Jókai Mór: A kötelező olvasmány
Eredeti szerző: jotunder
A deputatio már ötödfél órára megérkezett a cultusministeriumba. Maga a titkos kamarás úr fogadta őket, aki phlegmatikus ember hírében állt, de most izgatottan szítta az ángol burnótját. A legfontosabb financziális projectum volt a Kötelező Olvasmány, amiből százezer kópiát rendeltek és egy külön királyi consoritum reserválta hozzá a kecskebőrt. Hetven perczentes finom papírosra nyomtatták, egyenest Brünnből hozatták, és olyan typographiával presentálták, aminek még Bécsben, sőt Párisban sem volt párja. A deputatio a gróf Berényi Ignáczot kísérte a ministeriumba, a Császári és Királyi Előolvasót, akinek főpreskriptuma volt, hogy megvizsgálja, alkamatos-e arra a kiválasztott műregény, hogy kötelező olvasmányként olvassák a gymnasiumokban. A titkos kamarás úr a kocsibejáróban várta a grófot, aki a setétveresre páczolt kapun keresztül lépett be a ministerium főcorridorjára, ami az előolvasói irodába vezette.
Báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregény leányoknak czímű könyve feküdt a fehérmárvány asztalon, a krokodilusbőr szék mellett Lescanier-féle lábmelegítő várta a grófot, igen hideg volt aznap, kétszer is be kellett gyújtani.
Ahogy bezáródott az előolvasói iroda nehéz nyitrai fenyőből készült ajtaja, az volt a titkos kamarás perczeptioja sőt agitatioja, hogy miként a históriában először minden tragaediában jelentkezik, másodszor talán comediában, legalábbis ezt olvasta egy ángol felforgató elkobzott irományában. Az Erkölcsi példaregény leányoknak már tizenkilencz éve volt a listán, minden évben újranyomtatták, először csak negyven perczentes pesti papírosra, aztán ötven perczentes bécsire, de egy idő után csak megérdemelte a brünni papírost, mert ki tudott volna olyan charactereket azokra a papírosokra vetni, mint a Friedrich Meinzer úr. Oly módon inskribálta a mű, sőt etvezte a morális reservatiot és a literaturális stylt, hogy annak párja nem volt a Monarchiában. És most mégis itt volt a gróf Berényi, és ki tudja, hogyan decízionál a gróf Berényi, mert annak meg igen cholerikus természete volt.
A gróf Berényi pedig ott ült az offíciában és nem az elején, hanem pontosan a közepén nyitotta ki a tomust, mintha e nemes férfiú tudomással bírt volna arról, hogy a százharminckilenczedik oldal legalján oly felforgató sorok bontakoznak ki, melyek még egy sokat próbált tudósember praecisionált érzékelésére is oly módon hatnak, mint a klinyicai erőd falára a franczia gyorságyúk. Különösen egy bizonyos sor.
Többször is végigolvasta azt a sort a gróf berényi és széppallagi Berényi Ignácz császári és királyi előolvasó, először latinra próbálta fordítani, onnan hellénre, majd Goethe és Brüchner nyelvére. Aztán vissza ógörögre, kisebb németalföldi kitérővel, olaszra és nagyhirtelen újra megjelenek előtte azok a sorok, amelyek örökre beégtek a memoeriajaba:
” Hát erre igencsak rábasztak Szerafine !”
Csak ült ott a gróf Berényi és csak nem tudta kitalálni, hogy mit jelent az, hogy rábaszni. Talán a rabache szóból származik, ami kis májashurkácskát jelent francziául, vagy az olasz rabacchioból, egyfajta édes körte, mely csak Toszkána dombjain terem. Vagy tán a rutén robojs, az oláh rubosa, a török roboshu, a flamand rebeche?- kérdezte magától a császári és királyi előolvasó. Ilyen még sohasem történt vele. Kortyolt egyet a házikeserűjéből, amit egy kis zöld üvegcsében hordott magánál. Olyan erősen conczentrált, hogy majd beléhorpadt a homlokának gödre. És akkor, mintha egy égi kométa fényes csóváját pillantotta volna meg. Talán Kohn Szerafina miatt, ki a szomszédos úriházak egyikében lakott és reggelente oly kedélyesen kocsizott ki früstökölni a Vígadóba, talán más miatt, ez már a Mindenség örök titka marad.
Megvan, rabbash, óhéber, Istennek szolgálni – csillapodott le gróf Berényi agitatioja. Aztán úgyis maradt.
