve, hogy Magyarország EU-tag lett, ami egyike szerintem azon kevés jó dolognak, ami a hazánkkal az elmúlt 100 évben megtörtént. Most, alig pár nappal a választás előtt vajon hány emberben ötlik fel, hogy vasárnap arról is döntés születik, maradunk-e megbecsült tagjai választott közösségünknek, vagy valami fura, bizarr zárvány-ország lesz belőlünk, és még az annyira lenézett Balkán is el fog húzni mellettünk. Szegény, bepartidrogoztatott Jusztícia, szeme befogva, kezében a mérleg, egyik tányérban Tündérország, másikban Normalitás.
Eszembe jut, mi is történt 10 évvel ezelőtt, 2004. május 4-én: két éves kisfiunkkal és apukával kiballagtunk a Szabadság-hídra, amit valami dili drazsés dizájneres beműfüvezett az ünnepség alkalmából, talán mert az ő füve már elfogyott, és elbóklásztunk a járókelők között, akik többségének az arcán a májusi napsütés és valami új dolog: reménység, sőt, megkockáztatom, bizakodás volt, ami azért egy átlag magyarnál elég ritka dolog. Arra gondoltam, hogy a kisfiam és a még a hasamat bérlő kislányom már egy egészen új világ tagja lesz; a kislányom alig egy-két hét múlva uniós állampolgárként fog megszületni. Belém villant ’89. október 23-a, amikor Szűrős Mátyás kikiáltotta a Magyar Köztársaságot; ott álltunk az osztállyal a Kossuth-tér sarkán (igen illedelmes módon éppen osztályfőnöki órára időzítették az ünnepséget), és érettségi előtt éppen részesei lettünk a történelemnek.
15 évvel később a Szabadság-hídon, a randa műfüvet taposva belém villant, hogy megint itt a Történelem; a gyerekeimnek már nem lesz kisdobos- és úttörőmozgalom, nem lesz kötelező orosz, nem lesz kötelező sorkatonaság, nem lesz minisztériumból várt történelem érettségi tételsor. Eszembe jutott az a ’87-es iskolai március 15-i ünnepség, amikor a 6 éves gyesről visszajövő énektanárnő nem igazán volt még képben, és az ünnepség végén nem a már szokásos Szózatot énekeltette el velünk, hanem a DIVSZ-indulót. De a gyerekeimnek már nem lesz COCOM-lista, világútlevél (aki nem tudja, a „világútlevél” azt jelentette, hogy évente mehettél egyszer KGST-országba és háromévente egyszer mehettél nyugatra), nem lesz Merkúr, évtizedes várakozás telefonra, hogy miután végre megkaptad és beszélni akartál rajta, fél órát várhassál csak a vonalra. Nem lesz nincs tévéműsor egy hétig, mert az oroszok lecsapták a villanyt valami kis nézeteltérés miatt (nem árt, ha tudják ezt azok, akik most nagyon lelkesek Paks 2 és az orosz hitel miatt). Nem lesz megalázó várakozás Doverben a határon (nekem éppen ’93-ban au-pairként), miközben a láthatóan másnapos, szakadt brit fiatalok hazatántorogtak mellettünk; gyakorlatilag nem is lesznek határok. Az jutott eszembe, hogy talán végre Nagy-Magyarország szétszabdalt testéből vérző fajmagyarjaink is megnyugodnak végre, hiszen ahogy majd Szlovákia, Románia, egész Kelet-Európa csatlakozik az EU-hoz, nem lesz értelme az elcsatolt területek felett ruhát és sebeket tépni újra meg újra.
Kiszedtem kisfiam kezéből a műfüvet, mielőtt megszemlézte volna belsőleg, majd az jutott eszembe: mehetünk nyugatra, kiköltözhetünk nyugatra, de minek tennénk, hiszen itthon is végre nyugat van. Talán valami ilyesmit szeretett volna Ady is, a nyugatos költőink is, vagy még 100 évvel korábban a reformkori gondolkodóink… De végre, végre, az ezredfordulóra a mi gyerekeinknek nem kell már Magyarországról elkeseredetten Európa felé bámulniuk, nem is fogják érteni, miért szorul össze a szüleik gyomra automatikusan a határátlépéseknél.
