A mai magyar filozófia politikai háttere
Kormánypárti filozófusok fognak beszélgetni egy hét múlva a kormánypárti Scruton kávézóban „A mai magyar politika filozófiai háttere ” címmel.
„A politikai cselekvés öntörvényű, érdekelvű, lehetőség-kereső, mégis igyekszik a cselekvést úgy felfogni, mint amely filozófiai elvekből, sőt axiómákból következik. Milyen elvi felfogások érvényesülnek a mai hazai és nemzetközi politikai cselekvésekben? Vajon ezen elvek csak a gyakorlati célkitűzések igazolását szolgálják, vagy éppen fordítva: az elvekből következnek a gyakorlati lépések?
A beszélgetést Dr. Mezei Balázs Mihály (10 Scopus idézet, h-index 2) vallásfilozófus, a Corvinus Egyetem kutatóprofesszora vezeti. Vendégei Dr. Lánczi András (9 Scopus idézet, h-index 2) politikafilozófus, a Corvinus Egyetem volt rektora és Dr. Hörcher Ferenc ( 3 Scopus idézet, h-index 1) politikafilozófus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora.”
Jogi képviselőnkkel egyetértve szeretném megjegyezni, hogy a fenti három filozófus nem lehetett volna kutatóprofesszor, rektor, stb, ha nem kormánypártiak. Ők a jelen Ancsel Évái. Álljon itt a klasszikus idézet Dr. Lánczi András politikafilozófustól: „A magyar miniszterelnök egyszerre nagyon jó politikus és filozófus, így az ő személyiségét nem lehet csak materiálisan értelmezni.”
Mindazonáltal, van itt egy érdekes történet. 1992-ben, egy évvel a halála előtt, Ancsel (aki az MTA rendes tagja volt, és a Kádár-rendszer egyik legismertebb filozófusa, de akkor két évvel a rendszerváltás után voltunk) kapott egy levelet egy magyar írótól. Kiderült, hogy egymástól függetlenül mindkettőjüket megbízták azzal, fordítsák le Wittgenstein Vermischte Bemerkungen című feljegyzéssorozatát. Az író nagyon nehéz helyzetben volt és arra kérte Ancselt, találjanak valamilyen megoldást. Ancsel Éva egyszerűen visszavonta a saját fordítását azzal, hogy látatlanban is úgy gondolja, az íróé sokkal jobb. Az írót Kertész Imrének hívták.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530956-6a303c3d0b6aa' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530956&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530956-6a303c3d0b6aa&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530956-6a303c3d0b6aa' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem lesz ez komoly eszmecsere a legnagyobb magyar filozófus, Dr. Orbán Viktor Mihály részvétele nélkül…
Lerágom a körmöm, vajon milyen következtetésre fognak jutni az elvtársak. (Majdnem azt írtam, hogy urak.)
Olvasom ezt az idézett bekezdést („A politikai cselekvés öntörvényű…” stb.), és azon tűnődöm, nem először, hogy milyen skill, képesség, rutin ez, hogy valakik tudnak ilyen értelmetlen halandzsa szövegeket írni. Vannak szerzők, akiknek az egész életműve ilyen bullshitelésből áll. Azért valahol ez művészet szerintem. Mert hát úgy könnyű szöveget írni, ha az embernek vannak gondolatai. Na de ha nincsenek: az az igazi kihívás!
„a fenti három filozófus nem lehetett volna kutatóprofesszor, rektor, stb, ha nem kormánypártiak” Ez spec Horkay-Hörcherre nem igaz, teljesen korrekt dolgokat csinált (és még a rezsimtől is hátrébblépett, amikorra totál vállalhatatlan lett). Mezey se botrányos, kicsit kínos, de ami súlyos, az Lánczi, sztem ez a zagyva beköszöntő szöveg is tőle vagy vmelyik sameszától van.
Alábbi sorok csupán azért kerülnek ehhez a topikhoz, mert ez van legfelelül:
„Mint az a cucc, ami Cs. Zoli apjának
lábkörmeibe ette magát ezerkilencszázhatvanötben
a néphadseregnek mondott izé egyik helyőrségében,
konkrétan a második század zuhanyzójában, és
évtizedek múltán is ott volt, pont olyan vagy.
Cs. Zoli apja bőrgyógyász főorvos lett később, és
öt világnyelven olvasta a szaklapokat,
mégsem bírt szabadulni a mondott cucctól.
Tényleg pont olyan vagy, tőled sem sikerül
szabadulni, de egy nagy különbség mégis van,
hiszen a körömgomba nem megy jattolni
Putyinnal Kínába, és nem katonai hadműveletet
emleget, amikor szóba kerül, hogy a ruszkik
civileket ölnek Ukrajnában.
Hála néked, köphet a tükörbe a magyar megint.”