És még évekig nyomtatták a hetven perczentes brünni papírosra a báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregényét leányoknak.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517886-6ae34103cab32' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517886&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517886-6ae34103cab32&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517886-6ae34103cab32' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@mafi mushkila: Szegény Jókai mit tehet az újbarbarizmusról? Amúgy persze fogalmam nincs, mi lenne a legjobb összeállítás, de azt nagyon kívánatosnak tartom, hogy JT kiváló stílusgyakorlatát érteni képes olvasóvá válhasson a mai diák.
@fortin: Jókai ellen nem szól semmi abban az értelemben, hogy fontos része a magyar irodalomnak, kell róla beszélni magyarórán és érdemes elolvasni és megbeszélni tőle valami rövidet (pl. egy mozgalmasabb regényfejezetet). Hogy mi szól ellene, mint kötelező olvasmány ellen, azt egy csomóan megírták, köztük pár magyartanár, pillanatok alatt meg lehet találni a Google segítségével. Azt is meg lehet találni, hogy általában mi a baj a kötelező olvasmányok listájával, ehhez a következő kérdéssel járulnék hozzá. Nézzük az alábbi időpontokat: A: Petőfi születése, B: kötelező olvasmánnyá teszik az ötödikeseknek a János vitézt, C: a mai nap. Kérdés: A és B vagy B és C közt telt el több idő? Természetesen B és C közt telt el több idő, mert 1920-ban már kötelező volt a János vitéz az ötödikeseknek (és a mai napig az; több, mint két hónapot töltenek vele). A kérdés remekül működik a Toldival is (csak nyolcadikról előrejött hatodikra, két és fél hónap), az Egri csillagokkal még inkább (kilencedikről jött előre hatodikra, 5 hét + amíg elolvassák), és persze Jókaival is, csak 1920-ban Az új földesúr volt a kötelező (kilencedikben). Az 1920-as évek illetékeseit amúgy bajosan lehetne Tóth Krisztinához hasonlítani, mégis kivették a kötelezők közül pl. Pázmány, Kazinczy, Kölcsey műveit és Vörösmartytól a Zalán futását, mert „A régi anyagzsúfolást lényegesen csökkentettük s a szaktudósok számára való szövegeket vagy az ifjúság érdeklődésétől távolabb álló írókat elhagytuk […]”.
@vgab: János vitéz, Toldi, Egri csillagok, Kincskereső, Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig, stb, stb.
Állati fura itt a XXI. században, hogy kizárólag fiú és férfi az összes, és kizárólag a harc meg a szenvedés mindegyikben.
Ennek ellenére a fiúkat jelentős részben elveszítjük az irodalomoktatás során. 59%-uk soha többet nem vesz semmilyen könyvet a kezébe…
http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/szomoru_adat_jott_a_magyarokrol_ez_sok_mindent_elarul.714108.html
Elképzelhető, hogy ez a hagyomány, a nemzeti értékek átoltása a következő nemzedékbe,
az elmúlt 100 évben eléggé megnyomorította ezt az országot.
Én értem, hogy a „tisztelt” jobboldalnak ezek a fétisei, de ellenzem.
Más, boldogabb nemzetek kötelezőit szívesen megnézném, hogy hátha volna mit tanulni belőle.
@BiG74 Bodri:
Nem haragudj, erre a hsz-re akartam írni, de eléggé fáradt vagyok mostanában és elnéztem:
BiG74 Bodri 2021.02.25. 15:35:13
@TG69:
Balesetveszélyes magas irodalmat olvasni, mert nagy a leesés veszélye! Jobb, ha inkább csak vállmagasságú irodalmat olvas az ember. Biztonságosabb!
Nem tettem hozzá, hogy én már 12-13 éves koromban Maupassant is olvastam ( amit a szüleim vittek ki a könvtárból ) és sok érdekes dolgot tudtam meg bizonyos felvilágosítási körben a szaporodás mibenlétéről. Mert ugy akkoriban még nem volt pornó a tv-ben, mert tv sem volt. Ráadásul nem is volt rám semmi féle káros hatása, nem úgy, mint a tv-ben, meg videón látható dolgoknak van a mai fiatalokra. Mindössze gyakrabban kerestem hasonló témájú írásokat. De időben családosodtam, gyekrek időben született, és el sem váltam a magasabb irodalom hatására. Szóval nem kell feltétlenül leesni.
Még mindig nem értem, hogy a kötelező kimondása miért veri ki a biztosítékot sokaknál ( bár élvezem, mert normális vitát generál).
