Jókai Mór: A kötelező olvasmány
Eredeti szerző: jotunder
A deputatio már ötödfél órára megérkezett a cultusministeriumba. Maga a titkos kamarás úr fogadta őket, aki phlegmatikus ember hírében állt, de most izgatottan szítta az ángol burnótját. A legfontosabb financziális projectum volt a Kötelező Olvasmány, amiből százezer kópiát rendeltek és egy külön királyi consoritum reserválta hozzá a kecskebőrt. Hetven perczentes finom papírosra nyomtatták, egyenest Brünnből hozatták, és olyan typographiával presentálták, aminek még Bécsben, sőt Párisban sem volt párja. A deputatio a gróf Berényi Ignáczot kísérte a ministeriumba, a Császári és Királyi Előolvasót, akinek főpreskriptuma volt, hogy megvizsgálja, alkamatos-e arra a kiválasztott műregény, hogy kötelező olvasmányként olvassák a gymnasiumokban. A titkos kamarás úr a kocsibejáróban várta a grófot, aki a setétveresre páczolt kapun keresztül lépett be a ministerium főcorridorjára, ami az előolvasói irodába vezette.
Báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregény leányoknak czímű könyve feküdt a fehérmárvány asztalon, a krokodilusbőr szék mellett Lescanier-féle lábmelegítő várta a grófot, igen hideg volt aznap, kétszer is be kellett gyújtani.
Ahogy bezáródott az előolvasói iroda nehéz nyitrai fenyőből készült ajtaja, az volt a titkos kamarás perczeptioja sőt agitatioja, hogy miként a históriában először minden tragaediában jelentkezik, másodszor talán comediában, legalábbis ezt olvasta egy ángol felforgató elkobzott irományában. Az Erkölcsi példaregény leányoknak már tizenkilencz éve volt a listán, minden évben újranyomtatták, először csak negyven perczentes pesti papírosra, aztán ötven perczentes bécsire, de egy idő után csak megérdemelte a brünni papírost, mert ki tudott volna olyan charactereket azokra a papírosokra vetni, mint a Friedrich Meinzer úr. Oly módon inskribálta a mű, sőt etvezte a morális reservatiot és a literaturális stylt, hogy annak párja nem volt a Monarchiában. És most mégis itt volt a gróf Berényi, és ki tudja, hogyan decízionál a gróf Berényi, mert annak meg igen cholerikus természete volt.
A gróf Berényi pedig ott ült az offíciában és nem az elején, hanem pontosan a közepén nyitotta ki a tomust, mintha e nemes férfiú tudomással bírt volna arról, hogy a százharminckilenczedik oldal legalján oly felforgató sorok bontakoznak ki, melyek még egy sokat próbált tudósember praecisionált érzékelésére is oly módon hatnak, mint a klinyicai erőd falára a franczia gyorságyúk. Különösen egy bizonyos sor.
Többször is végigolvasta azt a sort a gróf berényi és széppallagi Berényi Ignácz császári és királyi előolvasó, először latinra próbálta fordítani, onnan hellénre, majd Goethe és Brüchner nyelvére. Aztán vissza ógörögre, kisebb németalföldi kitérővel, olaszra és nagyhirtelen újra megjelenek előtte azok a sorok, amelyek örökre beégtek a memoeriajaba:
” Hát erre igencsak rábasztak Szerafine !”
Csak ült ott a gróf Berényi és csak nem tudta kitalálni, hogy mit jelent az, hogy rábaszni. Talán a rabache szóból származik, ami kis májashurkácskát jelent francziául, vagy az olasz rabacchioból, egyfajta édes körte, mely csak Toszkána dombjain terem. Vagy tán a rutén robojs, az oláh rubosa, a török roboshu, a flamand rebeche?- kérdezte magától a császári és királyi előolvasó. Ilyen még sohasem történt vele. Kortyolt egyet a házikeserűjéből, amit egy kis zöld üvegcsében hordott magánál. Olyan erősen conczentrált, hogy majd beléhorpadt a homlokának gödre. És akkor, mintha egy égi kométa fényes csóváját pillantotta volna meg. Talán Kohn Szerafina miatt, ki a szomszédos úriházak egyikében lakott és reggelente oly kedélyesen kocsizott ki früstökölni a Vígadóba, talán más miatt, ez már a Mindenség örök titka marad.