@azuccahirmondoja: legfelelül=legfelül
@fortin2: én lánczit alapvetően kóklernek gondolom, hörchert és mezeit nem. a kókler, a botrányos, a felháborító és a kutatóprofesszori szint között elég sok átmeneti szint van. hörcher hatvanéves koráig egyetlen olyan cikket írt, amit valaha idéztek komolyan lapban. ő nem egy igazán jó filozófus. miért nem lehet ezt kimondani? tisztességgel dolgozott, de amit produkált az igen messze van a nemzetközi színvonaltól. nem világsztárságról beszélünk, hanem egy top100 nyugati egyetemi filozófiatanszék professzorától elvárt szinttől. az a kutatóprofesszori szint. attól hörcher elég távol van. magyarországon ma politikai alapú karriereket lehet csinálni a filozófiában és ez elég szomorú. vagy szerinted kutatóprofesszor lett volna, ha ellenzéki?
@fortin2: „[Hörcher] még a rezsimtől is hátrébblépett, amikorra totál vállalhatatlan lett”: igen, de azért ügyesen lépett hátrébb, éppen csak annyira, hogy azért bent maradhasson kutatóprofesszorként a Ludovikán. Egyébként sok ilyen hátrábblépő-művészünk van, akik diszkréten pár milliméter távolságot vesznek a rezsimtől, de azért nem feltűnően, mert félnek, hogy akkor a szájukra vennék őket régi harcostársaik a Mandiner hasábjain, sőt, még esetleg az is bekövetkezhetne, hogy kibaszarintják őket a rezsim által biztosított szinekúrájukból.
A beszélgetés során két kérdésre keresik a választ:
1. Vajon a gyakorlatból következnek az elvek, vagy az elvekből a gyakorlat?
2. Miért éppen Orbán Viktor?
@Thalész: Igen, abszolút, én is pont ezen gondolkoztam, hogy a konklúzió nyilván az lesz, hogy az elvekre (mint jogállamiság, demokrácia, emberi jogok) hivatkozó, álszent, senki által meg nem választott, illegitim prüsszeli bürokratákhoz képest a nép által felkent és a nép géniuszával összeolvadt tudatú Orbán Viktornak van igaza, aki – nagyon helyesen – „öntörvényűen, érdek-elvűen és lehetőség-keresően” viselkedik. Esetleg Hörcher okozhat meglepetést, akinek a számára, mint elhangzott itt a folyamban, „totál vállalhatatlan” a rezsim.
@jotunder:Vannak azért remek neretlen filozófusok itthon is, bár kétségtelen, hogy a h-indexük erősen korrelál annak valószínűségével, hogy (már) külföldön vannak. Persze nehéz megmondani, hogy az itthonaké nevezhető-e karriernek, gondolom financiális értelemben semmiképp nem vethető össze a nerozofusokéval.
@jotunder:: Az én egyetemem jópáran lettek professzorok az elmúlt évtizedben olyan hangos ellenzékiek, akik tudományos teljesítményét/érdekességét legalábbis véleményesnek tartják sokan. Sztem ez inkább a helyi szakmai szubkultúrák játéka. Az egyértelműbbb, hogy Lánczi rektorsága egy vicc volt, és egyértelműen és kizárólag a politikai pozíciója miatt lett.
Horkay-Hörcher munkásságát én nem kedvelem különösebben, de abban nem vagyok biztos, hogy a top100as filozóiatanszékek egyikén se lett volna professzor. Az lehet, hogy a top 50ben nem, bár ott se minden matyóhímzés. Viszont nem is nagyon látok a TOP100 filozófiában nagyon KEU egyetemeket, úgyhogy a mérce sztem nem ez. Sokkal inkább az, hogy tisztességes könyveket, tanulmányokat írt, korrekt munkával, azt nem tudom, hogy miylne oktató.
@steinerzsiga:: csak egy apró pontosítás, biztosan enm fogalmaztam egyértelműen: a rezsim nem HHF-nek lett totál vállalhatatlan, hanem önmagában lett totál vállalhatatlan, és HHF akkor lépett hátrébb.
@fortin2: A Philosophy top 100-ban 96. a varsói egyetem, más nincs a KKE-régióból (bár volt keletnémet –Drezda — is van). (https://edurank.org/liberal-arts/philosophy/eu/)
@fortin2: Abból az állításból, hogy a kormánypártiság szükséges bizonyos karrierekhez, nem következik, hogy az ellenzékiség korrelál magasszintű szakmai teljesítménnyel. Ha te ma egy aránylag jó amerikai egyetemen (nem Harvard, Princeton, nagyon nem) tenure-t akarsz szerezni, ahhoz minőségi lapban kell több publikáció. https://shprs.asu.edu/sites/default/files/2020-07/pt_guidelines_revised2017_1.pdf
Ők például azt ajánlják, hogy legyen legalább hat cikked, és hát meg is jegyzik, hogy az elvárás az szelektív lap, hol van akárcsak egy cikke Hörchernek szelektív lapban. Brutálisan felülértékeled a teljesítményét. Óriási szívás ma a filozófia a világban. Minden más is az, de valahogy a filozófia különösen az.
@Bogomil: Nyilván a tájékozatlanságomat mutatja, de soha nem jutott volna eszembe, hogy ilyen markáns a spanyol jelenlét az élbolyban.
@jack_of_all_trades: Az edurank világlista második helyezettje a sao paolo-i egyetem. Második. A QS listán nincs a legjobb százban és Braziliában is csak a harmadik.
Kedves Kolléga, érdeklődéssel olvastam blogbejegyzését.
