A hazaszeretetről
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap megtaláltam egy listán a nagypapám testvérét, Gyurikát. Világbajnoki bronzérmet szerzett asztaliteniszben. Ismerhettem volna. Játszhattam volna vele gyerekkoromban. Megtaníthatott volna pingpongozni.
Meghalt. Ahogy mások is meghaltak, akikkel még játszhattam volna gyerekkoromban. A nénik maradtak, a kávéscsészéjükkel, a túlélők, akik minden héten eljöttek a nagymamámhoz, és a halálról beszélgettek. Éveken át, csak a halálról, a szeretteik haláláról.
Engem nem terelt gettóba a haza, nem vitt ki a pályaudvarra a haza, nem zárt marhavagonokba a haza. Az én veszteségem az, hogy nem tanultam meg pingpongozni.
Nem érdekel, hogy mit építtet a haza a náci megszállás hetvenedik évfordulójára. Azt sem érdekel, hogy Schmidt Máriát, aki ugye (csak viccelek, kedves jogi képviselőnk, csak viccelek, nem képzeli, hogy leírom, amit róla gondolok)… szóval őt már régen kinevezte a haza a Sorsok Háza valamicsodájának, majd túl leszünk az egészen, és építheti a haza a kedves Wass Albert Nemzeti Stadionjait.
Tancsi néni kérem, a németkék voltak a rosszak, mi szépen egyenesen ültünk a padban, és a zsidócskák tízóraiját is csak azért vettük el, mert már nem volt rá szükségük. (a haza)
Nem, nem szeretem a hazát. Azt a Napalm nevű csilis sört szeretem a kis bisztróban a Jókai utcában. A Raj Ráchel-féle flódnit is szeretem. A Mucsit meg a Scherert (és Katona László művész urat, aki kb. két centiről nézett a szemembe a nézésgyakorlaton) szeretem a Nézőművészeti Főiskolában. A Dunapartot is szeretem, meg a Ligetet, meg a kelenföldi lakótelepről felsétálni a Ménesi útra. Szeretek felismerni néhány arcot, hangot és mosolyt, de a hazát, úgy általában, nem szeretem olyan nagyon. Szeretek megérkezni hozzá, de jobban szeretek elmenni tőle. Persze nem messze, csak annyira, hogy már teljesen mindegy legyen, hogy kinek ád éppen a haza és kitől vesz el trafikot, tankönyvkiadót, kaszinót, zöldbabfőzeléket, hogy csak akkor háborodjak fel édes hazám hülyeségein, ha tényleg nincs jobb dolgom.
Az Auld Lang Syne-t hallgattam a sarki koktélbárban, és nem a VI. kerületi tanács volt lakásügyi előadóját. Nem álltam fel, nem tettem a szívemre a kezem, nem énekeltem hamisan azt, hogy Isten, a rohadt életbe, szíveskedjen végre megáldani a magyart, már ha rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti férfimagyar az a magyar, vagy éppen rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti nőmagyar és rendesen szül, és/vagy de (inkább és) szorgoskodik a konyhában, és nem esik át gyengénlátó hungarikumon.
Az fáj, hogy nem ismerhettem Gyurikát. Kicsit fáj. Az emlékmű, a schmidtmáriák és a bayerzsoltok nem fájnak. Ha otthon lennék, ha végig kellene néznem, ahogy elveszik tőlem azt a keveset, amit a hazámból még szerethetőnek érzek, az más lenne. Ha otthon lennék, és a bőrömön kellene éreznem, hogy én az „ők” vagyok, másodrangú állampolgár, nem értékalapú vagy mi a f*sz, az más lenne. Ha otthon lennék, és félnem kellene, hogy elveszítem az állásom, az is más lenne. Nem vagyok otthon. Éppen ezért nem vagyok otthon, éppen vagyok máshol otthon. Kvittek vagyunk, édes hazám.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519837-6ae0833b621bd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519837&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519837-6ae0833b621bd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519837-6ae0833b621bd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
600!
@Evezős:
„Hát … bizti pech, hogy én is voltam már tag szavazatszámláló bizottságban – elnök, az még nem, szánom-bánom -, de ez nem így van.
MINDEN tag ott van kezdéskor,”
Nem. Elmondom, hogy nálunk hogy van, az, hogy nálatok mindenki mazochista, az a ti dolgotok. Szóval nálunk én nyitok maximum fél 6-kor a jegyzőkönyvvezetővel, és 6-ig becsorognak szépen a többiek. A zárás pedig úgy zajlik, hogy amikor már mindent összepakoltunk, akkor elbúcsúzunk, a többiek haza, míg a jegyzőkönnyvezető és én megvárjuk a taxit, berámoljuk az összes cuccot, és irány szobrozni az önkoriba, késő estig, amíg mindent jóvá nem hagynak.