Matematikából nincs kimondva, hogy kötelező a hatványok, logaritmusok, szögfügvények, egyenletek, egyenlet rendszerek ismerete, de tán nem az. Ugyanez igaz a fizika, kémia esetében. Mégis ritkábban jön elő. Szerintem azért, mert sokan tudat alatt lenézik az irodalmat. Lásd versértelmezésnél sokan minden eszeveszett baromságot összehordtak, „beleéreztek”, a tanár meg örült, hogy volt próbálkozás. Pedig, nem.
Kötelező jelleg a kényelmetlen súllyával együtt, csak egy egységesítés, hogy minden diák megkapja az iránytűjét, térképét és ezek használatához szükséges tudást, hogy egyedül is szabadon bemerészkedhessen, sőt élvezze a rengeteget.
Ha nem lenne országos kötelező, akkor lenne iskolai, vagy adott tanárra jellemző kötelező olvasmány. Amivel önmagában nincs is gond, csak egy kicsit hozzá kell alakítani a vizsga és felvételi rendszert.
@látjátok feleim szümtükkel:
Vicc volt, érzékeny vagyok a sznobizmus vélt jelenlétére.
Számomra úgy alakult, hogy amikor a többiek a mama, papa szavakat szótagolták, én az Egri csillagokat olvastam.
Mindent ami a kezembe akadt, Maupassant is volt a sorba, Diderot, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Karinthy,Fekete István,Moldova, Verne, Mikszáth, Móra, Jókai, Móricz,Stendhal, Graves, Marquez és még rengetegen.
Igen, van egy szint ami alá nem megy az ember, vagy köpködve jön fel. És vannak szintek, egyénenként is eltolódva, bár többségében azonos horizonton, de honnantól magas, a magas?
Számomra „a gróf Berényi Ignácz”-hoz érve rögtön kilógott a jótündér… Vajon Jókai rakott a személynevek elé névelőt?
@fortin: Olyan ez az olvassunk klasszikusokat, mintha a matematikai alaptudást az ősi sumer, görög meg arab szövegek elolvasásával akarnánk átadni, a régies szövegű vagy nehéz nyelvezetű verses darabok korai olvastatása meg, mintha a fizikát a magfizikával kezdenénk oktatni. A művészet értéséhez vannak tanulható, bemagolható skillek. A klasszikus művek elemzéséhez jó tudni a görög/római mitológiát és a bibliai történeteket. Ezenkívül érdemes az egyes irodalmi stílusokról tudni és az irodalmi műfajokról. De ehhez nem kell ilyen könyvek tömegét olvastatni. Ezek tanításakor lehetne klasszikus darabokat ismertetni a megfelelő absztrakciós szinten, meg lehetne színházba menni stb. Az értelmező olvasási képességét és az olvasás szeretetét, tetszőleges a gyerek korának megfelelő könyvvel el lehet érni. Ezt a tanárokra bíznám, mondjuk egy igen nagy tömegű nekik ajánlott jegyzékkel megtámogatva. És minden nagyobb tananyagrész után lehetne önálló projektként saját, a nebuló álltal választott könyvet is elemezni és azt értékelni. A klasszikus kultúra fogyasztása tehát abból fakadhatna, hogy ismeri az irodalom ezsköztárát, tud olvasni, esetleg szeret olvasni és tudja, hogy a tipikus klasszikus darabok miről és hogyan szólnak. Nem tudom ez liberálisnak számít-e :).
@TG69: Csak normálisnak.
@Kettes:
Nem ellened szólt, és nem a te gondolatmeneted akartam radikalizálni. Egyszerűen a te kommented indította el az egész gondolatfolyamot bennem, hogy milyen túlzó, és alapjaitól elrugaszkodott elvárásokat jelentetünk meg az irodalom (főként magyar) alkotói, vagy műveik iránt. Illetve, hogy ez (gondolat 2.0) talán a tárgy szokásokból adódó mesterségesen felpumpált súlyából adódik.
Másrészt viszont amit már nem is neked címeztem, az egy valós probléma. A művészeteket nem lehet éppen aktuális erkölcsi, vagy morális szempontok alapján megítélni. Itt most nem arról van/volt szó, hogy vitáznak a szemléltetésével a diákok a nemi szerepekről (amihez amúgy megintcsak semmi köze egyébként, van erre erkölcstan, szociológia, társadalomtudomány…), hanem hogy ez alapján vesszük ki a tantervből. Nem kőbe vésett a tanterv, ki lehet belőle venni dolgokat irodalmi minőség alapján, vagy pedagógiai szempontok alapján, mert mondjuk nem alkalmas a szemléltetésre, de erkölcsi alapon nem kéne. Ha továbbmegyünk az úton, akkor legközelebb a könyvtárakból kerülnek ki mondjuk. Még nagyon az elején vagyunk persze ennek, de maga az irány nem jó.