Ami az engem illető adatokat érinti, nem tudom, honnét veszik a h-index 1 adatot.
Én az MTMT szakterületi táblázatában ezt látom:
https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10008876&view=pubTable2
„WOS-ben vagy Scopusban megtalálható idézetek 4 száma (pszichológia)
12
13
Hirsch-index többes független idézettségből (történelem) 2
14”
Üdvözlettel,
Hörcher Ferenc
@Ferenc Hörcher: a „vagy” lehet a megoldás kulcsa.
a scopus.com-on az author search-re kell klikkelni.
Bocs, én maradnék az MTMT–nél, ha nem baj. Hiszen mégiscsak ezt a mércét állítja elénk az MTA. A H-index ügyében is zongorázni lehet a különbséget, ugye.
@Ferenc Hörcher: A posztjaimban a scopus indexet szoktam használni. Könnyű ellenőrizni és csak olyan hivatkozások szerepelnek benne, amelyeket komolyan lehet venni. Azt gondolom, hogy egy Magyarország méretű európai ország vezető filozófusainak jelentősebb tudományos munkásságot kellene felmutatni, de ki vagyok én, hogy irányt szabjak…
Egyébiránt Mezei Balázsnál ezek az adatok: WOS vagy Scopus: 21, Hirsch index 8, Lánczi Andrásnál a szakterületi táblázat nem adja meg ezt az adatot, az összefoglaló táblázat Hirsch index 7-et jelez.
A mai magyar politika filozófiai háttere a három P: pénz, pénisz, Putyin. Tessék, megspóroltam nektek másfél órát.
@Ferenc Hörcher: A Hirsch-index függ attól a citációs adatbázistól, amelyen kiszámítják. Az mtmt.hu-n nincsenek nyugati filozófusok és én velük hasonlítottam össze a nyíltan kormánypárti filozófusokat, ezért van szükségem a Scopus h-indexéhez és idézeteihez. Állításom az, hogy a nyíltan kormánypárti filozófusok jelentős előnyben részesültek nyílt kormánypártiságuk miatt, és tartom magam az állításomhoz. Ahhoz az állításomhoz is tartom magam, hogy a nyugati középmezőny egyetemein ennél többet várnak el egy tenure-hoz. A tenure-hoz, tipikusan, legalább öt Top50 filozófia folyóiratban kell cikket publikálni.
Esetleg a Web of Science-et még be lehet számítani, vagy az is kormánypárti?
Tehát: ha az MTMT versenyében indulok, kéretik abban megmérni a teljesítményem.
A többiről annyit:
-kandidátusimat/PhD-mat 1996-ban védtem meg,
– akadémiai doktorimat a Gyurcsány-korszakban szereztem, ami szigorúbb kritériumokat követelt meg, mint az egyetemi tanári pályázat.
– az MTA Filozófiai Intézet vezetésére az ELTE Filozófiai Intézet CEU-n is tanító tanára javaslatára jelentkeztem, elnyertem, hat évig vezettem az intézetet – tudtommal leginkább a Pesti Srácok kritizált, hogy Lukácsista szeánszkat szerveztem.
Utolsó négy évem monográfia-termése:
– A Political Philosophy of Conservatism (Bloomsbury, 2020)
– The Political Philosophy of the European City (Lexington Book, 2021)
– Art and Politics in Roger Scruton’s Conservative Philosophy (Palgrave/Springer, 2023)
Múlt héten a Fondation Maison des sciences de l’homme meghívására és anyagi támogatásával adtam elő az utóbbi könyv témájában, holnapután Krakkóban fogok részt venni a Jagelló Egyetem Hector. Heritage, Culture, Norms research platformja kutató team tagjaként (és anyagi támogatásával).
Végül hadd jegyezzem meg: van abban valami furcsa, hogyha valaki a szakmán kívülről bekiabálva kritizál, más szakmából hozott standardokkal mérve a teljesítményt – természetesen a kritizált egyén emberi és morális integritását támadva.