„és minden tag ott van egészen addig, míg az urnából kivett és megszámlált szavazatokat át nem adják a megfelelő helyen. Főleg azért, mert mindenki szereti a saját szemével látni, hogy minden szabályszerűen zajlik.”
Nálunk nem, mert tudják, hogy senki nem olyan gyökér kettőnk közül, hogy buherálja őket. Nem is lehetne nyomtalanul, mert minden kötegelő szalagot aláír minden tag, tehát a csalás rögtön kiderülne, amikor a központi ellenőrzés folyik. A párttagok egyébként meg is szokták a végén sms-ezni a pártjuknak, hogy mennyit hozott a jelöltjük, aztán a csomagolás után már mennek is.
„Azt is megírod, mely párt képviseletében leszel elnök a bizottságban?”
Ha SZSZB tag vagy, akkor illene tudnod, hogy pártdelegált SOHA nem lehet elnök. Pont úgy jött elő maga a téma is, hogy megjegyeztem, halvány gőzöm sincs, hogy kire szavazzak, ugyanakkor ciki lenne, ha érvénytelenül szavaznék.
@vakapad: Már a táboros, visszavetített gondolkodás is zsákutca.
Üdv, milyen megfontolásból lett törölve Siri Keeton hozzászólása?
@vakapad:
Például:
Trianon egyáltalán nem csak az ún. jobboldali politikai elit vagy a háborúba való belépés miatt történt. Kisregényeket lehetne róla írni – párszor meg is tettem már – az okairól, egészen a török korig visszamenően.
Kun Béláék miatt gyökérség ma zsidózni, Károlyi kapcsán pedig trianonozni, pedig előbbiek vállalhatatlanok, Károlyi meg egy szerencsétlen naiv barom volt. Viszont érthető, de nyilván nem helyeslendő reakció volt a „dicsőséges 133 napra” a fehérterror.
Horthy sem volt ám túl tehetséges politikus, a vidéki zsidóság deportálását végignézte, ellenben a budapestiek deportálását ő akadályozta meg. A Don-kanyar lehetett volna rosszabb is – előre igyekeztünk minimalizálni a veszteségeket -, de mi kerestük az ürügyet a szovjetek megtámadására. Ez összefügg azzal, hogy az egész ország revíziót akart, így Hitler a szlovákokkal meg a románokkal együtt versenyeztetett minket az egykori magyar területekért, vagyis nem maradhattunk ki. Az egyenesen tragédia, hogy nem tudtunk időben kiugrani, míg a szlovákok és a románok megoldották, ráadásul éppen az utolsó hónapokban deportálták/lőtték le a zsidókat is.
Rákosiék kapcsán szerintem nagyjából konszenzus van, ahogy ’56-ot is el szokták már fogadni a balosok.
Kádár megítélése viszont nagyon nem egységes, pedig egyrészt ő torolta meg 7 évig ’56-ot – Nagy Imre kivégzése számára személyes ügy is volt -, másrészt alatta adósodott el és vált annyira puha gerincűvé a magyarság, hogy azt ma is nyögjük. Én rendkívül káros személyiségnek tartom, míg egész tömegek gondolnak rá vissza hálás nosztalgiával, hiszen akkor nagyobb volt a létbiztonság, és a régióban mi voltunk az elit, aztán ’89-ben mindenki azt hitte, hogy a kapitalizmussal automatikusan eljön a kánaán. Végül pedig kiderült, hogy kidobtunk az ablakon 25 évet, máig.
Szerintem ezeket kéne elemezni és megvitatni, majd konszenzusra jutni valahogy.
@Mj: „Kun Béláék miatt gyökérség ma zsidózni” Ezt hogy kell érteni?
@Szindbad:
Úgy, hogy ha valaki kritizálni akarja a zsidóságot, akkor produktívabb és megalapozottabb dolog például Izrael állam politikáját elővenni ahelyett, hogy Kohn Bélázásban merülne ki az a tétel, hogy „mennyit ártottak a világnak/nekünk a zsidók”. Kun Béláék nem azért ártottak 1919-ben, mert zsidó felmenőkkel rendelkeztek – gyűlölték a nem ateista zsidókat -, hanem azért, mert bolsevik társadalommérnökök voltak, akik társadalmi állás és vagyoni helyzet alapján irtottak embereket.