Gondolat 3.0. Létre kellene hozni egy komoly társadalomismeret tárgyat, és ezekről ott vitákat folytatni (érvelés, logika…), aztán azt betolni az érettségibe, mert ha valami, a társas kapcsolatok a felnőtt élet fontos részét képezik. Az irodalmat meg a helyére tenni minden szempontból, és akkor nem kellene ilyen a tárgyhoz hozzá nem illő kérdésekben folyton állást foglalni a pedagógusnak, irodalmárnak, szülőnek, politikusnak.
@Lajszlo:
Számomra itt hangulatfestő elem a név előtt a névelő. Nincs időm most ellenőrizni, inkább csak benyomás, hogy szarkasztikusan ábrázolt figurák neve előtt Jókai, de még inkább Mikszáth alkalmazott időnként névelőt.
Ha tévedek, valaki úgyis kiigazít 🙂
@Lajszlo: Ott én is megtorpantam. @Külsős: De lehet, hogy a szarkazmus, gúny, humor jeleként tényleg volt ilyen használata a névelőnek. Érzésem szerint gyakran.
De ezzel a klasszikus irodalmi nyelv eszköztárába vennénk a sokat vitatott névelőzést, és kelet-magyarország kiesik a bugyijából.
@BiG74 Bodri:
Mondjuk onnan tudhassuk, láthassuk, ahol a fideszes miniszter szexi verseket ír. Szerencse, hogy nem lett kötelező olvasmány.(?)
Nem jelezted szmájlival, hogy ezt nem gondolod komolyan, így anélkül nem tudhattam mit és hogyan.
@BiG74 Bodri: A popkultúra északi határától délre meg északra van egy sáv, ahol olyan atrocitások történnek, mint pl. hogy kkk meg én jelentöséget tulajdonítunk hülye tévésorozatoknak, 5 év gajdolás után értem meg Lovasi két sorát, vagy épp valaki jó könyvnek tartja Kundera Tréfáját. Rendes magaskultúrpápa e sáv lakói ellen indít keresztes hadjáratot, pedig akár szövetségesének is tekinthetné öket, hiszen együtt is jócskán kevesebben vannak, mint a még délebben lakók. (A Bloom nevü falut nem ismerem, de lehet, hogy egyszer elautózom arrafelé, ha azt mondjátok, hogy szép a táj, és nem túl meredekek a túraútvonalak.)
@TG69: Irodalmi eszköztárat konkrét irodalmi műveken keresztül lehet megtanítani. Egyáltalán nem Szophoklésszel vagy Jókaival kell kezdeni, a kronológia görcsös alkalmazása felesleges, Varró Dani vagy Szabó Magda is lehet az elején, ez szakmapedagógiai kérdés. (Annak idején nagy szakmai vita volt arról érdemes-e a filozófiatörténetet a preszokratikusokkal kezdeni, hiszen annyira más a paradigmájuk, hogy nem lehet jól érteni őket a kellő filozófiai műveltség nélkül az elsőéveseknek.)
Én csak amellett érvelek, hogy a klasszikus műveltségi corpus elsajátítása nem valamiféle felületes ragaszkodás a megszokotthoz, hanem a konkrét esztétikai képzethez. Ezek az egyéni és közösségi emberi ügyeket érvényesen megragadó alkotások, emberi mivoltunk jórészt ezekből épül és a közösséget is nagyrészt ezek teremtik meg köztünk. A szabadságra és hagyományra épülő nyugati kultúra/társadalom továbbélése nem képzelhető el nélkülük, mint ahogyan nem szabad hagyni, hogy a totális széttöredezettség tegye tönkre a társadalom (sőt, hogy sokaknak idegesítő legyen: a nemzet) közösségét, ami nélkülözhetetlen az egyéni életek biztonságához és kibontakozásához. Ennek elemi eszköze, hogy minden felnövekvő gyermek számára legyen adott, elérhető és kikerülhetetlen ez a kulturális környezet, s a belőle táplálkozó tudásbázis, ne csak a privilegizált keveklenek. Ezt hívjuk közoktatásnak.
(A számolási analógiát nem érzem találónak, hiszen ott egy olyan tudásformáról van szó, ami nagyobb részt technológia, tehát többségében leváltható.)