Megvan, rabbash, óhéber, Istennek szolgálni – csillapodott le gróf Berényi agitatioja. Aztán úgyis maradt.
És még évekig nyomtatták a hetven perczentes brünni papírosra a báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregényét leányoknak.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517886-6ae3587adfc83' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517886&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517886-6ae3587adfc83&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517886-6ae3587adfc83' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@kemény keleti kommentelő: Sajnálom, az ilyen markecingakciót (sic!) két kilométerről, ellenszélben megérzem. Tegye azt egy irodalmár, vagy egy borász-történész ;-).
És hogy világos legyen (mert úgy tűnik tudatosan elsiklasz felette): az_indoklásával_nem_értek_egyet. Pont. Tetszik a stünci? ;-). No problem, de az nem tartozik a tárgyhoz :-).
@mafi mushkila: +1
@mafi mushkila: de hát megmondta Baradlay Maruzsa Kázmér, hogy lehet vitatkozni, de Jókairól nincs vita
És a Jókai-szurkolótábor egyet is ért
@jotunder: akkor már: tragoedia, comoedia (és tán a perceptio-ba se kéne a z)
@deckard_r:
Má’ eddig is erőssen alítottuk! (Tuschinger elvtárs s. sz.)
@ijontichy: Akkor neked a meg ki tetszik ? A Takaró Mihálynak jó a segge, és ezért bukol rá hirtelen az érvelésére ?
Nem tetszik, hogy a tetszéssel jössz…
@kemény keleti kommentelő: Kijaf..om az a Takaró Mihály??? Már másodszor emlegeted.
@látjátok feleim szümtükkel:
Fejlesztés előre? Meg ne halljam még egyszer, mert ez bizony fasság.
Hátra megyen az, amerre a Pocak köldöke áll, amikor hozzáfér a bordásfalhoz egy kis testegyenészetre, mondjuk péntek reggelenként, mindjárt fickósodás és a ki-kihagyó csurrantású, öregecskedő vizelési kísérlet előtt, ami egyúttal a napi kultúrharc ritmusát is tudtul adja a csésze körül kuporgó vazallusoknak (értsd: vazelintartók és napi parancsban/által innovált házi proktológusok, ebéd előtt helycsinálandó testőrségi pocaktalan köztábornokok).
@ámbátor:
– Árpi, Árpikám! – s mindezt persze Pogány Jutka hangján, szülőágyból, büszkén, fenemód nekibélásodva-józsisodva…
@Kettes:
„…mert nem akarok bántani senkit. :)”
Hazudj inkább nagyobbat és Kettőt + 2×:D³
@margitt: veteran.forum.hu/filedata/fetch?id=152862&d=1508846814
A „marketingfogásról”: a Könyves Magazinban indult egy sorozat. A címe: mit olvas az író? Ebben ugyanazt a 11 kérdést teszik fel mindenkinek, Tóth Krisztinának is. Előtte már hárman válaszoltak arra is, hogy mit vennének ki a kötelezők közül, meg arra is, hogy mit tennének be. Az első három válaszoló nem érdekelt senkit. Ugyan, mi ebben a marketing?
Egyébiránt Tóth Krisztina nem általában venné ki Jókait a kötelezők közül, hanem egy konkrét művét. Egy másik konkrét művét, A kőszívű ember fiait egy évvel ezelőtt pont a kormány vette ki a kötelezők közül az új nattal. Nem tudom, Maruzsa államtitkárnak akkor mi volt a véleménye, nyitott-e vitát vagy sem, de hogy senki nem háborodott fel ezen, abban biztos vagyok. Kivenni tehát lehet bármit meg betenni is, csak olvasó emberként véleményed ne legyen, mert akkor rohadt kenszöl kulturista vagy.
