Lamberg, Latour, Lánczi
Eredeti szerző: jotunder
Ugye tudod, hogy megőrülnél otthon? – kérdezte M. Nem várt választ. A csatorna partján sétáltunk, le egészen a folyóig, a szürke és mégis barátságos angol tavaszban. Igen, megőrülnék, persze hogy megőrülnék a tehetetlenségtől, a reménytelenségtől, Orbán neokádárizmusának bűzétől. M. televíziós rendező volt Pesten, nagyon jó rendező, nem is tudjuk, hogy miért került feketelistára. Rendes katolikus pap rokonok, vérantikommer család, de valamiért ő is sok volt ennek a rezsimnek. Ha otthon lennénk Orbán hírtelevízióját nézné, a kókler karrierista senkik szétzuhanását, de azért nem őrülne meg, én őrülök meg az ilyesmitől. Néha szégyellem, hogy mennyire jól érzem magam itt. Szeretem az egyetemet, a pubokat, a tengert, ezt a furcsa észak-angol világot.
Akkor öt éve Genfben voltunk, állandóan hajókáztunk a tavon, mert kaptunk egy békávé bérletet és semmi másra nem tudtuk használni csak hajókázásra. Egy tóparti kávézóban láttuk meg Kósa Lajos arcát a tévében. Mindenféle katasztrófákat mutattak, hegyomlás, tömegverekedés, és tetőpontként a Kósa okossága a magyar gazdaságról. Szerintem akkor dőlt el minden, akkor lett világos számomra, hogy ez nem fog menni. Nem fogom kibírni.
Nyilván ki lehet bírni, csak nekem nem megy.
Nagyanyámék kibírták a nácikat, a kommunistákat, a bevagonírozást, a kisbolt elvesztését, és hát hol van egy GFG vagy egy Lánczi az SS-Einsatzgruppentől, vagy az államvédelemtől. Mindenkinek mást kell kibírnia, mást kell eltűrnie, és igen, mindenkinek mástól telik be a pohár. Nekem ezektől telik be a pohár. Nem tudom, hogy mit csinálnék velük, ha szembejönnének velem az utcán, és az nem jó.
A mi Tonton Macoute-jaink nem begőzölt gyilkosok, mint Papa Doc kedvenc hóhérai, de a körülményeket tekintve nem nagyon különböznek tőlük. Ugyanazok a szabályok vezérlik őket, a Habonyokat, Bayereket, Lánczikat, mint Luckner Cambronne-t a „karibi vámpírt”. Mint valamiféle húsevő baktérium, úgy zabálja fel a személyiséget a kapzsiságnak, a szolgalelkűségnek és a gátlástalanságnak ez a sajátos keveréke. Lassan megfertőződik az egész ország, tömegek éreznek büszkeséget, ha némi készpénzért, vagy akárcsak eme készpénz reményében feketének hazudhatják a fehéret. És én ezt nem bírnám ki.
Ma is többet tudunk, mint tegnap. Ma is többet tudunk meg arról, hogy milyen ez a rendszer, mennyire őrültek meg Orbán szolgái, mire lehetnek képesek, ma is egy kicsit elviselhetetlenebbé vált az ország, csak azt nem tudjuk, hogy közelebb vagy távolabb kerültünk az elmebeteg rezsim pusztulásához. És ez az amit nehéz elviselni. Ha ez egy regény lenne, a következő oldalak egyikén Orbán Viktor rendszere összeomlana, Latour, Lamberg, Lánczi. Ez azonban nem egy regény. A Duvalier-k huszonkilenc évig voltak hatalmon a világ legszerencsétlenebb országában, amíg végül Ronald Reagannak elege nem lett Baby Doc-ból. Ki tudja, hogy kinek mikor lesz elege az Orbán-Lévai-Tiborcz klánból? Egyszerűen rádöbbennek az emberek, hogy boldogtalanok? Vagy csendesen beleszeretnek a boldogtalanságba?
