Jókai Mór: A kötelező olvasmány
Eredeti szerző: jotunder
A deputatio már ötödfél órára megérkezett a cultusministeriumba. Maga a titkos kamarás úr fogadta őket, aki phlegmatikus ember hírében állt, de most izgatottan szítta az ángol burnótját. A legfontosabb financziális projectum volt a Kötelező Olvasmány, amiből százezer kópiát rendeltek és egy külön királyi consoritum reserválta hozzá a kecskebőrt. Hetven perczentes finom papírosra nyomtatták, egyenest Brünnből hozatták, és olyan typographiával presentálták, aminek még Bécsben, sőt Párisban sem volt párja. A deputatio a gróf Berényi Ignáczot kísérte a ministeriumba, a Császári és Királyi Előolvasót, akinek főpreskriptuma volt, hogy megvizsgálja, alkamatos-e arra a kiválasztott műregény, hogy kötelező olvasmányként olvassák a gymnasiumokban. A titkos kamarás úr a kocsibejáróban várta a grófot, aki a setétveresre páczolt kapun keresztül lépett be a ministerium főcorridorjára, ami az előolvasói irodába vezette.
Báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregény leányoknak czímű könyve feküdt a fehérmárvány asztalon, a krokodilusbőr szék mellett Lescanier-féle lábmelegítő várta a grófot, igen hideg volt aznap, kétszer is be kellett gyújtani.
Ahogy bezáródott az előolvasói iroda nehéz nyitrai fenyőből készült ajtaja, az volt a titkos kamarás perczeptioja sőt agitatioja, hogy miként a históriában először minden tragaediában jelentkezik, másodszor talán comediában, legalábbis ezt olvasta egy ángol felforgató elkobzott irományában. Az Erkölcsi példaregény leányoknak már tizenkilencz éve volt a listán, minden évben újranyomtatták, először csak negyven perczentes pesti papírosra, aztán ötven perczentes bécsire, de egy idő után csak megérdemelte a brünni papírost, mert ki tudott volna olyan charactereket azokra a papírosokra vetni, mint a Friedrich Meinzer úr. Oly módon inskribálta a mű, sőt etvezte a morális reservatiot és a literaturális stylt, hogy annak párja nem volt a Monarchiában. És most mégis itt volt a gróf Berényi, és ki tudja, hogyan decízionál a gróf Berényi, mert annak meg igen cholerikus természete volt.
A gróf Berényi pedig ott ült az offíciában és nem az elején, hanem pontosan a közepén nyitotta ki a tomust, mintha e nemes férfiú tudomással bírt volna arról, hogy a százharminckilenczedik oldal legalján oly felforgató sorok bontakoznak ki, melyek még egy sokat próbált tudósember praecisionált érzékelésére is oly módon hatnak, mint a klinyicai erőd falára a franczia gyorságyúk. Különösen egy bizonyos sor.
Többször is végigolvasta azt a sort a gróf berényi és széppallagi Berényi Ignácz császári és királyi előolvasó, először latinra próbálta fordítani, onnan hellénre, majd Goethe és Brüchner nyelvére. Aztán vissza ógörögre, kisebb németalföldi kitérővel, olaszra és nagyhirtelen újra megjelenek előtte azok a sorok, amelyek örökre beégtek a memoeriajaba:
” Hát erre igencsak rábasztak Szerafine !”
Csak ült ott a gróf Berényi és csak nem tudta kitalálni, hogy mit jelent az, hogy rábaszni. Talán a rabache szóból származik, ami kis májashurkácskát jelent francziául, vagy az olasz rabacchioból, egyfajta édes körte, mely csak Toszkána dombjain terem. Vagy tán a rutén robojs, az oláh rubosa, a török roboshu, a flamand rebeche?- kérdezte magától a császári és királyi előolvasó. Ilyen még sohasem történt vele. Kortyolt egyet a házikeserűjéből, amit egy kis zöld üvegcsében hordott magánál. Olyan erősen conczentrált, hogy majd beléhorpadt a homlokának gödre. És akkor, mintha egy égi kométa fényes csóváját pillantotta volna meg. Talán Kohn Szerafina miatt, ki a szomszédos úriházak egyikében lakott és reggelente oly kedélyesen kocsizott ki früstökölni a Vígadóba, talán más miatt, ez már a Mindenség örök titka marad.
Megvan, rabbash, óhéber, Istennek szolgálni – csillapodott le gróf Berényi agitatioja. Aztán úgyis maradt.
