Lúgosítás*
Eredeti szerző: Pásztörperc
E cikk eredeti változatát a Környezetvédelem.co.hu internetes lapnak írtam, még tavaly. Ottani írásaimat a jobb oldalsávban, a „P/c szerint a világ” rovatba kattintva olvashatjátok; a két utolsó azonban nem jelent meg (ez egyúttal azt jelenti, hogy a jövő héten hozom a másikat). Naszóval:
Nagy divatjaink egyike a „lúgosítás”. Most éppen a mi jobb oldalsávunkban is láthattok egy ilyen reklámot. Nem mi választottuk, de aktuális. Hogy lássuk, miről is van szó, rákerestem a „szervezet savas lúgosítás” kombinációra, és most ideidézem, hogyan is kezdődik az első öt találat egyaránt fennhéjázóan magabiztos szövege.
1. „A szervezet túlsavasodásának okai gyakran a mindennapi életben keresendők; napjaink átlagemberének életformája óhatatlanul az egészséges lúgos kémhatástól, a savas irányba tolja a szervezetet, elsősőrban az egészségtelen táplálkozásnak, az élvezeti cikkek fogyasztásának, a mozgásszegény életmódnak és a kevés friss levegőnek köszönhetően. A szervezet lugosítása a mindennapi életünk alapja kellene, hogy legyen, ugyanis táplálkozásunk során általában kevés figyelmet fordítunk az olyan bázikus hatású táplálékokra, mint a zöldségek.”
2. „Sokszor érzed magad kedvetlennek, fáradtnak? Sok stressz ér?… Valószínűsíthető, hogy szervezeted túlsavasodott. A természetes sav-bázis egyensúly megbomlott és szervezetünk tiltakozik, a káros savak pedig letargikussá tesznek minket.”
3. „LÚGOSÍTÁS APRÓ LÉPÉSEKBEN LEHET A HOSSZÚ ÉLET TITKA. …A legjobb védekezés, ha teste elsavasodott (reflux tünet), esetleg már betegségek is kialakultak, lúgosító étrendre, teázásra a helyes táplálkozás megválasztására áttérni.”
4. „Az elsavasodást közvetlenül nem lehet betegségnek nevezni. De nagyon sok betegség okozója. Ha komoly egészségi probléma merül fel, kérjük meg házi orvosunkat, hogy vizsgáltassa meg a vérünk pH értékét. Ez a legbiztosabb vizsgálati módszer. A tökéletes pH érték 7.365 a vérben.”
5. „Az egészség teljes helyreállítása a képen látható Dr. X.Y táplálkozástudós, mikrobiológus 15 éves kuatómunkával kifejlesztett forradalmian új módszerével, a pH Csodával… X. Y. kisérletei során bebizonyította, hogy a lúgosan tartott szervezet egészséges. Minél jobban elsavasodott valakinek a szervezete, annál több betegség támadja meg.”
Ezen, tájékoztatónak álcázott, szemérmetlen reklámszövegek elképesztő helyesírási hibáit megtartottam, és amennyire lehetett, fogalmazásuk sajátos báját is igyekeztem megőrizni. Úgyhogy tekintsük át ezt az egész szószt még egyszer, és mondjuk kórusban:
MAR-HA-SÁG!!!
Kezdjük a dolgot onnan, hogy „a szervezetnek” nincs pH-ja. A gyomorsav például nagyon savanyú; ha nem lenne az, nem tudnánk megemészteni a táplálékot (mármint azt a részét, aminek lebontásához savas közeg kell — a vékonybélben enyhén lúgos a pH, mégis emésztünk). A különféle sejtfolyadékok pH-ja 6,9–7,4 közötti.
Bár ez az idézetek rövidsége miatt nem látható, az öt tájékoztatóból csak három (némi jóindulattal négy) tisztázza, hogy valójában nem is a „szervezet”, hanem a vér pH-járól beszél. A ködösítés szükségessége nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor tisztázzuk, hogy a vér pH-ja csak igen szűk tartományban (7,33–7,43) változhat. A vér elsavasodása valóban nem jó: 7,35 alatt már panaszokkal jár; 7,2 alatt súlyos, akár halált is eredményezhető keringési és tudatzavar alakul(hat) ki.