Múlt szombaton Manchesterben belekeveredtünk egy tüntetésbe. Megkérdeztem egy rendőrt, hogy kik ezek? A Brit Védelmi Liga (egy bolondnáci társaság szerk. megj. ) – válaszolta. Oh, Jesus – mondtam, amire elmosolyodott. Értettük egymást. Idejönnek buszokkal, rázzák a ketrec rácsát, aztán hazatakarodnak. Anglia pedig marad, ami volt. Nem tökéletes, egyáltalán nem problémamentes ország, amelyik nem képzeli magát annak, mint Orbánia, a millió kisgömböc országa, egyáltalán nem képzeli magát semmi különösnek, elmegy az ország a pubba, iszik egy kicsit, néha talán többet a kelleténél, és aztán jön a holnap és a holnapután, hétköznapi otthonos problémáival, amelyeket néha meg tudnak oldani, néha meg nem. Ettől az országtól nem kell megőrülni. Mert elviseli hogy normálisak vagyunk, kicsit talán el is várja tőlünk hogy normálisak legyünk. Elbiciklizik mellettünk a csatornánál, és mosolyogva ránk köszön.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519160-6ae6794be5387' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519160&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519160-6ae6794be5387&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519160-6ae6794be5387' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Big JT,
Követem a blogbejegyzéseidet, szeretem is. Sőt, meg is értem, én is éltem egy rövid ideig külföldön, de állandóan hazafele pislogtam.
Szóval nem mondhatom, hogy ne tedd, de mégis ezt mondom. Ha terápiás céllal blogolsz, az más. De ott a messzi Angliában teljesen feleslegesen idegeled magad. Ez a rezsim sok-sok évtizedig velünk lesz. Lehet dumálgatni, álmodozni stb. El kell menni, és vissza se szabad nézni. Borzasztó nehéz meglépni, de akinek pici kis esze van az előbb vagy utóbb, de menekül.
Egyrészt igazad van, másrészt…
Azért majd 270 iskola beintett a rezsimnek, ezt tavaly még nem merték volna (szerintem).
Ma bemutatkozott az orbáni „BBC” és szánalmas bohózatba fulladt, pedig pénz, paripa, fegyver rendelkezésükre áll.
Orbánra ma csak a vallási fanatikus öregek (70+) volt kiváncsi.
És a szomszéd macskája Pázsit megint itt ül a konyhaablakban és nagyooon helyes.
@pnegyesi: Te csak ne beszéld le jótündért a blogolásról, nagyon szeretem amiket ír.
Szerintem ma már nem igaz az a tétel, hogy a ner még sokáig itt marad a nyakunkon.
Recseg-ropog. Ma kitüntetnek egy náci ideológust (tellért), de hiába. Ezzel a jobbiknak söprik az utat, magukon már nem segítenek. De a jobbiknak sem igazán, egymás elől szívják el a szavazókat, egy a zászló, egy a tábor. Van kb 20% szavazó, akin marakodnak.
@aritus: Jaja, a rezsim mondatainak nincs már ereje. Ez kb. fél éve kezdődött, és én nagyon örülök annak, hogy Orbán mondatain nevetek ahelyett, hogy mérgelődnék. Két éve ez még nagyon nem így volt.
Lamberg az a Lemberg…
hu.wikipedia.org/wiki/Lamberg_Ferenc_F%C3%BCl%C3%B6p
hu-hu.facebook.com/Elegahazugsagokbol/posts/254368361304265
Lamberg és Lánczi… méltatlan Lambergre emlékezetére nézve, hogy együtt említed vele a címben Lánczit, igaz a posztban foglaltakat érdemben nem másítja meg:)
@jaegtoer: köszönöm, javítottam.
@Szindbad: pedig nagyon küzdenek a keményen dolgozó emberekért:)))
Azon gondolkodom, hogy a fijjjuggg 2000-2002 közötti ámokfutása után, miért gondolhatta bárki is, hogy jobbak lesznek az idióta maszopnál?
Még kozelrbbit mondjak, a 8 évvel ezelőtti népszavazási parádé után lehetett valakinek kétsége a nemzetvezető céljait illetően?
