Horthy Miklós emlékposzt
Eredeti szerző: maroz
„Ms. Garrison: Who was in charge of the feminist movement of the early ’60’s?
Cartman: A bunch of fat old skanks on their periods.
Ms. Garrison: Right. But who was the fattest, oldest skank on her period?”
„Garrison: Ki vezette a kora 60′-as évekbeli feminista mozgalmat?
Cartman: Egy rakat kövér, öreg, menstruáló ribanc?
Garrison: Igen, de ki volt közöttük a legkövérebb, legöregebb menstruáló ribanc?”
South Park: Lil’ Crime Stoppers
Polgártársaink egy jelentős hányadán hirtelen erőt vett a késztetés, hogy mindenféle úton és módon megemlékezzék Horthy Miklósról. Erről kibontakozni látszik egy szokásosnak nevezhető szimbólumharc, amelyikben az egyik fél úgy tesz, mint ha bármit is meg tudna akadályozni, a másik pedig jólesően röhög az előbbi teljesen nyilvánvalóan hiábavaló erőlködésén. Hangzanak el érvek, érvnek látszó kijelentések egyik és másik oldalon is egyaránt, de nem látni nyomát sem annak, hogy bármelyik fél valamiféle megoldásra törekedne. Pedig sokszor elmondott bölcsesség az, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj annak az élére, és én alkalmaznám is ezt a bölcsességet. A megemlékezéspárti érvek alapján jöjjön hát az én Horthy Miklós emlékposztom.
Emlékezzünk meg Horthyról, aki egy rendezett, a kor elvárásainak is megfelelően igazgatott, erős, gyarapodó, szuverén országot szeretett volna.
Emlékezzünk meg Horthyról, akiről a korabeli nyugati politikusok is úgy gondolták, hogy egy úriember, egy, a nyugatos értékeket fontosnak tartó „gentleman”.
Emlékezzünk meg Horthyról, az otrantói győzőről, a katonáról, a tengerésztisztről, aki ha kapott egy parancsot, egy feladatot azt igyekezett a legjobb tudása szerint végrehajtani.
Emlékezzünk meg Horthyról, aki képes volt a zsidókkal szemben elkövetett szörnyűségeket felismerni, még ha megkésve is, de igyekezett a huszadik század eme szörnyűsége ellen tenni, a kártétel mértékét csillapítani.
Emlékezzünk meg Horthyról, aki képes volt egy elhibázott politika, egy elhibázott igazodás utólagos felismerésére és aki legalább megpróbált ez ellen tenni valamit.
Emlékezzünk meg Horthyról, a puritán reformátusról, aki bár nem tudta a legjobb eszközöket megtalálni hozzá, de célként ott lebegett a szeme előtt az elesettek, a szegények, a nincstelenek támogatása.
Majd miután ezt letudtuk, lépjünk tovább, térjünk vissza a mába.
Nézzük meg, hogy hogyan, milyen eszközökkel tudjuk ma egy rendezett, a kor elvárásainak is megfelelően igazgatott, gyarapodó, a világra minél komolyabb befolyással bíró országgá alakítani Magyarországot.
Keressünk magunk fölé olyan vezetőt, olyan államférfit, akiről a mi korunk nyugati politikusai úgy gondolják, hogy egy úriember, aki számára vitathatatlanul fontosak a nyugatos értékek.
Bírjuk rá napjaink végrehajtóit, hogy az otrantói győzőhöz méltó igyekezettel, legjobb tudássukkal, tisztességgel végezzék a maguk feladatát.
Nézzük meg, hogy mit tehetünk ma annak érdekében, hogy se a zsidókkal, se semmilyen más kisebbséggel, csoporttal, vagy egyénnel szemben semmiféle méltánytalanság, igazságtalanság, szörnyűség ne történhessen meg. Legyünk előrelátóbbak, mint Horthy volt, mi vegyük észre a szörnyűséget már magonc formájában is és gyomláljuk ki azt a lelkünkből, higgyük azt, hogy Horthy is másként döntött volna, ha idejében, már az első lépéseknél felismeri a szörnyűséges tévutat.
Legyen nekünk is lelkierőnk ahhoz, hogy még időben felismerjük az elhibázott politikát, a tévutas igazodást, és tudjunk, bírjunk tenni azért, hogy még a végső katasztrófa előtt, a siker, a helyes útra való visszatérés reményében megtörténjenek a szükséges korrekciók.
Vegyük számba, hogy mit tudunk mi tenni, a mai ismereteink, a ma rendelkezésre álló eszközeinkre támaszkodva a nincstelenek, a szegények és az elesettek érdekében.
