Lamberg, Latour, Lánczi
Eredeti szerző: jotunder
Ugye tudod, hogy megőrülnél otthon? – kérdezte M. Nem várt választ. A csatorna partján sétáltunk, le egészen a folyóig, a szürke és mégis barátságos angol tavaszban. Igen, megőrülnék, persze hogy megőrülnék a tehetetlenségtől, a reménytelenségtől, Orbán neokádárizmusának bűzétől. M. televíziós rendező volt Pesten, nagyon jó rendező, nem is tudjuk, hogy miért került feketelistára. Rendes katolikus pap rokonok, vérantikommer család, de valamiért ő is sok volt ennek a rezsimnek. Ha otthon lennénk Orbán hírtelevízióját nézné, a kókler karrierista senkik szétzuhanását, de azért nem őrülne meg, én őrülök meg az ilyesmitől. Néha szégyellem, hogy mennyire jól érzem magam itt. Szeretem az egyetemet, a pubokat, a tengert, ezt a furcsa észak-angol világot.
Akkor öt éve Genfben voltunk, állandóan hajókáztunk a tavon, mert kaptunk egy békávé bérletet és semmi másra nem tudtuk használni csak hajókázásra. Egy tóparti kávézóban láttuk meg Kósa Lajos arcát a tévében. Mindenféle katasztrófákat mutattak, hegyomlás, tömegverekedés, és tetőpontként a Kósa okossága a magyar gazdaságról. Szerintem akkor dőlt el minden, akkor lett világos számomra, hogy ez nem fog menni. Nem fogom kibírni.
Nyilván ki lehet bírni, csak nekem nem megy.
Nagyanyámék kibírták a nácikat, a kommunistákat, a bevagonírozást, a kisbolt elvesztését, és hát hol van egy GFG vagy egy Lánczi az SS-Einsatzgruppentől, vagy az államvédelemtől. Mindenkinek mást kell kibírnia, mást kell eltűrnie, és igen, mindenkinek mástól telik be a pohár. Nekem ezektől telik be a pohár. Nem tudom, hogy mit csinálnék velük, ha szembejönnének velem az utcán, és az nem jó.
A mi Tonton Macoute-jaink nem begőzölt gyilkosok, mint Papa Doc kedvenc hóhérai, de a körülményeket tekintve nem nagyon különböznek tőlük. Ugyanazok a szabályok vezérlik őket, a Habonyokat, Bayereket, Lánczikat, mint Luckner Cambronne-t a “karibi vámpírt”. Mint valamiféle húsevő baktérium, úgy zabálja fel a személyiséget a kapzsiságnak, a szolgalelkűségnek és a gátlástalanságnak ez a sajátos keveréke. Lassan megfertőződik az egész ország, tömegek éreznek büszkeséget, ha némi készpénzért, vagy akárcsak eme készpénz reményében feketének hazudhatják a fehéret. És én ezt nem bírnám ki.
Ma is többet tudunk, mint tegnap. Ma is többet tudunk meg arról, hogy milyen ez a rendszer, mennyire őrültek meg Orbán szolgái, mire lehetnek képesek, ma is egy kicsit elviselhetetlenebbé vált az ország, csak azt nem tudjuk, hogy közelebb vagy távolabb kerültünk az elmebeteg rezsim pusztulásához. És ez az amit nehéz elviselni. Ha ez egy regény lenne, a következő oldalak egyikén Orbán Viktor rendszere összeomlana, Latour, Lamberg, Lánczi. Ez azonban nem egy regény. A Duvalier-k huszonkilenc évig voltak hatalmon a világ legszerencsétlenebb országában, amíg végül Ronald Reagannak elege nem lett Baby Doc-ból. Ki tudja, hogy kinek mikor lesz elege az Orbán-Lévai-Tiborcz klánból? Egyszerűen rádöbbennek az emberek, hogy boldogtalanok? Vagy csendesen beleszeretnek a boldogtalanságba?
Múlt szombaton Manchesterben belekeveredtünk egy tüntetésbe. Megkérdeztem egy rendőrt, hogy kik ezek? A Brit Védelmi Liga (egy bolondnáci társaság szerk. megj. ) – válaszolta. Oh, Jesus – mondtam, amire elmosolyodott. Értettük egymást. Idejönnek buszokkal, rázzák a ketrec rácsát, aztán hazatakarodnak. Anglia pedig marad, ami volt. Nem tökéletes, egyáltalán nem problémamentes ország, amelyik nem képzeli magát annak, mint Orbánia, a millió kisgömböc országa, egyáltalán nem képzeli magát semmi különösnek, elmegy az ország a pubba, iszik egy kicsit, néha talán többet a kelleténél, és aztán jön a holnap és a holnapután, hétköznapi otthonos problémáival, amelyeket néha meg tudnak oldani, néha meg nem. Ettől az országtól nem kell megőrülni. Mert elviseli hogy normálisak vagyunk, kicsit talán el is várja tőlünk hogy normálisak legyünk. Elbiciklizik mellettünk a csatornánál, és mosolyogva ránk köszön.