Lánczi kicsit korán kezdett el futni az életéért. Csak ki ne fulladjon. 🙂
@Szindbad: Tényleg már csak nevetni lehet ezen az izzadságszagú újbeszélen. Ki adja a Pártközpont az új jelszót, keményen dolgozó enberek, és ahogy végig hullámzik a nagy, lomha, központosított pártbizottságon, ugyanakkor egymás sarkát taposva, versengve, lihegve igyekeznek a szolgák, hogy ki tudja többször elsütni, hogy keményen stb.
És akkor itt a dokumentált újbeszél az emberminisztériumból:
web-24.citromail.hu/view_attach.php?mid=1166&part=1.2&rand=8432&mb=ritahu%40citromail.hu&mime=application%2Fpdf&vip=5c060556d6883614ac4a7062fcef090
Érdemes végignézni, olyan „kincseket” találsz, hogy pl a tudósok tiltott szó, helyette a szakírókat kell használni.
Szociális munka, közmunka is tiltott, helyette iskolai közösségi szolgálat, kötelező, önkéntes (?!) szolgálat az újbeszél.
@Kettes: Tudsz valamit?
@Kettes: Keveset mondta a keményen dolgozó embereket?
@miért: en.wikipedia.org/wiki/Hindsight_bias
(sokan mondtak mást, főleg, hogy már nagyon legyen valami más érzés volt. Most is van egy „ennél bármi jobb” fíling, ami valszeg sok tekintetben teljesen hamis.)
@aritus: mozgasterblog.hu/blog/forradalom_helyett_olcso_provokacio
Ebből a posztból süt a szorongás amiatt, hogy tudja, hogy őt már nem fogják felvenni az utolsó helikopterre.
@Kettes: Nem érti szegény az újbeszélt, egyszer sem írta le, hogy keményen dolgozó emberek. Jött az agyonkoptatott 2006-os rendőrterrorral, ez már a hívőket nem izzítja, nekik új husi kell. Szabadságharc, keményen dolgozók, szabadságharc, magyarok, muszkák, magyarok, labancok, szabadságharc, keményen dolgozók.
@miért: Hát, ja!
@Kettes: „Mi lehet ennek az oka? Frusztráció a vereségek miatt? Nem hiszem. Az elmúlt 25 évben a jobboldali tábor is számos drámai vereséget szenvedett, de soha nem vált agresszívvá.” (mozgasterblog)
Hát, igen. Nem váltak agresszívvá, mindig is azok voltak.
És valószínűleg olcsó provokátorok voltak azok is, akik tegnap az olasz újságírónővel bégettek.:-))
@Kettes: ez már egy versenyképes honoráriummal ellátott blogbejegyzés lehet vagy még csak próbaüzem?
@Kettes:
Ha már Lánczi Tamás, akkor:
hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150316_Agressziv_hazugsagok
…..és amit leírtál jótündér, az annyira igaz, hogy minden este sírva alszom el, mert tudom, hogy onnan a fiam már nem fog hazajönni az én életemben….nincs olyan nap, mikor ne átkoznám meg ezeket, még akkor is, ha visszaszáll rám….szétverték a családomat…..mocskos trógerek.
@poszt: „Nyilván ki lehet bírni, csak nekem nem megy.”
