Eszenyi
Eredeti szerző: jotunder
Eszenyi Enikő a kortárs magyar színház egyik legkiemelkedőbb alakja, de 2006. április harmadikán nem volt ott a Kossuth téren. Ott kell lenni a Kossuth téren. Különösen 2006. április harmadikákon kell ott lenni a Kossuth téren, minden egyes rohadt 2006. április harmadikán ott kell lenni azon a kurva Kossuth téren.
A Mikvében láttam utoljára Eszenyit színpadon, a Pesti Színházban, de, kit érdekel, hogy milyen volt Eszenyi a Mikvében, milyen szecsuáni jóember volt, miért nem tud nagyszínpadon Lady Macbeth lenni, hogyan csinálta meg az Augusztus Oklahomábant a csodálatos Pap Verával, az ugyanis a színházról szólna, és nem a 2006. április harmadikákról, azokról a kibaszott 2006. április harmadikákról, amelyek közé a mi szaros kis életünk szorult.
Ebben a pillanatban kaptunk egy jegyet a Danton halálára, Alföldi rendezte, Stohl András, Rajhona, Varjú Kálmán, és fogalmam sincs, hogy megnézhetjük-e, fogalmam sincs, hogy lesz-e még Vígszínház, amikor októberben hazaesz a fene, kvázi interaktív poszt ez, az Olvasó bepillanthat a szerző életébe, abba az életbe, amitől már nem akar a szerző sokat, csak azt, hogy ne a 2006. április harmadikákról szóljon, hanem az Eszenyiről, meg a Pap Veráról, meg a török étteremről a színházzal szemben, meg a kettes villamosról, ami valamikor arra szolgált, hogy az ember elmenjen az intézetből a Vígbe vagy a Nemzetibe, mert a Katonába, Pestibe, Kamrába, Örkénybe gyalog is oda lehet menni.
Most már Ryanairrel járhatok csak színházba. Színház nélkül is tudnék élni persze, csak az egy másik élet lenne, és arra az életre még nem vagyok felkészülve. Utálom ezt az országot, a sok 2006. április harmadikájával, ahogy tapsikol a sok tehetségtelen hülyének, akik jó időben jó segg mögött álltak. Utálom ezt az országot, de nem tudom lerakni, mint egy utolsó cigarettát, nem tudom elfelejteni, mert még utálni is csak ezt az országot tudom rendesen.
Szeretek színház után M-mel beszélgetni, beülni valahová végiggondolni pár mondatot, pár gesztust, szeretek sírni este tízkor a Nemzetim előtt, amit elvettek tőlem, mint valami üveggolyót a Pásztor fiúk, szeretem hallgatni az embereket a szünetben, szeretem nézni őket, ahogy az előadás előtt a helyüket keresik, szeretem könnyesre röhögni magam Pintér Bélán és a Tápszínházon, még a rossz színházat is szeretem, ha tisztességesen rossz.
Eszenyi a jó dolgok része. Ennyi az egész. A jó dolgok pedig nem 2006. április harmadikákon történnek, hanem direkte máskor, és nem a Kossuth téren, nem a jól megválasztott segg mögött, és kedves Segg, kedves Fősegg, nem tudod tőlem elvenni, nem tudod az alseggeidnek odaadni, mert már az enyém, mert a részeim lettek a jó dolgok, mert ők jelentik számomra ezt a szerencsétlen kis országot, és nem egy mumifikált ököl vagy valamilyen dekrétum arról, hogy kiknek kell levágni az orrát.
Megint jönnek a 2006. április harmadikák, megint oda fognak állni a jó segg mögé azok, akiknek színház kell, tudományos kutatóközpont vagy csak pártucat trafik, és csak abban reménykedem, hogy az Eszenyik nem fognak odaállni, mert amíg nem állnak oda, addig a dolgoknak marad valamennyi értelme.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519998-6ae6f6f972bef' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519998&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519998-6ae6f6f972bef&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519998-6ae6f6f972bef' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ámbátor: Jó, hát pont ezt mondom, hogy most már véget kell vetni ennek a hagyománynak, megnézhetnénk végre azt is, hogy mi lesz a következménye annak a kísérletnek, amikor egy tehetségalapú társadalmat hozunk létre.