@Mj: Ja értem, nyugodtan lehet zsidózni, de azt ne Kun Béla miatt tegyük. Egyébként egyet lehet érteni ezzel a hozzászólással.
@Mj: Írta valamikor, hogy a német fiatalok agymosottak. Én inkább az alázatot látom bennük, ami igencsak pozitív.
A keresztény európát alázatra épülő társadalomnak látom, féld az Istened, és ezért ne öld meg a szomszédod, ne dugd a feleségét, stb. Nem is volt világégés, amíg az alázat működött. Érezzünk embertársaink iránt alázatot, vagy azért, mert félünk Istenünk haragjától, vagy csak úgy, és akkor megértjük, tiszteljük a másikat.
Jelenleg az un. „agymosásnak” köszönhetően nem félek attól, hogy Németország gócpontja lenne egy újabb világ méregtű konfliktusnak. Ez egy nagyon komoly haszon.
A büszkeség, az alázat eltűnése együtt jár szélsőséges ideológiák megjelenésével, a régió destabilizálódásával. Nem véletlenül a kevélység az egyik fő bűn.
@Mj: ez jó volt.
@Mj:
Nagyszerű. Itt kap az ember választ.
Azért kérdeztem, mert kíváncsi voltam arra, hogy milyen sérelmekről lehet ma beszélni egyáltalán. Hangsúlyoznám, hogy ma. Ugyanis sem Kun, sem Rákosi, sem Kádár, sem Horthy cselekedetei nem tekinthetők itt senkire nézve sem terhelőnek, azaz az ő nevükkel semmiféle sérelem nem indokolható. Ilyen sérelem természetesen létezik (a FIDESZ hívő tömegbázisát is ezek a korábbi 40 évben sérelmet szenvedett emberek és családjaik alkotják, akik akkori sérelmeik miatti negatív érzelmeiket a mostani ellenoldali politikusokra vetítik rá), de ezt felhozni bármilyen oldal esetében akár pro, akár kontra, abszolút jogtalan. Ezeknek a mához semmi közük sincs, azaz az „önvizsgálat” meg a „bevallás” is teljesen értelmetlen.
Az, természetesen, más kérdés, ha mai politikusok önként és dalolva vállalnak közösséget valamely korábbi korszakkal.
@Mj: ennyire szenvtelennek nem jó lenni, a leírt történések mögött mindig emberi sorsok vannak, tán egy kis humánum és empátia nem ártana a konzervatív értékrend mellé, mert a végeredmény könnyen lehet a „társadalommérnökök” új nemzedéke… persze ez csak szerintem, így nem fontos…
@Szindbad: gondolom az inkvizícióra gondolsz te ájtatos manó!
@Szindbad:
Hát, szerintem világégés inkább azért nem volt, mert az akkori termelőerők fejlettsége nem tette lehetővé tömegek hadra fogását anélkül, hogy a háromnegyed világ éhen halt volna.
(látom, ez Mj asszony tomboldája lett:) )
@Sir Bates dö Hól:
még mindig inkább az, mint egy csomó irracionális hülyeség, most ebből van túlkínálat nem az ésszerű, józan társdalommérnökökből, bármit jelentsen is ez
@vakapad: És ha lett volna elég alázat, és kevesebb lett volna a büszkeség, akkor azok sem történnek meg. Csak a Bibliából kellett volna kiolvasniuk a helyes hozzáállást. Ennyire egyszerű lett volna, és elbuktak. Vajon tanulunk-e a hibáikból?
@Deepblue Noir:
Jópofa a kérdésed:)))
Nem tudom. A jelenséggel nem sokszor találkoztam, és nem is gondolkodtam rajta igazán.
Agyfürkészek biztos tudnának valamit mondani erről:)
@Szindbad:
A zsidózás szerintem nagyon nem ugyanaz a zsidókat illető megalapozott kritikával. Mint ahogy azt sem szeretem, ha magyaroznak, ellenben nyitott vagyok arra, ha valaki a nemzetemet jogos kritikával illeti.
@Szindbad:
„Írta valamikor, hogy a német fiatalok agymosottak. Én inkább az alázatot látom bennük, ami igencsak pozitív.”
Szerintem nekik túlzásba vitt kollektív lelkiismeret-furdalásuk van, ami nem keverhető össze az egészséges alázattal és az emberi élet és értékek tiszteletével.
„A keresztény európát alázatra épülő társadalomnak látom, féld az Istened, és ezért ne öld meg a szomszédod, ne dugd a feleségét, stb. Nem is volt világégés, amíg az alázat működött. Érezzünk embertársaink iránt alázatot, vagy azért, mert félünk Istenünk haragjától, vagy csak úgy, és akkor megértjük, tiszteljük a másikat.”
