Orbán kávéja avagy Bajnai a színházban
Eredeti szerző: jotunder
Bajnai Gordon ma mögöttem ült a színházban. Ennek nincs semmi köze Orbán kávéjához. A Parasztoperát láttuk, Pintér Béla egyik legklasszikusabb darabját, amelyet még a Lincoln Centerben is eljátszottak pár éve. Pintér a magyar színházi élet egyik legnagyobb alakja, aki pályája csúcsán van. Ennek a ténynek már van köze Orbán kávéjához.
Mint arról az Olvasó már értesült, mert értesült, az zicher, itt én tudok meg mindent utoljára, Debreczeni József páros lábbal szállt bele szegény TGM-be, mert meghívta őt, mármint a TGM-et természetesen, az Orbán egy kávéra. Debreczeni szerint, idézem, az Orbán kávéja undorító lötty, és komoly embert eleve nem érhet olyan szégyen, hogy meghívja az Orbán egy kávéra.
Nem fogok erről egy jót nyammogni, hogy így meg úgy, kinek van igaza, TGM-nek az antiorbánus vallással, vagy Debreczeninek az undorító löttyel, vagy persze egyiknek sem, hanem nyilván nekem, mert én viszont azt mondom, hogy… De nem mondom.
Debreczeni József ötvennyolc éves, és nem hiszem, hogy a pályája csúcsán van. Ahogy azt sem gondolom, hogy a hatvanöt éves TGM a pályája csúcsán lenne. De nem is az a lényeg, hogy én mit gondolok, amúgy szinte semmit sem gondolok, hanem az, hogy ők mit gondolnak magukról. Ötvenes-hatvanas férfiak, akik végiggondolják az életüket, azt, hogy mi lehetett volna, és mi lett, hogy mit rontottak el, és mit nem, mennyit ért ez az élet, és még mennyit érhet. Nem vagyok én olyan távol az ötvenes-hatvanasságtól, hogy erről cinikusan írjak.
A ma ötvenes-hatvanasai, a rendszerváltás környékén húszas-harmincasok voltak, előttük volt az élet, éppenséggel most sincs mögöttük, de nem mindenkiből lett Nusser Zoltán (ő az a zseniális fiatal agykutató, aki Bolyai-díjat kapott) vagy Pintér Béla. Azok közül sem, akikből esetleg lehetett volna. Olvassuk az Orbán kávéját, és elfelejtjük, hogy itt egy életről olvasunk, egy élet magyarázatáról, és hát nem Orbán Viktor életének magyarázatáról. Vannak pályák, amelyeknek talán egyáltalán nem voltak csúcsai, pedig egy kisebb csúcsot talán megérdemeltek volna, és ezt nagyon nehéz elfogadni. Talán nem is lehet elfogadni. Ilyenkor persze épülnek csúcsok, szomorú csúcsok, nem Kancsendzöngák, amelyeken legalább meg lehet halni, hanem olyanok, amelyekről csak a többi, hasonlóan szomorú privátcsúcs látszik, már ha az ember egy kicsit lábujjhegyre áll.
Igen, ma megértőbb vagyok Debreczenivel, TGM-mel, Kérivel, Lánczival, sőt talán még Bayer Zsolttal is, akik mind ott melegednek Orbán kávéja körül. És arra gondolnak, hogy mi maradna, ha ezt a kávét, vagy annak a kávénak a határozott elutasítását kivonnák az életükből. Ezt nem lehet megúszni, én sem fogok megúszni valami hasonlót.
Jó volt a Parasztopera. Nagyon jó. A többit meglátjuk.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520160-6ae67304625a6' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520160&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520160-6ae67304625a6&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520160-6ae67304625a6' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@sörtelen:
Nem, nyilván ehhez IS kevés vagyok (mint Lezsnyevában a kontra B). Sebaj, azért elsősorban művelődési célzattal szokom olvasni ezt a blogot, ugyanis elvből nem járok olyan helyre ahol én vagyok a legokosabb.
Vagy tán az is közrejátszhat, hogy amilyen földhözragadt prakticista vagyok, nem sokat érdekel, hogy a pörköltem alapanyaga milyen szépen kukorékolt.