@Kettes:
zsaru láz MTA no, anagrammálom a féreg nevét, miközben tudom, hogy vígan szaporodik (fogában az idegen anyag), de még öntözik is a kolostorerkélyről…
@margitt: józsisodva = józsitlanodva
@ámbátor: Ubul az? Még a hörgését is hallom olykor-olykor.
@ijontichy: Hát az éppen most bevezetett Nemzeti Alaptanterv kitalálója.
Talán Takaró Mihály fidesznyik az egyetlen, akinek a véleménye számít a kötelező tananyag összeállításánál.
Azért kell egy ilyen ember, hogy elkerüljük a vitákat, ugye.
Ha egyetértesz a jelenleg bevezetett tananyaggal, akkor Takaró Mihállyal értesz egyet, aki kitalálta.
@fáskerti elvtárs:
Abban viszont biztos vagyok, hogy ha TK kicsit trollkodni akart volna, és azt mondja, hogy ő a kőszívűt venné ki a kötelezők közül, ugyanígy telefonálnának be a felháborodott hallgatók a karc fm-be.
Itt van a kötelező olvasmányok jegyzéke:
nlc.hu/ezvan/20200221/uj-kotelezo-olvasmanyok-nat/
Szóval ki a fene tudta ezeket akkor végigolvasni és ki az aki ezeket élvezte is? Nekem az olvasás a legfontosabb szabadidős tevékenységem, létszükséglet. És kizárólag az ún. magas irodalmat olvasom. De én ebbe a kötelezősdibe gimnázium 3. osztályában tudtam bekapcsolódni a regényekkel. És bevallom a felsoroltak közt egy magyart sem olvastam el :). Még most sem. Nevetséges az egész…
@TG69:
Balesetveszélyes magas irodalmat olvasni, mert nagy a leesés veszélye! Jobb, ha inkább csak vállmagasságú irodalmat olvas az ember. Biztonságosabb!
@TG69:
Na, kíváncsi voltam, megnéztem. Vannak itt jók, csak lehet rossz életkorban adva:
– Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Nem volt vészes, ez olvasható.
– Móricz Zsigmond: Pillangó
Szerintem ez kifejezetten jó, mondjuk némiképp idősebben.
-William Shakespeare: Szentivánéji álom
Baromi jó, bár tény inkább színházba való.
Molière: A képzelt beteg
Szintén baromi jó, de szintúgy inkább színház.
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Nem rossz, de ezt is inkább színházban kéne mutogatni a nebulóknak.
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (részlet)
Ez szerintem jó.
Madách Imre: Az ember tragédiája
Ezt többször olvastam teljesen magamtól mindenféle kényszer nélkül.
Örkény István: Tóték
Örkény nekem bejön.
François Villon: A nagy testamentum
Ezt imádtam. Ennek hatására kezdtem olyanokat olvasni mint Baudelaire, Verrlaine, Rimbaud
@TG69: nekem nagyjából megvolt; a Légy jó mindhaláligot rosszul tűrtem, a többit szerettem, bár (így visszatekintve) nem értettem és ezt észre se vettem.
@fortin: Morogsz, hogy ne boomerezzek, aztán bemutatsz egy tízpontos boomert. 🙂
Persze hogy nem ez a generáció találta ki a generációs vitákat, és nem is az bagatellizálta először. Te akarod átadni a kultúrát a fiataloknak, az pedig a probléma generációs természetének tagadásával, a vitatkozók motivációinak dehonesztálásával (“marketingakció”) és a régi sikerreceptek erőltetésével nem fog menni.
@ijontichy: Ezt én mondtam. A te interpretációdat nem.