Esélyünk volt, annyira tiszta és nagyszerű, mint soha addig. Esélyünk volt arra, hogy érdemeink, képességeink szerint boldogulhassunk és ne uram-bátyám protekció alapján. Nem csak mi magunk ránthattuk ki magunkat a hajunknál fogva, konkrétan segítettek is – végre egyszer nyugatról.
De lesz, ami lesz vasárnap: boldog 10. évfordulót az EU-ban, Magyarország! Szeretném a továbbiakat is itt ünnepelni, de ha nem megy, nem fogok többet Magyarországról elkeseredetten Európa felé bámulni, és mindent megteszek, hogy ne kelljen átélnie ezt az érzést a ma már 12 éves fiamnak és a 10 éves kislányomnak se.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519656-6ae948018d3e9' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519656&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519656-6ae948018d3e9&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519656-6ae948018d3e9' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: valamit elnéztél JT.
@labrys: hülye 🙂
@Érvsebész: Akkor irány ÉSZAK! Jövök én is!
@Érvsebész: migrén.
1. mindig azt mondtam anyámnak, amikor rólam, életem párjának, amikor a gyerekeinkről volt szó: előbb meggyógyítani, segíteni neki, azután megszidni! (ami persze már elmaradt)
nagyon jó elv, mindenkinek ajánlom!
2. a segítség módja: utálom azt, hogy „ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni!”, de mégis van olyan, hogy nem a tüneteket kell enyhíteni, hanem a problémát megoldani
2/a. határon túliakra vonatkoztatva: keveset ér, ha milliárdokat költünk a határon túliakra, nem is tudom, mit akarnánk vele elérni
sokkal fontosabb volna meghatározni az alapcélt
általam megfogalmazva: minden ember a hazájának (lakóhelyének) tekintett országban élhessen úgy, ahogy a legjobb neki
na, ennek jó alapja lehet az unió, és amíg nem érezzük eléggé jónak, addig meg legyünk minél jobb barátságban a szomszédainkkal fölülről lefelé!
tulajdonképpen miért nem barátkozunk velük? miért nem vagyunk visegrádi hatok(lengyel, cseh, szlovák, magyar, román, horvát), mindennapos együttműködéssel?
szerintem ez annyira magától értetődő volna (+Ausztria?)
@csársz: minden ponton egyetértünk
@csársz: + !!!
@labrys: gondolkodtam, válaszoljak-e, vagy sem. Végülis válaszolok, de nem a felvetéseidre, reakcióidra. Igazából az én hibám, hogy kvázi támadási felületet alakítottam ki magamon azzal, hogy ennyire az alapoktól kezdtem. Annak nagyon nincs értelme, hogy olyanokra válaszoljak, hogy „azt mondtad, hogy xy, hülye vagy?”. Nem érzek erőt ahhoz, hogy ezt a végeláthatatlan vitát folytassam.
Azt azért engedd meg, hogy onnan válaszoljak, ahonnan a politikai fórumozás szabályai szerint indítanom kellett volna: ez a kérdés-felelet simán elég annak a bizonyítására, hogy míg az én konzervativizmusom állít valamit, egyáltalán, ha nem is támadhatatlan, de van forma, és van tartalom, addíg az a szöveg, amit labrys nevű nikk ír le, maga a semmi, a formába csomagolt tagadás.
„A nemzeti identitásnak semmi baja; lassan a sír felé hajlik ugyan, de ez a lét törvénye – akiknek elmúlt az idejük, azok eltávoznak. Ezért nem törzsszövetségben élünk már elég régóta.”