@fortin: „JT kiváló stílusgyakorlatát érteni képes olvasóvá válhasson a mai diák.” Ó, igen. Mondjuk a „kötelező”-vel nem értek egyet, legalábbis jelen formájában („hónap végére olvassátok el, készítsetek olvasónaplót, aztán ledaráljuk… blabla” formájában).
Számomra az a kérdés, miként lehetne elérni, hogy a trükkös kis pacákok (tanulók) körében igény legyen, a kötelező/ajánlott (akár általuk ajánlott) irodalom közös megvitatásában való érdemi hozzászólások formájában kiteljesíteni az „önmegvalósítást” ;-). Ahhoz ugyanis kell olvasni, kell szókincs, kell gondolkodás. Annak idején sikerült kisebb port kavarnom, amikor lázadó ifjonti hangulatomban részletesen kifejtettem, miért volt számomra a Csongor és Tünde egy rém unalmas, fárasztó és tökéletesen kidobott időnek tekinthető olvasmány 😉
Végül tessék egy kis popkultúra:
videa.hu/videok/film-animacio/reneszansz-ember-teljes-film-128-perc-1994-FBs1IdjYhHgvVdsf
@HaKohen: Ha digitális oktatás keretében fölnyomnák a műveket az iskola sávjára és irodalom óra előtti este le kellene csekkolni a gyerekeknek a Rómeó é Júliát, vagy az ember tragédiáját, az nem is kerülne semmibe. Gondolom.
@frissen regisztrált troll: Hát köszi, hogy így együttérzel. Nekem komoly önuralom kellett, hogy meg ne említsem a ValóVilág utolsó ötös befutójának drámai véghajráját, ami épp most zajlik öt kitűnő fiatallal, akik annyira remek emberek, hogy senki sem tudja, melyiket válassza és 1 százalék alattiak a különbségek.
@frissen regisztrált troll:
🙂
@fortin: Igen ez a cél és én egyrészt kornkrét irodalmi művek olvasássáról beszéltem (ami lehetővé teszi később akár komolyabb művek olvasását is), másrészt pedig a klasszikus darabok ismertetéséről a megfelelő befogadói képesség szintjén (ami megadja a közös kulturállis, társadalmi hagyományt). A filozófiai példád is jó, ott sem kell az alapműveket elolvasni ahhoz, hogy megértsd miről van szó. A legnagyszerűbb művek felnőtt olvasmányok, amikhez legalább középfokú ismeretek/érettség szükségesek. Az esztétikai szép esztétikai megalapozottsága is tanítható, de konkrét átélése a kötelezőkben felsorolt könyvek 90 %-nál egyszerűen nem elérhető ebben a élet és társadalmi korban Én ehhez sokkal szabadabb utat képzelek el, mindenkinek a saját kedvenc irodalmi/művészeti ágában.
@ijontichy: de nem azt mondta Tóth Krisztina, hogy cenzúrázzák ki Az arany embert, hanem csak azt, hogy ne legyen KÖTELEZŐ! Még azt se mondta, hogy ne tanítsák.
Pont azt csinálod, mint amikor arra, hogy hadd házasodhassanak a melegek is, az a válasz, hogy nehogy már kötelező legyen a buzulás.
Korábban sose gondolkodtam el azon, hogy Az arany ember milyen női szerepeket mutat be, egyszerűen szar könyvnek tartottam és kész. De minél többen akadnak ki azon, hogy milyen hülyeséget mondott ezzel Tóth Kriszta, egyre inkább egyetértek vele:))
Magyarországon a feminizmus minden politikai oldalon kivágja a biztosítékot.
@kemény keleti kommentelő: :)))
@ámbátor: én is, én is!:))
@ijontichy: nemcsak Tóth K. indoklásával nem értesz egyet, hanem olyat tulajdonítasz neki, amit sose mondott, hogy kicenzúrázná Az arany embert
@Lajszlo: igen, Jókai használt névelőt a nevek előtt. bizony. kinyitottam egy random Jókait random oldalon, és három ilyet találtam. (A barátfalvi lévita 17.oldal)
@fortin: csak én ezt a Karinthy Frigyestől tanultam, nem a Jókai Mórtól….
@aritus: Nem beszélünk egy nyelvet (ti. nem vagy elég laza). Én itt a neten – ellentétben @Tollaszergével – szeretem a laza „kocsmai-kávéházi” kvaterkázást, és utálom az akadémiai, tudományos pontosságú igénnyel felvezetett előadásokat. Sokadszorra: TK indoklása szerint, A NŐI SZEREP ÁBRÁZOLÁSA MIATT kell eltávolítani, kiradirozni, kirúgni, kicenzúrázni, kiröhögni, megvetni, elvetni, pöfujjt mondani, középső ujjat felmutatni (a felsorolás folytatható édes anyanyelvünk gazdag választékából, de végső soron lényegtelen). Ami
a) hülyeség;
b) marketingfogás (tudva, hogy ugrani fognak) és hülyeség;
Hajlok rá, hogy b).