@legeslegujabbkor:
Hiszen itt ülsz a kellős közepén: európai egységesülésnek hívják ezt a kísérletet… 🙂
@legeslegujabbkor: ó, szultána, én egy bölcs fakír tanácsát követve olykor álruhát öltök, és elvegyülök az egyszerű nép között. Mas’allah, mily csodálatos és tanulságos dolgokat tapasztalhat a föld fia csupán a bazár mindennapjait szemlélve 🙂
(Te úgy látod a szűkebb és tágabb környezetedben, hogy „a többség hajlandó változni”? – Várj, nem is! Előbb tisztázzuk, melyik országról beszélünk, mert hátha nem ugyanarról.)
@panelburzsuj: Valahogy az az érzésem, hogy kimaradunk belőle 🙂
@labrys: Én az önállóan lélegzeni, járni és beszélni tudó emberek csoportjára gondoltam, azt a 20%-ot nem számoltam ide, akik csak zsebekbe dugott pénzekkel tudnak elképzelni emberi kapcsolatokat.
@ámbátor: tegnapelőtt még félházas előadások voltak. valami történt. de nem hinném, hogy hirtelen elkeltek a jegyek. vagy manipulálják az oldalt, vagy az iskolákat kötelezték a jegyvásárlásra.
@ámbátor: friss információm szerint tegnap volt a színházi korzó nevű rendezvény végig az andrássy úton, és ott produkciók keretében nagy kedvezménnyel árultak jegyeket. lehet hogy ott sok elkelt .
@legeslegujabbkor:
Érdemes összerakni a mozaikokat.
A „népi írók” még azon hüledeztek, hogy a „modernizációs máz” alatt mekkora „középkori tömb” húzódik a mélyben. Magyarországon, 60-70 éve. Gondolkodásban, mentalitásban, életmódban.
A Kádár-politika úgy hitte magáról, hogy ezt a „tömböt” egyben felemelheti egy tűrhető európai életnívóra. Anyagi és szellemi tekintetben is. Rendszerroppantó eladósodásba fulladt a próbálkozás.
Az Orbán-politika leszámolt ezzel az illúzióval. Az első fellépésüktől kezdve „kettős beszédben” kommunikálnak – de soha nem volt kétséges, hogy az általuk kimondott „mi” határai pontosan ugyanott húzódnak, ahol a „velük” való együttműködés határai.
@panelburzsuj:
(Előzetes a 2. rész tartalmából: és mi lesz a „mi”-ből kimaradókkal? … 🙂
hvg.hu/kultura/20130923_Ervenytelen_Balazs_Peter_palyazata_a_Vigs#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2013_9_23
@panelburzsuj: Lehetőség kell a kitörésre a tehetségesek számára, a Kádár-korszak erre adott lehetőséget, ez az, ami miatt mindenki nosztalgiával gondol vissza rá, és a jóléti rendszer pénz nélkül természetesen bukáshoz vezet. (lsd. rezsicsökkentés)
Mindenkinek a tarisznyájában ott van a marsallbot, ezt éreznie kell a legkisebb faluban lakó okos gyereknek is, enélkül nem működik a rendszer.
@legeslegujabbkor:
Ezt másképp látjuk.
A Kádár kor éppenhogy nem „egyéni kitörést”, hanem „kollektív araszolást” ígért – és nyújtott is jó darabig.
És ne keverd össze a tehetségest a „valamivé kiképezhetővel”.
@panelburzsuj: Jó, akkor módosítok, a lehetőség érzését adta meg, miközben tanult, de később ugyanúgy kellett a kapcsolat a párttitkárnál.
Azért az egyetemen néhány szaktól eltekintve, valóban a tehetséges gyerekek tanultak, hogy utána mi lett velük az más kérdés.
@solesz: remélem, még vagy
én protekciós voltam, egész életemben menekültem előle (nem könnyű)
az is igaz, hogy Alföldi sem szépen került a Nemzeti élére
de: senki nem határozta meg neki, hogy mit csináljon, nem kellett seggnyalással foglalkoznia
de: valaki volt és lehetett tőle várni valamit
mondhatod: vidnyánszky is valaki, én is azt hittem, amíg nem kezdte nyomni az agyalágyult dumát, de most nagyon ijesztő (még megláthatjuk)
azt viszont nem mondhatod, hogy egy BP nagyságrendű embert ilyen helyre kineveztek volna, Sasjózsi, mondod, jó példa: nem kapott még csikyt sem
de kicsinyes is ez a felsorolás, a lényeg a Mephistóban van: kell-e szolgálnod a kinevező gondolatrendszerét vagy szarhatsz rá?
ez szerintem az óriási különbség
@legeslegujabbkor:
Kevered az iskolai/tanulási teljesítményt a képességgel/tehetséggel.