És még évekig nyomtatták a hetven perczentes brünni papírosra a báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregényét leányoknak.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517886-6ae36f0640366' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517886&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517886-6ae36f0640366&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517886-6ae36f0640366' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
traegediában ? talán tragaediában , vagy leginkább τραγῳδίαban. Ügyelni méltóztassék, alássan, a’ grammaticára …
Tökéletes.
Remélem, sokan olvassák majd.
Pazar.
Ez a
” Hát erre igencsak rábasztak, Szerafine !”
kitétel valószínűleg önnálló életre kel majd, és a Vincent első törvényéhez hasonló, saját jogú karriert fut be a líra egén.
A témához inkább nem szólok hozzá, a véleményem nem számítana a blogon kompatibilisnek az elvárt fősodorhoz, de annyit talán belefér, és annyit talán megjegyezhetek Tóth Krisztina remek ötletével kapcsolatban, – amelyet meghallván a Karmelitában, a Császár őfensége valószínűleg beleélvezett a gatyájába az örömtől –, hogy a NER egyes, és roppant éles eszű ellenfelei láthatóan szeretnek tátott szájjal belerohanni a faszerdőbe, és ” Hát erre igencsak rábasztak, Szerafine !”
A Császárnak és kamarásainak erőlködniük sem kell a kultúrharcban: ellenfeleik tálcán hordják eléjük a jobbnál-jobb falatokat.
tökéletes stílusgyakorlat. 10/10
„Egész jó írói vénád van Virág elvtárs,…”:)
@Kurt S. Earp: Majd szólunk a Tóth Krisztáknak, hogy semmiről ne gondoljanak semmit, és azt se hangosan. Hogy ne tudják a Karmelitában hová kell dobálni a kutyaszart.
Köszi az észrevételt.
Mindjárt jönnek házi boomereink, és felemelt mutatóujjal elmagyarázzák, hogy márpedig az úgy van jól, ahogyan van. 😉
Ez a nyelvezet csodálatos. Nagyon tetszett.
Kalap megemel!
El lett kissé rabacchioozva eme szemelvény időzítése.
Egy ilyen emelkedett érzelmű és intellektuális műremeket és „literaturális stylt” nem méltó a reggeli fekete leves élvezetének közepette olvasni. (Mert félrenyelek és kiköpöm!) 😛
zseniális !
@Kettes: Á, nem kell félni tőlük (tőlünk), hiszen ők még ismerik a mondatot: „„Wenn ich Kultur höre, entsichere ich meinen Browning” (Hanns Johst), nem is mernek nagyon ugrálni persze, mert jön a kommentrevolver aztán jajj lesz, hiszen ezek az alakok még németül se átallanak tudni kicsit, sőt, halott fehér férfiak szövegeit olvasgatják titokban (brrr).
(Legfeljebb halkan odasúgják, hogy ha már ilyen iszonyúfelvilágosultaknak tetszenek lenni, akkor az ageizmust nem lehetne hanyagolni?)
Magarázza már el valaki, hoyg miért nevezik a magyar minisztériumot fejlesztési és innovációs minisztériumnak?
Jó, tudom, az innováció egy új kifejezése annak, amit régen fejlesztésnek értelmeztek. De ma hogy is értelmezi pl. a WIKI? Ime: „míg innováción a mikroszinten zajló fejlesztések értendők” – foglalja össze az innováció lényegét Százdi Antal. Az innováció mint idegen szakkifejezés magyarosítására tett javaslat az újdonságművelés.”
Nem kéne esetleg újdonságművelőnek nevezni a minisztériumot? Szerintem nagyon rászolgált már a miniszter és hivatala erre a címre.
Nem kéne elmagyarázrni esteleg a képviselők ( és a lakosság tulnyomó ) töbségének az innováció lényegét, mármint azt, hogy nem mást, mint fejlesztés, ami már benne is van a mimisztérium megnevzésében? Fejlesztés előre. Nem hátra.
Ennyit akartam hozzáfűzni a nagy magyarkodáshoz, meg a kötelező olvasmányokhoz.
@fortin: erre a kommentre meg mi szükség volt?!
@látjátok feleim szümtükkel: Vitatható, hogy mit jelent az innováció, vitatják is. Például itt:
»What is innovation? 15 experts share their innovation definition – Idea to Value«
http://www.ideatovalue.com/inno/nickskillicorn/2016/03/innovation-15-experts-share-innovation-definition/
@aritus: Tetszik tudni, az úgy kezdődött, hogy fortin visszaütött (vissza-csipkelődött)
@látjátok feleim szümtükkel: Úgy érted, hogy …Haladár Minisztérium ?