Megvolt tehát a megemlékezés, elgondoltuk közösen azt, hogy mi az, ami miatt Horthyra érdemes emlékezni, visszatértünk a mába, kijegyzeteltük a tennivalókat, lássunk hát hozzá. Munkára!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521125-6adebf22c48dc' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521125&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521125-6adebf22c48dc&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521125-6adebf22c48dc' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@TG69: Na neee, tényleg nem az???? Te ugratsz engem! ;))
@Vortumnus: Ezeket mind bele egy kalapba, velem együtt? Nem lesz ez kicsit sok? Mikor lehetne egyébként a kalapbélieknek veled konzultálni, hogy mit kellene és hogyan, hogy ne itt tartsunk, hanem valahol másutt? Tartasz fogadóórát? Mert ha igen, akkor szólok a többieknek, és megyünk mindahányan.
@ijontichy: Szavaidat cáfolják azok, akik most már tömegesen választják Európa nyugati felét, mert azt a légkört tartják megfelelőbbnek a munkára és a gyereknevelésre.
Nem hiszem, hogy a fiatalok tömegesen fordulnának a múltba.
@aronsatie: Az ország, cicamica, az ország. Neked nem tűnt fel? Vagy mindegy is, a fő, hogy fejjel a falnak, hatszázegy, haaaajrá! Utána hatszázkettő, haaajrá!
Valójában mi neked a célod? El tudnád néhány szóban mondani?
@legeslegujabbkor: Sajnos a Jobbik felé bizony tömegesen fordulnak.
És a Jobbik-ban igen sok a történész. Vona is az.
@legeslegujabbkor: Rossz szót használtam. Nem tömegesen, elegen, hogy „jelenségnek” nevezzük. Én éltem a tengerentúl, a saját fiamat szintén kifelé orientálom. Mi több – ha a tendencia marad – erősen fontolgatom, hogy azt a 16-17 aktív évemet nem a Mo. Rt. részvényeseként fogom befejezni (mert egy életünk van). Ha ennyire nem értünk egyet a tulajdonostársakkal… 😉 de azért valahol nem mindegy, elvégre magyar vagyok.
@Vortumnus: mekkora baromság ez, ember. szerinted ez olyan mint a futball, hogy kit állítanak balbekknek a liberálisok ? van egy ilyen liberális csapatértekezlet, ahol megnézik, hogy ki hogy ad be az alapvonal tájékáról ??
@jotunder: Rátapintottál. Ez egy „futballszurkoló” mentalitású ország. A legrosszab fajtából 🙁
@Vortumnus: Úgy emlékszem, hogy én írtam Kertészről, de lehet, hogy csak akartam, mindegy is, a lényeg, hogy ő elkövetett egy hibát, amit talán ment az indulata, szerintem ment, mások szerint nem, és szerintem azért ment, mert aki akarta, az érthette, hogy mi az, amit mondani szeretett volna. Ha nem genetikusan definiáltról beszél, hanem uralkodó attitűdökről, százévekre visszamenőleg, akkor nem igazán találni komoly kivetnivalót a szövegében.
@maroz: Szóval hogy jól értsd: kevés szerkesztéssel az a szöveg egy elfogadható szöveggé alakítható. Az igazán felháborító szövegeket pedig szerkesztheted napestig, ugyanolyan felháborítóak maradnak. Lásd még a témához: nemzetkarakterológia vs. attitűdök.
@TG69: Leginkább a baloldal távolította el a Franco szobrokat. A konzervatívok tiltakoztak a dolog ellen. Köztük a jelenlegi miniszterelnök. Szerintem az andalúz kisvárosokban a mai napig megvannak a Franco mellszobrok. A spanyol jobboldal nem francoista, de azért konzervatív politikus nem szokott beszélni Franco tábornokról.
@jotunder: Nem baj, ha hívatlanul közbeszólok?
Ez egy – mindenféle acsarkodás nélküli – kiindulási alap lehetne, amit Vortumnus írt:
„tény, gyerekkoromban nem gondoltam volna, hogy itt fogunk tartani 2012-ben. szégyen. egy pillanatra persze átfut az agyamon, hogy megértem a feministák kritikáját, hogy lám a férfiak ilyen csodálatos világot tudtak összehozni, büszkék lehetnek rá, na de a következő pillanatban már visszatér a józan ész.
mindenesetre szánalmas. magyarország egy visszataszító hely lett, persze az egyesek által istenített nyugat is az bizonyos szempontból, ill. ez itt még mindig jobb mint mondjuk fekete-afrika…”
@ATCG: Nem győztél meg. Tényleg ismerek olyan jobbikost, akinek van esze is, de a fiataloknál szerintem az okok vagy a polgárpukkasztás, vagy a de jó közösen utálni valakit, de ebből ki szoktak nőni az emberek.