@HaKohen: …ízlések, az rendben, de pofonok? (Ki találta ki ezt? Nekem, akit még senki se pofozott meg, mind egyformán szörnyűnek tűnik)
@Érvsebész:
Eccer el kell kezdeni.
@közösperonos átszállás: ezt nem értem, mindegy. A versben a zsarnok az a Rákosi, akiről írása jelent meg Illyésnek a 60. születésnapjára megjelent antológiában, 1952-ben. (Vö. Az egy mondat a zsarnokságról versét állítólag 1951-ben írta, persze 56 novemberéig sehol nem jelent meg. Hehe)
@Érvsebész: jaj, ne!
Petőfi a maga nemében a legnagyobb, és elismerem, hogy sokkal inkább a hatása miatt (a nyelvre, a költészetre, a magyarságra, a forradalomra és még számtalan más dologra összehasonlíthatatlanul nagyobb hatása volt bárkinél, még Adynál is, aki utána jön ebben)
ráadásul néhány nagyon nagy verset is írt (, Beszél a fákkal…, Szeptember végén, aminek baja is van, hogy minden más szerelmes verset is ehhez hasonlít minden magyar, ami nem biztos, hogy jót tesz)
és ott van, igen a Nemzeti dal, ami mondhatni, nem vers, de a nagyság abban is áll, hogy valaki egy pillanatban maga minden, és ezt a megfelelő formában ki tudja fejezni! Szerencse? Igen, de miért éppen ő?!!!
Hihetetlen, hogy nem látjátok, hogy a ma uncsinak, sőt primcsinek látszó egyszerűség, micsoda trúváj volt akkor. És milyen tökéletesen találta el, hogy népinek hasson, miközben nagyon is művi volt, mesterségbeli tudás volt mögötte.
Csók mindenkinek.
@Érvsebész: az “Ízlések és pofonok…” pedig dakota közmondás, az egész bölcsészettudományt ki lehetne dobni, ha nem volna tizedrendű kérdés, hogy valakinek Ady vagy JA, ha mindkettőt érti (viszont akinek Coelho, az nem ért hozzá)
*kb. annyit ér, mint a “Nem várom meg, míg kötelező lesz…”
@csársz: ” a hatása miatt (a nyelvre, a költészetre, a magyarságra, a forradalomra és még számtalan más dologra összehasonlíthatatlanul nagyobb hatása volt bárkinél” … – kivéve rám…
Félretéve a hülyeséget: olvasó vagyok, nem irodalomtudós, elismerem a nagyságot, a hatást meg a többit, de nem vagyok megérintve, ez van. (Bár emlékezetem szerint tartózkodtam is a Petőfi minősítésétől, épp mert amúgy nem értek hozzá)
@HaKohen: @jotunder:
Érdekes, ezeket a leveleket olvasván, a zsarnokság ezerszínű arca jutott eszembe. Romániában, Ceausescu alatt, ezek a levelek egyszerűen elképzelhetetlenek. Példának csatolok egy jegyzőkönyvet, kapásból, ennek a dátuma 1977 októbere, amelyben “ a szocialista kultúra és nevelés” további megszigoritásáról esik szó, legmagasabb pártszinten.
http://www.romlit.ro/controlul_contiinelor_v
A nyelvezet és a légkör hihetetlenül jellemző, helyszűke miatt csak egy részt fordítok le :
( elnököl Ceusescu )
Nicolae Ceausescu elvt: Mi a mondanivalójuk, elvtársak? Burtica elvtárs, kiegészitették az anyagot a Politikai Végrehajtó Tanács idevágó utasitásaival?
Cornel Burtică Elvt.: Igen, kiegészitettük
Nicolae Ceauşescu elvt: Tegnapelőtt még beszéltünk pár intézkedésről, azokat beletették ?
Megállapodtunk, hogy bizonyos előírásokat betegyünk, olyanokat amelyeket az egész világban alkalmaznak : az a jogot, hogy betiltsunk vagy felfüggesszünk egy publikációt. A demokráciát nem lehet elferdített módon értelmezni.
Mi ezekről a tegnapelőtt megegyeztünk de annak már nem néztem utána, hogy az illető kiegészítések be lettek e téve.
Miu Dobrescu elvt: A dekrétum 4 paragrafusa kimondja, hogy az Alkotmányban leszögezett törvényes rend, az államtitok megvédését előíró törvény és egyéb törvények különösen súlyos megsértése esetén, amelyek a párt és az állam bel – és külpolitikájában okoznak kárt, a Szocialista Kultúra és Nevelés Tanácsa intézkedhet könyvek, publikációk, egyéb nyomtatványok és grafikák, hang – és vizuális anyagok forgalmazásának felfüggesztéséről, a biróságok vagy egyéb illetékes szervek végleges döntéséig.
Nicolae Ceusescu elvt. : meg kell cserélni a sorrendet, előbb az illetékes szervek, aztán a bíróság
@Érvsebész:
Naugye!
@Jbl: ” ezt nem értem, mindegy. “
Arra gondoltam, hogy előtte Illésnek Kádár lett a szemére hányva (csak, viszont legalább jó alaposan). És hát ’58-ban Kádár nemhogy elment, hanem épp hogy csak megjött még.