@alte trottel: „kevés vagyok (mint Lezsnyevában a kontra B)”
kösz, ez remek végszó mára!
@Wintermoots:
Olvasd el pls az előző kommenteket a filmmel, Hollywooddal és az amerikai közönséggel kapcsolatban. (Nem az enyéimet.) Komolyan választ kaphatsz a kérdésedre.
@aronsatie:
Köszi, nem ismertem. De ez szvsz alapvicc!
@aronsatie:
Megnéztem a linket; ezek szerint egészen friss események is vannak náluk.
Ja, és a fejlécből már látszik, hogy nem csak a holokauszttal foglalkoznak. Hanem a shoával is. (Bocs.)
@alte trottel:
Ki az a Lezsnyeva?
@alte trottel:
A mondást úgy ismerem, hogy sto takoje kuttykurutty?
Btw. mindig irigyeltem azokat, akik a magyar szövegbe képesek cirill vagy hében vagy kínai írásjeleket beszúrni. Ez biztos az én tudatlanságom. Ami viszont megkérdőjelezi, hogy érdemes-e idejárnod?
hében = héber
@HaKohen:
http://www.youtube.com/watch?v=8iOzHZQLPJs
@HaKohen:
1. Hatodik Uljanov: Sto takoje szovjetszkaja vlaszty? Melogyija kiadó, többszörösen újra felújított, zajszűrt másolat az eredeti beszéd stúdiófelvételéről. Gazsi sokat tanult az öreg csókától.
2. %SystemRoot%system32charmap.exe
3. Itt mindenki okosabb nálam.
(én viszont szép vagyok, erős, ügyes és szerény)
@dr Brcskzf Gröőő:
Köszi, akad még hasonló…
(használd nyugodtan mint sajátodat, ha tetszett)
@Wintermoots: En sem ertem.
@dvhr: TGM egyáltalán nem tud számolni. Egyszerűen fogalma nincs arról, amit beszél.
@Wintermoots: TGM 1972 ben végzett, ha azonnal dolgozni kezdett, akkor is csak 6 év jön össze 1978 – ig. Román törvények szerint nyugdíj csak 5 év munkaidő fölött jár, tehát romániai munkája sem lendit(he)tett a nyugdíján. Szemétség volt nyugdíjazni………
@alte trottel: Szétcsúsztak a gondolatok. Én TGM filozófusi teljesítményének és értékelésének megalapozottságán töprengtem.
Te mintha – bizonyos mértékig – magadra vetted volna… Pedig nem.
Ahhoz kerestem (volna) segítséget, hogy olvasta-e valaki _valójában_ TGM publikációi közt a filozófiai írásait. Nem a filozofálgatókat.
Én nekikezdtem, de leálltam, amikor a fenti kommentemben leírt modataiba futottam bele. Nekem az volt a kontra B.
@HaKohen:
elolvastam (sajnos). de választ nem kaptam, ugyanakkor nem is annyira érdekel.
@nerángass:
engem elsősorban az érdekelt, hogy 26 év hazai munkaviszony és a minimálbérnél jóval magasabb jövedelem esetében hogyan kaphatna 16 ezer forint nyugdíjat, vagy akár a 28 és fél ezer forintos minimálnyugdíjat. de valószínűleg vagy valamit félreértettek, vagy jótündérnek van igaza és tgm nem tudja, mit beszél.
(egyébként teljes munkaidőben mint tud. főmunkatárst 65 éves koráig maradhatott volna, utána félállásban 70-ig. nyilván hamarabb elküldeni szemétség volt, de örökké akkor sem maradhatott volna, pl. nem lett tudományos tanácsadó sem, de ez mellékes.)
(továbbá TGM kissé túlzásokba is esik. pl.
három éves szerződését anno kitöltötte, nem hosszabították meg, bevallottan politikai okok miatt. ez azért nem egészen ugyanaz, mintha valakit egyszerűen határozatlan idejű szerződésből kivágnak.
akkor felajánlották neki hogy külföldre távozhat—ő maga nem fogadhat el, mert azt azért mégse. utána tény, hogy 86-ig nem utazhatott.
az is igaz, hogy 81-től nem vállalhatott komolyabb értelmiségi munkát, de más állást igen, pl. könyvtáros lett, csak a 8 óra munkaidő +napi két óra utazás mellett már nem tudott úgy olvasni és írni ahogy szeretett volna, így azt feladta. ez sem egészen ugyanaz, mintha valaki segédmunkára kényszerül mondjuk korábbi docensi állásából.
ezek sem túl érdekesek, csak hát olvasok néha túlzásokat az illetővel kapcsolatban)
@sörtelen:
Á, dehogy!