@ijontichy: El vagyunk tévedve, mert nem a Jobbik az ellenfél. Mindig voltak olyan emberek, akik csak a mások felé érzett utálatukkal tudták elhelyezni magukat. De most a társadalomnak ők egy egészen kicsi, de elég hangos része. Igazad van abban, hogy nekünk kellene tennünk azért, hogy ez a rész ne növekedjen.
@maroz: Megtévesztett a többesszám második személy, böbebaba, most mit tegyek? Tudhattam én, hogy Vortumnus kívülálló, azaz egy nyamvadt külföldi?
@jotunder:
:)) Ha már szószpark: „This is what hungarian netfighters actually believe”
@aronsatie: Szóval mi neked a célod? Mit szeretnél?
@legeslegujabbkor: Lehet. Nem tudom emlékszel-e a 90-es évek elején Potyka bácsira és a kőbányai metróállomás amerikai néger diákot, vagy diákokat verő skinhead-jeire? Az amerikai néger diákok közül sokan akkor azért jöttek Magyarországra, hogy ingyen angolt tanítsanak; nálunk a falunkban az általános iskolában: esténként felnőtteket tanított egy Jimmy Hendrix frizurás laza gyerek.
A szaporodó incidensek után eltűntek az önkéntes tanítók.
Hazamentek.
Utóbb Potyka bácsi eltűnt a közfigyelem elől. A skinhead-ek is lehet.
Bár a Fradi, Kispest szurkolói közt még összeverődött jó pár ezer.
Huhogtak, négereztek az Ajax-Fradi kupameccsen.
Ütemes karlendítéssel és „mocskos zsidózással” fogadták az MTK-t az üllői úton.
Az „Ez a vonat most van indulóban…” c. ismert katonanóta átírt változatát énekelték, úgy, ahogy most pl. a Diósgyőr ultrái „vonatosoznak”.
„Jó kis hely”… énekli Cseh Tamás füstös presszósarokban
maga elé meredő alkoholistája:
Igen…
„Jó kis hely.”
@maroz: Lenne pár dolog, de ugye nem haragszol, ha nem veled fogom megbeszélni?
A francba, el kellett üldözni ugye?
Akit kívülállónak gondolunk, azt el kell üldözni ugye?
Mert ő nem mi vagyunk, úgy gondoljuk, és mi nem ő vagyunk úgy gondoljuk!
Komolyan a „Szelíd motorosok” jutnak az eszembe.
Elő a vadászpuskát azután puff a fejébe.
Csak azért mert más, mert kívülálló.
@aronsatie: Konkrétan kérdeztem, nem úgy általában, nem pár dolog terjedelemben. Mi a célod? Mit szeretnél, mi az, amit jónak gondolnál ezzel a Horthy-jelenséggel kapcsolatban? Mi lenne az, amire te azt mondanád, hogy igen, ezt már el tudom fogadni?
Nem tudunk érdemben eszközökről beszélgetni, ha nem ismerjük a célt. Ezért kérdem, hogy ebben az ügyben mi a te célod, milyen kimenetelt tudnál elfogadhatónak elképzelni.
@ATCG: Én nem tudom a választ az idegen gyűlöletre. A fiatalok viszont csak a mi példánkat látják. Nekünk kell mégis megváltoznunk. Persze a nyitást is óvatosan kell csinálni, mert egyesek megrémülnek a csillagoktól. (Clarke: A város és a csillagok)
@ATCG: Ennek nincs semmi komolyabb jelentősége. Gondolj bele, miről is van valójában szó?
Megnéztem, és ezt a posztot eddig megkattintották 902-szer. Ebben már benne van a kommentek miatti többszörös megkattintás is, szóval elolvasta jó eséllyel vagy öt-hatszáz ember. Szerintem kevesebb, de legyünk jóindulatúak.
Egy címlapos posztot megkattint olyan 5-10-15 ezer ember, és nekünk halvány fogalmunk sincs, hogy ezek kifélék-mifélék, mit olvasnak ki abból, amit mi írtunk.