Az anómia fordítottan arányos a boldogságtudattal, hosszú élettel és a nemzeti azonosság-tudattal. Számokkal alátámasztott elméletek vannak azzal kapcsolatban, hogy Magyarország rettenetesen magas anómia-mutatóinak egyik fő oka a sérült nemzeti azonosság-tudat, viszont az anómiás állapot direkten korrelál a rövid és boldogtalan élettel. Csepeli György specifikusan a cigányoknál, Kopp Mária a teljes népességen történt kutatásai alapján egyértelmű az anómia => rossz életminőség, korai halál összefüggés. Mivel más volt a minta, az anómia kialakulásának okairól nem összevethetőek a kutatások, de az okok között mindenhol ott van a nemzeti önazonosság sérülése.
Magyarország rendelkezik legmagasabb anómia-mutatókkal az EU-ban.
Hát ennyit erről.
@sárospataki lány:
Magyarország rettenetesen magas anómia-mutatóinak egyik fő oka a sérült nemzeti azonosság-tudat, „
ekkora baromságot, édes jó istenem
@Deepblue Noir: aha, menj panaszkodni és egyet nem érteni a szociólogus urakhoz és hölgyekhez.
@sárospataki lány:
Innentől válik érdekessé, hogy az bizonyos „nemzeti azonosság” mihez kötődik:a két végleten automatikus öröklöttséghez vagy megtanulandó törvényességhez – és a kettő között ide-oda csúszkálva.
Törzsi nemzet? – Szokás-nemzet? – Politikai nemzet?
(Ordenárén kihegyezve: gén vagy tóra teszi a zsidót zsidóvá? … )
@panelburzsuj: ez szerintem tökmindegy. Vagy nem?
@sárospataki lány:
Érdeklődéssel várom, hogy miért tökmindegy, hogy megy át a „nemzeti azonosságtudat” egyik emberből a másikba – különös tekintettel arra a tényre, hogy pont szerinted mi magyarok különösen csehül állunk pont az átadás/megőrzés terén.
@panelburzsuj: ja, mostmár értem a kérdést. A választ nem tudom, vannak lépések, amelyek abbe az irányba vezetnek, hogy az azonosságtudat erősödjön, és vannak, amelyek elfele. A következtetést rád bízom.
@sárospataki lány:
Köszönöm a bizalmat.
Levonom – magamban.
@panelburzsuj: igen, a levonás maximálisan intim tevékenység 🙂
@sárospataki lány: Izé, nyilván van mögötte módszertan Kopp Mária részéről, de így első blikkre ez ijesztően nagy bullshitnek tűnik. Hogy mérjük meg a nemzeti azonosság-tudatot Kovács Józsi bácsinál? Pláne a sérültségi fokát? Mi számít sérülésnek? (egyáltalán, hogy ismerhető fel az ideális, kiegyensúlyozott nemzeti azonosság-tudat?) Tudsz adni erre linket (tényleg érdekel, és lehet, hogy én írok baromságokat).
@Harald Blåtand: így hirtelen, ami a gugliból kipattant:
http://www.matud.iif.hu/07sze/07.html
http://www.tavlatok.hu/86/86kopp_skrabski.pdf
Ezek jó része összefoglaló. Van interjú is:
fn.hir24.hu/nagyinterju/2012/01/04/kopp_egeszsegesebb_adocsalo
@sárospataki lány:
Szóval akikkel Kopp Mária beszélgetett a nemzeti önazonosságukról,
azok feltűnően korán haltak.
@Harald Blåtand:
A fruzsilány egy egészséges önazonosságtudatot kapott.
Azt vesszük 100 %-nak,
és onnan már elboldogulsz.
@a 17 éves Parker Schnabel: igen, nagyjából ez volt.
@sárospataki lány: Dehát miért nem szólt neki valaki, hogy hagyja abba ..?