Az újdonságművelés az magyarul haladás.
@Kurt S. Earp: Ott téveszted el, hogy orbánnak és seggnyalóinak sose kellett ürügy, hogy bárkit, bármit támadjanak. Kitalálnak egy hazugságot, és ráfogják azokra, akiket ki akarnak készíteni.
Sőt, gyakran azzal vádolják meg azt, akire rászállnak, amit országunk kirablói, kifosztói és tönkretevői követnek el valójában.
Egyébként meg mi is a baj Tóth Krisztával? Jókai elavult, élvezhetetlen már az én nemzedékemnek is (én legalábbis mindig egy műmájer szarnak tartottam), vele az olvasást nem megszerettetni lehet a gyerekekkel, hanem az olvasástól elriasztani.
Valamint nem azt mondta, hogy tilcsák be a Jókait, sőt még azt se, hogy ne taníccsák, hanem csak annyit, hogy ne legyen kötelező.
és megírta, hogy szerinte a női szereplők alávetett női mintákat közvetítenek, neki ez nem tetszik.
Van ilyen, egy másik posztban már írtam, hogy gyemek és ifjú koromban nagy kedvenc volt Rejtő, valamikor egy-két éve újra olvastam és megdöbbentem, hogy mennyire rasszista és szexista, persze, korának megfelelően. Csak nekem 40 éve ez nem tűnt fel, most meg már igen.
@aritus: „gyakran azzal vádolják meg azt, akire rászállnak, amit országunk kirablói, kifosztói és tönkretevői követnek el valójában”
Egy friss példa a Völkischer Beobachterből: „Boross Péter: Az elvtelenség és a hatalomvágy hasonló, de Gyurcsánynak nincs olyan eszköztára, mint Rákosiéknak volt”
@aritus: ami a boomerezésre…
” aminek még Bécsben, sőt Párisban sem volt párja”
A legkorszerűbb elvek alapján készült, talán ma a kontinensen nincs is, csak Angliában ilyen szintű … vitrin.
Scemem kunuel arad, volek ez en hatalmos syrolmom, ezes mogher nielvem igh megkynzathott! Iokai scegen telies ui nielve isa meg rontia honunkat
@látjátok feleim szümtükkel: Az EU-s szakpolitikai beszédben is van külön K+F és innováció (Research and Technological Development and Innovation). Elvben lehet az innovációt egy nagyobb halmaznak tekinteni, amibe a K+F beletartozik, de sokszor egy komoly K+F nélküli innovációra gondolnak, amikor erről beszélnek.
@fortin: Én hanyagolnám, de a jelek szerint ez egy olyan identitás-vita, amit nem politikai, világnézeti különbségek szítanak, hanem generációsak. Ahogy mondtam, ennek a blognak a szerzői és kommentelői túlnyomórészt a boomer és az X-generáció tagjai. Ez nem érdem, nem is bélyeg, hanem tény. Megpróbálok olyan tapintatosan fogalmazni, amennyire csak tudok, mert nem akarok bántani senkit. 🙂
Láthatóan a generációnk nem képes mit kezdeni azzal a körülménnyel, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, sőt nem kötik le őket a klasszikusok az eredeti (vagy más klasszikus) műfajban elfogyasztva. Amire a reakció(-nk) jellemzően:
1. Akkor meghosszabbítjuk Bicskéig, vagyis 10-re emeljük a kötelező életpályákat a magyar érettségiben
2. Atyáskodóan anekdotázunk arról, hogy mi is utáltuk a kötelezőket, de aztán ’79 nyarán a nagyszüleink vidéki házában a szénapadláson a kezünkbe akadt egy háború előtti 4 filléres papírkötésű könyv és…
Nem fog működni. Ha az identitásunk elválaszthatatlan része a magyarságunk, annak meg elválaszthatatlan része a klasszikus magyar kultúra ismerete, akkor ki kéne kászálódni a kiseggelt olvasófotelünkből, és kitalálni, hogyan juttatjuk el hatékonyan a gyerekekhez. És persze lehet megint fölényeskedni, hogy ezt a vitát minden generáció lejátszotta, és mégis itt vagyunk, csak akkor ne csodálkozzunk, hogy oké, boomer lesz a válasz.
És ja, Szabó Borbálának is igaza van abban, hogy a klasszikus kultúra erkölcsi mintái vita tárgyát képezhetik. Aminek bizony, akár az is lehet a következménye, hogy egyes művek kikerülhetnek a kötelező irodalomból. Jujj!
