Harry Potter az önmegsemmisítő Nostromo-n
Eredeti szerző: Kettes
Szabó Tibor Benjámin a hvg-ben intézett nyílt levelet L. Simon László NKA-elnökhöz a könyvszakma megmentéséért könyörögve. (A címbeli irodalmi képzavart tőle kölcsönöztem, ha kéri, szívesen visszaadom.) Szabó úgy ítéli meg, hogy a könyvszakma most már csak törvényalkotással húzható ki a végveszélyből, ahová a „bizományosi könyvterjesztés nevű legális rablás” juttatta. Nem csak Szabó, de szinte az összes kiadó a bizományosi értékesítést tartja a problémák alapvető forrásának, illetve azt a tényt, hogy a legnagyobb könyvkereskedő, az Alexandra késve fizeti ki a kiadóknak a könyvek ellenértékét.
A veszély, hogy az Alexandra pénzügyi nehézségei magával rántanak több független kiadót is, közelebb van, mint valaha. Szabó Tibor Benjámin azonban rossz diagnózist állít fel, és rossz megoldásokat is javasol.
A magyar könyvszakmának nem a bizományosi értékesítés a valódi problémája. A könyvpiac forgalma 2008 óta egyharmadával csökkent, és nem látszik a fordulat jele. A beszűkült piacon a kiadott könyvek átlagos példányszáma és a címszám is nagyjából harmadával-harmadával csökkent, amit azt eredményezte, hogy tavaly már hatvan százalékkal kevesebb könyv jelent meg Magyarországon, mint 2008-ban.
Ez a piaci alkalmazkodás azonban elkésett. A rendszerben lévő tőke eladhatatlan készletként csapódott ki a kiadók raktáraiban és a könyvesboltok polcain. Valójában ez a likviditás hiányzik elsősorban a rendszerből. (Emellett természetesen Szabó jogosan kárhoztatja a piacvezető könyvkereskedelmi lánc tulajdonosának a különféle, rosszabbnál rosszabb helyzetű befektetései között végrehajtott pénzügyi zsonglőrködéseit).
Szabó három új piaci szabályozást javasol L. Simonnak. Először is törvényben kötelezné a könyvterjesztőket, hogy külön számlára helyezzék el a kiadóknak az eladott könyvek ellenértékét, hogy azok ne tudják beforgatni az üzemeltetésbe, a hálózatfejlesztésbe és a marketingbe azt a pénzt, ami nem az övék. Ha L. Simon meghallgatja a könyvkiadók panaszát, és a kormánytöbbség megalkotja a törvényt, akkor a következő fog történni:
Semmi.
A könyvkereskedők nem tudnak három havi forgalom 47%-ának megfelelő likviditást kivenni a rendszerből, hogy azt egy külön számlán parkoltassák. Ha megpróbálják, akkor azt más esedékes kötelezettségeik, mint például a kiadók felé több mint 90 napja lejárt tartozásaik rovására tennék meg. A fizetőképességük tovább romlana, és akkor nem csak az Alexandra kerülne válságba, hanem a többi könyvkereskedő is. Tudomásul kellene venni, hogy ha egyszer hiányzik a rendszerből a pénz, az akkor is hiányozni fog belőle, ha a jogalkotó az asztalra csap.
Szabó második javaslata szerint törvény tiltaná meg, hogy a könyveket megjelenésük után egy évig húsz százaléknál nagyobb kedvezménnyel árulják. A kereskedők — minden ellenkező híresztelés ellenére — azért adják árengedménnyel a könyveket, mert azokat az olvasók nem veszik meg a kiadó által elképzelt borítóáron, ők viszont forgalmat szeretnének. Ha a törvény rögzítené, hogy az első évben tilos húsz százaléknál nagyobb kedvezménnyel értékesíteni, akkor még kisebb lenne a forgalom, és az ágazatban forgó tőke még nagyobb része csapódna ki eladhatatlan készletként.
Szabó harmadik javaslata, hogy a könyvpiac bizonyos szegmensében törvény írja elő a visszárus forgalmazási modellt. A visszárus forgalmazási modellben a bizományos modelltől eltérően a kereskedő finanszírozza meg a készletet (Szabó javaslata szerint minimum egy évig), és nem a kiadó. Még egyszer: azt a pénzt, ami nincs a rendszerben, a törvény sem fogja beletenni.
Szabó javaslatai nem működnek. A magyar könyvkiadás és -terjesztés nagy bajban van, érik egy nagy összeomlás, de ezen a jobb sorsra érdemes szakmán elsősorban az segítene, ha az olvasók többet olvasnának, és ezért hajlandóak lennének többet fizetni. Ehhez viszont mindenek előtt a könyvfogyasztás visszaesésének okait kellene megérteni. Nem L. Simonnak — magának a könyves szakmának.
De az már egy másik nyílt levél témája lenne.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519583-6ade817e5f8c8' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519583&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519583-6ade817e5f8c8&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519583-6ade817e5f8c8' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A nyomtatott konyv -bár én érzelmileg kotodom hozzá- nem onmagában érték és a konyvpiac csak annyira része a gazdaságnak mint egykor a rikkancsok és a cipopucolók. A fogyasztói társadalomban a fogyasztóhoz kellene igazodni, a mi szokásainkhoz, a mi lehetosegeinkhez.
Mondjuk e-konyvek mellett fel lehetne éleszteni az igazi old-school-konyveket Guttenberg-kori és elotti stílusban, kodrágán. Persze, lehet torvéényt is hozni, hátha segít.