Táplálkozással, az étrend megválasztásával azonban a vér pH-ja nem befolyásolható: egész egyszerűen nem. Egyáltalán nem, és ezt viszonylag könnyen beláthatjuk. Mi történik ugyanis azzal az étellel, amit megeszünk-megiszunk, hová is kerül az? Hát a gyomorba, és ott találkozik azzal a bizonyos gyomorsavval, aminek a pH-ja 2 körül van — különben nem tudnánk emészteni (lásd fent). Az étel és a sav keveredése persze csak ritkán optimális, elvégre a gyomor nem „tudja”, mit és mennyit fogunk enni — amikor belépek a vendéglőbe, még én se tudom, hogy mit rendelek tíz perc múlva. Ezért aztán előfordul (és most durván leegyszerűsítem a folyamatot), hogy több az emésztendő étel, mint a lebontásához kellő sav: ezek azok az úgynevezett „nehéz ebédek”, amik „megterhelik a gyomrot” (ahelyett, hogy lúgosítanának, a fene essen beléjük…). Ezeket bizony sokáig lögybölgetjük odabent, amíg csak elég savat nem tudunk termelni a lebontásukhoz. Megesik fordítva is, hogy rendszeresen több odabent a sav, mint amennyi kéne, de ilyenkor sem a vér savanyodik el: ez az a bizonyos gyomorsavtúltengés, ami ellen a „hivatalos” orvostudomány már hosszú évtizedekkel ezelőtt kidolgozta a maga kis savlekötő szereit — mint ahogy a csaknem épp oly gyakori savhiány ellen is.
1. ábra**: A nyelőcső, a gyomor és a belek (itt csak a vékonybél eleje látszik)
Hogy mik az emésztés termékei: mi az, ami a belekből felszívódik, az persze függ attól, hogy mit ettünk-ittunk-emésztettünk. De ha ez ténylegesen befolyásolhatná a vér pH-ját, akkor az naponta, sőt, napszakonként ugrálna össze-vissza, attól függően, hogy most éppen a kakaót reggeliztük-e kaláccsal vagy a tükörtojást sonkával, uborkával. De nem: a vér pH-ja stabil — olyannyira stabil, hogy a vegetáriánus indiai szekták tagjaié nem különbözik a halász-vadász népekétől, például a jégmező mellett élő eszkimókétól. Tehát mi az, aminek a pH-ja a tápláléktól függően változik? Hát a vizeleté: ahhoz, hogy a vér pH-ja ebben a nagyon szűk tartományban maradhasson, ki kell üríteni a fölösleget, akár sav az, akár lúg. Meg is tesszük: a savanyító szénsavat (H2CO3) vízre és széndioxidra bontjuk, majd utóbbit kilélegezzük, a lúgosító ammóniát (NH3) pedig a vese választja ki. Tehát ha sok nyers zöldséget eszünk, nem a vérünk lesz lúgosabb, hanem a pisink — mint ahogy az ecetes uborkától is az lesz savanyúbb. Ha az ételek savanyítása egészségtelen lenne, azt egyrészt ösztönösen kellemetlennek találnánk, másrészt az ilyesmivel próbálkozó kultúrák versenyhátrányba kerülve már régen kipusztultak volna. A helyzet ennek ez ellenkezője: a tartósító eljárások — így a savanyítás is — javítják a versenyképességet.
A lökésszerű, erőteljes hatásokat a szervezet különböző pufferek bonyolult rendszerével tompítja — különben akár bele is halhatnánk, ha a hőségben betonozva éhomra meginnánk két liter limonádét.
2. ábra: Edgar Cayce 1910 októberében
3. ábra: A Cayce-kórház az USA Virginia államában
A „lúgosítás” — amint ez látnivaló, egyszerű belátással is tökéletesen hülye — „elméletét” alighanem egy bizonyos Edgar Cayce (1877–1945) fogalmazta meg az önmagáról elnevezett Cayce-diéta lényegeként (az elsőség itt vitatott, mert Cayce több kortársa is próbálkozott hasonló eszmékkel és megélhetéssel). Hírnevét a XX. század végétől napjainkig aktív Robert O. Young (1952–) természetgyógyász: A pH csoda című könyvsorozatának köszönheti.