@a 17 éves Parker Schnabel: lehet, hogy azt akarták, nyírja ki az összes anómiás g.cit. Nem tudom.
nemzeti önazonosság-tudat
szerintem is nagyon fontos, de szerintem éppen azoknál sérült, akik állandóan hangoztatják magyarságukat
én még azt is elhiszem, hogy a határon túliaknál valamiért ab ovo sérülékenyebb
ezen csak úgy lehet segíteni, ha nem tápláljuk bennük az utolsó mentsvár-tudatot, ha nem KELL magyarnak maradniuk, hanem saját döntésüktől függ
bár Huncik Pétertől azt olvastam, baromság, hogy egy pozsonyi magyar úgy ébred: „jaj, én határon túli magyar vagyok, csupa szenvedés lesz a mai napom is”
pedig pszichológiát ő is tanult (tanított egy-két amerikai egyetemen)l
@sárospataki lány: attól tartok, itt valamit félreértettél.
Ha jól tudom, már Durkheim, az egész anómiaelmélet megalapozója is _általában_ a kollektív tudat, a közös értékrendszer és a társadalmi bizalom/konszenzus zavarait tekintette anómiáknak. Tehát _általában_ a társadalom különböző szintű közösségeinek (nem pedig csak a nemzetnek) a zavarait, és a populáció legkülönfélébb részhalmazainak, csoportjainak értékvesztését, válságait.
Igen erősen egyszerűsítve ugye arról van itt szó, hogy a szakemberek (nálunk elsőként pl. Andorka Rudolf) rájöttek: a tradicionálist felváltó modern társadalmak sokkja, a közösségeink felbomlása, az ezzel járó értékvesztés, valamint a társadalmi bizalom hiánya ún. „anómiás állapotot” idéz elő, amelyben rettenetesen megnő pl. a pszichés betegségek gyakorisága, az öngyilkossági ráta, az abúzusok, a diszfunkciós családok és személyiségek kialakulása (stb., stb.) – továbbá például mi, férfiak, úgy döglünk életünk virágában, akár a legyek.
(Jellegzetes kulcsmondatok: „Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már miben higgyen”, „Azt ember egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni”, „Manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban”.)
Természetesen az anómiás állapot jellemzője a „nemzeti önazonosság-tudat” gyengülése is (lévén a nemzet is egy emberi csoport); de ugyanígy a klasszikus család válsága (pontosabban a család válsága a XX. század elejétől ilyen sorrendben: nagycsalád – többgenerációs család – nukleáris család – csonka család); a legkülönfélébb falusi/városi közösségek széthullása; a társadalmi normák és értékrendszer mind gyorsabb, egyre „követhetetlenebb” változása; a fogyasztói szemlélet térnyerése; a technológia „megfutása” (a testünk és a pszichénk alapvetően a több százezer évvel ezelőtti környezeti viszonyokra, a kiscsoportos, hordabeli létre szelektálódott ki, és nem képes tartani a lépést az utóbbi tíz-tizenötezer év szemvillanásnyi ideje alatt bekövetkezett gyökeres változásokkal); a környezettudatos gondolkodás fejletlensége, az oktatási rendszerek alkalmatlansága/rugalmatlansága etc., etc.
Az anómiás állapot okai rendkívül összetettek, miként az pl. a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia környezeti vizsgálatának itt található mellékletében – palyazat.gov.hu/doc/55 (NFFS SKV zárójelentés melléklete címen) – is olvasható. (Itt pedig például –
http://www.magyarpaxromana.hu/kiadvanyok/csalad/tringer.htm – a család szerepét elemzik az egész folyamatban.)
Igencsak érdemes elolvasni ezt a rövid Magyar Tudomány-cikket is:
http://www.matud.iif.hu/2011/10/03.htm
amelyből kiemelnék pár gondolatot:
„A társadalmi tőke változásainak vizsgálatai mutatják, hogy a társadalmi tőke alacsony foka szorosan korrelál az értékvesztett, anómiás állapottal. A társadalmi tőke meghatározásának alapkategóriái: az együttműködés – kölcsönösség, közösségiség (családi kötődés; hidak: barátok, kollégák; társadalmi csoportokhoz való tartozás) és a bizalom (család, barát, intézmény). A társadalmi tőke forrásai a normák közvetítői – az előbbiekből is következtethető – a család, az iskola, a társadalmi és önkéntes szervezetek.”