Barátsággal,
Hörcher Ferenc
@jotunder::
„Állításom az, hogy a nyíltan kormánypárti filozófusok jelentős előnyben részesültek nyílt kormánypártiságuk miatt, és tartom magam az állításomhoz.” Valóban így van, már csak az időintervallumot kellene megadni, amelyikre ez érvényes…
„a nyugati középmezőny egyetemein ennél többet várnak el egy tenure-hoz. A tenure-hoz, tipikusan, legalább öt Top50 filozófia folyóiratban kell cikket publikálni.” Azon túl, hogy a tenure rendszere kissé másképpen értelmezhető a kontinentális Európában, mint az USA-ban, az állítás mit is mond? Hogy egy magyar akadémiai világban működő bölcsész kis eséllyel kapna véglegesített teljes állást egy nyugati középmezőnybeli egyetemen? Valóban így van. Egy múltkori, hasonló tárgyú vitánkkor egyszer már belenéztem, hogy a (Scopus szerint, ha már) vezető 50 filfolyóiratban mennyi nem nyugati egyetemi oktató cikke jelent meg. Eszerint paprikajancsik tömege lepi el a keleti térséget, rossz nekünk, be kellene zárni csaknem az összes filozófiai tanszéket. Mondjuk azt is érdemes megnézni, hogy a TOP50 Scopus szerinti filozófiai folyóiratból mennyi van, amelyik nem valamilyen technológiai, AI, élettudományi stb. tematikával köti össze már a címében is a filozófiát. Nos, a negyede sem… A hagyományos filozófiai tematikájú folyóiratokban évente általában egyenként 50-60 cikk jelenik meg, azaz egy évben legfeljebb 700-800 megjelenési lehetősége van a filozófusoknak. Nyugati középmezőnybeli egyetem legyen mondjuk 200 (rankingek), azon filozófiai tanszéken dolgozó oktató minimum összesen kétezer. Vagyis, ha nem működnek a különféle hálózatok, szubkultúrák és iskolák/brancsok (de, működnek, tessék megnézni az affiliációkat), és arányos az eloszlás, akkor a már benntlévők cca háromévente tudnak egyet publikálni. És akkor még a biasok stb (lásd ehhez pl. a European Association of Social Psychology balhéját a keletiek diszpreferálásáról). Ennyit az elvárások realitásáról, méltányosságáról.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lehetne, sőt kellene kemény minőségi kritériumokkal szembesíteni a magyar filozófusokat is, a három nevezettet is. Annyit állítok (és ezt tartom..), hogy erre ezek a publikációs standardok alkalmatlanok, félrevezetőek. El kell olvasni, amiket irogatnak és megmutatni, hogy mit érnek. Horkay-Hörcher esetében pl. megnézni, hogy a monográfiai, amelyeket nemzetközi kiadóknál jelentett meg, keltettek-e valamilyen figyelmet, meghívták-e ezek alapján konferenciákra, kapott-e recenziókat, benne van-e a nemzetközi filozófiai élet valamely szegmensében, (mindezek kvantifikálhatóak), illetve vannak-e olyan gondolatai/meglátásai, amelyek felvillanyozóak, akár a szűkebb filozófiai törzsön kívül is? Ha a válasz negatív, érje kritikák tömege. Ha pozitív, akkor nem mint filozófust, hanem mint kollaboráns értelmiségit lehet kritizálni. Ez sztem így korrekt és megalapozott.
@Ferenc Hörcher: nem támadtam senkit. én valóban azt gondolom, hogy a három nyíltan kormánypárti filozófus nem csinált volna ilyen karriert, ha nem lettek volna nyíltan kormánypártiak. ez most egy ilyen ország. én nem látom a kiemelkedő teljesítményt. ez lenne emberi és morális integritás támadása? ez egy vélemény.
@jotunder: A helyedben azért furcsán érezném magam. Itt van egy olyan ember, aki hajlandó egy lánczival (!) leülni nyilvános beszélgetésre, azaz nincsenek különösebb skrupulusai a vitapartnereit illetően, és nekiáll itt megvédeni magát, egy nem túl kormánypárti bloggerrel szemben, ahelyett, hogy gőgösen mosolyogna a számára nyilvánvaló elfogultságon. Még ez a kis elismerés is kell neki, amit az itteni közönségtől kaphat? (Az nem túl sok.) Te ilyenkor megtisztelve érzed magad, vagy csak meglepve?
@vattablz: húsz évvel ezelőtt kezdtem írogatni a korridorra, a TV2 akkori oldalára főszerk. babarczy eszter. és hörcher ferenc volt a másik szerző, aki gyakran írt oda. szóval több közös ismerősünk van és mondjuk szándékosan nem bántanám meg (szemben Lánczival, akit meg bármikor)
@jotunder: Tényleg, már emlékszem, írtad korábban is, hogy egykor kollégák voltatok.
@fortin2:
Az 50 egy önkényes szám, vagy nincs filozófiában több Q1-Q2 folyóirat? Mert szerintem 6 db Q1-es és Q2-es folyóiratban megjelent cikk azért mutatná, hogy az illető nem csak a baráti körével körbehivatkozza egymást a Kiskunmajsai Pártfőiskola Közleményeiben, nem?
@szazharminchet:: Nem én találtam ki ezt a Top50-t, JT hozta elő párszor. Csak arra az anomáliára igyekeztem utalni, ami régi vita itt (is), hogy a bölcsészet területén nem lehet automatikusan alkalmazni a reáltudományok teljesítmény/folyóiratpublikáció/minőség relációkat. Például jól látható, hogy a Mind-ban (ami a filozófia világában az egyik nemzetközi csúcs), időnként éppen körbevitatkozza egymást egy „baráti kör”, vagy amikor a hardcore analitikus filozófusok (de hogy ne csak őket bántsam, a fenomenológusok is képesek erre) által uralt folyóiratokban (bőven Q1esek, persze), más szektákhoz tartozóknak totál érthetetlen és érdektelen szövegekkel tömik ki a publikációs listákat.
Nyilván, egy nemzetközi jelenlét mutat valamit – de elég sokszor látni, hogy összesen csak annyit, hogy az illető ügyesen elsajátította a tudományipar ezen technikáit, aztán gondolat egy darab sincs. Így maradnak el a monográfiák, a kiérlelt gondolatok stb. Ez kifejezetten káros, a következményeit már látni és elborzasztóak, ezért kommentelgetek erről.