A könyvszakmában nincs pénz. Viszont a kockázatot kizárólag a kiadók viselik, a hasznot pedig a kereskedők teszik el. A 90-es évek óta az egy címre eső példányszám tizedére esett, a címek száma megtízszereződött. Ez azt eredményezte, hogy a kereskedők elvesztették a motivációjukat a kereskedés iránt. Az évi kb. 8000 cím nem is teszi lehetővé, hpgy érdemben foglalkozzanak azzal, hogy felkeltsék az egyes kiadványok iránti érdeklődést. Mivel azonban a bizományosi rendszerben a kiadó pénze áll a könyvekben, a kiadónak sincs pénze a reklámra.
A média pedig nem érdemesíti az irodalmat arra, hogy „önzetlen” foglalkozzék vele. Az online szféra viszont igen, csak éppen nagyon alacsony a penetrációja a nemértelmiségi csoportok között. Az tehát jelenleg nem működik, hogy ezt a 8000 kiadványt kellő színvonalon reklámozhassák.
A megoldás persze viszonylag egyszerű – e tárgyban nálam a bölcsek köve -, csak éppen túl kemény érdekütközéssel járna a bevezetése. Szóval annak a nagy összeomlással el kell jönnie, és majd kiderül, mi lesz utána.
@kiskii: Sem az nem igaz, hogy kizárólag a kiadók viselik a kockázatot, sem az, hogy a kereskedők teszik el a hasznot. A könyvkiadó viseli a kiadással járó kockázatot, a könyvkereskedő pedig a terjesztői hálózat fenntartásával járó kockázatokat. (Például hogy bemegy-e a vevő a könyvesboltba. A válasz: nem.)
Ami pedig a nyereséget illeti: a valóság az, hogy hiába teszi el a kereskedő a könyv árának a felét, a kereskedők veszteségesek, a kiadók pedig (papíron) nyereségesek. Pénze viszont egyiknek sincs.
@Kettes:
A kiadók legyenek korszeruek. Olyan nagy dolog ez?
@labrabbit: Jó-jó, hogy e-könyv, de elenyésző a magyar kínálat… most kéváncsiságból megnéztem: a Libri cirka 4 ezer e-könyvet kínál, az Alexandra szinte nem is mérhető, viszont kölyökkorom óta könyvmoly vagyok – mindenevő, már az abszolút szemetet kivéve… ugyanakkor csak a kedvenc torrentoldalamon úgy 700 ezer – nem tévedés hétszáz-ezer -, olvasnivaló vár.
Aztán az árak… csináltam egy gyors összehasonlítást, az e-könyvek ára cirka kétharmada a nyomtatottnak… szerencsémre nem különösebb gond kifizetnem, de azért túlzónak érzem, hiszen nincs sem nyomdai, sem terjesztési költség, jó, szerver, meg sávszél az kell hozzá.
Aztán – ez már saját probléma -, egyrészt örexem, rosszul látok, lassan már csak nagy monitorokon tudok olvasni, de ez megoldott, viszont nincs kínálat, másrészt a nyomtatott könyveket hol tároljam? Évtizedek óta problémám, hogy nem tudok akkora házat, vagy lakást venni, ahol egyáltalán elférne a nagyrészt örökölt könyvtáram, meg amiket összevásárolgattam.
Nálam olyan 60 ezer körüli kötetről van szó – mint említettem, örököltem -, most raklapokon, lefóliázva áll, eccerűen nincs hova tennem. De, ha egy átlagos pecót (50-60 m2) veszek alapul, meg rendes, művelődni vágyó családot: vegyenek csak heti két könyvet, 30 év alatt kb. 3 ezer kötet – hova tegyék? Vegyünk 3 centis átlagos vastagságot: 90 folyóméter könyvespolcot jelent, 25 centis polcmagassággal számolva, 2,5 méter belmagasságon elvisz 9 méter falat: ez átlagos pecóknál két hosszúfal…
És ez csak méretezési probléma… az olvasási szokások, egyáltalán az igény, az télleg másik nyílt levél témája lehetne…
@Kettes: Lehet, hogy én hülye vagyok, de valamit nem értek: Ha se a kiadónak, se a kereskedőnek nincs pénze, akkor mégis, miből adják ki, és terjesztik ezt a rengeteg (drága) könyvet? Talán, ezek a szereplők titokban olajat bányásznak az Antarktiszon, abból van pénzük erre a költséges, meg nem térülő hobbijukra? Csak kérdezem…
Amúgy valóban nem értek hozzá, én sem kiadni, sem terjeszteni nem szeretek, csakis olvasni. Már ha meg tudom venni a könyvet. Az a baj, hogy nem nagyon tudom… Tényleg, egy forradalmi ötlet: Mi lenne, ha esetleg, netalántán… kicsit csökkentenék a könyvek árát? Persze, biztosan már ez is az eszükbe jutott, és úgysem vennék őket, mert az olvasóközönség közben már leszokott…
@kiskii: Mostanság olyan 70%-os az internet-penetráció, ezt nem mondanám túl alacsonynak – még értelmiségi körökön kívül sem…
A nagy összeomlás persze, kell… ez vitán felül ál…
@LocomotiveAnchorMan:
Látod, igazam van 🙂
Én a tiédnél sokkal kisebb konyvtárat hagytam hátra, de néha a szívem szakad… ez viszont csak hiszti. Nagyságrendekkel nagyobb konyvtár áll rendelkezésemre online, ingyen, legálisan. Sírhatunk a nyomdai dolgozók álllása miatt és igen, én is egyuttérzek, de a világ változik. A konyvek amúgy tényleg drágák, just-in-time rendszerben kéne nyomtatni oket+elektronikus+terméktársítás.
@LocomotiveAnchorMan: Igen, anyám is átszokott a könyvtárba, pedig nem szarrágó, csak nincs hova tenni a cuccost, én is küzdök fele hiába a 110 négyzetméterem, porolni is utálom, és ráadásul gyorsolvasó vagyok, gyerekkoromban 300-500 oldalakat végeztem ki egy hétvégén röhögve, és visszamondtam a kedvenc bekezdéseimet.