Sokfelé dolgoztam. Tehetséges és kutyaütő darussal és kőművessel is – és legalább ugyanígy szóródó régésszel és kerttervezővel is.
@panelburzsuj: Csak a tanulási lehetőségekről beszéltem, de a tehetséggondozás a tanárokon múlik, ami szintén azt a kérdést veti fel, hogy a megfelelő helyen tanul-e.
Emlékszem a pályaválasztási tanácsadásra 8. osztályban, hát azt biztos csak viccnek szánták.
” csak abban reménykedem, hogy az Eszenyik nem fognak odaállni, mert amíg nem állnak oda, addig a dolgoknak marad valamennyi értelme.”
Nem állnak oda, vagy egyenesen bele is rúgnak a seggbe, de azért őrület, hogy ilyenekre kényszerüljenek:
„Nem tart igényt a neki megítélt 400 ezer forintos alkotói támogatásra Erdős Virág költő. A Facebookon megjelent közleménye szerint azért döntött így, mert „az NKA kuratóriuma ugyanezen pályázatában támogatásra méltónak találta a homofób, rasszista, irredenta és holokauszttagadó nézeteiről elhíresült Kárpátia zenekar legújabb lemezét kiadó Exkluzív Music Kiadót, és így közvetve magát a Kárpátia zenekart”. A zenekar szellemiségétől való legteljesebb mértékű elhatárolódásom jegyében a számomra megítélt alkotói támogatásról ezennel lemondok – írja.”
http://www.facebook.com/virag.erdos1/posts/661047113907494
hvg.hu/kultura/20130919_Petras_nem_kapott_allami_penzt_a_Karpatia
@legeslegujabbkor:
Úgy érzem, nem pont ugyanazon a gondolati pályán közlekedünk.
Te alapvetően még mindig abban gondolkodsz, hogy a „kétkezi népből” az „diplomássa emelkedni” – karrier, sőt kitörés.
Én meg azt állítom, hogy már Kádár-kor végefelé is jócskán voltak olyan „értelmiségi” pályák, amire csak lapáttal tudták összekaparni a szükséges létszámot. Leginkább – sajna – a pedagógus szakok.
@legeslegujabbkor: a felmérések és szakértők szerint ma Magyarországon
~ a 18-25 év közötti fiatalok 28%-a _soha_ nem vesz könyvet a kezébe, 35%-uk pedig ritkábban, mint havonta egyszer;
~ a 15 éves tanulók 17%-a funkcionális analfabéta;
~ a kormánypárti politikusok kivételével az összes pedagógus, szakértő és oktatáspolitikus szerint épp ez évben lehetetlenült el teljesen az eddig is úgy-ahogy működő közoktatás – már a GDP 1%-át sem költi az állam az oktatásra, pedig azzal is sereghajtók közé tartozott az EU-ban;
~ körülbelül egymillió alkoholbeteg él, a számuk 2003 óta egyértelműen növekedett;
~ a frissen végzett orvosok mintegy harmada egyáltalán nem áll munkába itthon, és csak 2006-2010 között négyezerrel csökkent a hazai orvosok száma; az EU átlagos egészségügyi ráfordítása (GDP 8%-a) a duplája a magyarénak (4%), de hazánkat még a visegrádi négyek is jóval megelőzik (6-7%);
~ tavaly több mint 35 000 közérdekű (lakossági) bejelentés érkezett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz, 55%-uk névtelen feljelentés formájában;
~ az EU-tagságot a lakosság 22%-a kifejezetten _rossz_ dolognak tartja, további 39% szerint pedig se nem jó, se nem rossz az ország szempontjából;
~ a jelenleg kormányzó erőt (és irányt – Fidesz) a lakosság messze legnagyobb hányada, 27% támogatja;
~ a náci eszméket hirdető parlamenti párt (Jobbik) támogatottsága pillanatnyilag duplája (6%) a második legnagyobb ellenzéki erőének (Együtt-LMP), és a 15 évesnél idősebbek 21%-a szimpatizál az említett párt ideológiájával;
…és még nagyon, nagyon hosszan lehetne sorolni.
Szerinted ez valóban egy olyan társadalomnak tűnik, amely többségében hajlandó változni, méghozzá a jó irányban?
@jotunder: ???
@panelburzsuj: Onnan indultunk, hogy vitattam, hogy a mi társadalmunkban ne lennének okos, tehetséges, vállalkozó szellemű fiatalok, és az a kevés is mind külföldre távozott már. Még mindig nem hiszem, hogy aki itthon maradt, az a resztli.