Ettől még a politikai hátszelű tudományos karrierek szóváteendőek (mindenkor, és mindenféle politikai hátterekre igaz ez, teszem hozzá…), de érvényes kritikát sztem a filozófia területén nem a publikációs mantrákkal lehet megfogalmazni.
@jotunder: : „szándékosan nem bántanám meg” Nem is kell. Ez az RFL (Request for Label) „also starring” amúgyis beszédes volt. Hibátlanul „feszes felsőajakkal” – én meg már csak egy kávét kérek.
@fortin2: Álljunk meg egy pillanatra. 1. Nagyon nem gondolom azt, hogy a filozófiában ugyanolyan publikációs sztenderdek vannak, mint a matematikában, ahol más publikációs sztenderdek vannak, mint a molekuláris biológiában. OK? 2. Mivel foglalkoztam(om, tulajdonképpen) egy kicsit filozófiával, állandóan kapom ezeket a filozófiai életről szóló google posztokat, Ph.D utáni világról, tenure problémákról. Például arról, hogy a Palgrave, Routledge elitkiadóknál publikált monográfiákat néha nem is veszik figyelembe a tenure-nál, mert nem tartják igazi tudományos munkáknak, csak magánpublikációknak. 3. Itt nem arról van szó, hogy XY egyetemi tanár lesz valahol. Itt a magyar filozófiai élet kiemelkedő alakjairól van szó, három kutatóprofesszorról (Lánczi is az). Róluk mondtam, hogy elvárható lenne tőlük az, amivel valaki megpályáz egy tűrhető (nem Princeton, nem Harvard) amerikai egyetemen egy tenure-t. OK? Azt is gondolhatom, hogy el kellene érniük egy tűrhető egyetem nem annyira vezető professzorának a szintjét, de most ezt hagyjuk. Nem nagyon érik el a nyugati tenure szintet. Én elfogadom, hogy ők professzorok (Mezeit és HHF-t fogadom el, Lánczit nem), de ennyire kiemelt státuszban? És mindezt a szokásos érdesebb nyelvezet használata nélkül írtam le, jogi képviselőnk intő figyelmeztetésére. OK? Nagyon sok fiatal nehéz körülmények között kutat, és hát…. nem látom, hogy miért gyengébbek a fenti három filozófusnál. 4. A magyar politika filozófiai háttere a Scrutonban. OMG.
@fortin2: „más szektákhoz tartozóknak totál érthetetlen és érdektelen szövegekkel tömik ki a publikációs listákat.” Biztos, hogy ez probléma? Amennyire én látom, kb. minden (bölcsészettudományi) szakfolyóirat mindenki más számára érthetetlen, és gyakran érdektelen cikkekből áll össze kb.
Mármint abban az értelemben érdektelen, hogy a „szektán kívüliek” számára az.
@jotunder:: megállok:
ad 1: OK, de akkor az is egyértelmű, hogy nem a folyóiratcikkekből áll a világ, nemde?
ad 2: lásd ad1., vannak, ahol nem veszik figyelembe, mert a monográfia nem számít, csak a paper. Aztán meg van, ahol pontosan tudják még, hogy mennyit is ér egy jól megírt monográfia (nagyon-nagyon sokat), és ott értékén kezelik. (az ad hominem érvre: mintha magam is hallottam volna arról valamiért, hogy működnek filozófiai folyóiratok, milyen módon alakulnak a szakmában a karrierutak…)
ad 3: „a magyar filozófiai élet kiemelkedő alakjairól van szó”: mitől lennének azok??? Mégcsak pozícionálisan s azok, HHF az volt a FiINt vezetőjeként, ma már kevéssé az, a másik kettőből az elsőt ifjabbkorában még észrevették, a harmadikat (a volt rektort) sose vette senki se komolyan, a magyar filozófiai élet meglehetősen periférikus intézményeiben működnek, szakmai respektusuk nem nagy. Kapásból fel lehet sorolni tucatnyi olyan embert, akik sokkal fontosabbak, kiemelkedőbbek náluk. A kutatóprofesszori” titulus nem sokat jelet, nem kell annyit tanítaniuk, ez az intézményeik bölcsességét jelzi…
ad 4: A helyszín és ami mögötte van, no, az be is lövi a dolog értékét, ha nincs ez a poszt, sztem senki se tudott volna erről a szakmában és perifériáján, tökérdektelenek.
@fortin2: szerintem egyértelmű, hogy a filozófiában nagyra értékelik a könyveket. én most aránylag sok ismertebb szerzőtől olvastam, hát azok között cikk nem nagyon volt, csak kötetek. nyilván a három oldalas gettier az egy cikk, hát mondjuk eléggé jellemző… valahogy a filozófia érvelési rendszere, amit én frontális letámadásnak érzek, és számomra meglehetősen idegen, igazán csak könyvekben működik.