A gyerekkönyv talán az egy, ami nem megy online, de az meg pörög, mert kinövik.
Nehéz ügy, szeretem a könyveket (csak kurvadrágák, na) és olvasni is (ha hagynak) de raktáros én is utálok lenni, a cash flow nagyon fontos ilyen kis piacon, ahol a tankönyveseket épp most ölik meg, én is valami nagy és kényszerű átalakulást várok.
Ok. Számok.
1 db amerikai regény 2500 példányban. 12 ív terjedelem (260 oldal)
Jogdíjelőleg: 1500 dollár = 330.000
Fordítás: 300.000
Lektorálás: 80.000
Kötet tervezése+címlap: 150.000
Korrektúra 1, 2: 160.000
Nyomda: 1.400.000
Szállítás, rezsi: 200.000
Összesen: 2.620.000
Kisker ár: 3.990 Ft
Nagyker árrés: 53% = 2.115 Ft
Kiadónál marad: 1.875 Ft
Fedezeti pont: 1.379 példány
A 3 nagyker átvesz összesen 1.200 példányt bizományba. Beteszi a többi 8.000 cím közé (ha egyáltalán, mert gyakorta a nagyker raktárát se hagyja el az átvett könyvtömeg) és várja a vevőket. Akik jönnek ugyan, de a könyvről mit se tudnak, ergo nem keresik.
A kiadónak összesen van (2.500-1.379)*1.875= 2.101.875 Ft-ja. Illetve nincs, csak akkor lesz + 9 hónap, ha mind a 2.500 példány elfogyott.
Ebből kellene fedeznie egy reklámkampányt, (Óriásplakát 1 hónapra 80.000 Ft/db, 500 plakáthely alatt a kampány gyakorlatilag láthatatlan; 10 alkalmas „d” műsorsávban televíziós reklám: 300.000 Ft; egy oldal reklám egy magazinban 500.000 Ft-nál kezdődik). És akkor jön hozzá az, hogy ezt a pénzt abból kell elkölteni, ami könyvmennyiség még nincs is ott a kereskedőnél.
Természetesen lehet csak 1.000 példányban is kijönni a könyvvel, de az állandó költségek ezzel nem csökkennek, kizárólag a nyomdaszámla. Vagyis ez esetben a fedezeti pont 1.008 eladott példánynál van, amit elég körülményes elérni.
@kiskii: én szoktam gyerekkönyveket ajánlani szarér-húgyér egy 8-15 ezres blogon (kisorsolom az olvasók közt a cuccot amit küldenek), jöhetnének többen és ha fizetnének (NEM ennyit hanem a töredékét) akkor talán értelmesen be is tudom mutatni, többet. De pl úgy tudom a Meseutca se kapott idén már semmiféle támaszt, a jó ég tudja miből tartják fenn.
@LocomotiveAnchorMan: @ipartelep: Az e-könyvek az EU-ban kötelezően a legmagasabb áfa-kulcs alá tartoznak. Ugyan gyártási költség nincs rajtuk, de a papírkönyv fogyasztói árának is csak kb. 20-30%-a gyártási költség – az e-könyvnél ezt az árelőnyt rögtön el is viszi a magasabb áfa. A könyv árának legnagyobb része a kiskereskedői árrés (45-55%), ami egy könyvesbolthálózatnál még érthetőlenne (ott sem az), de egy online áruháznál szerintem megmagyarázhatatlan. A valódi probléma szerintem a Libri-Shopline piaci erőfölénye. Talán ha bejön az amazon, leveri a terjesztői jutalékot, ki tudja.
@labrabbit: A könyv nem a nyomdai költségek miatt drága, hanem mert kevés fogy belőle, és az eladott példányoknak kell kitermelniük a raktárakban porosodók költségét is. A MKKE adatai szerint 2013-ban 1800 példányban nyomtak átlagosan – és szerintem 1000-1200 példányban keltek el… Ha lejjebb mennének a példányszámban, magasabb egységköltség jönne ki, viszont azon a szinten meg már nem lehet országosan terjeszteni egy könyvet. Ahogy kiskii mondja, túl sok cím (mert túl sok kiadó) van, ami jót tesz a minőségnek, csak modellszinten életképtelen.
@Kettes: azért kéne just-in-time rendszerben nyomtatnil. Meg mindenfélét kitalálni. Kiadók+színészek- hangoskonyv, marketinggel stb.
Akármi. Nehogy már én kérjek elnézést mert kevesebb konyvet veszekj mint 20 éve. Pedig lehet, tobbet olvasok. Na jó, nem, de valaki igen.
Hö:
„Az USA-ban megjelenő könyvcímek 93 %-a nem fogy el 1000 darabban.”
konyvkiadasalapjai.blog.hu/
A lakásom megtelt. Minden függőleges fal könyvespolccal van tele.
Átálltam elektromosra. Én kérek elnézést.
@ámbátor:
Te addig kérhetsz elnézést, míg a konyvkiadás nem lesz nemzetstratégiai kérdés. Ne félj, nem lesz. Az alkohol meg az energia lesz.
Egy picit árnyalni szeretném a poszt – egyébként teljesen jogos – állításait.
Ált. megjegyz.
——————-
~ A nyomtatott könyv kora lejár(t). Ezt tudomásul kellene venni. Ennek egyszerű technikai/energetikai/környezetvédelmi/financiális/generációs/stb. okai vannak. Természetesen teljesen megszűnni nem fog a hagyományos formátumú könyvek készítése/forgalmazása/vásárlása, viszont hosszabb távon mindenképpen olyan (szűk) réteghobbivá válik, mint a korabeli hangszeres zenélés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyomdák és a terjesztők túlnyomó többségének annyi.