De az igazán lényeges az, hogy beszélget itt olyan féltucat ember, néha több, néha kevesebb, és követi ezt a beszélgetést mondjuk kétszer annyi, de ők nem nagyon szólnak hozzá. Finoman szólva: egy vonásnyit nem baszik az, hogy ki tud itt kit meggyőzni, ki kivel hogyan tud akármire jutni. Ebből az országra, az ország sorsára pontosan ugyanúgy nem következik semmi, mint abból, ha én eléneklem most a pezsgőáriát. Próbáljunk már ráérezni a saját jelentőségünkre, könyörgöm.
@jotunder:
bizonyos említett embereket ők jelölik (pl. a miniszterelnök az adott párt számlájára írható), ill. ami fontosabb, hogy ki mellett állnak ki és hogyan.
@maroz:
de pont itt írod le a lényeget: átalakítható, magyarázható.
ne kelljen.
itt nem parasztbácsikról vagy varrónőkről van szó, hanem írástudó értelmiségiekről, írók, tudományos kutatók, felsőfokú szakemberek.
legyen hajlandó úgy írni és beszélni, hogy ne kelljen utólag magyarázkodni.
ha nem képes, ne csodálkozzon azon, hogy egyesek úgy viszonyulnak hozzájuk, ahogy.
@Vortumnus:
kertész meg szimplán hülyeséget írt. ha nem lenne benne genetikázás, akkor is problémás a szöveg. mire volt jó így? lehet mutogatni rá a jobboldalon.
@maroz: Egyszerűsíteni fogok: Optimális az lenne, ha ilyen kérdést eszedbe sem jutna feltenni.
De kiegyeznék azzal, ha Horthy megítélése hasonló lenne, ill. kultusza arányában csak annyi embert érintene, mint pl. Pétain marsallé. Egy hozzá hasonló ítélet sem ártott volna, csak hát Sztálin futni hagyta Horthyt.
Viszont célom nincs. Legfeljebb hangot adok annak, amit tisztességesnek gondolok. Nem túl gyakran, leginkább csak olyankor, amikor úgy gondolom, hogy a hallgatás sem lenne tisztességes.
@Vortumnus: Kertészben felment a pumpa. A hülye Bartus meg lehozta. És ??? Kinek a nevében írt Kertész ? A saját magáéban. Az, hogy Böbebaba a jobboldalon miket mutogat az meg kit érdekel ? Az sem érdekel, hogy Smuncika a baloldalon miket mutogat. Ez egy mutogatós ország, amikor valakinek húsz-harminc évig nincs egy épkézláb gondolata, akkor elkezd mutogatni.
@Vortumnus: Az az ő felelősségük, hogy mutogatnak, meg lezsidózzák. Meg elveszik az irodalmi tevékenységére adott díját, amivel a létező legrosszabb bizonyítványt állítják ki az országról. Normális országban egy ilyen íráson mosolyognak, és közlik, hogy süsü lett vénségére az íróember. De ez nem normális ország, itt úgy látszik, mindenki kisebbrendűségi komplexusban szenved.
@jotunder:
annak a nevében írt, aki nem erős távolságtartással szemléli a szöveget, hanem szimpatizál vele, publicisztikákban próbálja megmagyarázni, stb.
(mármint azt hogy helytálló, az nyilván más ha a nézeti eszmetörténeti hátteréről írnak, mint pl. tgm a csonkamagyar patológiákban)
@aronsatie:
van benne valami, de másrészt meg itt számos sérelelm, elégedetlenség is jelen van, persze a hangosakat egyáltalán nem érdekli a „másik oldal” érzése, csak támadnak ahol tudnak
@maroz: Te írtál az irtandó szörnyűségek csírázó magoncairól, nem én.
Ha ennek semmi jelentősége nincs, akkor miért csináljátok?
Jó írtad valahol, hogy kedvtelésből.
Meg játék, izgalom, kaland, mint a madárfészkek felkutatása a fákon.
Szerintem akkor is van jelentősége annak, amit csináltok, ha kettő vagy egyetlen egy ember gondolkozik el utána a dolgokon.
Csak azért fakadtam ki, mert sajnáltam, hogy lám akadhat valami közös pont, és akkor a két vitatkozó egyszer csak – érvek helyett, majdnem vagy, legalábbis tolerálható előzmény nélkül – hirtelen felrúgja a másik az övéhez már majdnem csatlakoztatható homokvárát a homokozóban.
És e kifakadással nem kívántam saját személyemet előtérbe tolni.
Tekintsd egyszerű hozzászólásnak vagy „hozzáfakadásnak”.