@poszt: 😀
@fáskerti elvtárs: a többi megszólaló elkente a kérdést, Tóth Krisztina valódi választ adott, szegény. Szerintem az Aranyemberrel nem az a gond, hogy gázok a nők benne, mert akkor elég kevés regényt lehetne olvastatni – lehet vele szemléltetni a gázságot, és megvitatni. Az a baj, hogy olvashatatlan ma már. Én 13 évesen elolvastam, akkor is egyedüliként a la 37 fős osztályból, aztán 40+-osan megint elkezdtem, és képtelen voltam. Az első száz (!) oldalon megy a hajó az Aldunán, Vaskapu, ilyen természet olyan nagyszerűség. Értem én, hogy a szépkeblű olvasóközönséget művelte földrajzból meg szociológiából, történelemből, akármiből, de ezt ma már nem lehet elolvasni szórakozás gyanánt. Kötelezni persze bárkit lehet rá. Ja igen, el a kezekkel Tóth Krisztinától! Fáskertinė voltam, zümmögve 🙂
Én sokkal formabontóbb dolgokat feszegetnék ezzel kapcsolatban.
Miért van az irodalom tárgy ennyire túlértékelve, felülreprezentálva?
Az a művészet egy (ill. több) ága, akár a rajz, vagy az ének-zene. Ezen kettő elismertségét ismerve rögtön ki is ütközik a bődületes különbség. Az irodalom érettségi tárgy, beleszámít az egyetemi felvételibe, a többinek meg hát nehéz az iskolai fontosságáról beszélni röhögés nélkül.
Azáltal, hogy az értékeléseinkben mi magunk fontossá tesszük, következnek a képzavarok, hogy nagy súlyt, nagy felelősséget, a lényegén túlmutató célokat is próbálunk hozzá társítani.
@Kettes: kommentjéből futott át az agyamon:
„klasszikus kultúra erkölcsi mintái vita tárgyát képezhetik…”
Miért kellene egy művészetnek az erkölcsi mintákhoz kötődnie? Nem ez a célja, és nem is ez határozza meg a minőségét. Mi magunk akarjuk ezt ráerőszakolni. Teljesen mindegy, hogy Jókairól, Ady Endréről, vagy Wass Albertről beszélünk, nem attól lesznek jók vagy rosszak a műveik, hogy bizonyos dolgokat milyen perspektívából közelítenek meg, de pláne nem attól, hogy ők maguk milyen életet éltek. Érdekes módon egy Villon-nal kapcsolatban eszébe sem jut senkinek, hogy az erkölcsi szereplése alapján minősítse munkásságát. Az irodalmi műveket irodalmi szempontokból kellene oktatni, értékelni, és ilyen kérdéseknek fel sem szabadna merülniük, hogy egy alkotó művész, vagy munkássága esetében a(z éppen aktuális) erkölcs, vagy morál akárcsak a legapróbb szempontként előkerüljön.
Egyébként meg a művészetek alapvetően készségtárgyak, és semmi keresnivalójuk nem lenne egy érettségiben, tekintettel, hogy semmi közük az ún. érettséghez.
Btw az, hogy könyveket erkölcsileg kezdünk értékelni, az első lépcső a könyvégetéshez vezető úton, csak szólok finoman.
@HaCS: a magyar mint tantárgy (irodalom és nyelvtan) nem egy művészeti ággal foglalkozik (nem csak avval kéne foglalkoznia), hanem szövegértéssel és -alkotással (amihez eszközként egy művészeti ágat használ).
@TG69:
J. D. Salinger Zabhegyező, Jack Kerouac Úton, John Ernst Steinbeck Érik a gyümölcs, Egerek és emberek, Édentől keletre, Kedves csirkefogók azért érdekesebb lenne egy-két kötelezőnél. No meg akad egy-két jó német és francia kalsszikus is.
Ja, és hol marad Az öreg halász és tenger?
@dr Brcskzf Gröőő:
Tehát a magyar nyelvtan, ill. a szövegértés, alkotás szerinted is fontos, ebben egyetértünk. A módszertani részben viszont nem.