4. ábra: Robert O. Young
Youngnak nincs orvos végzettsége, és egyetlen tudományos publikációja sincs. A könyveit végigszenvedő szakemberek sorozatban állapították meg, hogy egészen alapvető kémiai és élettani ismereteknek is híján van; mikrobiológiai ismeretei a XIX. század szintjén rekedtek meg. Young és követői „mikroszkópos vérvizsgálat” alapján adnak tanácsokat az elsavasodástól rettegőknek — ezt a módszert sehol sem ismerik el megalapozott diagnosztikai módszernek; legálisan nem is használható. A fentiek okán Young ellen több eljárást is indítottak kuruzslás miatt. Nem tudok róla, hogy bármelyik is eljutott volna a jogerős ítéletig, mindenesetre ez a tény paradox módon csak használ a meg nem értett zseni pózában tetszelgő áltudósnak.
Végezetül szögezzük le, hogy a lúgosítás nem amerikai találmány, csak az „elmélete” az. A gyakorlatban az elméleti sallangoktól éppen hogy megtisztított eljárást nálunk, Magyarországon próbálták ki, irodalmi élményeim szerint jellemzően az elszeretett, majd cserbenhagyott cselédlányok, akik ezután nátronlúgot ittak. Bele is haltak rendszeresen: ne kövessük példájukat!
* részben Csupor Dezső: El vagyunk savasodva? (In: Kovács Lajos (szerk.): Száz kémiai mítosz. Tévhitek, félreértések, magyarázatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. ISBN 978 963 05 9164 5 p. 314–318.) tanulmánya alapján.
** Képek: Wikimedia Commons
@Szindbad:
„a statisztika csak azért jobb az otthonszülés esetében, mert megfelelő előszűrések miatt a bekövetkező komplikációk inkább a kórházakban történnek meg. Ezért ez a statisztika túl sokra nem használható.”
Megint leírom: a statisztikákban azonos kockázati csoportokat hasonlítanak össze.
@dogfüggő: Azért nem kell átesni a paci másik oldalára! 🙂
Ha csak erre a beírásodra alapoznánk, akkor – az előzetesen kiszűrt eseteket kiemelve – az „otthonszülésnél” 0%-os komplikációs értéknek illene megjelennie.
Azért, ebben a témában (is) megjelenik a m.egészségügy állapota. Bizalmatlanság és félelem a kórházzal szemben, mint veszélyességi faktor. (Máshol meg a nagyüzemi verkli…)
…és sokakban fel sem merül, hogy nem „kiválni”, hanem rendet rakni kellene. (Persze, tudom, ez is pénz kérdése, mint a hajléktalanság látványának megoldásai.)
Miért estem volna át?
Abban a hsz-ban csak a mesterséges oxytocin néhány veszélyéről volt szó; természetesen más eredetű baj is előfordulhat, és a szülés „komplikációs értéke” sosem lesz nulla egyik helyszínen sem.
@jotunder: Ez korrektebb és (mégis) jóval óvatosabb megfogalmazás az enyémnél. 🙂
Talán nálunk sem lenne akkora a vita, ha az általad leírt hollandiai körülmények lennének…
@dogfüggő: …és arról, hogy stresszmentes környezetben automatikusan elkerülhető a mesterséges oxytocin használata, így azt csak kórházi kiírású szülésnél használják és mindig, ha kell, ha nem. (Kissé félreérthető.)
@Szindbad: Én nem tudom megítélni hogy mi történt, se az aktákat nem olvastam, se jogász, se orvos nem vagyok.
De az teljesen világos számomra hogy Gerébet a szokásos eljárási cselekményeken túl szívatják, valszeg azért hogy példát statuáljanak vele, és mindenki megtanulja végre hogy szülni kórházban kell, lehetőleg borítékkal az orvosnak, akinek természetesen semmilyen felelőssége nincs, akármit csinál. Ez rengeteg jelből látszik, pl lábbilincsben (!) vezették fel a 60 éves, vasággyal 40 kilós gyanúsítottat, börtönben vegzálták, rekordhosszúságú házi őrizetben van, stb. Rengeteg nemzetközi szervezet tiltakozott emiatt, de ez lényegtelen, Mo-n határain belül sikerült világossá tenni hogy nincs otthon szülés, aki megpróbálkozik vele azt előbb-utóbb elkapjuk, és arra a sorsra jut mint egy leánykereskedő vagy heroindíler. A MOK méltó utóda a MONE-nak.