@Vortumnus: Milyen sérelem? Tisztára elmebaj. Normális az, hogy annyira el vagyunk telve magunkkal, hogy nem csekély számú ember még azt is megeszi, hogy Jézus Krisztus magyar volt (naná, majd zsidó!), de ha valaki beszól, azonnal felrobbanunk, mert el nem tudjuk képzelni, hogy valakinek joga vagy oka lehet rosszat mondani ránk? Pláne belülről? Mert az is elmebaj és a mi szégyenünk, hogy menten kizárjuk magunk közül, felelevenítve ezzel éppen a Horthy-rendszert, ahol a zsidó nem lehetett magyar.
@aronsatie:
azok, akik „felrobbannak”, azt gondolják, hogy van hazánkban egy jól körülhatárolható csoport (felülreprezentáltak benne a fővárosiak, értelmiségiek, zsidók, volt „kommunisták”, stb.lehetne még közös jellemzőket találni szerintük), akik a rendszerváltás óta folyamatosan beszólnak és értékeiket gyalázzák miközben mindent megtesznek egy, az ország nagy része számára kedvezőtlen politikai-gazdasági-mentális környezet megteremtéséért.
engem kizárólag az érdekel(t), hogy mekkora igazság lehet ebben ill. egyáltalán miért gondolhatják, érezhetik ezt.
(egy példa. egy hölgy írta, nem mondom meg ki:), hogy emlékszik arra, mikor ő általános iskolás korában őszintén és lelkesen, tiszta szívvel énekelte a magyar himnuszt,ezért pártfunkcionáriusok és egyéb kevéssé hazafias gondolkodású emberek gyerekei őt kinevették. talán itt érezte először, hogy valaki őt megalázza, értékeit kigúnyolja.)
@Vortumnus: Én csak annyit tudok erről elmondani, hogy én, mint egyesek hogyan viszonyulok. És én megengedő vagyok, bevallom, önzésből. Ugyanis én is szoktam hibázni, és nincs azzal bajom, ha szememre vetik, de talán agyagba mégse döngöljenek már minden egyes hibámért. Hamar magunkra maradunk, ha ennyire maximalisták vagyunk.
@Vortumnus: Na mekkora igazság lehet ebben?
@ATCG: „Te írtál az irtandó szörnyűségek csírázó magoncairól, nem én.”
Olvasd el, hogy mit írtam pontosan:
„Legyünk előrelátóbbak, mint Horthy volt, mi vegyük észre a szörnyűséget már magonc formájában is és gyomláljuk ki azt a lelkünkből,”
A saját lelkünkből. Mindenki a privát, különbejáratú, saját kis lelkéből. Ne a másikéból. Mert nálunk ez megy. Ha leírom, hogy szerintem ezt és ezt kéne csinálnunk nekünk, magunknak, abból az olvasó többnyire azt olvassa ki, hogy a másikat, a másikkal kell azt csinálni. Nem saját magunkkal. Mert mi magunkról elég sokszor gondoljuk azt, hogy mi tökéletesek, hibátlanok, perfektek vagyunk, tehát magunkra nézvést nincs is semmi tennivalónk, ezért nekieshetünk a másik megjavításának.
Találkoztál te már olyan emberrel, aki azt mondta neked, hogy hát, igen, én is a probléma része vagyok, és biza rá kéne dolgozzak magamra pár évet, hogy jobb legyek? 🙂
A konkrét kifakadásodhoz: igen, ilyenek _is_ vagyunk, néha kifakadunk, néha ingerültebbek vagyunk a kelleténél, néha meg pont ellenkezőleg, azt se csapjuk pofán, aki már nagyon megérdemelné. Nem vagyunk tökéletesek. Nagyon nem. Ezzel viszont kéne tudni kalkulálni, kéne tudni időnként mérlegelni, hogy belefér-e még. Ebben nagyon sokat tud segíteni az attribúció: elgondolom, hogy miért lehetett ingerültebb annál, mint amit én még éppen egészségesnek vélek, és megpróbálom sok-sok jóindulattal megválaszolni ezt a kérdést. Praktikus ilyenkor nem az egyénre, nem az ő benső tulajdonságaira fogni, hanem inkább a körülményekre: biztosan azért viselkedett úgy, ahogyan, mert fáradt, sok a dolga, komoly felelősség nyomja a vállát, hasonlók. És ha így gondoljuk el a dolgokat, akkor már sokkal könnyebben tudunk elnézőek lenni, hiszen ki ne lett volna már ő maga is életében fáradt, leterhelt, felelősség alatt roskadozó, satöbbi.