Egyrészt egy művészeti ág véleményem szerint nem alkalmas a szövegértés/alkotás átadására, tekintve, hogy művészi készségek követelményét támasztja, ami általánosságban több diákban nincs meg, mint amennyiben megvan. (Nem értik a művek fogalmazását, képi világát, de nem is erre van az „érettséghez” szükségük.)
Másrészt semmiféle eszközként nincs is használva az irodalom, az egy önmagában álló entitás az oktatásban, ez az állítás nem állja meg a helyét. Tudomásom szerint még mindig külön van irodalom, ill. nyelvtan óra pl. És az utóbbi valóban a helyesírásról, a fogalmazásról, az alakiságról szól, míg az irodalomnak ezekhez de facto semmi köze.
Az irodalomszakmában elég előkelő helyet foglalhatnál el, ha megunnád a számok összeadásával s kivonásával való folytonos vesződést.
@MarYsol: „el a kezekkel Tóth Krisztinától!” Úriember nem üt meg nőt 😉 (virtuálisan sem 🙂 ). Viszont megjegyezném, hogy a hülyeség gendersemleges. Az inkriminált indoklás hímnemű irodalmártól is hülyeség lenne.
@látjátok feleim szümtükkel: Btw. pár éve vita folyt a Zabhegyező modern fordításáról is. Én mindkettőt jónak tartom, mindkettőnek van helye. Csak annyit jegyeznék meg, hogy Gyepes Judit a cím „fordításakor” a kegyelem állapotában leledzett.
@HaCS: A nyelvtan (a helyesírás kivételével) tkp. terminus technicusakkal megtűzdelt elméletet pakol az alá, amit a többé-kevésbé jól szocializált kölök, anyanyelvében 8-10 éves korára készségszinten használ. Mégis jól jön az idegennyelv oktatás alapozásaként. A szövegértés (szókincs bővítés) viszont szvsz. fontos, és ebben a klasszikusokat egyáltalán nem tartom rossznak.
Az ének/rajz/tesi órákon valóban vicces volt érdemjegyeket osztogatni.
Ja és Beatty kapitány ruiez 😉
Már nem vagyunk túl messze attól, hogy a kötelező olvasmányokat leváltsák a kötelező filmek…..Az ajánlott olvasmányokat pedig olyanok, mint a „10 tik-tok videó amit látnod kell” , vagy a „századunk meghatározó facebook bejegyzései” , esetleg az „influencerek, akik megváltoztatták a világot”….
🙁
.
Két dolgot nem értek. Tessen megmagyarázni.
(Zárójel: @Kettes: vállaltan boomer vagyok, nem tudom nem vállalni. De már nagyon régen elengedtem, hogy az utánam jövő generációk olvasnak-e és ha igen, mit. És kurvára nem szeretnék bármit is eljuttatni a gyerekekhez. Juttasson a Maruzsa. Viszont büszke vagyok arra, hogy nyolc osztályon keresztül + érettségi magyar nyelv- és irodalomból végig jeles voltam. Ámde nem mentem magyar szakra. Zárójel bezárva.)
Az egyik, amit nem értek, hogy az irodalom-tantárgyon miért mindenki csak papírra leírt szövegeket (regényeket, novellákat, verseket) ért. Miért hiányzik a látókörünkből a világirodalom (!) számos jó drámájának szinpadra vitele, a színházi előadás? Soxor kínlódtam drámák olvasásával, mert néha ez a perverzióm. Na dehát a zemberisiég többségének a drámák olvashatatlanok. Viszont a színházi előadások, netán adaptációk sokaknak élvezetesek és gondolatébresztőek lehetnek. (Akiknek meg nem, azoknak úgyis mindegy.) És miért nem comme il faut a filmadaptáció? Netán a teljesen önálló jól megírt forgatókönyvre épülő avagy a rendezői film? Hadd ne soroljak példákat.