„…a társadalmi bizalmatlanság mértéke 1995. és 2002. között csökkent, de jelentősen emelkedett 2002. és 2006. között. [Ugye emlékszünk még »a haza nem lehet ellenzékben« mozgalomra és elindítóira? – labrys] A férfiaknál a rivalizálás mértéke 2006-ban volt a legmagasabb, a megkérdezettek 33%-át jellemezte. Ez az eredmény a korai férfihalálozás előrejelzője (Strabski, 2008; Kopp, 2008). Az anómia változásának vizsgálatával jelentősen emelkedtek 2002 és 2006 között az értékvesztés, a jövőkép nélküliség értékei.”
Kopp Mária ugyan valóban hangsúlyozza a nemzeti önazonosság-tudat fontosságát, de ő korántsem a trianoni békediktátumok következményeit tekinti ezen a téren a leglényegesebb tényezőnek. Ezért közöl pl. olyan adatokat, miszerint
„A 45-65 éves magyar férfiak halálozási aránya – abszolút értékben is – ma magasabb, mint az 1930-as években volt.” v. „1970-ben a magyar egészségi állapot mutatói jobbak voltak, mint Ausztriában.”
Ezeket elég nehezen lehetne azzal magyarázni, hogy „mert elcsatolták Erdélyt a gonoszok”. Kopp Mária kimondottan a Kádár-rendszer szándékos nemzetitudat-sorvasztó tendenciáit nevezi meg felelősökként, a politikai okokból a fogyasztói társadalom felé (sikerrel) terelt népességet. A zöld almaszappan és a Gorenje átka.
(Mellesleg Kopp a hiteles liberális nacionalizmust jelöli meg mindezekre gyógyírként – ami szerintem mondjuk farokság /áthúzva/ egy archaikus megoldás időszerűtlen és eleve kudarcos erőltetése, de hát véleménye mindenkinek lehet 🙂 )
Amúgy meg @csársz: +1
@labrys: természetesen az anómia-kérdés komplexebb ennél, ezeket a cikkeket én is olvastam, de most a téma a nemzeti önazonosság, esetleges politikai nemzetstratégia, annak létjogosultsága. Te felvetetted, hogy a nemzet túlhaladott, én meg ennek cáfolatára felhoztam, hogy van ez az anómia nevű dolog, amely durván súlytja Magyarországot, és ennek az egyik fontos része a nemzeti önazonosság sérültsége. Amennyiben a nemzet túlhaladott lenne, akkor az európai országok, szűkebben kk-európa alacsonyabb anómiás mutatói nem lennének összefüggésbe hozhatóak a jóval egészségesebb nemzetképpel. Hogyha még absztraktabban akarjuk megfogalmazni, a társadalmi erkölcsnek kell legyen valamiféle hordozója, ez vagy a nemzeti önazonosság, vagy az egyház, vagy valamilyen más, a törvénynél betűjénél szigorúbb struktúra, mert szimplán törvényi szabályozással nem lehet társadalmi erkölcsöt alakítani.
Az anómia egyébként nagyon egyszerűen leírható azzal, hogy „igazodási pontok hiánya által kiváltott állapot”. Paradox módon bármilyen igazodási pont alacsonyabb anómiát okoz, mint a semmi, és a kádár-rendszer adott igazodási pontokat (vö. anómiás állapot a 70-es években). Olyat, amilyet, az emberek nagy része gyűlölte, de viszonyulni lehetett hozzá. Az 1990 utáni rendszer „elvette” (erősen idézőjelesen) ezt az igazodási ponthalmazt, viszont nem nagyon adott helyette mást. Ja nem, a turulosdit, a nagyon műveletlen rétegekkel megetethető un. alternatív magyarságot, illetve az európai eszmét, ami viszont ilyen formájában szdsz-találmány, és nemlétező. Kösz, egyiket sem.