~ A digitális könyv fokozatos hatalomátvételével párhuzamosan gyökeresen megváltoznak a szerzői/kiadói/olvasói struktúrák és minták is. (Pl. meredeken nő a „magánkiadású” művek száma; a szerzők mind jobban igyekeznek a művek szerkezetében is idomulni az új hordozók/könyvformátumok sajátságaihoz; új reklám- és markecingparadigmák; új fizetési módok; egészen új területek – „ebook-bérlés” [pl. Scribd, Oyster], „ebooktár-előfizetés” [pl. Amazon Prime] stb. – szárba szökkenése etc.)
A magyar helyzet – alapok
————————————
~ Annak, aki nem tudná: a rendszerváltás környékén összeomló állami könyvpiacon megjelenő új terjesztők a felségterületek felosztása során klasszikus alvilági módszereket (egymás embereinek megfélemlítése, autógumik kiszúrása, agresszív felvásárlás stb.) is alkalmaztak. Aztán e terjesztői halmazból ökonómiai/szocioevolutív úton kiszelektálódtak a kor nagy – és immár fehérgazdasági – terjesztői. Jelenleg hazánkban 3 nagy cég uralja ezt a piacot, a többi terjesztő náluk jóval kisebb nagyságrendű, mindenféle szempontból. A hármak legnagyobbja az Alexandra-csoport anyacége, a Pécsi Direkt.
~ A magyar könyvpiac a rendszerváltásból (kulturális/kultúrpolitikai sajátosságok miatt) bizonyos értelemben felturbózott állapotból került ki/épült újjá. Még közvetlenül a 2008-as válság kirobbanása előtt is kb. 600(!) könyvkiadó létezett az országban, a rendszerváltáskori átlag 8000-es évi új címszám pedig a 2010-es évek környékére elérte a 12-13 000-est. Ez kb. egy olyan könyvkínálatot jelent, mintha _minden egyes nap_ (beleértve a karácsonyt, szilvesztert stb., stb. is) 22-33(!) új könyv jelenne meg Magyarországon. (Az átlagos példányszám ezzel párhuzamosan szép szabályos görbe mentén zuhant az évi 14 000-ről kb. 2000-re.)
~ A „bizományosi könyvterjesztés = legális rablás” szó szerint értendő megállapítás.
A nagyterjesztők igen hamar 40% fölé tornászták fel az árrésüket, de az utóbbi fél évtizedben már szinte minden kiadóval szemben 50% fölötti kulcsot alkalmaznak. Ami magyarul azt jelenti, hogy bármilyen könyvet vesz a vásárló, az ár _több mint 50%-a_ azonnal a nagykereskedő zsebébe vándorol – a kiadás összes költsége (nyomdaköltség, szerkesztés, korrektúra, tördelés, szerzői díj, illusztrációk, működési költség, esetleges jogdíjak stb., stb.) a maradékra rakódik.
~ Rakód_nának_, amennyiben a nagyterjesztők betartanák a szerződésekben szereplő korábban egyhavi, majd háromhavi, végül mostanában X havi fizetési határidőiket. A bizományosi rendszer még jogtiszta állapotában is hihetetlen terhet rakna a kiadók vállára – azonban úgy, hogy a legnagyobb terjesztő, a Pécsi Direkt pl. szemrebbenés nélkül & önhatalmúlag „tol el” saját részéről már számlával igazolt kifizetéseket akár fél-egy évvel is, egyszerűen tarkón lövi a kiadókat, ill. közvetve a nyomdákat is. (Hogy miért léteznek ennek ellenére még napjainkban is kiadók? Alapvetően azért, mert hosszú a sor, és fáradságos a karabély újratöltése.)
~ A felmérések szerint ma Magyarországon a 18-25 év közötti fiatalok 28%-a _soha_ nem vesz könyvet a kezébe, 35%-uk pedig ritkábban, mint havonta egyszer; a 15 éves tanulók 17%-a funkcionális analfabéta; a felnőttek között ugyanez az érték 16-33% közöttire becsült. A rendszeresen könyvet olvasó felnőttek aránya kb. 30%. (Az utóbbiak által olvasott művek tematikus megoszlását inkább hagyjuk…)
A magyar helyzet – a jelen
————————————
~ Érdemes szem előtt tartani, hogy a bizományosi rendszer miatt a nagykereskedők
a) olyan alapértelmezett markecing stratégiát követnek az egyes kiadók könyveivel, amilyet akarnak (= elrakom a hátsó sorokba a könyveit, ahonnan a kutya sem rendel; ill. ha a kiadó fizet egy kis pluszt, saját csinos kis vevőcsalogató piramist építek a kiadványaiból közvetlenül a bejárat elé, ahol felbuknak benne a vásárlók);
b) csak az után a könyvmennyiség után (nem) fizetnek, amelynek fogyását ők maguk lejelentették. Nem hivatalos könyvszakmai híresztelések úgy sejtetik, hogy a nagykereskedők belső rendelkezései szerint a fogyási adatok X%-át (legtöbbször 30 körüliről hallani) az embereiknek _automatikusan_ le kell tagadniuk a kiadók előtt. Ez persze nyilván nem lehet más, mint rosszindulatú rágalom.
~ A könyvesboltok és könyvesbolthálózatok szinte _kizárólag_ nagykereskedőkkel állnak kapcsolatban, tehát ha valamelyik kiadóra a három nagy közül kettő megharagszik, annak vége. Ha csak a Pécsi Direkt haragszik meg rá (= nem terjeszti a könyveit), akkor csupán kb. a nyaktól lefelé lebénulás esete forog fenn.