Ez egy nagyon szép üzenet, csak sajnos az a baj vele, hogy sosem volt bűntelen a keresztény Európa, szimplán azért, mert minden ember esendő, még akkor is, ha igyekszik jó keresztényként élni.
„Jelenleg az un. >>agymosásnak<< köszönhetően nem félek attól, hogy Németország gócpontja lenne egy újabb világ méregtű konfliktusnak. Ez egy nagyon komoly haszon."
Én attól sem félek, hogy Oroszországban újra berendezkedne a kommunizmus, vagy, hogy Olaszországban újra totális diktatúra alakulna ki. És ott érdekes módon a fiatalok sem bűntudattal kelnek-fekszenek.
„A büszkeség, az alázat eltűnése együtt jár szélsőséges ideológiák megjelenésével, a régió destabilizálódásával. Nem véletlenül a kevélység az egyik fő bűn.”
Az amerikaiak büszkék a hazájukra, mégsem tudott eddig egyetlen szélsőséges ideológia sem állami szintre emelkedni náluk.
Szerintem ez téves elmélet. Nem mindegy, hogy valaki patrióta vagy soviniszta. Nem mindegy, hogy valaki a hazáját szereti – és mellette más nemzeteket is megbecsül -, vagy mindenkit gyűlöl, aki más. Szóval, szerintem egy kicsit árnyaltabb a dolog még a felszínen maradva is.
@vakapad:
„Nagyszerű. Itt kap az ember választ.”
Igen, én mindenkinek igyekszem becsülettel válaszolni, ha már megtisztelnek a véleményükkel. Szerintem így fair.
„Azért kérdeztem, mert kíváncsi voltam arra, hogy milyen sérelmekről lehet ma beszélni egyáltalán. Hangsúlyoznám, hogy ma. Ugyanis sem Kun, sem Rákosi, sem Kádár, sem Horthy cselekedetei nem tekinthetők itt senkire nézve sem terhelőnek, azaz az ő nevükkel semmiféle sérelem nem indokolható.”
Már Mária Terézia korában is évszázados hagyománya volt a gravaminális, azaz sérelmi politikának, és ez a jó öreg hagyomány mind a mai napig makacsul tartja az állásait a zsigerekben. Bárcsak sikerülne már feldolgozni a sérelmeket, de amíg a „nem tanított meg a nagyapám tesója ping-pongozni, mert elvitték a nácik” típusú fájdalmak itt köröznek a levegőben, addig folyamatos ez a bizonyos indokkeresés is.:(
„Ilyen sérelem természetesen létezik (a FIDESZ hívő tömegbázisát is ezek a korábbi 40 évben sérelmet szenvedett emberek és családjaik alkotják, akik akkori sérelmeik miatti negatív érzelmeiket a mostani ellenoldali politikusokra vetítik rá), de ezt felhozni bármilyen oldal esetében akár pro, akár kontra, abszolút jogtalan. Ezeknek a mához semmi közük sincs, azaz az „önvizsgálat” meg a „bevallás” is teljesen értelmetlen.”
Persze, hogy nincs közük – maximum a késői Kádár-korszak politikai elitjének -, de pont azért nem tudjuk a történelem megfelelő fiókjába tenni ezeket, mert eddig nem voltunk képesek normálisan feldolgozni. (Például azért, mert ’89-ig Trianon tabu téma volt.) Tehát előbb meg kell vizsgálni, be kell vallani, konszenzussal lezárva meg kell vitatni, és akkor nyugodtan lehet továbblépni, ami mindenkinek az érdeke.
„Az, természetesen, más kérdés, ha mai politikusok önként és dalolva vállalnak közösséget valamely korábbi korszakkal.”
Főleg, hogy népes csoportok szeretik vagy szeretnék újraélni ezeket az időszakokat.
@Sir Bates dö Hól:
Ez egy rövid, vázlatos szösszenet volt, amiben szándékosan nem kívántam érzékeltetni, hogy mennyire mélyen érint az, hogy ennyire elbánt velünk, magyarokkal (is) a XX. század, és mennyire tragikus, hogy saját magunkkal is milyen ostoba és borzasztó módon bántunk el. Az egyik legnagyobb hibám egyébként a túlzott érzékenységem és empátiám, úgyhogy köszönet a féltő szándékú hozzászólásért, de alaptalan.