@netukki: Orbánnak van olyan eszköztára, mint Rákosinak volt. Ezt nem mondta ?
Ööööö a burnótót inkább szippantották, mint szívták, pordohány lévén az istenadta.
Egyébként ehunn, amivel egyetértek :
444.hu/2021/02/25/toth-krisztina-es-a-magyar-politikaporno
@Kettes: Nényei Pál már próbálkozott avval, amire utalsz (Az irodalom visszavág), szerintem kifejezetten jó elképzeléssel. Ő egyébként SZB férje :).
Itt van a cikk, amire utalsz: 444.hu/2021/02/25/toth-krisztina-es-a-magyar-politikaporno
Az igazi kérdés ebben az egészben az, hogy mért irodalom történetet tanítanak tudományos megközelítésben. Ebben apró momentum a „nemzeti ébredés korszaka”, amire a politika szeret rátelepedni.
Még egy apróság, Szilvay egészen korrekt írást közöl, ami várható volt előbb vagy utóbb, hiszen ha mindenkit rugdosnak, akkor előbb utóbb olyat is fognak, akiket nem mindenki utál.
mandiner.hu/cikk/20210225_jokai_toth_kriszta_arany_ember
@poszt: Szupert!
@Kettes: Ezt a „remek” TK véleményt elsők között dobtam be, ám attól amivé vált muszáj elhatárolódnom. A 2. pontod kábé stimmel, ám emögött (mert nem vagyok irigy) afelett érzett szánakozásom áll, hogy az élményt nem tudom megosztani a leszármazottakkal, de vigasztal, hogy nem tudják, mit veszítenek, mi több, még abban sem lehetek biztos, hogy valóban veszítenek (cuki mi? 😉 ).
Nekem nem azzal volt bajom, hogy akkor Jókait ne erőltessük, hanem az indoklással (ti. a nő szerepének ábrázolása miatt kéne kicenzúrázni).
Szabó Borbálának nincs igaza hisz – tévesen, vagy szándékosan ferdítve – azt állítja, hogy bármely művészi alkotást elsődlegesen NEM keletkezésének téridő-kontextjében kell értelmezni.
Szvsz. egyébként nincs itt semmi látnivaló. Maradva a kutyaszar vonalon, Nagy Kriszta a Parlamentnél székelt, Tóth Kriszta Jókai életművén, huszadrangú marketingfogás, a hírverés megvolt, business as usual, lehet haladni.
Ceterum censeo azt a műfajt, hogy „kötelező olvasmány”, meg kéne szüntetni.
Peace :-).
@Kettes: A vitának sosem lesz következménye.
Az sem, hogy kikerül valami a kötelezőből és az sem, hogy meghosszabbítják Bicskéig.
Most is a már Orbán által meghosszabbított kötelező klasszikusok voltak előbb és minden vélemény csak utána,
hogy Orbán eldöntötte, és nem kérdezett, nem vitázott, nem mondott senki semmit.
Az irodalomtanárok szervezete is az újságból tudta meg.
Itt pedig az összes megszólaló csak a maga nevében és a maga gyerekeiről szólt.
Nincs közünk ahhoz, hogy mi történik ebben az országban az olvasással, ahogy semmi máshoz sincs.
Akár itt élünk, akár egy másik kontinensen, teljesen egyformán kirekesztettek vagyunk a közügyekből.
Azokról egy tahó diktátor dönt.
@kemény keleti kommentelő: Ez jó név, könnyedén lehetne image-et köríteni hozzá:
upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/4/40/M%C3%A9zga_Alad%C3%A1r_k%C3%BCl%C3%B6n%C3%B6s_kalandjai.jpg
@ijontichy: …. Majd biztos elnézést fog kérni az írónő, hogy ilyen alávaló marketingfogással élt, hogy elbeszélgetett az irodalomról egy könyvesmagazinban.
Mikor helyette pacalt is ehetett volna.
Aki az irodalomban élvezetet talál, el fog jutni mindenkihez, aki fontos, vagy értékes. Herczegh Ferenchez speciel nem. Hogy aki fontos, vagy értékes eljut-e mindenkihez, arra természetesen „nem” a válasz, még akkor is, ha kötelező az elolvasása. A valódi kérdés, hogy meg lehet-e szerettetni iskolai eszközökkel az irodalmat, vagy egyéb kulturális műfajokat, zenét, festészetet stb. Ki az akivel az iskola szerettette meg a művészetet? Van olyan tanáregyéniség, aki képes erre, de az iskola, mint olyan? Mi más értelme van a műveltségnek, mint hogy örömünket leljük benne?