De ettől a hülyeség még hülyeség marad. És pontosan azért hülyeség, amire valamelyik olvtársunk már halálpontosan rámutatott: a Várszínház fura ura elélvez a gyönyörtől, ahogy TK alátercel a rajongói füle számára oly kedves „liberális mocsok” c. nótának. „Hörr!!! El a kezekkel Jókaitól Hörr-hörr!!! Imádom az adrenalinfröccsöt.” Gratula :-(.
Nem teccik a NER? Felejtsd el a PC-t és a tudományos igazságok iránti igényt (legalábbis egy időre). Vagy költözz ide nyugatabbra :-). Hányszor írjam még le: „Send a maniac to catch a maniac” ?
Részemről a témát befejeztem, mert nagyon sokan olyan vonalasak itt, mint egy irófüzet. Jujjj….
Peace. És Relax.
@fáskerti elvtárs: köszi, csatlakozom ahhoz, amit írtál.
„csak olvasó emberként véleményed ne legyen, mert akkor rohadt kenszöl kulturista vagy.” annyit pontosítanék, hogy ha feminista gyanús a véleményed, akkor politikai marketinges kenszöl kulturista leszel de izibe.
@fáskerti elvtárs: jaj, ezt kár, hogy már nem tudjuk kipróbálni!
@ijontichy: „Az inkriminált indoklás hímnemű irodalmártól is hülyeség lenne.”
Tedd hozzá, hogy szerinted, mert pl szerintem meg nem hülyeség.
@aritus: Alap, hogy minden amit írok, az az én véleményem,. Néha beszúrom a „szvsz.” stringet, de ez inkább egy „szófordulat” írásbeli megfelelelője.
„szerintem meg nem hülyeség” Az meg a te véleményed. De mondd, mit rúgott ma rajtad a sors, hogy ilyen szőrszálhasogató vagy? 😉 (költői kérdés volt 😀 ).
@ijontichy: úgy nem lesz peace meg relax, hogy megismétled a saját agymenésedet és Tóth Krisztinának tulajdonítod:
„A NŐI SZEREP ÁBRÁZOLÁSA MIATT kell eltávolítani, kiradirozni, kirúgni, kicenzúrázni, kiröhögni, megvetni, elvetni, pöfujjt mondani, középső ujjat felmutatni (a felsorolás folytatható édes anyanyelvünk gazdag választékából, de végső soron lényegtelen). ” Ezt te mondod, nem TK. Ő csak annyit mondott, hogy ne legyen kötelező olvasmány. Ha neked ez a mondat azt jelenti, amit fentebb írtál, akkor:
a, nem érted a magyar nyelvet
b, hazudsz
@aritus: „Nem beszélünk egy nyelvet”. De hisz megmondtam ;-). És persze, hogy hazudok. Igazat mondani? Abban mi a szórakoztató?
OFF (Btw. neked is ennyire bejön TK? Azért nem fogtok KKK (nem Ku-Klux-Klan ;-)) olvtárssal megvívni, ugye?) ON
@jotunder: én attól lettem elképesztően művelt általános iskolás (akkor valóban az voltam, ez nyilván elmúlt már rég), mert Karinthytól elolvastam az Így irtok ti-t, és utána, hogy jobban értsme a poénokat, szépen végigolvastam a magyar irodalmat. Falusi könyvtáros nénink kissé csodákozott.
Mondhatni Karinthy egyfajta hermeneutikai kört indítására tökéletesen alkalmas…
@ijontichy: Én az egyensúly pártján vagyok. 100 évig fiúkról és férfiakról olvastattuk a gyerkőcöket férfi írók agymenéseiből,
és elrendelem, hogy eztán 100 évig csak lányokról és nőkről olvassunk kötelezőt a női írók tollából.
Szerintem van elég megfontolnivaló bennük, és ez a kor szava, és pont ideje lenne, meg így is igazságos.
Most akkor én vagyok a radikális görény. Hozzám képest Tóth Kriszta egy konzervatív fontolva haladó se hús, se hal.
@ijontichy: amit írsz, az sokminden, csak nem szórakoztató vagy laza, hanem izzadságszagú erőlködés.
Peace&Relax! Rád fér!