@vakapad:
Érdekes, amit mondasz, mert a XVIII. századi tömeghadseregek kialakulása éppen (sokszor, de persze nem minden esetben) az úriemberi hadviselés gyakorlásával járt együtt. A totális pusztítás megvalósításához persze elengedhetetlen volt a több milliós „emberanyag”, a gépesített utánpótlás és a fejlett haditechnika, ami leginkább a XX. században állt a rendelkezésre így, együtt. Csakhogy egy népirtáshoz nem mindig kellett háború: gondoljunk például az ukrajnai mesterséges éhínségre, a gulágokra vagy Pol Potra.
@Deepblue Noir:
Érdekes, amit írsz. Ha korrekt módon válaszolok arra, amit nekem címeznek, akkor tomboldát alakítok ki, tehát azért vagyok szar. Ha meg más dobálja rám a sarat, és szó nélkül hagyom, akkor meg azért vagyok szar, hiszen lám, más is megmondta, én meg nem reagáltam, tehát nyilván így is van. Azaz nem dönthetek jól.
Tudom, neked derogál válaszolni a neked szóló kommentemre, nehogy már kiess az arrogáns, beszólogatós, vitagyilkos szerepedből.
@Deepblue Noir:
Személy szerint irtózom a társadalommérnököktől, ilyen volt például Robespierre, Lenin, Sztálin vagy Hitler. Kedvenc jelszavuk lehetne pedig a „boldogok lesztek, ha beledöglötök is”. Én a hosszú távon ható, széles társadalmi felhatalmazású, emberléptékű reformokban hiszek, olyanokban, mint például a finn közoktatás átalakítása.
@Szindbad:
Én pesszimista vagyok. Szerintem csak a legjobbak és legszentebbek képesek a tökéletes alázatra, a tömegek és az átlag nem.
@Deepblue Noir: te a szenvtelenségről asszociáltál az irracionalizmusra, mint annak ellentettjére vagy a humánum-empátia miatt írtad?
@Mj: semmi féltő szándék nem volt abban, ne hozz rossz hírbe:)… bár horthyt csupán nem túl tehetséges politikusként és a don-kanyart minimalizált, kvázi kalkulált veszteségként jelezni valóban felületes vázlat, én nem vettem észre, elnézést:)
@Késes Szent Alia: Bár voltaképp mindegy, ahol egy ilyen hsz. moderálása egyáltalán felmerül, bármilyen megfontolásból, és a kommentelőnek azon kell a Küldés gomb előtt gondolkodnia, hogy ez belefér-e, ott nagyon el van baszva a moderáció.
@Sir Bates dö Hól:
Akkor megnyugodtam.:)
Az a helyzet, hogy teljesen más dolog, amikor családilag érintett, teljesen szubjektív magánemberként beszélek erről – és ez bizony elég nagy szomorúsággal és fájdalommal tölt el -, és teljesen más dolog, amikor történészi szemüvegen keresztül, objektivitásra törekedve vizsgálom az adott korszakot, és annak a konszenzusos megítélési lehetőségeiről elmélkedem.
Mondok egy példát: a Vörös Hadsereg 1944/45-ös magyarországi ténykedését a legtöbb zsidó felszabadulásként élte meg, és senkinek nincs joga ahhoz, hogy megmondja nekik, hogyan érezzenek ezzel kapcsolatban. (De magyar emberek tömegei érezték úgy, hogy a szovjetek ugyanúgy megszállják őket, mint korábban a németek, és rengeteg civilnek is az életébe került ez, nem beszélve a nők tömeges megerőszakolásáról. Ez meg az érme másik oldala.) Történelmi értelemben viszont a Vörös Hadsereg tényszerűen megszállta Magyarországot, és ellentétben például a szlovák területekkel, itt valóban a megszállásért és nem a felszabadításért osztogatták a kitüntetéseket. Maguk is így gondolták tehát.
Ergo: történészként le kell szögeznem, hogy számba véve a lehetőségeket és a hitleri kérésre adott reakciót, a doni katasztrófa lehetett volna még rosszabb is. A katonai vezetés pedig arányosan el akarta osztani a lehető leginkább minimalizált veszteségeket. Ennek kapcsán tehát nem tehetem meg, hogy előtérbe helyezem a szubjektív bánatomat afölött, hogy a nagyanyám imádott, 22 éves öccse emiatt nem nősülhetett meg sosem, és emiatt is kellett, hogy meghaljon, ahogy a másik nagyanyám addig egyetlen életben maradt bátyja is, aki munkaszolgálatosként halt meg a keleti fronton, és azt sem tudjuk, hogy egyáltalán eltemették-e.