Big JT, azt kéne megtanulnod „kibírni”, hogy „speciel erről nem orbanS (sic!) tehet” típusú mondatokat nem írunk le. Már nem. Mindennek orbanS az oka. Még gyurcsánynak is 😉
Anno, midőn az Amway letámadta Mo-ot, a kiszemelt markecingereket úgy oktatgatták, hogy akkor tekinthető a munka sikeresnek, ha az uccán szembegyövő fazonoknak felmutatnak egy kisuvikszolt coin-t, ötből három (de inkább négy) vigyorogva előhúz egy ugyancsak szemet kápráztató állagút. Namármost, szvsz. markecingcélkitűzés azon feltételes reflex kialakítása, ha az uccán szembejövőknek felmutatok egy nemzetiszín pántlikával körülkötött narancsot, ötből négynek (de inkább ötnek) az arcáról elkezd csorogni a megvetés és az undor. Aztán eljuttatni az üzenetet, hogy 2018 tavaszán mindenki vigyen magával egy narancsot. Nemzetiszín pántlikával körülkötve 😉
@aritus:
[ http://www.vacmylife.hu/madach-vs-klik/
+
„Szomorú dolgok történnek felénk. Habár a vezetőség pénteken (miután a váci polgármester behívta a két vezetőt) egyhangúlag azt mondta, hogy közös döntésük az, hogy nyilatkozni fognak a sajtónak (és ettől minket sem tiltottak el), az igazgatónő azóta már (tulajdonképpen aznap) visszatáncolt. Igaz, hogy a tanárokat nem is az igazgatónő tájékoztatta erről, hanem a másik behívatott vezetőhelyettes. Az igazgatónő, aki maga is ott volt, ha nem is állt ki a tantestület elé, nem cáfolta kollégája szavait. De már nem nyilatkozik, illetve a hírek szerint visszavonja azt is, amit nyilatkozott. Pedig sokan éltették az országban, mint bátor vezetőt. Hát – nem igazán ismerik a körülményeket. Kíváncsi vagyok, a kb. 40 aláíróból hányan fognak visszatáncolni. Eggyel már beszéltem telefonon.
Itt egy cikk (de nem az egyetlen), ami erősen utal az iskolavezető megfélemlítésére)”
ezt egy madáchos tanár osztotta meg a fészen. Nem valami örvendetes hír. ]
🙁
@Kettes:
” Az erőszak kultúráját a rendszerváltás után Gyurcsány Ferenc élesztette újjá”
Hát ja. Megdobálta molotov-koktélokkal a saját rendőrségét provokative.
Tulajdonképpen sajnálni kéne Lánczit, és én sajnálnám is, de ehhez előbb le kellene gyűrnöm azt az érzést, hogy ha egy szivlapáttal telibe basznám a pofáját, akkor lehet hogy jobb érzés fogna el, mint a sajnálat. Kicsit zavaros, de mindegy.
„Amikor Cingár szaxofonozni kezd, elfog egy érzés…… hogy megfojtom….. vagy ilyesmi….”
@DarthVader: Nem kell finomkodni! Van ez így, nem szégyen! Szívlapát, suhi, és rájössz, hogy „Jobb volt, mint egy rossz… izé, tejfölös lángos. 😉
@Kettes: ergé is elkezdte a rugalmas elszakadást 🙂
mandiner.blog.hu/2015/03/16/majdnem_kadar_a_fidesz_harca_a_jobboldali_nyilvanossaggal
@TG69: hát ez van, mikor az osztályharc fokozódik.
én ezeket egyelőre nem kihátrálásnak, hanem sértett, de kétségbeesett fölajánlkozásoknak látom, a régi kitartott nem képes megemészteni, hogy vége, és rácsodálkozik az új kitartott silányságára – jó az a tükör helyett. ez a leggyakoribb műfaj a széthullott tanácstalan simicska-seregben, de fura példák is vannak, mikor úgy tűnik, simicska üzen a háttérből (pl. a minapi magyar narancs-béli csintalan interjúnak volt egy nagyon ilyen mellékíze).
ez pl. klasszikusan ilyen jöjj-vissza-szerelmem én-vagyok-a-zigazi:
mno.hu/velemeny/ki-van-zsakutcaban-1277440
(ez kerekebb és szívhezszólóbb a mandineres zanzánál)
@TG69: Ez is csak kis lépés, bemérve a pont, ahonnan kis pirulással még visszatérhet a tékozló fiú.
Vagy, halványan kinéz valami új, de erős gazda a fideszen belül, – persze csak sejtés szinten, valószínűtlen, hogy ők konkrétumok birtokában lennének, ahhoz mégsem szolgáltak eléggé, eleget:)
Csak a lánczainkat veszíthetjük – illetve ez a csürhe alapvetően a kasszakulcsot, ami ugye komoly motiváló erő, amiért anyjukat is…
Ezek a faszik azért egy bukas után, Simicska nélkül éhendöglenek a „tehetségükkel”, vagy új seggre tapasztják nyelvüket.