@Vortumnus: Jézus izéje! Mi zsenge gyerekkorunkban (70-es évek első fele) őszintén énekeltük az általános iskolában a Himnuszt, emlékeztünk meg minden márc 15-ről, aradi vértanúkról (kis műsorral, komolyan készülve, tanerőkkel együtt, ahogy akkoriban illett), és senki nem röhögött ki senkit.
Kreatív emlékezet, kedves Vortumnus, kreatív emlékezet! Az „Ő”értékeit… emberismeret hol marad?
Ha ebben az országban mnetális probléma van, az pont éppen a polgári-konzerv-nemzeti oldalon, nem kicsi, mondhatnám orvosi eset. A diktatúra zárójelbe tette a normális fejlődésüket, oké. De amit húsz év alatt össze bírtak hozni, az siralmas. De van kreatív emlékezet. Talán fel kéne hagyni vele. Nem kísérletezni harminc-negyven év kivágásával (próbálj kivágni harminc évet egy fa törzséből!), 56-ban, pláne Horthy korban keresni a gyökereket, csak szimplán szereteteljesen elfogadni önmagukat első lépésként. Nem a kreatív emlékezet festette képet, meg a képzelgéseket, hanem a kis magyar rögvalóságot. Mellesleg nincs is mit rajta szégyellni (hallelujázni se, de szégyellni semmiképp).
Mellesleg mitől volt „hazafias” gondolkodású egy ember a pártállam idején? Jó lenne ám tisztázni.
@aronsatie: „De kiegyeznék azzal, ha Horthy megítélése hasonló lenne, ill. kultusza arányában csak annyi embert érintene, mint pl. Pétain marsallé.”
Oké, ez számomra egy legitim célnak tűnik. Mint ahogyan az is legitim cél, ha mások pedig azt szeretnék, hogy Horthy megítélése pozitívabb legyen, mint Pétain marsallé, és azt szeretnék, hogy a kultusza arányaiban sokkal több embert érintsen, mint.
Két legitim cél, ezek eléggé ellentétesek, és én nem hiszem, hogy lehetséges lenne az, hogy vagy az egyik, vagy a másik totálisan győzzön. Itt most nem az a kérdés, hogy mások el tudják-e viselni, hogy te hogyan vélekedsz Horthyról, hanem az, hogy te mennyire tudod a másként vélekedőket elviselni.
Ha van két legitim, de egymással ellentétes cél, akkor miben reménykedhetünk, ha az egyik fél még csak elgondolni sem hajlandó azt, hogy a másik célja is teljesülhessen? Ez hová vezet? Mi lehet ennek a játszmának a kimenetele?
De egyáltalán nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a Horthy-kultusz és a társai valójában nem a betegség, hanem a betegség egyik tünete. És meggyőződésem szerint nem minden betegség gyógyítható meg úgy, ha bármi áron is, de megpróbáljuk elfedni a tüneteit. Azon kéne eltöprengeni, hogy mi a betegség, mik az okai, és hogyan lehetne magát a betegséget gyógyítani. Ennek a töprengésnek pedig nem kifejezetten tesz jót az, ha mindenkit megkövezünk, aki nem hajlandó velünk együtt, hozzánk hasonló intenzitással ügyködni a tünetek elfedésében.
@maroz: Mit értesz azon, hogy legitim?
@maroz: OK, nem szándékod szerinti értelemben idéztelek, de így is az egyes egyénen túlmutató amit írtál.
@aronsatie: Olyasmit, amit el lehet fogadni. Amit lehet rossznak, nemszerethetőnek gondolni, de el lehet fogadni. Azt, hogy Horthyt mások másként ítélik meg, azt el lehet fogadni. Nem mondom, hogy könnyű, de megoldható. Pláne, hogy olyan nagyon nincs is más mit tenni. Mi van akkor, ha azt mondom, hogy nem elfogadható?
Nincs semmi eszközöm arra, hogy ennek a nemelfogadásnak érvényt szerezzek. Ezt kéne belátni. Illetve legalább ezt, ha arra már nem képes valaki, hogy legitimnek fogadjon el egy olyan célt, amivel ő nagyon nem ért egyet.
@Vortumnus: Az a hölgy tényleg paranoijás lehetett.
Én sem találkoztam olyannal aki meggyalázta volna a Himnuszunkat az iskolai ünnepségeken, pedig én az 50-es évek végétől a hatvanas évek közepéig voltam általános iskolás, nem úgy, mint ijontichy.