Horthy politikusi erényeit sem szabad a tehetetlensége miatt meghalt dédszüleim és majdnem meghalt nagyanyám, vagy nagyapám Horthy-testőr, vitézi címet kapott legjobb barátjának a sorsa tükrében megítélnem, mert szerintem ez is túl szubjektív álláspont. Történészként azt kell vizsgálnom, hogy a 24 és fél éves tevékenységének mi a mérlege Magyarországra vetítve, és ebből az a tanulság, hogy regnálása legtöbb pozitívuma nem a személyes érdeme, hanem az őt körülvevő politikusoké, szakembereké, ugyanakkor a magyar állam legfőbb méltóságaként és legfőbb haduraként őt terheli a felelősség, főleg, amikor személyes döntésén vagy nem döntésén is tízezrek élete múlott. Hát, valami ilyesmi bújik meg a korábbi, szándékosan felületes vázlatom mögött. (Ez egyébként még mindig vázlat, hiszen szándékosan nem elemeztem végig a konkrét eseményeket.)
@Mj:
Ez így van, megszállás volt. Azon kis apróság mellett, hogy elsőként mi üzentünk hadat nekik, majd vettünk részt a ő megszállásukban.
Háborúk folyamán a vesztes felet a győztes megszállja, leigázza, lealázza… ha csak a nagypolitika máshogy nem rendelkezik.
Bennünket a sorsunkra hagytak akkor is, evégre hosszas és kitartó munkával értük el, hogy az történjen velünk, ami. Ha nem tévedek…
@Deepblue Noir: ha nem közös az alap – akkor csak az egyik oldal fellépése a másik ellen.
(Amúgy igazad van.)
régen jártam már errefelé, amit el akartam mondani a poszttal kapcsolatban azt elmondtam, vívtam néhány szópárbajt azokkal, akik nem értettek egyet velem, időnként el is gondolkodtam a „másik” véleményén- de nem is erről akarok szólni.
hanem arról a vincent- történeti csúcsról, amit jótündérnek sikerült produkálni.
a hozzászólások a hétszázhoz közelítenek, a lájkolók meghaladják az ezret.
azt hiszem, ez minden idők legsikeresebb posztja.
gratula jótündér!
@nandras01:
Ne feledd, az éceszgéber Áder volt:))
@Orica Középföldi: a tömegvonzás törvényszerűségeinek felfedezéséért sem az almát dícsérjük 🙂
@Mj: Elnézést a megkésett válaszért.
Szóval, nem tudtam összeszámolni hányszor is hivatkoztál arra a bizonyos „elnökségre”. A válaszod, nagyobbrészt igazolta amit gondoltam: Segéd fogalmad sincs a választási rendszerről.
Ugyanis miért lenne „ciki” érvénytelenül szavaznod, amikor titkos a szavazás?
Bizony, jöttem én, aki megkérdezi, hogy miért „elnöközöl” alig hat-hét alkalommal/válasz?!
Lúzer pozíció, lúzereknek… Magadról írtad, nem sértődj meg!
Helyretettél bármit is? Nem! Ismételgeted,hogy te magasról teszel rá, de ha már felkérnek… Ugyan, ugyan.
Szóval, miért is veszel részt benne, mert ezt nem tudhatta meg a nagyérdemű, de azt igen, hogy „elnöknek” kértek/-nek fel. Oppá, megvan a pénzért, mit is írtál, mennyiért?
@nandras01:
Nana! Az alma nélkül nem akkor, nem biztos, hogy úgy és nem biztos, hogy az:))
@Mj:
„Már Mária Terézia korában is évszázados hagyománya volt a gravaminális, azaz sérelmi politikának, és ez a jó öreg hagyomány mind a mai napig makacsul tartja az állásait a zsigerekben. Bárcsak sikerülne már feldolgozni a sérelmeket, de amíg a „nem tanított meg a nagyapám tesója ping-pongozni, mert elvitték a nácik” típusú fájdalmak itt köröznek a levegőben, addig folyamatos ez a bizonyos indokkeresés is.”
Megjegyezném, hogy bár (mint már magam is írtam) a múltra hivatkozó sérelmi politika létező ugyan, de valóban jogtalan, a konkrét esetben a bejegyzés szerzője nem a múltról írt. Hanem a máról. Vannak ugyanis kies hazánkban bizonyos jelek, melyek arra utalnak, hogy azt a kort, melyben asztaliteniszezőket, vívókat, költőket juttattak halálba pusztán a származásuk okán (és még igen sok mást is, akiknek a halála nem kevésbé veszteség), valakik rehabilitálni akarják. Erre utal többek között például a Szabadság téren felállítandó emlékmű, amely egyértelműen arról szól, hogy az akkori magyarok, vezetők és beosztottak nem felelősek. És innentől a feldicsőítésük, azaz a követhetőségük már csak egy lépésre van.