~ A fentiekből következően a magyar könyvpiacon az utóbbi min. egy évtizedben igen erőteljes folyamatok zajlanak: a három nagy mind komolyabb térnyerése mellett egymás után sorvad el a többi terjesztő, míg a hármak ezzel párhuzamosan mind többet vásárolnak fel (a nem kis részben nekik köszönhetően kivérzett) kiadók közül. (Pécsi Direkt: Cartaphilus, Európa, Jonathan Miller, M-Érték, Noran, Nebuló stb.) Ez teljesen logikus és racionális, noha vadkapitalista trend: a piacon végül az fog megmaradni, akinek a kezében _egyszerre_ összpontosul a kiadás és a terjesztés is. Ha nem fizetek a konkurens kiadóknak, akkor a sajátjaim virágozni fognak – pláne, ha én döntök arról, melyik klienskiadóm kapja meg a könyvei után befolyt összeget, és mikor…
~ A „hiányzik a rendszerből a pénz” állítás – nagyterjesztői részről – nem bontja ki az igazság minden szeletét… Nagyon is ott van az a pénz: bárki láthatja a nagyvárosok Alexandra- és Libri-könyvpalotái alakjában. (No meg persze az elmaradhatatlan focicsapatok, porcelánmanufaktúrák, tévéműsorok és színes-szagos, rohadt magas előállítási áruk dacára is ingyenes könyvszaki magazinok stb. alakjában.)
~ Vásárlói részről viszont valóban tökéletesen hiányzik a pénz. De ha egyszer a népesség majd’ fele a létminimum alatt él, illetve mivel még ilyen árak mellett is olcsóbb gázzal, mint könyvekkel fűteni, továbbá míg a zsíros kenyér ehető, Kant ellenben nem, ez így is marad.
~ Hazánkban az ebookok ÁFÁja 27%, míg a papírkönyveké 5%.
A magyar helyzet – jóslatok
————————————–
~ Az ebook a hanyatló Nyugat dekadens terméke, ott rohadjon meg. (A többieknek: irány a torrent.)
~ Az Orbán-rezsim alig burkolt szándéka a munka(tehát _nem_ tudás)alapú társadalom; azaz az alattvalók kitermelése. Ennek megfelelően a hosszú távú olvasási szokásokat meghatározó legfőbb lépéseket (= oktatás & tankönyvpiac államosítása és tönkrevágása) már megtették.
~ A hazai könyvpiac _teljes_ átalakítása nélkül nem lehetséges a jelenlegi rendszer megváltoztatása. Ez viszont pillanatnyilag a rendszer egyik cselekvőképes elemének (= tehát _nem_ a könyvkiadóknak, nyomdáknak) sem érdeke – legalábbis rövid távon.
~ Az Alexandra-csoport és általában a bizományosi szisztéma noha idegen fejlesztésű, tökéletesen NER-kompatibilis rendszer. _Soha_ nem mehet tönkre, mert szó szerint magával rántaná az egész könyvpiacot. Legfeljebb az történhet, hogy „államosítják”, majd pedig még egyet csavarnak a már jól bevált présen. – De hát miért is lenne baj, ha a tankönyvkiadók mellett a többiek nagy része is állami tulajdonba kerülne, nem igaz?
@ámbátor: A vízszintes falat rendszerint padlónak híjjuk… 😛
@LocomotiveAnchorMan:
Lógó orral.
Emelt fővel: mennyezetnek…
@labrys: Egy picit árnyalni szeretném a hozzászólásod – egyébként teljesen jogos – árnyalását. 🙂
Bizományosi értékesítés: a piacon az sem segítene, ha kötelezővé tennék a visszárus terjesztési modellt (ahogy azt a GVH legutóbb javasolta). Most is van olyan jelentős piaci könyvkereskedő, aki visszárus modellben terjeszt – ott még hosszabbak a fizetési határidők, 50% fölött van a terjesztői jutalék a különféle rejtett költségekkel együtt, és a kiadó ugyanúgy nem tudja kontrollálni sem a marketinget, sem a készletgazdálkodást. A probléma nem az értékesítési modellel van, hanem a piaci erőfölénnyel. Ha a kiadók meg tudnák kerülni a könyvterjesztőket, azzal megtörhetnék az erőfölényt. Sajnos azonban inkább a von Haus aus kultúragyűlölő kormányhoz futkosnak jogi szabályozásért.
Hol a pénz?: a Libri és Alexandra-paloták már régen a bankéi. A PMFC jó sztori, már egy ideje kapacitálom szempontpuskát, hogy írja meg az Oligarcha Liga történetét. Ha megbombázzátok olvasói levelekkel, talán még a választás előtt elkészül vele (mármint a 2018-as ogy. választás előtt).
E-book: én úgy látom, hogy az e-book forradalom valódi akadálya nem a kormány, hanem az EU, illetve az európai nyomdaipari lobbik. Valószínű, hogy ha az EU megadná a kedvezményes áfát az e-könyvekre, akkor nem csak az európai nyomdák mennének tönkre, hanem az európai könyvterjesztőket is lenyomná az amazon. Néha nehéz okosnak lenni, még a Vincenten is. 🙂
@panelburzsuj: Onnan viszont leesik a könyv… az a kurva gravitáció… 🙂
@labrys:
Számolgass utána: nekem az jött ki, hogy boltból vett új könyvet elsőként „kiolvasni” kábé a diákmunkák órabérével egyező nagyságrendű költekezés. (Azaz: a mozizás árát közelíti…)
Kérdés: megnövekedett-e közkönyvtárak forgalma olyan mértékben, amennyire a könyv megdrágult? Mondjuk 25-30 éves időtávon?
@LocomotiveAnchorMan:
Akkor te nyertél: marad a könyvvel almolás… 🙂
@Kettes: azt egy szóval sem mondtam, hogy pl. szerintem az említett törvényjavaslat az jó.