Vegyük az Európához tartozást választóvonalnak, és rögtön a többség ausztriai színvonalon akar élni. Miért lenne ettől olyan távol az ausztriai szintű munkavégzés, bérek, oktatás stb. Talán mégsem nyilazni tanulnának a fiatalok, a szülők nemzedéke nem visszahúzná őket, hanem támogatná, és akkor már miért nem lehetne itt is megteremteni mindezt.
@solesz: Rohadt nagy hazugság összemosni az előző rendszerek közepesen eredményes káderpolitikáját az Orbán rezsim brutálisan kontraszelektív káderpolitikájával. Ebben a rezsimben a rezsim lényegéből adódóan nem termelődhet ki illetve nem maradhat a helyén egy Alföldi Róbert, egy Aradi Csaba, egy Bathó Ferenc vagy egy Mong Attila. Míg a korábbi rendszerek statisztikailag termeltek valamennyi selejt mellett mérhető mennyiségű kiválóságot, Orbán rezsimje csak selejtet termel. És ebben nem tud hibázni.
@jotunder: Ez nem lehet ok arra, hogy ne nyerjen a pályázata.
@labrys: A fiatalok e-bookot olvasnak.
A 20%-kal nem tévedtem sokat.
Többszörösét hozná vissza az oktatásba fektetett pénz, az ország hangulatáról nem is beszélve.
A reménytelenség a tudatmódosító szerek használatának kedvez.
A fiatalok elvándorlását élhetőbb országokba megértem, de vitatom, hogy pénzkérdés lenne csak.
Nekem szerencsére nincs rosszindulatú szomszédom, és ezt a jelenséget a kapcsolatok hiányának a következményének tartom.
Sőt a bankokat is utálják. Most ezzel mit akarsz mondani? Az előítéletek megfordíthatók.
A Fideszt a belső kedvezményezett körön kívül azok támogatják még mindig, akiknél az MSZP utálat az erősebb érzés, még a tényeknél is.
A Jobbik többek között rendet ígér, ami egyezik azzal az emberi igénnyel, hogy az együttélés szabályait mindenkinek be kell tartania.
Nem látok megváltoztathatatlan, kőbevésett ideológiákat sehol sem.
@labrys: az oktatás teljes részesedése a GDP öt százaléka körül van. ami egy százalék alatt van, az a felsőoktatás teljes állami támogatása.
@legeslegujabbkor:
Te hogy érzed: te most előreviszed – vagy visszahúzod a társalgásunkat? 😉
@legeslegujabbkor: az osztrák GDP 400 milliárd dollár. egy nyolc és félmilliós országban. a magyar GDP az 130 milliárd dollár körül van. kis reality check.
@legeslegujabbkor: az egyáltalán nem igaz, hogy innen minden tehetséges ember elhúzott. az én területemen éppen, hogy hazajöttek külföldről nagyon tehetséges emberek. az akadémiai szférát eddig (kopogjuk le alulról, bal kézzel, háromszor) OV támogatta, a felsőoktatási szférát sajnos kevésbé. nálunk a matematikában nincs kontraszelekció. a jövőtől szerintem joggal félhet az ember, de a jelen az speciel OK. ez viszont nem jellemző az országra.
@panelburzsuj: Figyelj, te azt mondtad elbukott a Kádár-rendszer ötlete, hogy adósságból felemelhető ez a társadalom, az Orbán-rendszer meg csak a társadalom egy részét akarja felemelni. Én a fejlődést az Unió elfogadásában és a többi országhoz való csatlakozásban látom, ha te is, akkor kimondhatjuk, hogy eddig a politikusok nem ez irányban emelgették ezt a társadalmat.
Én ehhez annyit tettem hozzá, hogy nem látom reménytelennek az országot, bár az oktatással elintézzük a jövő nemzedéket, a lehetőségek hiányával kinyírjuk a mai dolgozókat, az ellátások megszüntetésével sírba tesszük az időseket.
Hova akarsz eljutni?
@jotunder: Terjesszük ki az országra, én nem ellenzem.
@legeslegujabbkor:
Egyelőre a mosogatás végéig szeretnék eljutni… :))
@panelburzsuj: Az előbb csak a felmosás volt?
@jotunder: igaz, elnézést, pontatlanul idéztem.