Próbálj meg kiindulni abból, hogy nem álszerény vagyok, hanem valóban nem túl okos. Ennek folyományaként totálisan hiányzik belőlem a filozófiai véna. Minekutána TGM filozófiai munkássága (a’ propos, _TÉNYLEG_ van neki olyanja? Mert egy okos és művelt ember elég hosszú ideig képes habosítani a kamut) kb annyira foglalkoztat mint a baktert a kondorkeselyű. Ergo szarok én magasról a publikációi mélyebb rétegeire, amit olvastam tőle, az a stílusa folytán élvezetes szórakozás, még akkor is, ha amúgy tömérdek orbitális fasságot képes odarittyenteni.
És _VALÓBAN_ megátalkodott prakticista vagyok, olyannyira, hogy pl. a baráti körömben már közmondásos, hogy én nem vitázom egy feministával, hanem ha csinos, akkor megdugom, ha meg nem az, akkor kitakaríttatok vele.
@alte trottel:
Válaszaid következtében egyre kisebbrendűnek érzem magamat. Pláne, hogy te szép, erős, ügyes és szerény is vagy. (Hatodik Uljanovot még csak-csak olvastam, a lemeze recsegősen meg is volt, de akkor is ragaszkodok a sto takoje kuttykuruttyhoz!)
Most mit csináljak? Menjek el miniszterelnöknek? Ahhoz viszont vagy 10 cm-rel magasabb vagyok a kelleténél. Brühühü!
@sörtelen: scholar.google.com/scholar?hl=en&q=g.m.tamas&btnG=&as_sdt=1%2C5&as_sdtp=
ez TGM
a filozofiat nehez igy megitelni.
scholar.google.com/scholar?q=a.lanczi&btnG=&hl=en&as_sdt=0%2C5
ez itt Lanczi Andras.
@alte trottel:
vannak, akik a tgm által művelt filozófiát nem tekintik filozófiának, azaz az illetőt nem tartják filozófusnak.
ugyanakkor filozófiai esszét elég sokat írt, főleg a kilencvenes években elég tisztességes lapokban jelentek meg.
szóval ellentmondásos.
@jotunder: Igen, nehéz. Minden értelemben.
Én például annyit sem tudok, hogy létezik-e (befogadott-e) az absztrakt a filozófiában?
Abban az értelemben, ahogy az absztrakt veti fel az művészeti öncélúság problémáját a festészetben. Vagyis én nem csak a filozófia megítélését látom nehéznek, de azt a kérdést is, hogy filozófus-e a mégoly színvonalas gondolkodó konzisztens, lekövethető rendszer nélkül? Leszámítva az egójának állandó jelenlétét?
Ez nemTGM „kritika”. Csak korán van, ráérek… 🙂
@Késes Szent Alia: Tévedés ne essék, amit Kertész annak idején a Schindler kapcsán mondott, azzal én mélyen egyetértettem. Azt rovom fel neki, hogy milyen hamar el bírt tekinteni a saját alapvetésétől.
A nagy öngyilkosok (Borowskitól P. Leviig)… ezen sokat töprengtem. Amit magyarázatként felhozol, nyilván igaz, és komoly része van a dologban. Hogy nem lehet róla beszélni, nincs rá nyelv, mert túlmegy a normális emberi tapasztaláson… profánul hangozhat, de ez ugyanúgy igaz a börtönélményre (sok 56-os beszélt erről), a hadifogoly- és munkatáborra, a háborúra… nem egy ellenséges külvilággal, de a saját szeretteikkel sem tudták megértetni a visszatérők, hogy valójában mit éltek át.