Én úgy gondolom, hogy az anómiára nem gyógyszer sem a szocializmus mesterséges világa, sem a turuulos hőzőngés, sem az internacionalizmus értékei. Ezek sehol sincsenek egy olyan organikusan kialakult viszonyítási, identitásképző rendszerhez képest, mint az egészséges nemzeti önazonosság, legyen az bármennyire sérült. Ha sérült, meg kell szerelni. Az igaz, hogy bizonyos dolgokat nem lehet restaurálni, tehát mondjuk a ’45 előtti polgári konzervatív-keresztény nemzeti vonal lejárt. Lejárt a félig balos beütésű, a 70-es évektől tűrt népi mozgalom által kínált paraszti-nemzeti vonal (táncházasdi). Illetve ez utóbbi nem járt le, nagyon is él, de a polgárság és a középosztály ilyen irányú igényeire nagyrészt nem tud választ adni. A klasszikus nacionalizmus meg nagyon-nagyon nem érvényes.
Én hagynám a társadalom-mérnökösködést azokra, akik ebben hisznek és szeretik, én úgy gondolom, hogy meg kell teremteni a megfelelő kereteket, konjunktúrát, és hagyni, hogy ez magától ki- és újraalakuljon. Ha valaki megmondja, mi legyen, akkor azt a társadalom, vagy annak releváns része soha nem fogja interiorizálni. Pont, mint az internacionalizmust.
@sárospataki lány: volt egy kollégám, azt, hogy sújtja, mindig súlytjának írta, és valamiért kedvenc kifejezése volt (agrárosként nem annyira meglepő, a mezőgazdaságot állandóan sújtja a tél, a tavasz, a nyár…), egyszer szóltam neki, úgyhogy hétszer jól írta, nyolcadszorra megint jött az ly
bocs, bárki üthet mellé, én számtalanszor megteszem, biztosan most is lesz valami
az utolsó bekezdésed olyan szép, kár, hogy ellentmond mindannak, amit eddig írtál,
az utolsó mondatod meg még ennek is: hiszen, ha hagyjuk, simán kialakulhat az internacionalizmus (ahogy látjuk is, hogy terjed, még ha most globe is az alapszó) (arról nem is beszélve, hogy mintha a katolikus szó is valami nemeztek fölöttit jelölne, és azt el kell ismerni, ha volt sikeres „társadalom-mérnök”, Jézus lehetett az egyik)
@sárospataki lány: „egészséges nemzeti önazonosság, legyen az bármennyire sérült” – hát ez az (((
Szarul érezzük magunkat a bőrünkben , kéne egy naaagy azonosság, amely nem csak ön -, hanem kollektív és by all mean nemzeti ( meg félázsiai és csikszentjehovai) .. ….
@csársz: ja, egyszer egy társaságban valamikor elkezdünk viccelődve ly-nak írni jés szavakat, pl. selytettem, és azt vettem észre, hogy szépen elromlik az ly-tudásom. Nem kifogásokat keresek, de ez most tényleg így történt.
Az utolsó bekezdésben nincs ellentmondás. Az internacionalizmus az egy társadalom-mérnöki kitaláció, sokféleképpen megpróbálták megvalósítani, mindannyiszor bukott (vö: szocializmus, internacionálé). A keretek pedig nyilvánvalóan kell a nemzeti önazonosság felé tereljék a lakóssságot, de azt nem szabad megmondaniuk, hogy konkrétan milyen legyen ez az önazonosság. Pl. a sokat köpködött Hoffman (?) oktatás egyik fontos eleme a szociális munkával együtt az ajánlott/kötelező határon túli magyarterület-látogatás középiskola alatt. Ez kijelöl egy keretet, aztán mindenki megtölti tartalommal. Nem láttam olyan vérlibsit, aki egy erdélyi túrából ne megrendülve jött volna vissza.
@nerángass: természetesen.