Aki meggyalázta az Király Linda volt egy válogatott meccs előtt, mert nem tudta a szövegét, meg Vikidál Gyula egy másik válogatott meccs előtt, mert ő is majdnem belesült, de ő azt hiszem inkább azért, mert a fellépés előtt leguríthatott egy pár pohárkával.
Kicsit persze azok a szurkolók is bántották a Himnuszt, akik mindig gyorsabban énekelték, mint ahogyan kellett volna.
Kodályt állítólag Rákosi felkérte, hogy szerezzen már egy leendő új himnuszhoz új zenét, mire Kodály azzal utasította vissza a felkérést,
hogy megfelel nekünk a régi Himnuszunk is.
@ATCG: Nem azt mondtam, hogy nem mutat túl, hanem csak ennek a túlmutatásnak a rádiuszára szerettem volna felhívni a figyelmed, hogy tudjuk a helyén kezelni a dolgokat. Sokan tényleg úgy gondolják, hogy ha ők három-négy blogon és néhány fórumon az éppen ügyeletes ellenséget, a bömbike37 nicket jól leszájkaratézzák attól bármi is rögvest meg fog változni az országban. Hát, nem annyira.
@maroz: Eleve vitatható, hogy még akár csak jogilag legitim-e vagy sem. A békeszerződéssel Magyarország vállalta, hogy nem enged teret fasiszta szervezeteknek és eszméknek, márpedig a Horthy-kultusz mai terjesztői zömükben ilyenek (annyira bőven, mint az idol, de inkább sőt). Tehát érvelni még a tiltás mellett is lehet. Ha tiltva vannak náci és komcsi szimbólumok, akkor Horthy képe se fityegjen a gomblyukon. Nem állítom, hogy ez jó ötlet lenne, de legalább nem következetlen.
A tiltás helyett jobbnak gondolnám, ha a széljobbtól innen lévő pártok, szervezetek egyöntetűen megmondanák, hogy Horthyra nincs miért büszkének lenni, és azt is, hogy miért. Semmilyen állami fennhatóság alatt álló közterületen ne legyen se szobra, se emléktáblája, ha egy önkormányzat saját hatáskörben mégis állít ilyet, arra elítélőleg reagáljon az állam megfelelő illetékese.
Abszurd és elkeserítő, hogy a jelenlegi hatalom komoly formában gondolkozik azon, hogy pl. Károlyi szobrát elviszi a helyéről, Horthynak meg avatnak. Abszurd, elkeserítő és undorító, hogy állami részvétellel dísztemetnek egy antiszemita írót, aki évtizedeken át minimum heti rendszerességgel szólt be zsidó honfitársainak, ugyanakkor elveszik a kitüntetését egy zsidó írónak, aki összesen és nagyjából egyszer szólt be egy olyan csoportnak, aminek egyébként ő maga is tagja.
Ez két példa, a sor egyre hosszabb. Nem magyarázat, hogy ezt kell szeretni, mert sokaknak ez így tetszik. Ha van, ami cikivé teszi az országot, ami lejáratja, ez az. Ha téged érdekel az ország meg a gyerekeid jövője, mint ahogy írod, nem tűrheted némán.
@aronsatie: Kezdjük azzal, hogy kivel vitatnád és hol? Öt szakállas bölcsésszel egy liberális klubban? Oké. És akkor mi van?
Látod, hogy már eleve velem se bírsz dűlőre jutni a szimbólum és a szimbolizált dolog ügyében. Ha még engem se bírsz meggyőzni arról, hogy tényleg ekkora probléma lenne, illetve hogy maga lenne a probléma a szimbólumokhoz kapkodás, akkor úgy mégis, miben reménykedsz? Én tényleg viszonylag könnyedén el tudom viselni, hogy másoknak más szimbólumok tetszenek, és ha ez történetesen pont Horthy, hát akkor az.
Egyetlen dolgot tehetek, megkérdezem, hogy mit szimbolizál. Erről szólna ez a poszt, a válaszokról. Ha megfigyeled, a legtöbb vitában ezekkel érvelnek. Itt én semmi más esetleg, ismétlem, esetleg működőképes stratégiát nem bírok elképzelni, mint ezt a kirekesztő kirekesztése nevűt. Nem tudom, emlékszel-e a júdapestezésre, illetve annak egy folyományára. Na, az a kirekesztők kirekesztése nevű eszköz: elkezdik a kirekesztettek is használni a rájuk amúgy pejoratív és bosszantó szándékkal rálőcsölt kifejezést. Lett a judapest.org és elkezdtek a fogalomnak egy pozitív konotációt adni.