@legeslegujabbkor: mi az, hogy „reménytelen” ? annak az esélye, hogy minden összeomlik lényegében nulla, ahhoz egy globális válság kellene, valamilyen lokális brutálháború a Közel Keleten vagy Ázsiában, katasztrófa, stb. a legvalószínűbb scenario a lassú növekedés. nagyon lassú. nominálisan 20000 dollár per capita GDP mondjuk tíz év múlva éretik el. vagy akkor sem. a szegénység kezelése, a demográfiai trutyi, a hideg polgárháború miatti versenyképtelenség (Csányi S. is beszélt erről) komolyabb stagnálást eredményezhet.
@legeslegujabbkor:
„A fiatalok e-bookot olvasnak.”
Sajnos, a mondat úgy szól helyesen, hogy ‘vannak fiatalok, akik olvasnak e-bookot’. Én örülnék a legjobban, ha úgy lenne, ahogy írod, de nem ez a helyzet. Szakmai okok miatt ezt kivételesen „van szerencsém” igen közelről látni.
„Többszörösét hozná vissza az oktatásba fektetett pénz, az ország hangulatáról nem is beszélve.”
Ebben tökéletesen igazad van.
„Most ezzel mit akarsz mondani? Az előítéletek megfordíthatók.”
Igen, megfordíthatóak. De nagyon nem mindegy, mennyi idő alatt és milyen erőfeszítések árán. Szerintem legalább két-három nemzedéknyi időre (30-60 év) – és rendkívüli mértékben összpontosított, folyamatos, tudatos igyekezetre, pénzre stb. – lenne szükség ahhoz, hogy honfitársaink _többsége_ európai módon kezdjen gondolkodni.
(Lábjegyzet: ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az EU _minden_ országában az emberek többsége európai módon gondolkodik…)
„Nem látok megváltoztathatatlan, kőbevésett ideológiákat sehol sem.”
Hm.
Gondolom, ezzel azt akarod mondani, hogy minden ember nevelhető? (Nem hiszek ebben.) Hogy bármely kormányzat megjavulhat? (Kétlem.) Hogy minden keretlegényben ott rejtezik a jó csírája? (Nem rejtezik.) Hogy csak optimistának kell maradnunk, és bízva bíznunk? (A hitet – az objektív valóságtól elszakadó reményt – mindig is kontraproduktívnak gondoltam. Hinni könnyű.)
versenyképtelenség=> versenyhátrány
@legeslegujabbkor:
Én úgy látom, hogy Magyarország fölélte minden tartalékát – és mégsem tudott eljutni a „nemzetté válásnak” arra fokára, amelyben az egyes „polgárok” számára magától értetődő, természetes állapot, hogy ebben a „keretben” vannak a legjobb helyen, mert ez a keret tudja belőlük a legtöbb jót és hasznosat kihozni.
Nem tudtunk elég életterületen eléggé fair „nemzeti bajnokságokat” kiizzadni – így aztán a „nemzetközi versengésben” csak botladozunk.
A „középkorias tömeg” belekóstolt a „jó életbe” – de mindezt nem saját erejéből érte el, hanem az anyagi fogyasztásban rendkívül durván, a tényleges „érdemeket” messze meghaladóan egyenlősítő falanszterbe „belecsöppenve”. A „ajándékba szerzett jogokról” viszont képtelen lemondani – (legnagyobb tétel: „értékálló nyugdíj szentsége”) – így aztán a mindennapi tál lencséért bárkinek eladja magát.
Nincs kedvem ezt a „nagyképet” aprólékosan szétszálazni. A „nagy törés” ugyanis ott van Magyarországon, hogy ki sorolja magát a „méltatlanul kárvallottak”, és ki az „érdemtelenül föltoltak” közé.
Saccolhatsz, hogy melyik csoportban van több „kakukktojás”…
@panelburzsuj:
tisztelettel és kíváncsisággal kérdezem, hogy ezeket a nagyívű elméleteket pontosan hogyan és milyen alapon alkottátok meg?
@Wintermoots:
tisztelettel és kíváncsisággal kérdezem, hogy pontosan hol látsz ebben a „nagyívű elméletben” – többesszám első személyt? 🙂
@panelburzsuj:
Mondjuk ezt leszámítva:
Nem tudtunk elég életterületen eléggé fair „nemzeti bajnokságokat” kiizzadni – így aztán a „nemzetközi versengésben” csak botladozunk.
(De hát ez meg a „sztori” része, és nem az „elméleté”… 🙂
@panelburzsuj:
legeslegújabbkor-ra is vonatkozik:)
@Wintermoots:
Akkor máris előreengedem szólásra! 😉
@legeslegujabbkor: „Az én kulturális és magatartásmintáim szerintem elég jók, és ha a tied is haladó inkább, és előre szoktál nézni, akkor miből vonod le azt a következtetést, hogy a többség nem hajlandó változni? „
A válasz egy szóban leírható: rezsicsökkentés.