A piaci erőfölény megtörése nehéz dió; jó párszor voltak már felbuzdulások, de mindig akadt egy-két kiadó, aki némi (esetleg csak remélt) személyes előnyökért, v. puszta félelemből sztrájkot tört. Onnan kezdve reménytelen minden akció és ellenállás. Ha ehhez hozzáadjuk a régi jó hazai ’állambácsi majd elintézi’ mentalitást, már helyben is vagyunk.
Hol a pénz? – Azért azokhoz a palotákhoz _rengeteg_ kölcsönre volt szükség, amelyekhez viszont önrészeket kellett mutogatni. No, meg persze eleve: ha nincs pénzem országos könyvcsodapalota-hálózat építésére, akkor miért gondolom védhetőnek a velem szerződéses (és függő) viszonyban állók pénzének önkényes, jogsértő, saját célra történő befektetését?
Itt súlyos százmilliókról-milliárdokról van szó.
Ebook-ÁFA: nincs egységes EU-s szabályozás. De a papírkönyvek és az ebookok ÁFÁja közti különbség csak 3 olyan országban nagyobb a hazainál, ahol a papírkönyvek ÁFÁja 0.
(Plusz az EU szabályozói direktívái is egyértelműen e különbség csökkentése irányába mutatnak.)
.
@panelburzsuj: az ország lakosságának nagyobbik fele jelenleg nem engedheti meg magának a rendszeres mozizást.
Sajnos az utóbbi évek könyvtárforgalmáról nincsenek adataim. – Valaki?
@Kettes: Csakis pénzügyi-gazdasági szempontból nézvést, a jelexerint, pont ugyanott tartunk, mint a kábszerkereskedelemnél: a terjesztés drágítja igazán az ügymenetet – eltekintve az adóktól…
Valahogy olybá tűnik: a kiadók – film-könyv-zene – valahogy elmulasztottak alkalmazkodni. Ez még csak hagyján lenne, ha végkimúlásuk alkalmából nem rántanák magukkal a szerzőket… Nélkülük meg az egész hóbelevanc – úgyszólván – nem is létezne…
Teljesen off megjegyzés, de kikévánkozik belőlem: amíg a két magyar főmarketingguru – Geszti-Erdélyi -, a jófogás, és az apród cuccain vívódnak, addig nem látok esélyt sem… semmire…
@labrys:
Másképp is mondhatom: egy órányi olvasás = egynapi sodrós dohányadag
Még másképp: napi két órányi „szűzkönyv-olvasás” = ugrik a nettó minimálbér fele
Szóval semmiképp se az olcsóságát bizonygatom. De éppen azért érdekes a közkönyvtár, mert az – a vásárláshoz képest – roppant olcsó és a tetejébe abszolút jogtiszta torrentezés. Jó – csak pár hónap késéssel követi a divatot. De követ(het)i.
Ehhez képest kérdés, hogy a tévézés-netezés vajon mennyire irtotta ki az olvasást. A majdnem-ingyenest is.
@panelburzsuj: Viszont macerant – még nagyvárosban is -, mert tovább tart utazgatni a közkönyvtárig – oda-vissza-, mintsem elolvasni az áhított remekművet, lett légyen bármilyen olcsó is.
PS: Megnéztem a könyvtáramat: nagyjából 700 GB… a zene 2 TB, filmek, sorozatok: 8TB… őszintén szólva, már a MindigTV antennára költött pénzet is sajnálom… Hogy a vehető valami egy mocsok, az nem zavarna, de pitiáner is…
@LocomotiveAnchorMan: mire elolvasod azt a sok könyvet, a grönlandi moháknál is idősebb leszel.
25 évvel a kommunizmus vége után még mindig az államtól vár segítséget az üzlet… Hihhhhhhetetlen. Jó cikk.
@labrys: A könyvesboltokban (a karácsonyi akciót leszámítva) jószerével több az eladó, mint a vevő. Számomra elég egyértelmű, hogy a klasszikus könyvesbolt-hálózaton alapuló értékesítési modellnek lőttek, az ebbe betett pénz úszik elfelé. És ez részben a kiadók pénze. Ez a pénz nem fog visszajönni.
„Ebook-ÁFA: nincs egységes EU-s szabályozás”. Pontosítanék: van egységes e-book szabályozás, éspedig az, hogy a tagállamok nem használhatnak kedvezményes áfa-kulcsot. Ezt éppenséggel Luxemburg és Franciaország megtörte, a Bizottság pedig az unió bírósága elé viszi őket. Egységes áfa-kulcs nincs.
@LocomotiveAnchorMan: Pontosan. És egyébként az a vicc, hogy nem olyan termékről beszélünk, amit muszáj fizikailag ás az eredeti formájában szállítani, mint például a kőolaj, hanem egy olcsón transzformálható és szállítható termékről.
@panelburzsuj: Re könyvtár. Ehhez csak egyetlen szót fűznék hozzá: Kello. 🙁
A könyvolvasást, mint szabadidős tevékenységet nem a tévé és a net nyírja a legjobban, hanem a mobilappok. Ingyenes (vagy szuperolcsó), minimális szellemi erőfeszítést igénylő tömegszórakozás.
A másik, középtávon is nehezen reparálható csapás az, hogy a fogyasztók derékhadát alkotó középkorú, a harmadik-ötödik jövedelmi decilisbe tartozó fogyasztók disposable income-ját lerombolta a devizahitel-válság (illetve annak kormányzati félrekezelése), az egykulcsos szja és a romló munkaerő-piaci kilátásaik.