@sárospataki lány: Ha az „internacionalizmus”-tól ennyire rosszul vagy, (pedig az csak „nemzetköziség”-et jelent – tehát még csak nem is valami nemzetbontást), akkor mit szólsz a globalizációhoz? Az már elkezdte ám lebontani a nemzetállamokat, tulajdonképpen megállíthatatlan, megy előre mint egy lassú, nyomatékos mozdony (szó se róla, túl lassú), a vége egyértelműen valami nemzetek fölöttiség, sőt nem nemzeti, sőt teljes nemzetietlenség lesz, amiben felbomlanak az országhatárok, „egybesülnek” a nemzetek, egy nemzet lesz, az emberiség. Szép kis jövő, ugye? Mit gondolsz, bármit is tesztek ti nacionalisták, megúszhatja ezt az emberiség? Eléggé szar lehet nektek a jövőbe gondolni…
@ipartelep:
ezek az emberek úgy tesznek, mintha a globalizáció, a technikai fejlődés semmilyen szerepet sem játszana, és évtizedek múlva is minden úgy maradna, mint most vagy mondjuk a múlt század közepén, nem gondolnak a jövőre egyáltalán.
a konzervatív-liberálisok sem tudnak sokmindent kezdeni vele.
@ipartelep: a felvetés jó, mindjárt visszatérek rá. Jelen pillanatban azonban nem tartunk ott, hogy az internacionalizmus komoly tényezőként felmerüljön, kulturális, stb. szinten most egy egészséges nemzeti kép nagyobb versenyelőnynek tűnik, mint az internacionalizmus (ami egyébként sem egy létező valami).
Van helyette viszont más. Gazdasági globalizmus, multikulturalizmus, ésatöbbi. Én, az egyszeri budapesti (liberális) értelmiséggel ellentétben, aki jellemzően nagyon súlyos hunglish-sal, vagy minden főnevet hímneműnek tekintő német nyelvtannal és széles gesztusokkal próbál kommunikálni azokban a ritka esetekben, amikor nem homogén magyarnyelvű közegben van, az életem felét heterogén nyelvi és kulturális környezetben töltöttem. Nem szoktam ilyenekkel visszaélni, de veled ellentétben valószínűleg pontosan tudom, miért irreális az internacionalizmus még jópár generációig. Mindig volt lingua franca, mindig volt domináns gazdaság, semmi olyan új találmány nincs, ami sokszínűség fennmaradása ellen dolgozna, mint ahogy az mindig is megvolt.
Én ezt az nemzetiségétől, felesleges erkölcseitől megfosztott szuperindividualista embert, majd az internacionalizmus és az individualizmus között választani kénytelen emberiség toposzokat már olvastam az Alapítvány és Földben, és már Bander és Fallom sem élte túl az individualizmust, és Trevize is kénytelen a szuper-internacionalizmust választani. Mint mondtam, érdekes felvetések ezek, de az agymegmozgatáson túl vajmi kevés relevanciájuk van a jelenre és a közeljövőre. Én konkrétan létező kérdésekről, és az azokra adható válaszokról bezsélek, nem scifiről.
@sárospataki lány: ezt kihagytam, a globalizmus. Én az egyik legnagyobb globális gazdasági szereplőnél dolgozom, a világ első húsz bankjának az egyike, és egészen egyértelműen azért éri meg a globális játszmában részt vennie, mert óriásiak a potenciálkülönbségek, és ennek az alapja a világ nemzeti felosztása. Szolgáltatást nyújt mondjuk az USÁban, UKban és Svájcban, közben az ügyfélszolgálatot kihelyezi Indiába. Tart projektenként 2-3 okos embert havi 130K+ chf-ért Svájcban, a kódolórobot meg Magyarországon és Ukrajnában ücsörög, előbbiben kb 25k-ért, utóbbiban 15k körül évente. Ha egy nemzet lenne, a világnemzet, rögtön nem érné meg ez az egész bohóckodás, tehát globalizmusnak az internacionalizmusra ható felhajtóereje pozitív visszacsatolású, tehát minél jobban kiegyenlítődnek a különbségek, annál kevésbé érezhető a nyomása.