a routledge, a wiley-backwell tekintélyes kiadók és aránylag sok filozófiát publikálnak, de kiadnak olyasmit is, amit leginkább szerzői kiadásnak neveznék, ez a probléma. nem olyan nagyon nehéz kiadni náluk egy kötetet. láncz kötetéről írták a political studies review-ban „What is particularly striking about the book is that it is disappointingly hard to make any real sense of it before one reaches the very last chapter. The structural composition of the book in general as well as the organisation of individual chapters is of very little help in this respect. Although the first chapter is concerned with analysing what political realism is, for instance, one is left with a rather ambiguously eclectic understanding of what it might possibly involve (strife, necessity, enemy, revenge, power, etc.), partly because the sub-sections are not related to one another nor to the overall purpose of each chapter or the book itself.” Ez azért elég brutális, és olvastam rosszabb kritikát is róla. hörcher legújabb kötetéről írtam, az egészen más, tisztességesen elmeséli a scrutont, kifejezetten olvasmányos, de meglepne, ha valaki úgy gondolná, hogy megfogott valami újat scrutonból (nyilván nem zárom ki, de az egész tényleg egy gondosan megírt ismeretterjesztésnek tűnik, nem valamiféle filozófiatörténeti újdonságnak).
Az orbánista kultúrpolitika őket tartja vezető filozófusoknak, és ezt igyekszik világossá tenni.
@jotunder: Annak idején olvastam ezt a recenziót, de a legdurvábbnak nem ezt láttam benne, hanem hogy erősen kétségbevonja a Leo Strauss interpretáció hitelességét. Márpedig LA egyetlen politikafilozófia teljesítményeként azt lehetett gondolni, hogy ő foglalkozott az elsők között Mo-n Strausszal, és hát az se jött össze.
„a filozófia érvelési rendszere, amit én frontális letámadásnak érzek, és számomra meglehetősen idegen, igazán csak könyvekben működik” Sztem inkább olyasmiről lehet szó (bár lehet, hogy a frontális letámadás ilyesmire vonatkozik), hogy a kollégák (OK, idézőjelben) nem hozzátesznek vmit a már meglévőhöz, korrigálnak stb., hanem egy komplett új (érvelési) világot gondolnak teremteni, annak létérvényt adni. Pedig vélhetően menne anélkül is időnként (hacsak nem vagyunk Hegelek, Nietzschék vagy Searlek). Abból a szempontból viszont jól van ez így, ha (jobbik esetben) komoly műveltségi kitekintést is adnak így.
HHF művelten ír, sztem a Scruton könyve olyasmi lehet, hogy próbál scruton.-modellben élni (esztétika, politikafilozófia, filozófiatörténet is vagyok, vmint konzervatív életélés), de hát ahhoz kell az a bizonyos füves környezet és a rókavadászat. Lehet, hogy Scrutonról azért is nehéz olyat írni, ami reveláló, mert ő az utolsó évtizedekben annyira pozőr életmóddá tette a saját filozófiáját, hogy az kicsúszik a szukcesszív elemzés alól (Nyiri próbált vmit, az inkább érdemi, de túlságosan politikus).
Sztem az orbánista kultúrpolitika leginkáb ki nem állhatja a filozófusokat, mert ott végképp nem jött össze a kánonváltás. Még épkézláb katolikus filozófusokat se tudtak rezsimkonforman előállítani, pedig nekik lenne még mondanivalójuk. Carl Schmitt nem igazán filozófus, Gollamka Voegelin-görcsölései pedig meglehetősen periférikusak maradtak. Ehhez képest HHF vagy Mezey legalább kultúrlények (LA nyilván nem toleráható.)
Nem kell itt Scopus-idézeteket, és H-indexeket nézni.
Bevallom, én nem olvasok vallásfilozófiát, vallásfilozófusokat. Nem mondom meg, hogy miért nem, mert a jogi képviselőm ezt nem ajánlja. De viszont, az szöget ütött, hogy a három nevezett NER-közeli filozófus közül, Mezeit a legtöbben középre pozicionáljátok. Így kíváncsi lettem arra, hogy a NER nagyon kicsi filozófusi gárdájának három élenjárójából, a második mit tud. Persze ezért nem fogom elolvasni az életművét (abban biztosan belehalnék), de rákerestem egy cikkére (https://orszagut.com/tudomany/kemeny-valaszok-611), amelyben egy USA-béli konzerv filozófus egyik könyvéről ír, és abban találtam egy érdekes részletet. Ezt írja Mezei:
„Bírálatképpen a szkeptikus argumentum problémáját kell kiemelnünk Kekes gondolkodásában. A »nincs olyan egyetemes és összefüggés feletti iránytű, amelyhez értékeléseink igazodhatnak«, a »minden értékelés emberi« és a »nem létezik abszolút érték« kijelentések ellentmondásosak. Az elsőben az iránytű tagadása iránytűként kíván fellépni. A második esetben kérdéses, hogy maga a kijelentés része-e a kijelölt halmaznak. Ha része, létezik halmaz feletti kijelentés, amely leírja a halmazt, de akkor már nem tagja a halmaznak. A harmadik esetben kérdéses, hogy a kijelentés nem vindikál-e másfajta abszolútumot.”