A másik, amit nem értek, hogy miért veszi mindenki adottnak a kötelező (esetleg ajánlott) irodalmat? És azután arról vitatkozik, hogy mi való bele, hogy Jókai vagy Móricz, Herczegh Ferenc vagy Esterházy Péter, hogy mit közvetítenek és mit nem, hogy erkölcsossé nemesítenek vagy erkölcstelenné, hogy mit csináltak a kötelezőkkel anno és mit csinálnak ma? Nem tetszene felfogni, hogy a „kötelező olvasmány” mint iskolai műfaj teljesen elavult, semmi köze a XXI. századi oktatáshoz? (Hadd ne fejtsem ezt ki részletesebben.) Teljesen egyetértek @ijontichy: fenti ceterum censeojával ez ügyben. Le a kötelezővel!
Ámen és éljen Maruzsa (annyiból, amennyiből én)!
.
@ijontichy:
Egy szóval sem mondtam, hogy rossz, vagy hogy haszontalan, csak hogy felülreprezentált. Nagyon.
@HaCS: Azt aláírom, hogy láttam már olyan fiatalt, aki az olvasottakból csak információkat fogott fel, és a helyzetek drámai feszültségét, az izgalmat és a dilemmákat sem volt képes érzékelni.
De azt írója válogatja, hogy ez egy festészethez, zenéhez hasonló művészeti ág, ami jó érzéseket akar kicsiholni,
vagy egy nagyon okos ember világlátását, bölcsességét, vagy eredeti gondolatait találjuk a könyv lapjain.
Vagy mindkettő egyszerre.
Hogy a fiatalok képesek legyenek okos emberek gondolatait befogadni, más fejével gondolkodni, érzékelni a világot, jó és bölcs írókat kell olvasniuk.
Ezeket a jó írókat nem ártana ajánlani is nekik. Erről szólna az irodalomtanítás, ha szólna valamiről.
@Kettes: „Te akarod átadni a kultúrát a fiataloknak, az pedig a probléma generációs természetének tagadásával, a vitatkozók motivációinak dehonesztálásával (“marketingakció”) és a régi sikerreceptek erőltetésével nem fog menni.”
Nem tagadom, hanem vitatom. És bizony, szeretnék átadni tudást, tapasztalatot, ismeretet, ízlést. élményt, készségeket és képességeket, műveltséget (ezeket összefoglalva akár kultúrának is nevezhetjük) fiataloknak, lévén pedagógus vagyok. Abból a múltszázadi (évezredi?) fajtából, akik nem gondolják, hogy a múltat végképp eltörölni üdvös út, vagy hogy az individuum önmagában, a hagyományok és a „megértés valahogy” világától függetlenül létezne. És persze ehhez képest van más felfogás, lehet ezért heideggeriánus-wittgensteiniánus-macintyreiánus konzervatívnak nevezni, vagy bármi még csúnyábbnak, csak ezt a boomerkedést hagyjuk, kb, azon a szinten van, mint a szőkenőzés. Ennél az individualista liberálisok tudnak sokkal jobbat is, biztos vagyok benne.
Addig is olvassunk együtt Allan Bloomot, ha meg akarjuk érteni, miért kell a klasszikus műveltség a szabad, demokratikus, autonóm élethez.
@fortin: Mondjuk megnézném, hogy a Szájert a FIDESZ-ből kiszekáló „konzik” mit tettek volna Bloommal. Óriási fickó volt, ő volt az első, akinek a könyvét még 27 évesen elolvastam. de… tegyük hozzá, Bloom tényleg lenézte a diákokat, hihetetlenül arrogáns tudott velük lenni, ezt még akkor hallottam, amikor élt. Ő a magaskultúra papja volt. Püspöke, kardinálisa inkább.
@fortin: Milyen állításra, megszólalásra gondolsz, amikor azzal szállsz vitába, hogy „nem kell a klasszikus műveltség”?
@HaKohen:
Nem vitte tán messzire a gondolat az urat?