A többi néma csend…
@legeslegujabbkor: ” Én az önállóan lélegzeni, járni és beszélni tudó emberek csoportjára gondoltam, „
Ezeknek a száma hibahatár alatt van. A vincentre írogatók nem releváns minta.
@legeslegujabbkor: „A Fideszt a belső kedvezményezett körön kívül azok támogatják még mindig, akiknél az MSZP utálat az erősebb érzés,”
Nem. azok támogatják akik visszavágynak a Kádár rendszerbe. Nem szabad ellenkezni, cserébe felelősséget vállalni, és nem túl jól de biztonságosan meg lehet élin. Ez a deal.
Persze be fogják, (fogjuk) szopni, hisz a NER célja nem más mit egy szűk kör kezébe játszani az állami vagyont. Nem lesz itt szerény de biztos megélhetés.
@legeslegujabbkor: „Orbán-rendszer meg csak a társadalom egy részét akarja felemelni.”
Ez a rész kb egy kollégiumi szobányi.
@labrys: „Igen, megfordíthatóak. De nagyon nem mindegy, mennyi idő alatt és milyen erőfeszítések árán. Szerintem legalább két-három nemzedéknyi időre (30-60 év) – és rendkívüli mértékben összpontosított, folyamatos, tudatos igyekezetre, pénzre stb.”
Valami ilyesmit csináltak az USA ban a négerekkel. Pozitiv diszkrimináció a PC beszéd megkövetelése, meg minden filmben volt öfeláldozó néger.
És kb 60 év után megvan az első feka elnök. Nálunk épp elentétes folyamatok vannak.
@labrys: „Gondolom, ezzel azt akarod mondani, hogy minden ember nevelhető? (Nem hiszek ebben.) Hogy bármely kormányzat megjavulhat? (Kétlem.) „
Te kezdted úgy, hogy a magatartásmintákat tanítással, oktatással kellene megváltoztatni, de sajnos a pedagógusképzés nem áll a helyzet magaslatán.
Szerintem az emberek neveléssel kevéssé változtathatók, viszont kihasználható erre az a tulajdonságunk, hogy alkalmazkodunk a környezethez, és az adott körülmények között akarunk sikereket elérni. Ha a kiválasztás szempontja nem az éljenzés erőssége, akkor más tulajdonságokkal lehet előrejutni. Ha a versenyben nem az államilag támogatott győz, hanem a jobb, akkor a megváltozott értékeléshez viszonyul mindenki.
Az államhatalmat ellenőrizni kell.
@tollaszerge: „Ja, amúgy simán elfogadom hogy nincs ilyen végzettsége, nem is kell hozzá értenie, az MK úgyis adja a szakmai részt, kb annyit kell csinálnia hogy nem fekszik keresztbe a fejlődés útján.”
Mivel az útfelület véges, és a többi érdekcsoport is „nyomul”, azért ez nem elég. Pl. kerékpárosok számára megnyitni egy buszsávot csak úgy megy, ha valaki belülről is felvállalja a kerékpárosok érdekvédelmét; mert ha nem, akkor marad a buszosoké (akik eleve házon belül vannak), és nyilván azon a véleményen vannak, hogy őket nem érdekli, hol mennek a bringások, csak ők ne lássanak egyet sem, nemhogy még rendszeresen lassítsanak is miattuk.
@panelburzsuj: Azért kanyarodtam el a tehetséggondozás felé, mert a lesüllyedésünket sokan azzal magyarázzák, hogy pont az újító szemléletű fiatalok hagyják el az országot.
„A „ajándékba szerzett jogokról” viszont képtelen lemondani”
Arról az érzésről beszélünk, hogy miért érzik sokan kárvallottnak magukat. Én viszont azt mondom, hogy ha lehetőség van „jobban járni”, és ez nem az államtól kapott adomány formájában repül a szájakba, akkor nem búslakodni fognak, hanem megmozdulni.
Meddig lehet a király jóságában hinni? Mi van, ha rosszkedve van? És ha üres a kincstár? Tudom, hogy sokan abban bíznak, hogy mindig lesz valaki, akitől el lehet venni, és abból ő is kaphat néhány morzsát. De egyre bizonytalanabb lesz az állami kegy, kevés pénzért sokkal többet kell alázkodni.