@Mj: Ez a” történészként le kell szögeznem” egy Pázmányos undergraduate degree után kicsit merész. Emberek, akik Oxfordon végeztek történelem szakon nem hívják magukat történésznek.
@vakapad: +1
Sosem próbáltam „szembenézni, feldolgozni, megtagadni, szégyelleni vagy felmagasztalni” olyan szornyu korokat, mint a ’30-as, ’40-es évek, vagy a kommunizmus vagy a katolikus diktatúra. Egyvalamire torekszem: megérteni mi vezetett oda.
En is úgy látom megtortenik megint.
ez már volt?
kikellennekjonni.blog.hu/2014/01/04/hogy_mi_szamit_795
@Mj:
Mindenki mazochista?
Esetleg mindenki komolyan veszi.
Az is , aki NEM pénzért … (vagy főleg az.)
Én kérek elnézést egyébként, nyilvánvaló, hogy nem értek hozzá.
Csak te.
akár azt is mondhatjuk, hogy orbán 98 óta dominálja a politikai …futballpályát.
a magyar állampolgárok juttatták hatalomba, a magyar állampolgárok tartják a hatalomban.
(más kérdés, hogy az ellenzék sem tett sokat ellene)
@Mj:
szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre, csak világosan és tömören tedd fel!
@Mj:
itt a társadalommérnökség annyira általánosan volt megfogalmazva, hogy a válaszom indokolt volt.
ugyanakkor, látva a technikai fejlődés és egyéb változások _esetleges_ irányát, nem lennék még abban sem biztos, hogy annyira használhatóak a régi kategóriák a leendő terepen,pl. a konzervatívok organikus fejlődéseszméje vagy alkalmazható a jövő társadalmában, vagy nem.
de ez sok vizsgálatot kívánna, én meg nem vagyok kutató (sem). meg úgyis a jövő dönti el.
@ámbátor:
:-D)
@nincs_itt:
Like.
@Mj: Megvitatni talán lehetne de konszenzusra jutni? Hogyan? Már ne is haragudj de a bejegyzésed alapján biztosan nem fogunk konszenzusra jutni, már csak azért sem mert vélhetően még a vitatott jelenségeken sem ugyanazt értenénk.
Itt van pl. Trianon. Melynek okai évszázadokkal korábbra nyúlnak vissza. Persze, ha a római birodalom nem omlik össze, akkor Trianon sincs, szóval nem is évszázadok, hanem évezredek kérdése ez, de könyörgöm a longue durée nem azt jelenti, hogy fel tudunk vázolni egy oksági(nak látszó) láncot évszázadokon keresztül – erre valamikor volt egy jó ha jól emlékszem angol tévé sorozat is, nagyon szórakoztató volt -, hanem arról, hogy vannak struktúrák, melyek változásai csak évszázados távlatban észlelhetőek. De ez nem azt jelenti, hogy ezek közvetlen beavatkozással megváltoztathatóak lennének rövid távon, éppen az ellenkezőjét. És azt is jelenti, hogy ezekről semmi értleme ilyen „nézzünk szembe és vitassuk meg” alapon foglalkozni, mert a megértést ugyan segítheti az ismeretük, de nem helyzehetőek el a szokásos tettes-áldozat, felelősség-kiszolgáltatottság dichotómiákban, amire az ún. szemebnézést használni szoktuk. Pl. Károlyi Sándor a felelős Trianonért, mert nem magyar nyelven beszélő és nem az ország szokásai szerint élő telepeseket hozott a birtokaira. Szerinted ez értelmes kijelentés? Mi lett volna az alternatíva? Megdugja az összes magyar nyelvű jobbágylányát, hogy legyen több magyar és így valaki művelje a földjét? Már bocsánat, de nem is ugyanazt értette a magyar alatt, mint te vagy én… (Egyébként meg Trianonról is van egyfajta konszenzus, ha kérdezik fáj, de egyébként a többséget nem érdekli. Így aztán jönnek a kérdést megvitatni akaró társadalommérnökök, akik szerint ez így rossz és tessék megjavulni. Tiszta kommunista népnevelési projekt.)