Kötelező olvasmány? Miért is kötelező csimotának valamit olvasni? Pontosan mit is deklarál a kötelező jelleg? Hogyan tud a kötelező szó később ajánlottá olvadni?
Nem gondolom, hogy olyan okosnak kell lennem, hogy megítélhessem, mi az olvasás jövője, mi legyen az olvasandó szöveg. Csak gondolom, hogy az irodalom olyan hihetetlen tárháza sok dolognak, hogy az átlag nebulóknak nem árt némi sorvezető az elejére. Amennyiben pedig ezen sorvezető felelősségét valaki magára veszi, és világos gondolatokkal övezve, a teljesség igénye nélkül, de összeállít egy csokrot, addig mindig lesz aki többet, mást, semmit,jobbat akar a csokorba. Talán, hagyni is kéne a dolgok megvitatását pedagógusokra aki jobb esetben, a politikát messzire kerülik.
Már megint valami magas. Mit ellenpontoz jelenleg a magas kultúra?
@ijontichy:
Én nem gondonám ezt a kegyelmi állapotot. Emlékeim szerint a regény alapján talán ismerte azt a régi magyar mondást, hogy elment Kukutyinba zabot hegyezni. Mintha a regény főhőse is zabot hegyezett volna.
@BiG74 Bodri:
Te nagyon nagypt tévedsz. Én a falunkban nyitott könyvtárba azonnal beíratkoztam a szüleimmel együtt. Apám két ossztályt, anyám négyet, vagy hatot járt ( már a hatvanas években végezte el a nyolcat ), tehát nem voltak túlművelve, de olvasni nagyon szerettek. Emiatt nem is nagyon tudtak nekem elmagyarázni olyan dolgokat, amit nem érettem. Magamtól próbáltam értelmezni, és a lehetőségek szerint kideríteni a szó vagy kifejezés értelmét. Ez nem árt meg a mai fiataloknak sem. Nem kell mindent a szájukba rágni, mert soha nem lesznek önállók.
@fortin: Maruzsa azt mondta, hogy Jókai szerepe az irodalomban nem képezi vita tárgyát. Te pedig kétszer is utaltál rá, hogy nem képezi vita tárgyát, hogy miért lényeges a klasszikus kultúra, illetve műveltség átadása. Maruzsánál értem, hogy miért árnyékbokszol: mert akkor nem kell a saját felelősségéről beszélnie. Nálad nem.
Ugyanis Tóth Krisztina biztosan nem, én pedig valószínűleg 😉 nem állítottam, hogy ne lenne fontos átadni a klasszikus kultúrát. A vita tárgya nem a miért, hanem a hogyan. Lehet, hogy tévedek, de úgy tűnik, mintha a hogyanról sem lennél hajlandó vitát nyitni.
@HaCS:
„Btw az, hogy könyveket erkölcsileg kezdünk értékelni, az első lépcső a könyvégetéshez vezető úton, csak szólok finoman.”
Oh boy, szólok finoman, reductio ad Hitlerum, that escalated quickly. A mondatom, hogy „a klasszikus kultúra erkölcsi mintái vita tárgyát képezhetik”, csak annyit jelent, amennyit jelent. Nem implikálja egyebek között, hogy a művészetnek erkölcsi mintákhoz kellene kötődnie.
Azt tökéletesen értem, hogy a keresztényfundalmentalista magyar oktatáspolitikának attól lesz csokis a nadrágja, ha a gimnazisták az irodalomórán elbeszélgetnek a hagyományos és a modern férfi-női szerepek változásáról. De neked erről hogy jut eszedbe a könyvégetés?
@HaKohen:
János Vitézt könnyebb eljátszani, mint egy Krlezsa drámát.
@látjátok feleim szümtükkel:
Akkor most miben tévedtem?
@jotunder: egyrészt fideszisták kapcsán a „konzi” szót még időjelben leírni is abszurd.