@dogfüggő: Nem egyenlítik ki egymást. Geréb Ágnes saját, ellenőrizhetetlen statisztikája is rosszabb, mint a hivatalos kórházi statisztika. Pedig csak gondtalan terhesség esetén vállal. Felmerül, hogy vajon miért gondolja úgy, hogy a nehéz esetekkel a kórházat tessék felkeresni, ha akár csak szerinte kiegyenlítenék egymást.
@dogfüggő: Nem csak császárról van szó, és ugye nem gondolod komolyan, hogy stopperrel a kezükben kivárják a 30 percet? Pontosan tudják, hogy oxigénhiány esetén 10 perc után az egész család élete rámehet, 15 után meg már a sietség is hiábavaló. Az a 20 perc a mentőben, és a ki tudja hány, amit a mentőig megtesz, simán az életébe kerülhet. Egyáltalán: ha szerinted otthon is van olyan biztonságos a szülés, akkor miért kell akármilyen okból kórházba vinni? Minek a mentő, és miért pont a kórházba megy?
@neoteny: Egy szóval sem állítottam, hogy betiltanám az otthonszülést. Miről beszélsz?
A döntés legyen szabad, de ne legyen könnyű és felelőtlen. Ez az abortuszra is igaz, és az otthonszülésre is.
@acs63: Azt írtam, hogy a kórházakban gyakorlatilag rutin.
Ezt tartom is.
Na jó, néhány „jobb” kórház, vagyis inkább néhány jobb szülész gyakorlata kivétel.
Otthonszülésnél is előfordul, de ritkán. Ott az a rutin, hogy nem használják.
@Szindbad: Itt a pont. Mindent elkövetek, hogy jó kórházat és jó orvost találjak, nem fogok azzal plusz kockázatot vállalni, hogy mindenáron a sezlonon szeretném, közben meg álljon ott a rohammentő, ha esetleg rosszul döntöttem.
@dogfüggő: Nincs ilyen előny. Ugyan miért lenne otthon több az esély arra, hogy ne kelljen a műtő?
@dogfüggő: Nincs olyan, hogy rutin oxytocin, ez egész egyszerűen nem igaz. Rosszindulatú mese habbal.
@aronsatie:
Hát azt se tudom, melyik végéhez kapjak ennek a viszonylag rövid hsz-nak, annyi benne az… az ortodox igazságtartalom.
1. De igen, kiegyenlítik egymást; ott a rakás statisztika.
2. Geréb statisztikája aztán abszolút ellenőrizhető
(Azt talán te sem gondolod komolyan, hogy létezik olyan, Geréb által kísért és rossz kimenetelű szülés, amely ne lett volna azonnal címlapon.)
3. hivatalos magyar kórházi statisztika a kis kockázatú terhességek kimeneteléről ellenben NINCS. Legalábbis nem hozzáférhető.
Biztos annyira remek, hogy nem akarják vele frusztrálni a nemzetközi közvéleményt.
4. Külföldi adatok viszont vannak; azokkal összehasonlítva Geréb statisztikája kifejezetten jó.
5. Geréb ellen az egyik vád pont az szokott lenni, hogy kockázatosabbnak számító eseteket is vállalt.
Egyébként viszont amiről beszéltünk (én legalábbis), az a kis kockázatú szülések összehasonlítása; arról hoztam mindenféle külhoni statisztikákat. Tehát ott érvényes az, hogy kiegyenlítik egymást a negatívumok és a pozitívumok.
Veszélyeztetett terhesek szerencsére még ott sem szoktak tömegesen – tervezetten – otthon szülni, ahol erre lehetőségük volna, úgyhogy ilyen statisztika nyilván nincs.
@aronsatie:
És hogyan kívánod megakadályozni azt hogy a döntés „könnyű” és/vagy „felelőtlen” legyen?