@sárospataki lány: nem azt akartad itt inkább mondani, hogy a globalizáció megöli (megszünteti) önmagát? Hiszen ha végleg globalizálta már a Földet, akkor nem maradnak meg azok az előnyei, amelyek miatt ma globalizál.
No de hát akkor nem is lesz itt semmi baj: Szépen globalizálódunk, osztán mivel már nem lesz mit tovább globalizálni, vége a globalizációnak.
No problémó, ugye? Vagy mégis van valami gond?
Tudod, kedves Sárospataki Lány, elsősorban is azt kellene itt tudni, hogy te mit állítasz e témában. Elég homályos ez így most. Pl. ellenzed az internacionalizmust, de közben úgy tűnik, hogy te azon nem is „nemzetköziség”-et, hanem vagy direkt antinacionalizmust, vagy valamilyen kommunista összeesküvés-szerűséget értesz. Katyvasz van, így nehéz beszélgetni.
Meg őszintén szólva, engem nem is nagyon érdekelnek a félelmeid az internacionalizmustól, meg a nacionalista nosztalgiáid. Ahogy mondani szokás, a te világodnak (részben képzelt, részben meg vágyottnak) vége lesz, mint a botnak, csak az a kérdés, hogy pontosan mikor. remélem, minél hamarabb.
@sárospataki lány:
1. Asimov nem scifi.
2 Önmagadnak is ellent mondasz, hiszen először gazdasági globalizmusról beszélsz, meg multikulturalizmusról, majd azt mondod:
„Mindig volt lingua franca, mindig volt domináns gazdaság, semmi olyan új találmány nincs, ami sokszínűség fennmaradása ellen dolgozna, mint ahogy az mindig is megvolt. „
Pedig pl a gazd. global is meg a multikulti is az. Meg a zintenet, meg a mobiltelefon és a 3Dnyomtató is, meg még sorolhatnám, sose lenne vége.
@sárospataki lány: évi egymiillió frank felett nem keresnek projektvezetők az UBS-nél. közelében sem. a főnökség az igen, de középszinten a töredékét.
@sárospataki lány:
szóval szerinted Jézusnál a lényeg a nemzeti önazonosság?
biztosan érted azt a szót, hogy ellentmondás?
@sárospataki lány:
Ez már a giccs:
„Nem láttam olyan vérlibsit, aki egy erdélyi túrából ne megrendülve jött volna vissza”
Nem láttam olyan szerelemből házasodó nőt (férfit), aki nem megrendülve jött volna haza az esküvőjéről.
És aztán mi lesz belőle?
@jotunder: bocs, elírás, minden szám évit jelent.
@sárospataki lány: gondoltam. az bizony annyi, 120000-150000 frank.
@ipartelep: elég világos, hogy mit állítok. Csak túl sokat fosom a szót.
@csársz: ööö, izé, Jézus? Hogy jön ez ide?
@csársz: ennyi demagógiát vagy giccset csak megengedhetek magamnak, nem?
@jotunder: off: nem a végzett munka számít elsősorban, hanem a promóció. 150k az már director szint, amiből a neve ellenére nagyon sok van. Egyébként összességében jóval több politika és networking van, mint egy átlagos magyar multinál.
@christvhu: Asimov nem scifi, oké, bocs,
@sárospataki lány: Jézus nemzetiségi önazonossága fontos-e? vagy sérült?
az ő internacionalizmusa pfuj?
@christvhu: „1. Asimov nem scifi.”
De mennyire nem, Asimov és a Summa Technologiae-ben Lem a létezés alapkérdéseivel foglalkozó tudós.
Asimov-Sheldon pszichohistoriája…, kár, hogy most éppen nem tudok alámerülni abba a világba.
@csársz: hamár idekeverted, Jézus nemzetek feletti volt, de nagyon-nagyon messzire visz.
@ATCG: a scifi nem műfaj, hanem tematika. Lem kevésbé scifi, főleg a ST, de összességében az (ettől függtelenül a Kiberiáda a világ egyik legjobb könyve).