És még valami, Alia… Sokan voltak, akik túlélték, mindenüket és mindenkijüket elveszítve, elmondhatatlan tapasztalatokkal, a túlélők bűntudatával. mégis folytatták vagy újrakezdték, dolgoztak, tanultak, családot alapítottak, gyerekeik lettek. Erre is kellene lépni valamit. Megalkuvók ők, vagy héroszok?
@HaKohen: Koltai operatőrként volt valóban méltó társa Szabónak, de ez itt egy másik szakma. Nem szeretnék műelemzésbe bonyolódni, de a Sorstalanság (regény) a nyelvében, beszédmódjában tudott kivételesen közel kerülni egy valójában megközelíthetetlen létélményhez. Ezt a Sorstalanság (film) közhelyes dramaturgiával és filmnyelvvel intézte el, pont a lényegét tüntetve el a könyvnek.
HaKohen: ma ilyen lépcsőházi napom van:-) totál egyetértek azzal, amit Spielberg alapítványáról írsz (a Magyarországon felvett sok-sok interjú alapján pl. Szász János készített jó dokumentumfilmet).
@Bebes: Nem profán szerintem, ha más traumákkal vetjük össze a holokauszt a hatásait: az egyén szintjén poszttraumás stresszről van szó minden esetben.
Amiből úgy lehet továbblépni, ha valamilyen értelmet talál az ember abban, ami történt, vagy abban, hogy ő túlélte. „Áldozatok millióinak hamvából feltámadva jött létre Államunk, amit megvédünk, hogy soha többé…” Ez egy példa az értelem kreálására. Vagy: „Az Örökkévaló megmutatta, hogy letértünk az Ő útjáról, ezért megbüntetett, de ha ismét az Ő útján…” Vagy: „Túléltem, hogy beállhassak a népek örök testvériségét hirdető kommunista mozgalomba, ami az új világot…” blabla. Vagy szelídebben, családi téren, gyermekvállalással, de mindenképp valamilyen értelmet adó, átfogóbb magyarázó keretbe illesztve a történteket és a továbbélést.
Na most, aki nem találja meg a maga értelmet adó keretét, mert a környezet valami olyasmi értelmezést forszíroz, ami neki hamis, vagy pedig érzékeli, hogy ezek egytől-egyig konstruktumok, amiket az elme a túlélés érdekben hoz létre, az szerintem jobbára megőrül vagy öngyilkos lesz. Maga az esemény, a holokauszt természetesen nem determinálja, hogy öngyilkosnak kell lenni, és nem megalkuvó, se nem hős, aki nem lesz öngyilkos, hanem egy kielégítő narratívát létrehozó (vagy inkább nagyrészt másoktól átvevő) ember.
@Késes Szent Alia: Van egy trauma, amirol talan majd jovore fognak beszelni, es Trianon kapcsan elkerulhetetlen. Hatszazhatvanezer magyar katona halt meg az elso vilaghaboruban. Gyakorlatilag megtizedeltek a magyar ferfiakat, es hat leginkabb az alsobb osztalyok tagjait.
@HaKohen:
Akkor is, jusztis что такое кутькурутть! És jusztis lehetsz még minálnok is, van megoldás! Van valami orosz sebészprof, egy érdekes fém szerkentyű segítségével lábak tömegét nyújtotta meg. No, ez a fószer biztosan tudja a lábrövidítést. A pocakot és a kádertarkót meg már csak tudod magadtól is! Meg az égszínkék öltönyhöz lila ing pink nyakkendővel, zöld zoknival, sárga makkoscipővel is fog menni, csak forgolódj egy keveset a „nem-szőke fejének göndör hajára” használtcikk-kereskedők körében.
@Wintermoots:
Nézd, közben utánanéztem és egyértelmű, hogy a mi Gazsink biza φιλοσοφοσ, lásd a megdönthetetlen bizonyítékot:
Tamás Gáspár Miklós (TGM) (Kolozsvár, 1948. november 28. –) erdélyi magyar filozófus, politikus, közíró.
hu.wikipedia.org/wiki/Tam%C3%A1s_G%C3%A1sp%C3%A1r_Mikl%C3%B3s
Mea makszima klumpa!
@HaKohen:
Már megest lehagytam az elejét, franc a pofámat meg a „jegyzettömb” k. anyját!