Másrészt nem véletlen, hogy ezeknek még a kis szerencsétlen ifjúgárdája is a Lánczitól (sajátos módon) hallott Leo Straussszal se tud mit kezdeni, Bloomot egyszerűen nem is értik, jobb esetben Lübbet mormolják, de az meg valóban túl konzervatív nekik.
Bloom perszehogy nem volt kedves a hallgatóival, amin nincs mit csodálkozni, a kőkemény minőségelvűségébe se fért bele a zavarosság. Pontosan érezte a veszélyt, amit a nihilzmus jelent a szabadságra, a közösségre és az egyéni autonómiára, az elmúlt másfél évtized ideológiai elmebajai ezt szépen elhozták.
@Kettes: „úgy tűnik, mintha a hogyanról sem lennél hajlandó vitát nyitni”. Annak nagyon örülök, hogy itt sokan egyetértenek a klasszikus kultúra megismertetésének, elsajátításának, a fontosságában, akkor is, ha első közelítésben meg is kell kűzdeni a szöveggel, képpel, tartalommal stb. A hogyanja valóban érdemi kérdés, erre írtam, hogy de pszichológiai-pedagógiai kérdés, nem ideológiai divatoké. Nyilván nem értek én ehhez rendesen, de abban elég biztos vagyok, hogy sem a szöveg nehézsége, sem a történetvezetés hyperlinkek nélkülisége, sem a hősi eszmények jelenléte, sem a nőalakok bizonyosfajta ábrázolása nem indokolja az iskolai anyagból való száműzést. Ebből persze az is következik, hogy nagyon is támogatom azt az eredetileg baloldali-demokratikus megoldást, ami nem engedi meg, hogy a családi háttér, az egyéni kulturális adottságok révén találkozzon csak a gyermek a kultúrkinccsel: vagyis igenis legyen kötelező olvasmánylista, legyen kötelező ének-zene, legyen kötelező történelem, legyen kötelező képzőművészeti corpus, legyen kötelező állami (önkormányzati) iskoláztatás. (Értem, hogy a kötelező szó borzolja a magyar lelket, de kérdem: ugyan mi más biztosítja a kulturális egyenszilárdságot, a demokratikus közösség formálódásához elengedhetetlen műveltségi standardot, mint ez a megoldás, egy ilyen mértékben szétszakadt országban?)
A kötelező olvasmányok (festmények, zenék, képletek stb.) körét lehet józanul alakítani, lehet és kell is értő módon beszélgetni az órákon szövegekről, lehet és kell is mondjuk TikTok (vagy mi a bánat) skeccsekkel megfuttatni a hősöket, ha már olvasták a szövegeket, de valóban érdekel, mi szól a kötelezőség ellen (mármint azon a lapos közhelyen túl, hogy ami kötelező, azt nem szeretik a diákok)? Vagy mi szól Jókai ellen, aki nekem ugyan nem kedvencem, de elég jól bevált, és spec Az arany ember kifejezetten modern érzelmi/karrier dilemmákat ragad meg, összetett jellemekkel, etikai határhelyzetekkel stb.?
@HaKohen: ezt a drámaolvastatást én sem értem.
Bezzeg énekórákon nem volt otthonra kiadva egy csomó partitúra elolvasása kötelezően, hogy aztán beszéljünk róla órán, ki hogy hallotta a belső hallásával… (pedig ének-zene tagozatos iskolába jártam, heti öt énekóra plusz két kórus, de paritúrák olvastatása helyett zenét hallgattunk, meg koncertre jártunk)
@fortin: „de elég jól bevált” Pontosan, csak körülnézel, és látod, mennyire jól állunk 🙂
Egyébként sztem nem az a jó vita ebben a kérdésben, hogy mi maradjon bent a tantervben, hanem az, hogy mindenből, amit fel tudunk fogni, mi kerüljön be és miért. Jókai nem „megy”, hanem esetleg nem „jön”. (Igazából persze mind tudjuk, hogy nem Jókairól van szó.)
Nem rossz! 🙂