@kemény keleti kommentelő: Ha a pacal serkenti a kis szürkeállományt, akkor jobb lett volna ;-). Akkor száz év múlva, a TK összes ott lehetne a Jókai összes mellett a „polcon”. Így azonban azt még meg kell alkotnia :-). Minden mellékzönge nélkül, sok sikert és ihletet hozzá, hisz én csak örülök, ha anyanyelvem kincsestára gazdagodik.
@aritus: „vele az olvasást nem megszerettetni lehet a gyerekekkel, hanem az olvasástól elriasztani.”
Hát a megszerettetésröl szerintem azon kommentelök esetén sem volt szó, akik arról számoltak be, hogy kb. felsö tagozatosként nagyobb mennyiségü Jókait olvastak önként. Sztem kb. el tudjuk képzelni, hogy ök (mi) milyen utat jártak be alsósként mondjuk a hetvenes években, mire eljutottak odáig, hogy képesek lettek erre, és voltak már annyira „olvasók”, hogy még a csuf, gonosz Jókai sem riasztotta el öket más írók olvasásától. Ez az ut meg inkább olyan, mint a mozgólépcsö: nem könnyü a közepén rálépni.
@balmoral: „Van olyan tanáregyéniség, aki képes erre,” Mint írtam volt, engem az érettségiig 80-90%-ban a szó legnemesebb, legjobb értelmében vett „pedagógusokkal” hozott össze a jósorsom. A többit tudod… 😉
@ijontichy: A kitüntetéseket nem kapják, hanem adják.
Szerintem ne bíztogasd az írókat, hogy az ilyen Takaró Mihály féle népi ülnökök kedvéért írjanak hazafias hitvallásokat, mert az a gondolatok rovására mehet csak.
Remélem 100 év múlva nem öngyilkos ágyútöltelékeket akarnak majd képezni a frontra, ahogy az elmúlt 100-ban.
@ijontichy: A jósorsod, azaz a szerencséd. Nekem is volt ilyen szerencsém, de nagyobb eséllyel lehetett volna balszerencsém – szép magyar kifejezéssel pechem – is. Ha már Jókai, az én kedvencem, – és ha megkérdi egy ifjú, melyik regényét olvassa el, ha már rászánta magát, mindenképpen ezt ajánlom néki – az „Egész az északi pólusig” című regénye.
@poszt: 10/10
😀
Ez a poszt jó példája annak, hogy szókincs hiányában nincs miről írni, beszélni.
A kötelező olvasás azért jó, mert egy osztályközösségben mindenki mást „olvas” ki a könyvből. A különféle értelmezések megvitatása meg sosem árt meg a gyerekeknek, fiataloknak. Mert az élet sajnos olyan, hogy tudni kell kifejezni magunkat. Akár szóban, akár írásban. Jotunder jók kifejezi a gondolatait, érzéseit, meg tudja mutatni a tudását. Nem csak a matematikában, hanem úgy általában. Gondolom nem csak matematikát olvasott eddigi életében.
@ijontichy: Szabó Borbála semmi ilyesmit nem állított, legalábbis a mai 444-cikkében biztos nem.
444.hu/2021/02/25/maruzsa-zoltan-szerint-jokai-nem-lehet-vita-targya
Maruzsa Zoltán az elmúlt száz év egyik legkártékonyabb, legpusztítóbb kultúrpolitikusa, pedig volt belőlük egy pár.
@Kettes: Értem. Ezek után viszont talán a Te állításaidat kell, hogy a jövőben kellő fenntartással kezeljem.
„És ja, Szabó Borbálának is igaza van abban, hogy a klasszikus kultúra erkölcsi mintái vita tárgyát képezhetik. Aminek bizony, akár az is lehet a következménye, hogy egyes művek kikerülhetnek a kötelező irodalomból.”
Van egy olyan érzésem, hogy az olvasás a középkor óta mindig is egy szűk kissebbség tudatmódosító szere volt. Talán kivétel a hatvanas hetvenes évek, amikor fillérekért volt a könyv és kicsit nőtt az ázsiója az olvasásnak. Az a vékonyka réteg aki élvezetét leli az olvasásban az oda fog találni az irodalomhoz akár kötelező Jókai, akár nem. A többség meg Mórán és a Harry Potteren se jut túl.
Szomorú, de valójában az iskolai oktatásnak ebben szerintem igen kicsi a szerepe.