Naszóval! Látod, hiába vagyok szép és szerény, erős, ügyes és hiába alázom Kassza Novát meg a Donjanit, ha az íkúhiány annyiszor tesz keresztbe!
(És amilyen csökött vagyok, én vagyok az a fószer, aki a napi egy pohár tejért megveszi az egész tehenet – _HÁROMSZOR_ nősültem! Mert még javíthatatlan optimista is vagyok!)
@jotunder: Ezt az asszociációt nem tudtam követni 🙂 Miért említed pont ezt?
@Késes Szent Alia: Arrol beszelunk, hogy Trianon mekkora trauma volt 1920-ban, es nem beszelunk arrol a traumarol, amit a magyar hadsereg egyharmadanak elpusztulasa okozott. Akkor nem ertjuk az akkori korszakot.
@alte trottel:
Ez a blog újabban komorabb és savanyúbb a mexokottnál.
És ebbe a komor, éjfekete, gleccserek táplálta tengervízbe belelehelted a vidám szellem és két lábon járó jókedv minden fölé magasodó ragyogását.
Ma jó napom volt. Köszönet érte.
Örülök ha valamennyire is hasznodra lehettem!
Ennek az országnak a legnagyobb baja (igen, EZ a legnagyobb!) hogy egy elhanyagolható kisebbség kivételével mindenki oly elképesztően komolyan veszi önmagát, önnön nagyságát, jelentőségét, fontosságát, világrengető zsenialitását, hogy őszinte szívvel már röhögni se lehet rajtuk.
Egy normális országban A Mi Legfőbb És Legbölcsebb Atyánkat és sleppjét már ’98 nyarán a „titkosszolgálati eszközökkel” után, de legkésőbb Kosz („piton”) Tolónyi vizsgálóbizottsági elnökké kinevezése után egy perccel söpri ki a naprendszerből a tektonikus méretű röhögés.
@Késes Szent Alia: Igen, én is így látom. Egy megszorítással: ezek szerint az öncsalás (kognitív disszonancia, istenhit…) valamilyen formája kell a bűntudat nélküli túléléshez, és a nagy elmék lesznek öngyilkosok. Csakhogy ezt nem tudjuk: senki nem tartja számon, hogy az un. kisemberek sokaságából hányan ölték meg magukat ugyanilyen vagy hasonló okokból.
A túlélők bűntudatáról: amikor gyűjteni kezdték a cigány túlélők emlékezéseit, visszatérő motívum volt, hogy az idősek, a szülők lemondtak az adagjukról a gyerekeik, a fiatalok javára, mert hogy inkább ők maradjanak életben. ezt az áldozathozók természetesnek tartották, a fiatal túlélők pedig hálával és szeretettel emlékeztek erre, de nem maradt bennük bűntudat. ez nagyon megragadott.
@jotunder: Hogy őszinte legyek, rettegek attól, hogy erről kezdjenek/kezdjünk beszélni. Az angol, francia, német, olasz stb. fiatal korosztályokat is megtizedelte az 1. vh., milliós veszteségeik voltak ugyanolyan, tök értelmetlen állóháborúkban, de ha nálunk ilyen előkerül, akkor csak az örök és egyetlen és ártatlan áldozat szerepét tudjuk magunkra venni.
Csak isonzói csatából vagy egy tucat volt, százezrek haltak ott meg (köztük dédapám) – a nagy semmiért.
@alte trottel: De mikor olyan szépen mondta a temetésen, hogy a fiatalság volt abban a koporsóban….az ő jövőjük.
A jövőjük.
Mert Nagy Imrével és a munkástanácsokkal, meg a szerető nyugattal együtt 56 után ő biztos benne, hogy egy szebb jövő lett volna.
Rendszerváltás lett volna egy kis szépséghibával.
Pálfordult kommunisták kormányoztak volna egy nyugati kapitalista Magyarországot.
Aztán visszacuccolnak a szerzetesrendek meg a főrendi földbirtokosok és nyilaskeresztes tiszti kar, és elkezdődik a szebb jövő,
amiben az életbenmaradott elvtársak és a hazatérő vitézek, mint a Paradicsomban,
az oroszlánok és a bárányok, vidáman együtt éldegélve nevelnek fel minket szabadon, mint az ég madarai.