Ezt most én nem kezdem el részletesen elemezni, csak a konklúziómat mondom: nem is az az érdekes ebben, hogy amit Mezei erről ír, az egyszerűen csak egy butaság (nem amiatt butaság, mert nem ért egyet az állításokkal, amiatt csak tévedés, hanem az érvelése logikai gyengesége, primitívsége miatt), hanem az, hogy egy ilyen „top 3”-as (igaz, csak a NER-ben) filozófus ennyit tud. Azért a filozófia mégiscsak arról is szól (kellene hogy…), hogy valamennyire megtanítson gondolkodni (ez egy amolyan mellékhatás lenne). Mégpedig nem akármikről gondolkodni, hanem pont ilyesmikről. (A filozófia, harc, a gondolkodás harcmezején. Vagy valami ilyesmi.) És ez olyan szint… milyen szint? Ezexerint pont egy NER-filozófus szintje. Csodálkozik még valaki?
Hörcherrel a párbeszéd olyan volt, mintha mondjuk váratlanul belépne ebbe a presszóba – ahol világmegváltó gondolatokat cserélünk egymással – Pressman, egy negyedórácskát elvitatkoznánk azon, hogy a szivárványszínű sálján a színeket jobbról balra, vagy balról jobbra kell-e felsorolni, majd szívélyesen búcsút vennénk egymástól.
@darnoknew: Hörchernek mindenesetre van humorérzéke, és ezt díjazom. Fentebbi megjegyzésemre kaptam tőle egy lájkot.
@ipartelep: ez egy végtelenül komplex vincent-paródia-paródia.
@fortin2:
Tőlem legyen akkor Q1-Q2. Valami értelmezhető, nemzetközi nyoma legyen egy professzor munkásságának, hogy hatással volt az emberi kultúrára, hogy legalább a bíráló elolvasta, volt esélye valakinek észrevenni. Pláne kutatóprofesszor esetében, aki, ugy-e, elvileg olyan magas színvonalú kutatást kellene végezzen, hogy az egyetemnek megéri tartania rankinget javítani, oktatási feladat nélkül is.
Azt nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a mai, felgyorsult világban a monográfia még sokáig használható kommunikációs forma maradjon. Aki dolgozik is, annak úgysincs ideje elolvasni, hacsak nem jól körülhatárolt benne az a fejezet, amiben az újdonság van, azaz el van benne dugva egy cikk. Ugyanakkor nincs peer review, még egész rangosnak tűnő kiadók is megjelentetnek szinte bármit, ha camera ready pdf-ben adod le, és megveszed az első 100 példányt.
@szazharminchet: A filozófiában a cikk side show. Nem úgy működik, mint a természettudományok. Én az elmefilozófia egy részét figyelgettem, és ott szinte minden klasszikus mű könyv. Írtam erről a Behavioral and Brain Sciencesről, amelyben „précis”-eket azaz könyvet tizenöt-húsz oldalas verzióját ismerteti néha a szerző és megvitatják. Azok nagyon jók. Valahogy a filozófiában az elbeszélő jellegnek sokkal nagyobb a hatása, mint a természettudományokban vagy pláne a matematikában. Azért szoktak cikkeket is írni, valahogy a legalapvetőbb új gondolatokat néha jobb megírni cikkben is. Nem érdemes emiatt a filozófiát bántani, az egy különleges terület.
@jotunder:
Első körben nem akarom bántani a filozófiát, felőlem legyen egy ilyen játék ilyen játékszabályokkal. De azért te is írod, hogy a legalapvetőbb új gondolatokat néha jobb megírni cikkbe. Egy kutatóprofesszortól elvárnám, hogy legyen 6 db alapvető új gondolata. Hamár természettudományban egy jobb posztdokhoz is kell 6 cikk, nemhogy az assistant professorhoz (tenure track nélkül). Esetleg azokat a monográfiákat is vegyük figyelembe, amiről az illető írt egy ilyen précízt, megvitatták, és nem az volt a konszenzus, hogy új is van benne, meg jó is, csak sajnos a jó nem új, az új meg nem jó. (Enélkül nem nagyon lehet a vanitypress meg rezsimpress cuccokat kizárni, ha jól értem.)
Második körben, ha nem is bántani, de azért adófizetőként egy kicsit beleszólni a filozófusok működésébe is lehet. Azt eldönthetik a filoszok, hogy szerintük mit hogyan érdemes megírni, de azt meg az adófizető dönti el, hogy ő erre akar-e költeni. És az adófizető, vagy az őt képviselő tudományfinanszírozó nem tud minden tudományágban mindent elolvasni és megérteni, hogy meg tudja ítélni, hogy mi ér többet a fabatkánál, ezért kell valamiféle objektív mérőszáma a nemlustálkodásnak, és ahol az nincs meg, oda nem biztos, hogy kell adnunk zsozsót. Azzal egyetértek, hogy a Q1-ek számolgatása nem jó megoldás (mert akkor mindenki arra gyúr, ahelyett, hogy érdekes problémákon dolgozna), de pár mások által is észrevett mű elvárása azért lehet helyes.
