Különleges anyagból gyúrva
Eredeti szerző: jotunder
Marjai, noha hivatásos diplomata volt, remekül értett a gazdasághoz. Ösztönösen. Ezt a tudását – fogóddzon meg mindenki – a kínaiak fedezték fel, akik még 4–5 évvel ezelőtt is rendszeresen kérték a tanácsait. (Aczél Endre, Galamus)
Marjai József hároméves pártfőiskolát végzett 1966-ban. A Kínai Népköztársaságból ma a University of Chicago-ra, a Harvardra és Princetonra küldik a legjobb diákokat, azt gondolná az ember, hogy nem szorultak rá egy egykori keményvonalas exkommer káder tanácsaira.
Bátortalanul azt gondolom, hogy itten kommunista legendagyártás folyik.
Aczél írásában Marjai már azért is hőssé válik, mert rálőtt (bővebben: úgy tűnik, nem lőtt rá) a külföldön működő magyar kommunista ügynökök listájára vadászó két egykori forradalmárra, akik behatoltak a berni követségre. Azt is gondolom, hogy ez nem feltétlenül véletlen. Elképzelhetőnek tartom, hogy volt olyan magyar nagykövetség a világban, ahol egy másik listán, mondjuk az Acsády nevet találták volna meg a behatolók.
Sólyom Lászlóról azt tartja fontosnak megjegyezni Aczél, hogy az apósa megyei párttitkár volt. Ezt azzal kapcsolatban írta Aczél, hogy a köztársasági elnök megtagadta Marjai kitüntetését. Jobb lett volna, ezt a hetvenes években mondani, keményen, bele pacekba, a „Józsi bácsinak” (jézusom).
Az aczéli történelemben voltak ezek a tehetséges és alapjában jóakaratú kommunista emberek, akik három év pártfőiskola után is átlátták a gazdaságot, mint valami Verebes József a balról beívelt szögletet, és ezekkel szemben voltak a tehetségtelen és gonosz kommunisták, akik rossz tanácsokat adtak a Jók és Gonoszok között vergődő Kádár Jánosnak. A rendszerváltás eredendő bűne pedig az, hogy nem használták ki a tehetséges és alapjában jóakaratú kommunista emberek szakértelmét.
Szijjártó Péter külügyminiszter lehet ősztől ebben az országban. Én ennek nem nagyon örülök. Annak sem örülök, hogy Matolcsy György (aki egyébként a Fordulat és Reform egyik szerkesztője volt, a Pénzügykutató munkatársa) MNB elnök lehet. És általában sem tudom örömforrásnak használni Orbán Viktor politikáját. Itt azonban egy szovjetista rezsim káderéről van szó, egy olyan szovjetista rezsim káderéről, amelyik több generációnyi magyar életét tette tönkre.
Nem vagyok mániákus antikommunista, nem fogok Kunhalmi Ágnes ellen tüntetni a Kossuth-téren, de még Szanyi kapitány ellen sem. Azt gyanítom, hogy aránylag kevés embert akasztattak fel 56 után. Én még az Aczél Endre ellen sem tüntetnék, és sokakkal szemben, nem gondolom azt, hogy neki be kellett volna kussolnia a rendszerváltás után. Marjait sem zártam volna börtönbe, nem vettem volna el a jogait. Konkrétan, nem jelent számomra különösebb megpróbáltatást a szocialistákra szavazni. Most néz nagyot a kedves Olvasó, mert azt illett volna írnom, hogy csipesszel az orromon szavaztam rájuk, de sajnos én nem emlékszem csipeszre, akkor pedig nem írhatok csipeszt.
Mindazonáltal, Aczél a szovjetista rezsimet akarja eladni nekem, szépen becsomagolva, azzal, hogy mennyire utálják őket azok, akiket én mostanában nem nagyon szeretek. Bezzeg, az Ikarus, bezzeg a százezer lakás, bezzeg a kohók, bezzeg így, bezzeg úgy, akkor még volt érzékük a pártfőiskolásoknak a gazdasághoz….