Vagy a fehérterror érthető reakció volt a Tanácsköztársaságra… Mi is volt a fehérterror? Antikommunizmusba csomagolt erőszakhadjárat lényegében bárki ellen, akinek valamiért nem volt szimpatikus a pofája, amit a frontot megjárt és onnan egy új morállal és értékrenddel visszatért csoport vitt véghez. Az áldozatok közt voltak volt kommünvezetők és voltak nem volt kommünvezetők is, az egészet viszont éppenséggel az antiszemitizmus fogta össze, ha összefogta valami, nagyjából ez volt amivel mindegyik esetet indokolni lehetett. Ha nem is volt zsidó az áldozat, de kommunista volt, az meg ugyanaz, mert a zsidók kommunisták. Szerintem ez nem érthető rakció a Tanácsköztársaságra. (Az egy sor per lett volna.) Sokkal inkább érthető „reakció” volt a háborús élményekre, az összeomlásra, egy a világháborúban kialakult társadalmi csoport helyzetének bizonytalanságára – pont úgy, mint szinte mindenhol K-Európában. A kommünre azonban nem, vagy legfeljebb mindezeket figyelmbe véve abban a formában, hogy a kommün jó ürügy volt a paramilitáris erőszak ilyen módon történő megjelenésére.
Lám ’56-on sem ugyanazt értjük vagy ha igen, akkor nem tudom honnan veszed, hogy konszenzus van róla. Az ún. balosok (ismét egy jóféle kontúrok nélküli cimke kategóriák helyett) azt szokák állítani, hogy lényegében baloldali, szocialista, népi forradalom volt és függetlenségi felkelés. Ehhez képest a hivatalos (ami most még jobboldali is) értelmezés szerint ez polgári, az antikommunizmusa miatt szocailizmusellenes forradalom lett volna. És emögött masszív ideológia és vele politika áll. Mondjuk abban igazad van, hogy van valamiféle konszenzus ’56-ról, a társadalom többsége nem tud vele mit kezdeni így aztán nem is ünnep, csak munkaszüneti nap.
Miért is Kádár alatt vált volna puhagerincűvé a magyarság? Már azon kívül, hogy ez jobban illene a saját világképedhez? 1848 után nem nagyon tudsz olyan eseményt mondani, ami azt mutatná, hogy a magyarság (így, mindenki, homogén formában) gerincesen viselkedett volna. Még a forradalmak is balfaszok és kommunisták művei voltak. 🙂 Az államfüggőség, az állami állás iránti vágy legalább annyira jellemezte a Horthy-korszakot, a sokak által kritizált ún. kasztrendszer eleve azért maradhatott fenn, mert nem volt elég társadalmi erő annak megváltoztatásához (még az elképesztően hierarchikus megszólítási rendszert sem sikerült eltüntetni), a harmincas évek pedig az állam gazdasági szerepének kiterjesztését is elhozta. A gerinces magyarok lelkesen jelentkeztek zsidó üzletért, zsidó ingóságért, zsidó lakásért. (Nyilván Kádár bujtogatta őket az illegalitásból. 😉 ) Ezen a szocializmus vélhetően rontott, de azt se feledjük, hogy ha nagyon akarjuk akkor viszont éppen ’56-ot lehetne annak a számlájára írni, hogy 1944-45 elsöpörte a Horthy-korszakot és annak világát majd a kommunisták elhitették a munkásokkal, hogy tényleg számítanak és kezükbe vehetik a sorsuk. Provokatív tézis, de van olyan megalapozott, mint amit javasolsz.
Az pedig, hogy kidobtunk volna 25 évet az ablakon? Mintha ez egy jó kis politikai lózung lenne, Alaptörvény konform ugyan, de csak nem azt akarod mondani, hogy akkor inkább lehetett volna még 25 év szocializmus?
@Mj: nem beszélve a nők tömeges megerőszakolásáról
Gondolom, mindenki tisztában van a megszálló magyar katonaság/csendőrség ukrán és orosz lakóssággal való érintkezéséről.
@Wolff: Az pedig, hogy kidobtunk volna 25 évet az ablakon?
Ahogy látom-érzékelem, ez éppen az ön-identitásukat építgetők szóhasználata, akik pont nem akarnak semmiféle ki/megtárgyalást, közös értelmezést. Olyan társadalom-mérnöki hozzáállás 🙂 (Amúgy: a társadalom-mérnökök pont nem a diktátorok vagy akárcsak erőszakosan reformálók – hiszen a mérnökre inkább az a jellemző, hogy figyelembe veszi a helyzetet, szabályokat és törvényszerűségeket – s ilyenek a társadalomban is vannak. Szerintem pont ezekben van hiány – váteszekből, megváltókból van elég. Pl. a társadalom-mérnökök tudják, hogy a kádári kisemberi mentalitás már Ferenc Jóska, Horthy idejében is jellemző volt, ami segíthetett a túlélésben, de mindenféle progresszió gátja is volt.)
Ugyanakkor valamiféle közös keretre, legalább nyelvezetre szükség van.