@dogfüggő:
1. Nincs. Semmilyen igazolható előnye nincs az otthonszülésnek.
2. Ugyan már, önbevalláson alapszik, és a hölgy hajlamos volt letagadni ezt-azt. Volt, hogy rosszul végződött esetben már a helyszínen sem volt, mire jött a mentő. Az ismert és rosszul végződő eseteivel olyan mennyiségű, hibátlan (ismeretlen és ellenőrizhetetlen) esetet állít szembe, ami kb. 20 even át átlag kétnaponkénti otthonszülés „kísérését” jelentené. Kissé valószínűtlen, de ha igaz, sem jó a statisztikája.
3. Miért ne lenne? De még az összes kórházi szüléshez képest sem jó Geréb statisztikája.
4. Mondod te, és állítja ő. Igazolhatatlan.
5. Igen, főleg úgy, hogy már bíróilag eltiltották az egésztől. Hát ilyen egy törvénytisztelő állampolgár?
Milyen pozitívumai vannak az otthonszülésnek? Jobb a kaja, mint a kórházban, és kényelmesebb az ágy?
@aronsatie: Nem vagyunk nők. Nem vagyunk terhesek, nem szülünk. El sem tudjuk képzelni a dolgot, és, magam nevében beszélek, nem is nagyon akarjuk. Az, hogy ez egy rendkívüli esemény, azt azért el tudjuk. Empatikusabbnak kell lennünk. A kórház egy stresszhelyzet, erős korlátokat jelent. És lehet, hogy egy nő a szülés élményét nem egy ilyen helyen akarja megélni. És az is lehet, hogy úgy gondolja, hogy ez a születendő gyermekének jó. Hollandiában ez a dolog működik, félek, hogy nálunk nem annyira.
@dogfüggő: Kockázatosnak számító eseteket viszont nem szabad vállalni. Ott egy műtő élet és halál között jelentheti a különbséget. Ha bármilyen komplikáció valószínűsíthető, a szülést kórházban kell lefolytatni. Én legalábbis nagyon erősen így gondolom.
@jotunder: Jaj ne már. A szülés rohadtul kellemetlen dolog, otthon is, kórházban is. És stresszes is, de még mennyire. Először is, másodszor is, és a lehető legközelebbi megfigyelőként állíthatom, hogy harmadszor is az.
De misztériumot ne csináljunk belőle. Tisztességes körülményeket és személyzetet feltételezve, semmit sem segít a helyszín. Ha már stressz: ha annyira erős a fájdalom, vagy az attól való félelem, akkor kérhető epidurális érzéstelenítés. Állítom, hogy a legjobb stresszoldó az adott körülmények között. Ja, hogy azt nem csinálják odahaza? Micsoda pech, marad helyette a sezlon.
Az egész egy mánia, amit kismama típusú újságok és egyéb ostobán lila termékek sulykolnak. Ha érzéstelenítéssel szülsz, az nem az igazi, és a gyereknek is árt. Ha császárral szülsz, az szégyenletes, és a gyerek se lesz normális. Át kell neki préselődni a szülőcsatornán, akkor lesz ember, egyébként csak gyík vagy mi. Mind megannyi megalapozatlan, igazolhatatlan faszság. De mint minden mania, ez is fertőz. Be lehet vetni az orvosok és kórházak elleni nem alaptalan, de eltúlzott gyanakvást és ellenérzést is, és máris jó üzlet lesz belőle. De miért kell megenni?
Ki a fene akarná kivetetni a vakbelét otthon? Pedig az sem bonyolultabb.
@jotunder: A szülés komplikációmentes volta, a modern tudomány jóvoltából, a szülés után pár nappal már megállapítható. De addig nem.
@aronsatie:
„Ki a fene akarná kivetetni a vakbelét otthon? Pedig az sem bonyolultabb.”
Persze hogy nem bonyolultabb: azért is vannak hírek arról amikor taxisofőrök meg tűzoltók végeznek vakbélműtéteket embereken. Sőt emberek saját magukat műtik ha a szükség úgy hozza.
@neoteny: Minthogy szerinted csak akkor van meg a döntés szabadsága, ha nem egy helyes döntés van, legközelebb, ha szülni akarsz, válaszd szülészedül a taxisofőrt. Vagy a tűzoltót, az már két helyes döntés, nemdebár?
@aronsatie:
Te meg vedd ki a gyerekeid vakbeleit otthon; elvégre nem bonyolultabb mint a szülés, és abból megtörténik sok otthon problémamentesen…
Tudod, barátom, a vakbél az nem jön ki magától, a gyerek meg elég gyakran igen. Értem én az állandó vágyadat, hogy kötözködj, de az összehasonlítás alapja nem az, hogy a taxisofőr ül és szurkol. Az ugyanis nem beavatkozás.