….akkor még nem építettek hazug emlékműveket tonnaszám, akkor rendben voltak a középiskolás tankönyvek, akkor még olyan kiváló emberek voltak a médiában, mint az Aczél Endre, voltak persze hibák, elvtársak, elvtársnők, drága baaaaarátaim, és látom azt a koponyát abban a Toronto-i páncélszekrényben, ahogy kedvesen elmosolyogja magát.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519568-6ae7a4680b0cd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519568&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519568-6ae7a4680b0cd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519568-6ae7a4680b0cd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Késes Szent Alia: Gyurcsány, Heller, vagy Konrád mostani belső, ellenzéki kritikája a Fidesztől teljesen függetlenül, önmagában hülyeség, amit abba kell hagyni. Többször elhangzott már, hogy miért: Gyurcsány jelenleg a legértelmesebb mondanivalójú, legmodernebb párt vezetője. Egyszerűen nincs jobb nála. Ez nem túl jó (hogy nincs jobb) de ez van.
Heller, és Konrád meg mondják a magukét, ami nem hülyeség, nem tévedés, vagyis nagyvonalakban igazuk van. Egyik bíráló, aki el akarja küldeni őket, se tudta még megmondani, hogy miben nincs igazuk, csak arról szövegelnek, hogy el kell nekik menni, mert lejárt az idejük. Komolytalan…
Ettől függetlenül, a Fidesz tematizációját nem kell átvenni, nem szabad velük foglalkozni. Csak akkor, és annyiban, amennyiben arra olyan válaszokat lehet adni amelyek a ballib számára propagandaszempontból pozitívak.
@vakapad:
van,aki számára nem jobb. számomra nem az.
DK kétharmad kb. egyenlő nekem az Orbán-kétharmaddal.
de ez csak elmélet, mert a gyakorlatban a DK nem fog kormányozni, tehát sok értelme nincs ezen töprengeni.
@Deepblue Noir:
Jessz. Amint látom, fel van oldva.
@Késes Szent Alia:
Elvben és nagy vonalakban egyetértek, de lényeges részletekben nem. Ráadásul azt hiszem, valamelyest két malomban őrölünk. Igazad van abban, hogy a média működésmódját tudomásul véve kell cselekedniük a pártoknak, az improduktív siránkozás pedig nevetséges – de nem is állítottam semmit, ami ennek ellentmondana. Amit írtam, az nem a pártok és a média egymáshoz fűződő viszonyára vonatkozik, különösen nem a pártok szemszögéből, ahonnan te vizsgálod: ott, ezt nem vitatom, természetesen érvényes, hogy a politikusok ismerjék ki és használják, ha tudják, a céljaiknak megfelelően a sajtót (persze, hogy Gy. is ezt csinálja, jól-rosszul, és nem a saját meglincseltetéséről panaszkodik).
Szerintem ettől még joggal állapítható meg, hogy van összefüggés aközött, ha a nemfideszes sajtóban a lincs az infotainment helyi változatának kedvelt humorforrása – nem pedig magától értetődően megvetett dolog -, és aközött, hogy ugyanennek a sajtónak a segítségével sikerült a Fidesznek – például a „szociális népszavazás” keresztülvitelével – megroppantania az alkotmányos parlamentarizmus rendszerét. Legalábbis kérdéses szerintem az is, hogy a durván diszfunkcionálisan működő sajtóra is igaz-e, amit a betegség tüneteinek a maguk javára fordításáról írsz – valószínűleg inkább csak kármentésről lehet szó (ld. a szomszédos threadben idézett példát a videókról), hacsak nem valamilyen komplex, igen invenciózus, szakértelmet és kreativitást, tehát rengeteg pénzt is igénylő ellenstratégiáról. Ami pedig a „kontextus” figyelembevételét illeti, éppenséggel nem a belharcok meggátlása mutatkozik abban, ha arra, hogy Vári nekiesik Helleréknek, TGM nekiesik Várinak. 🙂 És ami a fő, Vári kritikájának kritikája nem abból áll, hogy nem bírálhatja Konrádot és Hellert, hanem abból, hogy _konkrétan_ itt és most miért snassz és ostoba dolog ez.