Én amamgam részéről az összes kötelezőt (meg az összes tankönyvet) kiolvastam szeptemberben, aztán az év többi részében privát olvasmányokat olvastam a pad alatt.
@Kettes: „a jelek szerint ez egy olyan identitás-vita, amit nem politikai, világnézeti különbségek szítanak, hanem generációsak. Ahogy mondtam, ennek a blognak a szerzői és kommentelői túlnyomórészt a boomer és az X-generáció tagjai. Ez nem érdem, nem is bélyeg, hanem tény.”
Ez egy jó régi vita, ami időről-időre előjön, amióta kitalálták ezt a generációs izét, ilyesmik vannak. A Sturn und Drang idején még volt valamennyi értelme a generációs dologról beszélni, mint meghatározó determinációról, a sixtiesben is, de egyre halványul és manapság inkább megtévesztő xyzalfaboomer csoportokat emlegeteni. Azért, mert a szociális/kulturális szakadások sokkal erőteljesebben meghatározzák a véleményeinket, működésünket, mint a korosztályi hovatartozásunk. (Majd a földalatt másképpen lesz, ahogyan Szabó Lőrinc írja, de most még ez van)
Ebben az ügyes marketingakcióba persze a talpraesett költőnek sikerült behozni az igen slágergyanús identitpolitikai és cancel culture szólamot is, hajrá.
Arról pedig épeszű emberek között vélhetően nem kell komolyan vitatkozni, hogy miért lényeges a klasszikus kultúra, mégha érthetetlen is nyilván elsőre (ahogyna a fizika, matematika és sok egyéb ósdi hagyománnyal is így van ez). Az egy érdekes pedagógiai-pszichológiai kérdés, hogy ennek a hagyománynak és szocializációnak a közvetítése a „kötelező olvasmányok” világával helyes-e, de az is biztos, hogy ez nem ideológiai vagy identitás-kérdés.
@ámbátor: A szakszervezeti mozgalom és a paraszt-olvasókörök mozgalma idején vált nagyon elterjedetté, a huszadik század elejétől. Valódi munkásmozgalmi eredmény, TGM örömére.
@Kettes: Ne becsüljük túl. Sokkal kisebb kaliberű senki ő, minthogy bármilyen kártékonyságú „kultúrpolitikusnak” is lehessen emlegetni.
Azért itt megint megjegyezném, hogy nem kellene a kőszivűben felbukkanó női szereplők egysíkúságán számonkérni az iskolai oktatáson,
ha lennének női főszereplős regények a kötelezőben hasonló súllyal és tételben.
A kötelezőket mind teljes nagy filmek dolgozzák föl a gyengébbek kedvéért, és ebből adódik is, hogy elsőnek be kéne kerülnie Szabó Magda : Abigél c. művének, ami azon túl, hogy nagyon jó, parádés szereposztással meg is van filmesítve.
Szintén megfilmesítve Halasi Mária : Az utolsó padban a hátrányos helyzetű cigány kislány főszereplővel érdekes kérdéseket tárgyal.
Ha azt nézzük, hogy hány kötelező szól fiúkról-férfiakról, a bandájukról és a harcaikról, háborújukról, politikájukról, meg az öngyilkosságaikról, akkor szerintem fel kéne javítani a kínálatot , mert nagyon szuicid.
Még ha a fidesz szerint a harc is az egyetlen fontos dolog az életben,
vagy az egyetlen, ami nemzetté tesz minket.
Lehetne ezzel az egysíkúsággal vitatkozni. Például azért, mert a fiatalok már hallani sem akarnak róla.
@fortin: „épeszű emberek között” +1
@fortin: Még egyszer, ha már… Nem marketingakció az, ha egy író irodalomról beszél egy irodalmi lapnak. Hanem az élet normális menete.
Marketingakciót a fidesznyik újságírók és trollok csinátak belőle, amikor arról kezdtek véleménycikkeket írni, hogy be akarják tiltani az Aranyembert.
Épp a fideszesek tiltanak be sokmindent. A visítozó kutyaszarozók…. Nem tűnt föl senkinek ?
@fortin: @ijontichy: Sztem az épeszű emberek inkább azon az állásponton vannak, hogy a klasszikus kultúrából a korlátos időbe azokat a műveket válasszuk be, amiket jobbnak, hasznosabbnak gondolunk.
És akkor tudunk vitatkozni arról, hogy mi a jobb és hasznosabb minél és miért.
@Ggábor: typo, jav, kosz.