@aronsatie:
„Tudod, barátom, a vakbél az nem jön ki magától, a gyerek meg elég gyakran igen.”
Nem mondod?! Akkor lehetséges hogy egy altatást igénylő, a hasüreg felnyitásával járó műtéti beavatkozás bonyolultabb, mint a szülések nagy része?
@jotunder:
Én is így gondolom.
Azért is volt fontos, hogy legyen valami szabályozás.
@aronsatie:
Fáradok.
Inkább csak annyit válaszolok most erre, hogy nem, nem így van.
(Mindig irigyeltem azokat, akik ennyire magabiztosan léptek fel akkor is, ha az adott témában a legcsekélyebb ismerettel sem rendelkeztek.)
@dogfüggő: Az, hogy „statisztikailag lehet jó számokat produkálni”, a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos terhes nő (nem cukorbeteg, nem toxémiás, a magzatának nincs kimutatható fejl. rendellenessége, stb)
ugyanakkora eséllyel szül egészséges gyereket otthon, mint a kórházban.
A problémás eseteket még jó, hogy „rálőcsölik” a kórházakra, hát ez a kórház funkciója, nem? Egészségi problémák megoldása.”
Ezzel le is írtad: a statisztika egyoldalú volt. Egyébként az oxigénhiány esetén, mondjuk egy elakadt csecsemővel azonnal rohannak a kórházba. Csak a fél óra, míg odaérnek, elég arra, hogy a gerek sérüljön.
És ez pont olyan eset, ami nem jelezhető előre.
@dogfüggő: Home births have a lower risk profile than hospital births, with fewer births to teenagers or unmarried women, and with fewer preterm, low birthweight, and multiple births. The lower risk profile of home compared with hospital births suggests that home birth attendants are selecting low-risk women as candidates for home birth. „
Home births are more common among women aged 35 and over, and among women with several previous children.
Home births have a lower risk profile than hospital births, with fewer births to teenagers or unmarried women, and with fewer preterm, low birthweight, and multiple births.
Home Births in the United States, 1990–2009 – Centers for Disease … http://www.cdc.gov/nchs/data/databriefs/db84.htm
Tehát a hivatalos USA kormányzati vizsgálat szerint.
Nem csak a mondat első felét kéne idézni!
Egyébként mintegy egy százalék körüli az otthonszülés aránya az Usa-ban.
The percentage of home births in 2009 varied from a low of 0.2% of births in Louisiana and the District of Columbia, to a high of 2.0% in Oregon and 2.6% in Montana.
@aronsatie:
A szülés nem kellemetlen dolog, hanem egyszerre rémületes és csodálatos – ha hagyják, hogy az legyen.
És semmiképpen sem stresszes; vagy ha igen, az nagy baj.
És bizony: van benne misztérium is.
Érzem én, hogy ez olyan ciki, meg lila ködös, meg minden, és sokkal tökösebben hangzik az, hogy mit nekünk a sok kiskegyedes baromság, ki kell kapni azt a kölket, oszt hadd szóljon (ordítson); ráadásul lelki alkatom kifejezetten az utóbbi stílushoz húzna (aki IRL ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok kimondottan asztaltáncoltatós típus); de micsináljak: én ezt megtapasztaltam.
Bizony, a szülés, az misztérium. Új ember teremtődik.
Át lehet vergődni rajta nyomorultul kínlódva is, stresszesen, és meg lehet próbálni olcsón megúszni mindenféle technikai izével, és jó esetben akkor is az a vége, hogy mindenki egészséges; és persze ez a legfontosabb.
De azt az élményt, amit egy igazán jó szülés ad – hát azt kár kihagyni.
(A folyamat másik vége jutott most eszembe: megtermékenyíteni is lehet mesterségesen, de micsoda különbség…)
@Könnyen elkaptuk, uram!:
ööö…
Melyik mondatot idéztem én?
És mi van ezzel?