Nem azt kifogásolom tehát, hogy „nem tisztelnek ezek semmit”, hanem én nem tisztelek semmit mint média- és politikafogyasztó. Semmi különösebbet nem állapítok meg szerintem, amikor finoman szólva is primitívnek találom a lincsdivatot, ami semmivel sem jobb, mint a nőverés elfogadottsága Fülöpházán. Attól, hogy a nagy sikerre való tekintettel egy egész újságírógeneráció tobzódik benne a politikai szféra számos szereplőjével együtt elemzőktől politikusokig, semmivel sem vonzóbb, sőt. Ráadásul a diszfunkcionalitás – a tájékoztatás vagy tudósítás hiánya – ugyanazt a politikai erőt támogatja, ami, nem véletlenül, ugyanebben a szellemben működik. Panyi és a Fidesz jegyesek, minden külön értesítés helyett. És csöppet sem vagyok elragadtatva attól sem, amikor az ellenzék, ahelyett, hogy felismerné, hogy sikerének legalább az egyik kulcsa – mint magad is írod – az új kritikai kontextus megteremtése lenne, éppen ellenkezőleg, maga is beszáll, és pont ugyanarra építi pompázatos stratégiáját.
@Késes Szent Alia: @Kowalski, helyzetjelentést!: Igen, van egy réteg az országban (szeretném hinni, hogy én is közéjük tartozom), akiknek hiányzik két (három, mert a liberálisokat se felejtsük ki) értékelvű párt az országban. És ha ezek véleményvezérek lehetnének vidéken is, akkor igaz lenne, hogy egy karizmatikus vezetőjű értékelvű párt le tudná győzni a FIDESZ-t. De a jelenlegi rendszerben ennek a három értékelvű pártnak együtt kellene indulnia (egy karizmatikus vezetővel?) a választáson, és mindegyik híveinek szavazni kellene a másik kettőre is. Na ez bukott meg most (ha igaz).
Ha ez nem igaz, akkor a FIDESZ-t csak saját fegyvereivel lehet legyőzni (egyszerű, vonzó jelszavakkal). Egy olyan országot, amelyet olyanok kormányoznak, akik jót akarnak, de demagógiával nyertek, majd mást csináltak, én sem szeretnék. Tehát meg kellene találni a hangzatos jelszavakat, amelyek mögött lehetne értelmes dolgot csinálni.
Magyarországon viszont most olyasmiket kellene csinálni, amelyek minden hangzatos jelszónak ellentmondanak. Ez része a 2006-os Gyurcsány-jelenségnek, amelyet sajnálatos módon Gyurcsány politikai érzékének hiánya is súlyosbított.
Mindennek tetejébe (és ezért kétséges, hogy tényleg megbukott-e az összefogás mint ötlet) a kommunikációs csatornák jelentős része nem alkalmas arra, hogy egy demokratikus ellenzék üzeneteit közvetítse. És ennek része a baloldali és független sajtó (néha jogos, etikus, de a választási eredmények szempontjából kontraproduktív) viselkedése, részben a sokszínűség és kritika, részben viszont tényleg az „Orbén kottájából játszása”.
Aki meg tudja találni a megfelelő vonzó üzenetet, az azt eljuttató csatornákat, ennek a finanszírozását (lehet minden postaládát teleszórni blikkfangos borsúrákkal, lehet autós plakátokkal járni az utcákat stb., csak ez rengetegbe kerül), az nyerhet. De az országnak az kellene, hogy ugyanez legyen ügyes politikus kormányon és még tudja és csinálja is, amire az országnak szüksége van.
@Késes Szent Alia: 😛 🙂
@Kowalski, helyzetjelentést!: Remélem, hogy nem beszélünk el egymás mellett; én inkább azt tapasztalom, hogy sok részletben egyetértünk, a végkövetkeztetésben meg nem.
Például amire te azt mondod, hogy lincselés és infotainment, arra én azt mondanám, hogy ellenkultúra. Igen, a félhibbantat játszó (vagy nem is annyira játszó) Szily, a macskás gifekben tobzódó 444, a neurotikus Tóta W, a tumblik mémjei, a korábbi index, ez így együtt nekem egy érthető stresszreakció az ország mélyrepülésére, tudok vele szimpatizálni, és esetenként a röhögésből vigasztalást meríteni, még ha ezzel Orbán malmára is hajtom a vizet netán.