Evégre qrvának áll a világ, ezek meg bevállalós kislányok.
Gémesi György ünnepi beszéde ne maradjon említés nélkül:
444.hu/2015/03/16/godollo-orokos-polgarmestere-nagyon-nekiment-a-hatalmasoknak/
@hazaváró: de ez se:
444.hu/2015/03/16/koszegi-botond-kapta-az-egyik-legrangosabb-kozgazdasagi-dijat/
@cleantone:
Igen! Épp az előbb olvastam a Magyar Narancsban róla, illetve vele egy 2010-es interjút! 🙂
magyarnarancs.hu/belpol/az_emberi_viselkedes_nem_valami_rendellenesseg_-_koszegi_botond_kozgazdasz-74535
Erősen jó írás!!
@HaKohen: „Ha már Lánczi Tamás, akkor:
hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150316_Agressziv_hazugsagok”
Ma reggel volt 7 előtt a Kossuthon, az új népszavazási kérdéseket „elemezték”. Minden mondata gyöngyszem volt, de nekem ez tetszett a legjobban: Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért 19 kérdés van? Merugye tuggyuk például, hogy 1919-ben volt a Tanácsköztársaság…”
Ilyen egy jó elemző, minden apróságot észrevesz és meg is elemzi rendesen.
@zooltek:
Fél percig hápogtam erre a hipergyöngyszemre.
Ilyen baromságot akkor sem tudnék kitalálni, ha összeszarnám magamat.
@Evezős:
Te még biztos nem éltél akkor, de olvashattad Illyéstől:
…hol zsarnokság van, ott zsarnokság van…
…mindenki szem a láncban…
(Nem, és most nem fogok vihogni a lánczi szó eredetén.)
@DarthVader:
+100
@HaKohen: ugyanez az Illyes kesobb a Kadar-hazasparral vacsorazgatott.
@HaKohen:
Amúgy kb. 260 iskola utasította vissza a megkeresést.
Ezt az egyet találta meg a média.
Elkezdett a fészen valamiféle örömhullám terjengeni, hogy akkor talán mégis van remény, ha ennyien mondtak nemet. Olyan kapaszkodó-féleségnek kezdtük ezt tekinteni.
Erre most írja a kolléga, hogy az igazgatónő – aki nevesítve volt, de kivettem a nevét -, elkezd visszatáncolni. Nem kéne a többi érintettnek melléállni??? Ha már lánc és szemek – igaz, ez lehetne egy másik fajta lánc, akár …
@Evezős:
Csak várd ki a végét…
@jotunder:
Időnként elkap téged a fekete-fehér látásmód. (Ezért érzem, hogy valami megmagyarázhatatlan és megnevezhetetlen vonzalom látható benned a mandi kommentelőihez? – Ez vicc volt. – )
Nem hiszem, hogy itt tudnánk megvitatni Illyés teljes életét és életművét, beleértve étkezési szokásait. (Azért arra kíváncsi lennék, hogy Kádáréknál krumplileves és grízestészta volt-e a menű.)
Viszont.
Illyés 1950-ben (!) írott verse, amely valóban egy nagyon hosszú mondat, szerintem az elmúlt néhány évszázad egyik legnagyobb magyar költeménye (egy-két Ady- és József-, esetleg Radnóti-verset tudnék mellétenni, Petőfit már semmiképp).
A Kádár-kor szelídebb éveiben is írógépen másolva, kéz alatt terjesztették azok, akik értették – és nem lehetett nem érteni. Egyszer egy cikkem mottójául idézni akartam két sorát – nem egy pártlapban, hanem az akkori Kőrösi-féle Valóságban. A cikk maradhatott, de a mottót hörögve kiirtották, és még meg is értettem.