@kiskii: A reklámköltésget kifelejtetted, pedig attól egyetlen könyv se fogy, hogy megjelent. De nagylelkű vagy: 25 000 Ft ívdíj fordításra, szerkesztésre, 6500. Gondolom, brutto, tehát a 27%-os áfát ebből még levonjuk. Innentől kezdve vagy unatkozó, eltartott feleségek fordítanak és szerkesztenek hobbiból, vagy olyan lesz a könyvek minősége, amilyen most a kínálat egy részéé – különben a szellemi szakmunkás éhen hal.
Akkor viszont nem kell csodálkozni, ha egyre kevesebben olvasnak könyvet. Rossz terméket nem fognak drágán venni, főleg, hogy a net tele van ingyen letölthető, friss, ropogós bestsellerekkel. Mivel a kiadók (ahogy a magyarországi befektetők döntő többsége) nem hajlandók több év múlt megtérülő befektetéseket eszközölni, a kalózkiadványok száma kb. a tízszerese a legálisan kapható e-könyvekének. Becséles szerint közel 400 000 e-könyv olvasó van Magyarországon. A legális magyar nyelvű e-könyv kínálat 4000 kötet, a kalózkiadványok száma 35 000 körül van. Azt a tendenciát, hogy ne kalózkiadást töltsenek le az emberek, csak széles körű, olcsó, napra kész e-könyv kínálattal lehetne megfordítani – de egy idő után már azzal se.
@Kettes: Adalék: a könyvolvasást, mint szabadidős tevékenységet a Vincent blog nyírja nálam a legjobban 🙂 Közvetve persze a politikai rémtörténetek, de ha nem ilyen tálalásban fogyaszthatnám őket, akkor nem is foglalkoznék velük annyit.
@Kettes: „Ha a kiadók meg tudnák kerülni a könyvterjesztőket, azzal megtörhetnék az erőfölényt. Sajnos azonban inkább a von Haus aus kultúragyűlölő kormányhoz futkosnak jogi szabályozásért.”
Miközben olvastam a nyílt levelet, végig azon gondolkodtam, hogy ha a fő baj az, hogy a terjesztők nem fizetnek a kiadónak, de óriási árréssel dolgoznak, akkor a kiadók tényleg miért nem a megkerülésük lehetséges módjairól elmélkednek már évek óta?
Egyszerű példa, de ha néhány kiadó összefogna és bebaszná a kiadványait egy közös webáruházba, akkor eleve nagyságrenddel olcsóbban adhatná a könyveket és az árbevétel is azonnal náluk jelenne meg. Jó, tudom, a kivitelezés ennél sokkal bonyolultabb, a logisztikát is ki kéne találni, erős marketingkampány kellene, hogy az emberek egyáltalán tudjanak róla, de egy olyan árérzékeny piacon, mint a magyar, szerintem az már önmagában nagy vonzerő lenne, hogy egy amúgy 3000 Ft-os könyvet megvehetek mondjuk 1700 Ft-ért. És igen, akkor megindulna a harc is a terjesztőkkel, akik nyilván azonnal kiraknák ezen kiadók szűrét a hálózatukból, de hát mai helyzetben mit veszthetnek még a kiadók?
Persze azt is figyelembe kellene venni, hogy a bolti értékesítés volumene mennyivel haladja meg az online terjesztését, illetve ez utóbbiban mekkora a potenciál. Ezt nem tudom. De akárhogy is nézzük, az árszínvonal nekem azt mutatja, hogy a könyvvásárlás ma nem a szegény ember szórakozása, a tehetősebbek (?) számára – potenciális könyvvásárlók – pedig valószínűleg az internet eleve járható, kényelmes alternatíva lenne.
De ha ez az ötletem nem is bizonyulna járható útnak, nem hiszem, hogy találékony, nálam okosabb, önálló emberek ne tudnának kitalálni valami működőképeset. Vagy tényleg én vagyok a hülye, hogy ebben a helyzetben én nem tragédiát, hanem üzleti lehetőséget látok?
@Syllabux, @kiskii: Hát pedig, öreg, kiskii nagyjából életszerű számokat írt. Az a 25rugó per szerkesztői ív elég általános. A címlapra és a kötet tervezésére avagy tördelésére fordított 150ezret még messze-messze sokallom is. A magyar piac sajátosságait tekintve az e-könyvekkel való példálózást pedig irreálisnak gondolom.
@nevetőharmadik: „ha néhány kiadó összefogna és bebaszná a kiadványait egy közös webáruházba, akkor eleve nagyságrenddel olcsóbban adhatná a könyveket és az árbevétel is azonnal náluk jelenne meg. „
Ebben a pillanatban a Három Nagy a renitens kiadók könyveit bebaszná a lehátsó polcsor mögé, és amikor nem fogyna az anyag, csak pingvinezne. A kiadok bevételének nagyon nagy része a Három Nagytól jön, és kurvára nincsenek forrásaik, hogy belevágjanak egy elhúzódó allóháborúba.
Sajnos, teszem hozzá. Az ekönyvek egylehetséges menekülőutat jelentenének, ha nem lennének az olvasók rászoktatva évek óta at ingyenes tartalmakra.
@Kettes: Az amazonon olcsók az e-könyvek? Én úgy láttam, hogy egy Kindle edition simán drágább mint a nyomtatott.
Szerintem, mindenhol túl vannak árazva az e-könyvek.
@lehuto: Létező számok. Persze képezett szakember ennyiért nem dolgozik. A műfordítás díja ma 35 000 és 40 000 Ft/ív között van, a szerkesztésé 15-20 000 Ft/ív. Lehet olcsóbban dolgoztatni, de
– vagy másként kárpótolják a munkaerőt a jövedelem kiesés miatt
– vagy olyan lesz a könyvek minősége, ahogy az ma általános.