Ellenkultúraként ez egy reakció különféle nem kezelt problémákra, észre nem vett igényekre. És ha azt mondod, hogy ez segítette a Fidesz gerincroppantó izéjét (de azt már annyi minden segítette, hogy könnyebb lenne felsorolni, hogy mi nem), akkor nem arról van szó ismét, hogy az egyik párt kihasználja a meglévő jelenségeket, a másik meg nem? Hanem a másik inkább meg akarná szabni, hogy ez ne így legyen, hanem tessék megkomolyodni?
Ha ez a nihilizmus, vagy ellenkultúra egy anti-establishment jelenség, akkor hogyhogy az elmúlt négy év alatt az ellenzék nem tudott élni vele? Az ő „szociális népszavazásaikat” is ugyanúgy kiszolgálta volna, de mintha nekik nem lett volna efféle kezdeményezésük. Mintha ellenzékben is a baloldal akarna lenni az establishment, a Fidesz meg kormányról is ellenzék, aki képes kihasználni mindent, ami anti-establishment…
(Elnézést a szó nélkül hagyott felvetésekért, most ennyire volt időm.)
Vér és acél- orszaga vagyunk ld. Don kanyar
@Késes Szent Alia:
Igazad lehet, ránézésre felfogható stresszreakcióként és ellenkultúraként (és/vagy az erre vonatkozó igény kielégítésének kísérleteként). Csak az ellenkultúra jobb helyeken pimasz, nem komisz, okos, nem buta, lázad, nem lincsel – és nem az establishmenttel tartatja el magát. A divatjai és a célpontjai alapján nekem mindig is úgy tűnt, azt a vonulatot, amiről beszélek – és amiből Tóta W. szerintem pont az alábbiak szempontjából kilóg -, két fő vonás jellemzi: jobboldalias szimpátiáktól nem mentes vakság arra, miről szólt lényegileg a Fidesz két évtizedes nyomulása (ezt hétköznapian egyszerűen butaságnak nevezném, különösen magukat politikai újságíróknak tartó szerzőktől), és heveny, atavisztikus „antikomcsizmus”, ami a fent emlegetett verbális lincselést aggálytalanul gyakorló antigyurcsányizmusban ölt testet a leglátványosabban. Szerintem ezek a szimpátiák egyértelműek és merőben valószínűtlenné teszik, hogy „az ellenzék szociális népszavazásait” is kiszolgálták volna. Mindezt hajlamos vagyok azzal magyarázni, hogy a szóban forgó szerzők zömmel első generációs, jobboldalias hátterű figurák, és ez a kulturális meghatározottság érződik művükön. Ez a képlet a zseniális, de tökhülye Szilyre, a stilizált gót betűs, „Véleményvezérnek” nevezett blog gazdájaként indult Panyira, és a fent vázolt világképet több közös cikkben (néhol a mérsékelten szellemes Egei Antal-Horváth Zsolt néven) taglaló Gavrára és Hontra is áll – ők, számos epigonjukkal kiegészítve, mindannyian sima úton jutottak meghatározó szerepbe az establishment mainstream lapjaiban, ahol azóta is nagy sikerrel működik a modern újságírás (tárgyszerű, elfogulatlan tájékoztatás és tudósítás + szórakoztató gonzó) magyar változata, amiben a képlet első fele kimarad, így tájékoztatásként is a másodikkal kell beérni.
@Kowalski, helyzetjelentést!:
és heveny, atavisztikus „antikomcsizmus”, ami a fent emlegetett verbális lincselést aggálytalanul gyakorló antigyurcsányizmusban ölt testet a leglátványosabban. „
-antikommunizmus, mint szélbalos ideológia ellenzése
-antikommunizmus mint a baloldali liberalizmus és a baloldaliság teljes elvetése konzlibek által
-antikommunizmus mint múlt rendszer és utódpártellenesség
-bizonyos „balos/liberális” arcok gyűlölete (egy vagy több, gyurcsány vagy más(ok))
ezek azért különbözőek, nem mindenki vallja mindegyiket