És nem lettek volna megtorlások, elbocsájtások és gyarmatosítás, ugye ?
A párttitkárok B-középben felnőtt gyerekei bejutnak a bányából a bibókollégiumba,
hogy miniszterelnök-mesterséget tanuljanak, ugye ?
Én például nem tudom, hogy megszületek-e, ha nem zárják le a határokat.
De tudom.
Szóval a Nagy Imre temetésén, ha ez az Orbánka által zengedezett eltemetett jövő olyan szívmelengető volt ennek az országnak,
akkor úgy képzelik, hogy Rákosi kommunistáinak padlássöprő 8 éve, a háborús újjáépítés és jóvátétel, meg az új csonkamagyarország után
a nyugati fordulat
egy békés, szabad pénzeső lett volna.
Szerintem meg az eldurvult pufajkások és a vér- és vagyonvesztésen csikorgó horthysták és szálasisták meg prohászkisták
jól belemelegedtek volna a pozícióharcba,
mert fegyverrel a kézben mégiscsak ütősebben lehet érvelni a harc mellett, mint trafiktörvényekkel.
De
@alte trottel: Biztosan az „optimista” a legtalálóbb kifejezés erre? Komolyan kérdem, én még csak kettőnél tartok, válaszod alapján döntök az „újratervezés” gomb használatáról!
@christvhu:
Jelen esetben az „optimista” a „kótyagos fasz” szinonimája, úgy hogy inkább vegyél egy nyakörvet (ha kell, akkor szögest), szájkosarat és szoktasd rá!
(a jelenlegi – harmadik – már a zablát-nyerget is megkedvelte)
@aronsatie: „Túl azon, hogy ízlések és pofonok, Spielberg rendezte minden idők legjobb kalandfilmjét (egy hangszóró se jár annak, aki megmondja, melyik az), talán legjobb scifijét (a könnyedebb, gyerekesebb fajtából, ET), a nehéz, antiutópisztikus fajtából (AI). „
Az AI konkrétan filmnek is rossz volt (három alkalommal volt vége, például, de most utánaolvasgattam és beugrott, volt egy maci-karater, a Megtestesült Giccs, a rossz fajtából), sci-finek meg még rosszabb. Tényleg, szörnyű.
@jotunder: „nem hiszem, hogy Spielberg rád gondolt, amikor a filmjeit forgatta. amerikai átlagembereknek csinálta a filmjeit. általában. „
Hát kábé ezt mondta TGM is, meg hogy abban nagyon jó. Persze félre lehet érteni, de hát a bon mot már csak egy ilyen műfaj.
@közösperonos átszállás: Szerintem is óvatosan kell dobálózni a „minden idők legjobbja” jelzővel. Speciel az ezredforduló előtt (erre konkrétan emlékszem) a masszívan komoly sci-fi kategóriájában még mindig Tarkovszkij Stalker-e vezette a listát. Nálam még ma is.
@közösperonos átszállás: Na bumm, legfeljebb nincs igazad.
@ijontichy:
Azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy Lem enyhén szólva nem rajongott a Tarkovszkij-féle Solarisért.
@alte trottel: Miért rajongott egyáltalán Lem? Mármint azon kívül, amit ő írt?
@ijontichy: Azt írtam, hogy talán legjobb, ellenőrizhető. Viszont a Sztalker szerintem nézhetetlen volt. Van ez így.
@alte trottel: Én a Stalkerről beszéltem (ami ugye Sztrugackij-alapú), nem a Solarisról. A Solaris első fele sajnos tele van… hogyismondjam valamiféle „oroszország anyácska” fílinggel. A fene se tudja, mit is akart vele Tarkovszkij. Tökéletesen meg tudom érteni, ha Lem nem volt oda érte.
@aronsatie:
A technológia szummájáért pl.
Ja, bocs, azt is ő…
@ijontichy:
Ott a pont, ezt elgyurcsányoltam.
Az valamivel jobb. De a „Piknik…” hangulatából vajmi keveset tudott hozni.
Szerintem Tarkovszkij jó rendező, de az intellektuális, filozofikus alapsztorik nem neki valók.