Aktívan és nyíltan, közéleti/szakmai tekintélyének teljes súlyával támogatja és legitimálja azt a …politikai erőt, amely etnikai homogenitásra törekszik; amely lecserélte az ország alkotmányát(!) egy csak általa elismert tákolmányra; amely megszüntette Magyarországon a jogállamot; amely explicite fő szervezőerejének tekinti a korrupciót; amely kitalált „vészhelyzetekre” hivatkozva évek óta rendeleti kormányzást folytat; amely a „járványkezelésével” világviszonylatban kiemelkedő halálozást produkált; amelynek Conducatora a világ legrettenetesebb és legundorítóbb diktátoraival tart fenn folyamatosan, nyílt színen testvéri viszonyt; amely szó szerint elrabolja az egész ország gazdaságát; amely tönkretette a magyar oktatási és tudományos rendszert; amely több mint egy évtizede nyíltan rasszista, sőt olykor explicite fasiszta-náci agymosásnak veti alá az ország lakosságát; stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb. – azaz mindezekkel ő maga is egyetért?
.
Akkor gazember és/vagy idióta.
Bármilyen tudománymetrikai pontszámtól függetlenül.
Na evvel valszínűleg már elkestem. Nem olvastam meg csak ez elso ket mondatot, de erdekes lehet.
https://mozgovilag.hu/2023/09/29/szelenyi-ivan-mihalyi-peter-van-e-ertelmisege-a-fidesznek/
@szazharminchet:: akkor esetleg faggassuk ki az adófizetőket, hogy vajon mennyi pénzt áldoznának a többdimenziós matematika, a Higgs-bozon vagy a húrelmélet kutatására is…
„kell valamiféle objektív mérőszáma a nemlustálkodásnak, és ahol az nincs meg, oda nem biztos, hogy kell adnunk zsozsót” Egyrészt azért annak elég szép irodalma van, mennyire is objektívek azok az objektívnek tételezett számsorok (publikációkban a kulturális, tematikus, regionális vagy nyelvi vagy szakterületi biasok, a könnyen hekkelhető idézettségek stb.). Másrészt miért is kellene mindenhez „objektív mérőszám”? Ez a Trust in Numbers (Th. Potter) viszonylag újkeletű orintáció a nyugati kultúrában/tudományban, meglehetősen komoly tudományos és kulturális teljesítmények születtek ettől teljesen mentesen. Bizony, az adófizető (vagyis az őt képviselő politikai döntéshozó) lesz szíves finanszírozni sokmindent, amit nem ért, amiről nincs számára objektív mérőszáma, legyen elegendő a meritokrácia szava, mert az neki magának nagyon is jó lesz, ebből lesz ui. civilizációja neki, mégha ezt nem is látja át minden részletében. Tudom, hogy ez nem túl (tömeg)demokratikus álláspont, de talán nem kellene két évezred szellemi alapjait az alig néhány évtizedes neoliberális accountability ideológiájának feláldozni. Mert a mi civilizációnk márcsak úgy alakult, hogy az elitcsoportok saját logikájú működése (lásd még: autonómia) kellő dinamikát adott neki.
@labrys: 1. HHF nyíltan kormánypárti ugyan, de azon kevés nyíltan kormánypárti értelmiségiek egyike, aki azért időnként kritizálja orbánékat. 2. ő itt vállalta az arcát, te meg nem. a minimális fairség az, hogy nem gazemberezel nem idiótázol.
Hiv.: @jotunder:
Nem Labryst védve (megvédi ő magát), hanem az elvet. Azt hiszem, nincs igazad. A két kérdés ( (1) gazember/idióta-e a kormánypártisága miatt valaki?, és (2) ezt csak valós profillal szabad-e kimondani?) nem függ össze egymással, nincs közük egymáshoz, nem befolyásolják egymást.
Az (1) vitatott még itt is, a sokat emlegetett Vincentes axióma ellenére is. Annak a felvetésnek van értelme, hogy nem teljesen fefete-fehér ez sem. Vagyis különbségek vannak a gazemberségek mértékében. Ha valaki „kormánypárti ugyan, de néha kritizálja őket” (elvileg itt kérdés lehetne, hogy miért is kritizál? értük, vagy ellenük. Ill. ez esetben nem kérdés: nyilván értük), akkor az nem ugyanolyan súlyú bűncselekmény, mintha minden fronton nyomná őket, és vastagon benne lenne a bűnbandában. Egy ürgevorsatzoló támogató nem ugyanolyan mértékben bűnös/bűntárs/kollaboráns, és emiatt gazember/idióta, mint pl. az Antilop. Ez triviálisan evidens 😉 .
A (2) megfejtése sem kvantumfizika. Ez az internet, ahol a kezdetektől bevett szokás, hogy a juzerek az igazi nevüket nem fedik fel, anélkül nyilvánítanak véleményt mindenféléről, sőt olyanokról is, akik közszereplők (ezt neked magyarázzam?). Ez nem csak „szokásjog” (van ilyen?) hanem ésszerűség is, természetes is, és megkerülhetetlen, megváltoztathatatlan, betilthatatlan. Így műxik az internetes kommunikáció egy része. Ha ez unfair, akkor innentől egyetlen egy fideszes bűnöző gazemberről sem lehetne véleményt mondani, csak azért, mert ők a saját nevükön szerepelnek, mi meg nickeken. De ez nem unfair, hanem a közszerepléssel, és a modern nyilvánossággal együtt járó állapot. Nem hogy baj, hanem jó, hogy mindenféléről el lehet mondani a véleményt, anélkül, hogy pl. egy diktatúrában abból baja lenne a véleményezőnek.