@Jbl:
Illyés a verset 1950-ben írta. Már hogy a rákban jelent volna meg 1956 novembere előtt?
És nem, nem Rákosiról írta; a ‘zsarnok’ szó nem is szerepel benne.
A zsarnokSÁGról írta, amint ez a címe elolvasása során már rövid idő után kiderül. És ezért tud olyan örökérvényű lenni, mert nem egy zsarnokról szól, hanem a zsarnokságról, amely az egyes zsarnokokkal ellentétben halhatatlan.
@Érvsebész: @HaKohen: az sajnálatos*, olvassatok Fehér Renátót! ha tőle sem, akkor nem tudok segíteni
* még a sakkversétől sem?
(“szabadság, szerelem
e2 kell nekem”)
bocs, nem én találtam ki, azt hiszem, Bella István
@csársz:
Ugyan abból, amit ideírtál, egy mukkot sem értek (bár lehet, bennem van a hiba).
ámde kösz, hogy utaltál Fehér Renátóra, korábban nem olvastam tőle semmit, de most elolvastam néhány versét, és kifejezetten megérintett.
Szóval, mégegyszer kösz.
@csársz: És mivel akar E2-re lépni?
@aronsatie: huszárral, mi mással?
Például. De nem túl gyakran.
Na ugye, hogy nagy költő volt! Sejtelmes és sokjelentésű.
@HaKohen: számára dadaista, sőt szimbolista (annak külön örülök, hogy Fehér Renátót komolyan vetted, pedig azt gondoltam, majd viccnek hiszed, sőt el sem hiszed, hogy van ő, és ír is….)
@aronsatie: már kutatta-kereste is a jó megoldást
@Érvsebész:-t meg ez a változat végre megérintette, és adekvát választ talált az élet nagy kérdésére (bár azért ha a sötét vezérrel /föl nem akasztott királynővel/ lehet e2-ig előre törni…)
és ha ez tetszett, jöhet Bella másik variációja:
az iskolában a legszebb magyar verssorként (verssorok egyikekként) tanítják, hogy “Elhull a virág, eliramlik az élet”, kiemelvén, a forma és tartalom egységét: ahogy a lágy l-ek hangzása és az elmúlást kifejező gondolat….
Szóval Bella:
“El hulla, virág! El iram! Lik az élet!”
Szép, petőfis álmokat!
@csársz: 😀 (Ez ismerős, de megesküdtem volna, hogy Kosztolányi zilálta az “el hullá”-t, annira, hogy a gyereknek is ezt mondtam a minap :))
zseniális, bébézsuzsika szerint az emútnyócévben nem is voltak balhék az állami ünnepeken, és ideje volt már rendet csapni.
@csársz: Ide passzol:
http://www.youtube.com/watch?v=ICl3nBIAfpg
@aronsatie: jó,
jó, de onnan, hogy “Ott essem el én”, alig bír kilépni a száguldó ritmusból,
hihetetlen, hogy mennyire meg van komponálva ennek a versnek a gondolati és versritmusa!*
be jó, hogy kikezditek szegény Petőfit, rég elfeledett és új szépségeket fedezek benne föl,
zseni volt a pasas!
* éppen ezért lehet ilyen szépen kigúnyolni!
@csársz: Kezdte ki a fene. Semmi bajom vele.
Ugye milyen ravasz ember volt ez az Illyés, hogy még téged is sikerült megtévesztenie. Semmi nem bizonyítja, hogy a versét 1950-ben írta volna, ezt csak ő maga állította. Hiszi a piszi. Főleg annak tükrében, hogy 53-ban Kossuth díjat kapott. Ilyet csak azok kaptak, akik szolgái voltak a zsarnokságnak, ő például azzal, képes volt a Rákosi 60-ik születésnapjára megjelenő könyvbe írni. Lehetett ám ezt máshogy is csinálni, például ahogy Tersánszky tette:
nol.hu/velemeny/20121011-kakuk_marci_es_a_nadragtartogyaros-1338581
Ha valakinek megvan ez a novella, örülnék, ha megosztaná:)
Szóval HaKohen, az embert és a művét mindig együtt vizsgáld, főleg ha szerinted nagyobb költőről vab szó, mint Petőfi.
@aronsatie: nem is neked szólt
@Jbl: “az embert és a művét mindig együtt vizsgáld”
már mér’?
nagyon nagy műveket hagytak hátra szemét emberek, és nagyon rosszakat valóságos szentek!
@Jbl:
A költőről semmit sem mondtam. Azt írtam, hogy az “Egy mondat…” szvsz az egyik legnagyobb magyar vers.
Az Irodalmi Újság 1956. nov. 2-ai számában jelent meg először, több akkor (október végén) írt friss vers és próza között, a végén az évszám: (1950).
Persze ettől még az is lehet, hogy Janus Pannonius másolta le Mózes valamelyik kőtáblájáról 2069-ben és a kuruc.infón publikálta 30 évvel később.
@HaKohen: 😀 hülye 🙂
@HaKohen: a költőről azért állít valamit, ha egy művét a legnagyobb versek között tartod számon…