@kemény keleti kommentelő: Ez sajnos ütközik a programommal, amelyben megszüntetjük a nemek alapértelmezett hivatalos nyilvántartását 🙂
@mafi mushkila: Sajnos ez csak a keresztnevek radikális betiltásával lehetséges.
Áttérünk a török tipusú beszélő nevekre, mint Bátor, Kedves, Égi, Harcos, Gyöngy, Kincs, Ajándék.
N@ijontichy: Nem hülyeség, csak árnyalatlan.
A helyzet az, hogy én kislánykoromban olvastam az Aranyembert, el nem tudom mondani hányszor, pont mert hogy jó. És pont ez a baj vele. Kritika nélkül lestem el belőle számtalan későbbi tévedésem alapját, éppen mert TK kritikai szemlélete nem volt a köztudatban. Még a gyerekeim is isszák a levét a túlzásba vitt áldozatvállalásaimnak és egyéb romantikus képzelgéseimnek.
Felnőttként újraolvastam és újranéztem azokat az alkotásokat, – lett légyen szépirodalom, vagy popkultúra -, amik meghatározták a nőséghez, szerelemhez, kapcsolatokhoz való viszonyomat. Hát, pont ugyanaz, mint pornóból tanulni a szexualitást és ugyanolyan kártékony is. Csak ez nem korhatáros.
Ha TK (nem olvastam, nem is fogom, mert a konkrét cikk nem érdekel, csak a témafelvetés létjogosultsága) erre a nagyon is valós jelenségre akarta a figyelmet felhívni, akkor inkább arról kéne beszélni, hogy hogyan lehetne ezt kezelni, egy hülyeség az egésznél többet ér.
A jelenség létezik és végtelenül kártékony. Mindannyian tapasztalhatjátok férfiként is, akiktől a partnerei lehetetlent várnak érzelemnyilvánítás terén pl.
Amúgy meglep, hogy nem emlékeztek, milyen fiatalon olvasni.
Ami miatt ragaszkodunk a klasszikusokhoz, azok a finom részletek, a társadalmi, politikai környezet, morál, amiből fiatalon semmit nem értesz, nem is érdekel. Többnyire átfutod, hogy megtudd, mi történt a hősöddel, aki miatt olvasod a könyvet. Talán arra alkalmasak a kötelezők, hogy felnőttként tudd, hogy mit lenne érdemes elolvasnod most, hogy már érdekel és látsz párhuzamot a hétköznapi valóságoddal.
Közel 50 évesen kezdtem író barátoktól elkérni a saját 50-es listájukat, hogy mi maradt ki, és van, ami azért, mert nem olvastam el, mielőtt utált kötelező olvasmány lett belőle, utána már dafke nem.
Szerencsére általában én jártam a kötelező lista előtt, de amikor nem, akkor nem tudtam elfogulatlanul olvasni. Tudtam, hogy most valaki a saját értékrendjét akarja a fejembe tömni, de úgy, hogy nem érvel és nem mondja ki nyíltan, mit akar tőlem, csak furmányosan, az érzelmeim által megvezetve, valamely irodalmi hőssel való azonosulásom révén. Hát ez nem esett jól.
@AoL: „Hát, pont ugyanaz, mint pornóból tanulni a szexualitást és ugyanolyan kártékony is.”
kösz, ez szerintem nagyon fontos! következtetéseim:
– oda kell figyelni arra, hogy gyerekek mennyire más kontextusban olvasnak — klasszikusokhoz föl kell nőni, ők se gyerekirodalomnak írták
– diverzifikálni kell a forrásainkat
index.hu/belfold/2021/02/26/alaptorveny-ellenes-a-kotelezo-ovodaztatas/
„Az alkotmánybírák szerint a gyermek iskolaérettségének időpontja a gyermekek eltérő fejlődési üteme miatt egyénenként változik, megállapításának jogszabályban rögzített objektív feltételrendszere van, a fizikai követelmények mellett pszichés és szociális készségek együttes fennállása esetén állapítható meg.
Korábbi határozataira hivatkozva a testület megerősítette, hogy
AZ ISKOLAÉRETTSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA ELSŐSORBAN A SZÜLŐ JOGA.”
Az iskolaérettség lehet, hogy nem csak akkor áll fent, amikor iskolába kell menni a gyereknek, hanem a továbbiakban is? Előferdülhet, hogy a szülő nem tartja érettnek a gyerekét egy kötelező olvasmány elolvasására? Előferülhet, hogy szexfilmek megnézésére már érettnek tartja, Az aranyember elolvasására meg nem?