Mivel, az emberek nem vesznek drágán pocsék árut, ezért évről évre kevesebb könyvet vesznek. A dolgok összefüggnek. És mivel a kiadók mögött álló tulajdonosok számára sokkal fontosabb a pillanatnyi hasznuk maximalizálása, mint hogy egy hosszú távú (és kockázatos) befektetésbe kezdjenek, ez egy gyakorlatilag lejátszott meccs. Ha nagyon recseg-ropog, majd átviszik a tőkét egy másik iparágba.
Ez egyik legsóherebb kiadó pl. havi 130 000 költ reklámra (néha egy-egy könyvre még külön is költenek), de barterüzletekkel is elég jól jelen lehet lenni a reklámpiacon, úgyhogy ez se egészen úgy van, ahogy kiskii kolléga írja, aki szerint reklámra nincs pénz. Viszont a reklámköltség mindenképpen megjelenik a könyv árában.
@doktor.dikhed: 350-700 Ft-ért is kaphatsz magyar nyelvű e-könyvet. Szerinted túl van árazva? Az Amazonon nem véletlenül annyi a könyv ára, amennyi. Őket a kiadók zsarolták meg, mikor be akarták vezetni az olcsó e-könyvet, ami jelzi, hogy a kérdés kicsit összetettebb, mint az elsőre gondolná az ember.
@Syllabux: Persze, ingyen is kapok e-könyvet. Legálisan. 🙂
Azért ha egy új megjelenés nyomtatott és e-könyv árát hasonlítjuk össze, azt látom, hogy az e-könyn túl van árazva.
@doktor.dikhed: Új megjelenésű könyvekről beszélek. Persze nem az eladási listák élén hasító nyugati bestsellerekről, ahol a jogtulajdonos kiköti, hogy az e-könyv nem lehet olcsóbb, mint a nyomtatott 40%-a.
Másrészt viszont mi lenne, ha betiltanák vagy jó alaposan megadóztatnák az internetezést? Esetleg Nemzeti Internetkávézókba kényszerítenék. A jobban ráérő emberek akkor biza’ a rendes magyar kiadók könyveit vennék helytelenkedés helyett.
@Syllabux: Oké, de most rákerestem amazonon pár népszerű íróra. Cormac McCarthy, George R. R. Martin, Chuck Palahniuk, Tolkien.
Azt láttam, hogy a Kindle edition gyakran csak 10-15%-al olcsóbb, de nem egy esetben drágább, mint a nyomtatott. Ezt vajon mi indokolja?
Itthon rá lehet fogni egy részét az elektronikus kiadványokat terhelő magasabb adóra. Tegyük fel, hogy ez külföldön is mindenhol él. Ugyanakkor egy angol nyelvű kötet angol nyelvű kiadásánál valószínűleg a jogdíj mellett a nyomdai költségek és a szállítás teszi ki a költségek nagy részét. Az e-könyvnél ugye nincs nyomda, nincs szállítás. Akkor miért lesz drágább egy e-könyv a nyomtatottnál?
@doktor.dikhed: Hogy megtehetik.
Az Amazon terjesztő cég. Amikor ki akartak jönni az 1 dolláros e-könyvvel, a kiadók megfenyegették őket, hogy nem kapnak könyvet. Nem e-könyvet, nyomtatottat sem. Így lett magas az e-könyv ára.
Megmagyarázni persze lehet: nem megy tönkre, nem kell neki polcot venni, porolgatni, bárhova magaddal viheted a könyvtáradat, és – nem kell boltba menni érte, várni a kiszállításra, hanem megveszed és ott mosolyog az olvasódon. Egyszóval, kényelmes. De nem ez az oka, hanem az, amit fentebb írtam. Reklámköltség, stb. viszont van, valójában a fordítói díjat spórolják meg, de egy könyv megjelentetése elég komoly kiadói procedúra. Nézd meg egy angol nyelvű könyvben a köszönetnyilvánítást, az ott felsorolt emberek jó része pénzt kap a munkájáért.
@Syllabux:
Akartam írni sok mindent, de közben meg elolvastam ezt a cikket:
http://www.publishingtechnology.com/2014/02/ebook-sales-growth-where-its-really-coming-from-an-analysis-of-author-earnings/
Úgy néz ki, hogy az e-book piac pörög így is. A nagy kiadóknak nem érdeke csökkenteni az árakat, mert így is veszik a könyveket. Ugyanakkor érdekes, hogy az úgymond magánkiadású e-könyvekből számszerűleg többet adnak el.
Talán az olcsó ekönyvhöz idővel a nagy kiadók megkerülésével jutunk el.
@Syllabux: A teljes nyomdai költséget megspórolják, ami nem csekélység. A fő ok, ami miatt nem olcsóbb az e-book mégsem, szerintem az, hogy jelentősen romlana a nyomtatott könyv piaca, ha sokkal olcsóbb lenne az e-book. Valahogy úgy, mint a zenei CD-é az mp3 miatt.
Viszont a nem jogdíjas klasszikusok már akár ingyenesek is, és már ezért megéri a Kindle.
@labrys: welcome on board!
te vagy az első, aki szintén „markecing”-nek nevezi! 🙂
( @idelle: nem saját, én is kölcsönöztem a kifejezést 🙂 [ennek is] a Vincent az oka 🙂 )
@aronsatie: Fussunk neki még egyszer. Mint mondtam, friss ropogós e-könyvek kaphatók 450-700 Ft közötti áron. Keress rá. Mai szerzők, jó művei – Magyar badar, Remisovszky, Trenka, Tomori, stb. Nem elég olcsó?
@Syllabux: Az Amazonra reagáltam, bocs. Bevallom, magyar szerzők közül a számomra fontosak többsége ingyen is elérhető. A 450-700 Ft-os árban biztos nincs benne a félelem a nyomtatott piac hanyatlásától, mert amúgy se tudnának magas példányszámot elérni.