@neoteny: Rutinfeladat. Neked persze megoldhatatlan, viszont simán végigkibicelnél egy szülést. Persze ha csinálni is kellene valamit, az más, mert arra aligha lennél képes. Tudom, hogy eszedben sincs megérteni, de ennyit még rád szántam. Többet már nem.
@dogfüggő: 5. Geréb ellen az egyik vád pont az szokott lenni, hogy kockázatosabbnak számító eseteket is vállalt.”
Ne magyarázz félre! Gerébet azért ítélték el, mert eltiltása ellenére vezetett le szülést
Amikor a gyermek meghalt, ráadásul vállelakadás történt, ami előre nem látható. Tehát Geréb NEM egy vállaltan rizikós eset vétlen áldozata, hanem tudatosan vállalta fel az emberölés kockázatát!
Ráadásul olyan szakfogást próbált alkalmazni, amire az orvosok közül is csak néhány vállalkozik, csak ugye muszáj volt, mert a gyermek haldoklott.
@neoteny: Home births have a lower risk profile than hospital births, with fewer births to teenagers or unmarried women, and with fewer preterm, low birthweight, and multiple births. The lower risk profile of home compared with hospital births suggests that home birth attendants are selecting low-risk women as candidates for home birth. „
Home births are more common among women aged 35 and over, and among women with several previous children.
Home births have a lower risk profile than hospital births, with fewer births to teenagers or unmarried women, and with fewer preterm, low birthweight, and multiple births.
Home Births in the United States, 1990–2009 – Centers for Disease … http://www.cdc.gov/nchs/data/databriefs/db84.htm
Tehát a hivatalos USA kormányzati vizsgálat szerint.
Nem csak a mondat első felét kéne idézni!
Egyébként mintegy egy százalék körüli az otthonszülés aránya az Usa-ban.
The percentage of home births in 2009 varied from a low of 0.2% of births in Louisiana and the District of Columbia, to a high of 2.0% in Oregon and 2.6% in Montana.
@dogfüggő:
Bocs, azt hiszem, félre ment. Már nem bírom követni. Mégegyszer: bocsánat!
@dogfüggő: Át lehet vergődni rajta nyomorultul kínlódva is, stresszesen, és meg lehet próbálni olcsón megúszni mindenféle technikai izével, és jó esetben akkor is az a vége, hogy mindenki egészséges; és persze ez a legfontosabb.”
Viszont rossz esetben ott az a kínzó emlék, hogy gyermeked még ma is élhetne, ha lett volna idő kórházba jutni vele.
Mert mondjuk császározni kellett volna. Otthon meg nem volt a Gerébnek felszerelése hozzá.
@aronsatie:
„Rutinfeladat.”
Ez nem jelenti azt hogy nem bonyolultabb mint a szülés. A szülés gyakran megtörténik orvosi beavatkozás nélkül; a vakbélműtét soha. Hogy egy kedvenc kifejezéseddel éljek: az az állítás hogy a vakbélműtét nem bonyolultabb mint a szülés — egy faszság.
@acs63: vmi egészen durva hiba ilyen esetben diszkrét (ráadásul mindössze két lehetséges értéket felvonultató) „eloszlási modellből” kiindulni. Nem elegáns.
@Könnyen elkaptuk, uram!:
„Nem csak a mondat első felét kéne idézni!”
???
@dogfüggő: Hitbéli vitát nem folytatok. Ott észérvnek helye nincs. Csak annyit jegyzek meg, hogy szemétség, amit mondasz. Hogy ti. akinek ez nem misztérium meg az összes izé, az biztos tárgynak tekinti a gyereket, amit ki kell kapni. Ezt ugyanis kikérem magamnak.
@Könnyen elkaptuk, uram!:
Nem, nem.
Biztos nem írtam le elég érthetően, újra megpróbálom: a statisztikákban azonos kockázati csoportok adatai szerepelnek.
Tehát pl. csupa 35 év alatti, 18 év fölötti, nem dohányzó, nem cukorbeteg, normális vérnyomású stb. stb. terhes nő; ezek egyik csoportja otthon szeretne szülni, a másik csoportja pedig kórházban.
Az eleve magasabb rizikójú terhességek nyilván nem lehetnek benne az ilyen statisztikákban, hiszen a veszélyeztetett terhesek nem szoktak (szándékosan) otthon szülni; emiatt aztán, hogy értelmes legyen az összehasonlítás, a kórházban szülő nők vizsgált csoportjába sem kerülnek bele.