Nem azt mondom, hogy örökérvényű, de ott nagyon érvényes, ahol a zsarnokság már kialakult vagy éppen még gyermekcipőben jár.
Meg merem azt is kockáztatni, hogy az értéke korántsem csupán a politikai aktualitásában rejlik, hanem esztétikailag is megáll a lábán.
Persze, ez csak _egy_ vélemény.
(Ja, és imádom a krumplilevest, ha az tényleg krumplileves. Viszont utálom a grízes tésztát. Mentségemre legyen szólva, hogy sohasem látott vendégül ebédre a Kádár-házaspár. De nem is vagyok egy Illyés Gyula.)
@HaKohen: nekem aztán semmi bajom sincs Illyéssel, és bár nyilván nem értek az irodalomhoz, kiváló versnek tartom az Egy mondatot.
http://www.archivnet.hu/pp_hir_nyomtat.php?hir_id=419
azért ez a kép elég sok mindent mond el a zsarnokságról.
@jotunder:
Köszi a belinkelt anyagot. Nagyon érdekes volt.
Kb. tudom, ki volt Kovács István, Hegedüs Andrást pedig intézetigazgatói korában személyesen is ismertem – ezért el tudom helyezni Kovács levelét. Még egy kicsit sajnálni is tudom.
Két tanulságot levontam (mások is írtak már ilyeneket):
1.) A világ, az élet, a politikai események, az emberek közti formális és informális viszonyok nagyon-nagyon bonyolultak. Nem kétbitesek, ahogy pedig sokan meg próbálják leírni. (Gondolok Majorra, Illyésre, Juhászra, Kádárra, Kassákra, Kovácsra, Hegedüsre, Aczélra.)
2.) Az előzőből is következően jobb, ha nem ítélkezünk, nem alakítunk ki végletes és végleges képeket sem egyénekről, sem korokról, sem nemzedékekről. De legalábbis próbáljuk meg átlátni a dolgok bonyolultságát, megérteni az egyes személyek késztetéseit, mielőtt ítélkezünk róluk. (Természetesen megérteni =/= egyetérteni.)
@HaKohen: Ugye hogy ugye?
És még márc. 15. kapcsán kitért megint arra is, hogy a baloldal szimpatizánsai agresszívak, mert „fixációjuk van”. Meg azt is mondta (meg nem nevezve, de „tuggyukki”), hogy milyen csúnya dolog, ha egy színész/művészúr felszólal egy tüntetésen. De gondolom ez utóbbi csak matlog-gal működik: színész/művész ÉS felszólal ÉS baloldali tüntetés = csúnya dolog.
HaKohen figyelmébe
Jankovich Ferenc: Egy vers a szolgaságról
Én szemben álltam:
nem fogyasztottam vele csibemellet,
nem ittam tigrisszemű bort
a zsarnok mellett;
asztalához nem ültem,
messziről elkerültem,
kocsijába se szálltam,
kedvét nem stimuláltam,
mondatait se stilizáltam,
egy veszett percig se álltam
a zsarnok mellett –
csak szemben, ahogy kellett;
ő ellene tüzeltem,
éltem élte ellen szenteltem,
erőm ereje ellen emeltem,
mézes babérjairól lemondtam,
aranyát sárba tiportam,
pillanatig se simultam
a zsarnok mellett:
csak szemben, ahogyan kellett –
mert fénylett az út előttem:
ellene dalokkal lőttem,
s harcoltam foggal, körömmel,
magával a történelemmel
furkóztam agyba, hátba,
botom jó ötszáz éves bunkójával
suhogtam ellene a világba,
átkokat, szitkokat rágva,
bosszút lihegve, panaszt dohogva;
és éltemben
még úgy sem kezdtem
hízelgő dalokba,
híg szólamokba,
sima szavakba;
se szomjamban
egy tréfát vagy jó szót
meg nem engedtem
a zsarnokkal szemben,
semmilyen alkalommal;
mert mindig ellene voltam
a kigyulladt pokolban,
ami volt életem uralma alatt –
s a zsarnok elment,
a nép itt maradt
1958
(J.F.: Napravárók, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960)
@jotunder: de hát azt írta: mindenki szem a láncban (vagyis ő is)
@HaKohen: „Az előzőből is következően jobb, ha nem ítélkezünk, nem alakítunk ki végletes és végleges képeket sem egyénekről, sem korokról, sem nemzedékekről. De legalábbis próbáljuk meg átlátni a dolgok bonyolultságát, megérteni az egyes személyek késztetéseit, mielőtt ítélkezünk róluk. (Természetesen megérteni =/= egyetérteni.)”