@AoL: Szinte az összes kötelező hős önfeláldozó. Ez nem a hibája, hanem a célja a kötelezőnek. Ezt hívják hazafias nevelésnek. Engedelmes ágyútölteléket nevelni a hatalmi játszmákhoz.
@kemény keleti kommentelő: ifunny.co/picture/courage-is-knowing-it-might-hurt-and-doing-it-anyway-uEqvFRfh6
@AoL: Köszi. Végre valaki, aki nem akar mást adni a számba, mint amit írtam. Második napja kapom, a „nagy bolhák hátán kis bolhák” csípéseit, és elhiheted, már semmi „csípős bájt” nem lelek ebben ;-).
Te és @dr Brcskzf Gröőő: olvtárs értékelhető „más” nézőpontra hívtátok fel a figyelmem. Én elég jól emlékszem (40-50 év távlatából is) milyen volt olvasni, viszont eszerint nyilvánvaló, hogy kispacákként egészen más volt a megközelítésem. A magyar klasszikusokban számomra elsősorban az anyanyelv szépsége, gazdagsága megkapó (ld. Arany János). Van olyan is, akihez „tolmács” kellett (pl. Adyhoz Latinovits). A sokak általi felvetés, hogy „szótár kell hozzájuk”, számomra furcsa, és gyenge/elhibázott gyermekkori alapokat sugall. Magyarságomat első- másod- és harmadsorban az anyanyelvem jelenti, így a szókincsem gyarapítása és továbbadása, számomra fontos (meghökkentő élmény volt, amikor már az egyetemen (műszaki szaki ide, vagy oda), az egyik tanerőnek a „górcső alá venni” kifejezéssel újat mondtam).
@dr Brcskzf Gröőő: „hogy gyerekek mennyire más kontextusban olvasnak”: Ez nagyon fontos megállapítás.
„ők se gyerekirodalomnak írták” Nem bizony. Ám amíg például Karl May-t a fordításkor ennek megfelelően át is dolgozták, a magyar klasszikusok esetén erre nyilván nem volt lehetőség. Hasonlóan lett Rifat Ilgaz (török) könyvéből is ifjúsági irodalom.
(Ezzel együtt, amit a marketingfogásról (TK messze nem ostoba), és a Várszínház fura uráról írtam, azt tartom).
@kemény keleti kommentelő: Nekem tetszik a radikalizmusod 🙂
@ijontichy: A winnetout nem a gyerekek kedvéért dolgozták át, hanem a komcsi érában kivágták belőle az összes részt, amikor a főhős poroszkál a lován és istenről elmélkedik. Nekem van háború elötti kiadásom az összes vallásos meditációval.
@kemény keleti kommentelő: Az meg a másik! Erre nem is gondoltam még, hogy még a névadás szintjén is szegregáció volt két külön engedélyezett listával. Hát ennek vége. Az elképzelésem egyébként az emberek életébe a legkevésbé szólna bele, ugyanúgy kis Annuskák lehetnének és valószínűleg lennének is a lánynak saccolt kisbabák stb. Nem hiszem, hogy a szülők zöme feladná, hogy nemileg azonosítsa és ahhoz alkalmazkodva adjon nevet. De a nem az érzékeny személyes adat kategóriába kerülne át, és nem kerülne az állami nyilvántartásba bele alapértelmezésben, csak ha az állam valamilyen célhoz kapcsolódva adatkezelési engedélyt kap (csakúgy, mint bármilyen másik adatkezelő). A különféle állami szolgáltatásokhoz, feladatokhoz tartozó rendszereket persze átalakítanánk vakká erre a szempontra, szóval nem az az álmom, hogy utána mindenki persze hogy megadja a nemét, ha akar valamit.
@ámbátor: o.O Megdöbbentő…
@ámbátor: Ezt nem tudtam. Bár minden ostoba bornírtságot el tudok képzelni. Még jó, hogy nem álltak neki átdolgoztatni a komplett magyar irodalmat :-/. Mondjuk a hivatalos tananyag erősen retusált volt így is… szerencsére a tanerőim nem igazán ragaszkodtak hozzá.
@ijontichy: Természetesen azóta van új fordítás visszahelyezett vallásos vonallal.
Itt van erről részletesebb:
ekultura.hu/2014/03/13/karl-may-winnetou-i-iv
Stílustörés. Erről szó ez a szöveg. Ezt tette valójában Tóth Krisztina is. Nem stílusos, nem elegáns, nem ízléses amit mondott. Az írásaiból is ált. hiányolom ugyanezt.