Azt sosem vitattam, hogy az otthonszülésnek van hátránya; persze, hogy van. Én is leírtam: előfordulhat, hogy a nő később kap segítséget, mint ha a kórházban kezdett volna vajúdni. (ElőfordulHAT… Egyáltalán nem biztos ám.)
De mivel a komplikáció esélye meg kisebb otthon, ezért a végeredmény az, amit szintén jó sokszor leírtam már: a kockázat ugyanakkora.
@dogfüggő: A szülésből valamiféle szülői élményt kreálsz a gyerek kárára? Miközben a szerencsétlen gyereknek éppen szafaládé alakúra torzul a feje a szűk szülőcsatornában, és mire kijön tiszta lila az oxigénhiánytól? De azért a szülő élvezkedik az élményen? Normális?
@aronsatie:
Én meg azt jegyzem meg, hogy kettőnk közül én tudok vizsgálati eredményeket, statisztikákat mutatni… Észérvnek tűnnek.
Őszintén szólva nem is tudom, milyen észérv létezhet még ezeken kívül, ha a vita tárgya az, hogy valamely jelenség társadalmi méretekben hasznos-e, vagy káros.
Valamint ne felejtsük el: nem arról van szó, hogy én azt mondom, otthon kell szülni, te meg azt, hogy kórházban; nem.
Én azt mondom, mindenki szülhessen ott, ahol saját maga szerint jó, te pedig azt, hogy mindenki ott szüljön, ahol szerinted jó.
Egyáltalán nem mondtam olyasmit, hogy bárki tárgynak tekintené a gyereket. Ha megbántottalak, sajnálom; istenbizony nem akartam.
@Szindbad:
Nem.
A szülés alatt is érvényes még az, ami előtte: a magzat/gyerek és az anya érdeke (szélsőségesen ritka esetektől eltekintve) ugyanaz.
Az a szerencsétlen gyerek, akinek módjában volt a szűk szülőcsatornán a maga (és az anya) diktálta tempóban áthaladni, jellemzően jobb állapotban érkezik erre a világra, mint az a gyerek, aki nem haladt át, vagy akit siettettek/akadályoztak ezen az úton.
@Könnyen elkaptuk, uram!:
Semmi baj. : )
@dogfüggő: Milyen eredményt? Ami alátámasztja, hogy a szülészek rutinszerűen oxytocint nyomnak minden nőbe? Ez ugyanis rosszindulatú hazugság, nem is próbáltad alátámasztani. Szerintem ott kell szülni, ahol a legbiztonságosabb. Ennyit állítottam, a többi a te szöveged.
@Könnyen elkaptuk, uram!:
Hát persze.
Illetve ugyanakkora eséllyel fordítva: ha nem megyek be a kórházba, a gyerek ma is élne…
(Én véletlenül pont ilyet ismerek.)
Mind a két eset iszonyat-borzalom.
És előre nem tudhatjuk, hol üt be a krach. Az esély ugyanakkora.
@dogfüggő: Ez jellemzően légből kapott állítás.
@aronsatie:
„Szerintem ott kell szülni, ahol a legbiztonságosabb.”
És az szerinted a kórház. És mindaddig amíg a várandós nő döntése egybeesik azzal amit te helyesnek látsz, jó döntés; ha nem, akkor pedig rossz döntés.
Arról persze szégyenlősen nem nyilatkoztál hogy szerinted milyen módon kellene a nőket „rábeszélni” arra hogy az általad helyesnek tartott döntést hozzák…
@aronsatie:
Nem; olyan eredményt, amely a kórházi és az otthoni szülés azonos kockázatát mutatja.
Azt hittem, erre vonatkozott az, hogy „hitbéli vitát nem folytatsz”.
Az oxytocin tapasztalataim szerint bizony rutin; sajnos nem tudom, van-e erről statisztika, de ha bármilyen szüléssel kapcsolatos fórumba beleolvasol, láthatod.
Viszont – ha úgy jobban tetszik – „rutinszerű alkalmazás” helyett írhatom, hogy „indokolatlanul gyakori alkalmazás”.
Ha szerinted is ott kell szülni, ahol a legbiztonságosabb, akkor egyetértünk. : )