A második mondat már jobb, de képtelenség, hogy ne ítéljünk meg embereket.
Illyés megírta a nagy verset, majd nem halt meg….
Ja, és legalább te ne gyere a Petőfi-fóbiával. Az Egy gondolat bánt engemet bőven ver szinte mindent. És senki, Arany sincs nélküle. Az, hogy milyen kultusza volt az idők folyamán, nem befolyásolja költői nagyságát. Meg az sem, hogy szenvedsz a mai csasztuskaíróktól, akik nem tudnak szabadulni a P.-utánzástól, mert azt hiszik AZ a vers.
@csársz:
Semmi fóbia. Boldogult gyermek- és kamaszkoromban számos (számtalan?) Petőfi-verset megtanultam, és szerettem is őket.
10 éves (!) koromban egy napköziben önkéntes jelentkezés alapján elszavaltam „Mit nem beszél az a német” c. versét. Amikor odáig jutottam, hogy „Foglalod a kurv’anyádat, de nem ám a mi hazánkat” – nos, akkor az illető tanerő nem csak belém fojtotta a szót és helyre küldött, hanem még meg is kérdezte, hogy ki írta és honnan vettem ezt a verset.
Néhány fordulatot tőle ma is megtalálok gyagya agyamban, ha kell.
Más kérdés, hogy gyerek- és kamaszkorom rég elmúlt. Az az idealizáló aktivista dagály, ami legismertebb verseit jellemzi (pl. Nemzeti Dal vagy az általad említett és korábbi kedvencemként fungáló Egy gondolat bánt engemet), most már nagyon távol van tőlem.
Persze nem azt mondom, hogy rossz költő volt, éppen Aranyhoz írt levele nagyon jó (bár az gigatúlzás, hogy Arany ne lenne nélküle), és ha nem lennék lusta, tudnék előkaparni még párat.
De itt nem is erről volt szó. Hanem arról, hogy van néhány XX. századi költemény, amely kenterben veri PS legnagyobbra tartott verseit is.
És ehhez a véleményhez egyre inkább tartom magam.
@HaKohen:
@csársz: általában érzékeny arra, ha Petőfi nem kap kellő tiszteletet 🙂
Meg is értem, én második kedvencemmel, Szabó Lőrinccel vagyok így (mert olyannal még nem találkoztam, aki első kedvencem zsenialitását kétségbe vonta volna)
@HaKohen: dagály? én Petőfiben pont az idealizáló aktivizmust szeretem és épp azt nem találom dagályosnak, szemben mondjuk a nemzetieskedő oldalával vagy Illyés Egy mondatával. tudom, hogy a dagály nem ekvivalens a hossszal, de azért nézzük már meg, mennyire feketíti a papírt A XIX. század költői, az Egy gondolat bánt engemet és az Egy mondat a zsarnokságról.
a XX. század általam ismert részéből csak József Attila ér fel Petőfihez.
a mostani ÉS-ben olvastátok PS posztumusz levelét AJ-hoz?
http://www.es.hu/nyerges_andras;p_s_kolto_posztumusz_levele_a_j_koltohoz;2015-03-11.html
@Jbl: „s a zsarnok elment,
a nép itt maradt
1958″
Emeljem ki még jobban, miért nem igazán érv ez az Illyés-Kádár „haverság” ellen, vagy így is elég nyilvánvaló? 🙂
@Érvsebész: @dr Brcskzf Gröőő:
…és pofonok.