Ugyanezt látom az egyetlen épkézláb lehetőségnek Horthyval is. Oké, ünneplitek, megemlékeztek, tisztelitek, remek, akkor mi tudomásul vesszük és minden egyes esetben elmondjuk, hogy tisztelik, mert, és lásd a posztban. Most képzeld el a szituációt, amint a sunyin vigyorgó, Horthyt amúgy valójában a rossz, elítélendő dolgai miatt kedvelő kultúrkonzervatívot, amint veregeted a vállát, hogy derék géza vagy, gézám, amiért megemlékezel Horthyról, a zsidóvédőről, Horthyról, a humanistáról, Horthyról, a nyugatos úriemberről, etc. Mit tehet erre? Tagadhatja? Mondhatja, fogja azt mondani, hogy á, nem is, mert én Horthyra, mint zsidóirtóra emlékszem meg? Nem mondhatja, mert előtte hosszan és kitartóan állította az ellenkezőjét, és azért sem mondhatja, mert akkor elismerné, hogy neked volt igazad.
A gyerekeim jövője nem attól lesz jobb, ha egy elenyésző százaléknyi emberke tombolva és mindenkit leszólva úgy tesz, mint akinek lenne bármiféle lehetősége is arra, hogy ne tűrje. Mitől lesz jobb az én gyerekeimnek attól, ha a Horthy-kultusz propagátorai még plusz élvezetet is találnak abban, hogy a tűrni kényszerülők nem némán tűrnek, hanem számukra plusz örömforrást adandóan visítanak, mint malac az ólban?
És akkor ugye még szót sem ejtettünk arról, hogy a nagyon vehemensen tiltakozók próbálták-e megérteni a mélyebb összefüggéseket, próbáltak-e valamennyi szellemi munkát abba belevinni, hogy megértsék amiket a betegségről és a tünetről írtam. Tudod, lehet, hogy sértő, de számomra akkor is úgy tűnik, hogy olyanok ők, mint a szülő, aki eldönti, hogy no, ő aztán halál komolyan foglalkozni fog a kiskölke dackorszakával, és leáll játszmázni egy magát a boltban földhöz verő ötévessel. Láttál már ilyent? Fogtad a fejed?
@aronsatie: én inkább veled értek egyet, mint maroz kollégával, mármint az érzelmek szintjén, de valljuk meg olyasmit, hogy „kellene” nem lehet leírni akkor amikor egy pártállami rezsim épült ki éppen és annak egyik segédideológiája a vitéz nagybányaihoz kötődik. ebben az országban ma egyetlen embernek osztottak lapot, és ő jól elvan. hol römije van, hol Lotus Lolája.
én még valamikor 94-ben kitanáltam aszt a projectet hogy nem ártana egy zászlóaljra való muszkát visszatelepíteni mongyuk a nyíri erdőbe (naggyábul középre), asse baj, ha csak statisztákat, jól megfizetni és alaposan bekeríteni üket, így asztán az összes szabaccságharcosnak, rencerváltónak, jobber és baller szájkaratézónak lenne hová járni elmélkedni, nemzeti identitást keresni, köpködni, kőccségvetést kajabálni, i tak dájse. ha mostan a project bekerülési értékit hasonlítom az öntökönszúrás okoszta károkkal, hát mondhatom, mán régen elfelejthettük vóna a túlzott deficit eljárást és arrul se kéne habókolni, hogy mostan legyen-e szobra iván ivanovics szerzsántnak, avagy talán mégse.
@aronsatie: Ehhez egy adalék (a kettősmércére):
tegnap hallom valami híradóban, hogy az új NAT-ba bekerült három …(már nem tudom, hogyan fogalmazzak, hogy ne kezdjen el lőni rám azonnal valaki) …. szóval három minimum is kérdéses irodalmi értékkel bíró jóember(Wass, Nyírő, Szabó) esetében azzal érvelnek a Rózsinéni-féleségek és elvbarátaik, hogy el KELL vonatkoztatni a politikai tevékenységüktől és szimplán csak az irodalmi munkásságukat tekinteni – mert azért kerültek a NAT-ba bele.
…és senkinek nem jut eszébe azonnal megkérdezni, hogy akkor Kertész Ákos esetében ez az opció miért nem játszott????
Nem, őt még el is kellett üldözni, mint abban gyönyörűszép horthykorszakban volt divat. Restauráljunk és totálisan.
Undorító ez, na.
Még jobban, hogy sokan észre sem veszik, mi mellett állnak ki.
🙁