Semmelweis a szomorú kurzusfilm
Én kértem M.-et, hogy nézzük meg. M. rendező (lenne, de valamiért feketelistára tették, most már mindegy…..bár szerintem nem mindegy) és azt akartam, hogy nézzük meg ezt most együtt.
Vecseihát szeretjük, talán nem színészként, inkább színházi emberként, de szeretjük. Gálffi, Elek Ferenc, Hajduk Károly (két színdarabban is láttuk, most nem írtam színházról, ez a tél nem jó tél, majd talán a tavasz ), Znamenák, Patkós Márton (Cicaverzum, mindenki lehúzta azt a filmet, ő volt a macska hangja, az egy jó mozi valójában) kedves színészeink játszottak benne, a Semmelweis úgy kínos kurzusfilm, mint az igazán kínos kurzusfilmek, csak egy szomorú kurzusfilm. Tehetséges színészeket hagynak benne vergődni.
Mennyire rossz? Nagyon. Vállalhatatlan, de legalább nem aljas (lehet, hogy Gárdos Péter kicsit ingatná a fejét). Ez az orbáni hülyenacionalizmus, a világ egy globális Krahács, de lesz még Fogarason székely lakodalom (hát nem nagyon lesz, legalábbis nem olyan, mint amilyet Frau “Mi turániak vagyunk, Attila dákoromán koronaherceg utódai” Schmidt szeretne).
Semmelweis az anyák megmentője. Ez de facto igaz, és talán lehetett volna erről filmet csinálni, nem ilyen izét, és talán nem kellett volna ezt, in verbatim, beleordítani a nézők fülébe. A film végén, azoknak, akik esetleg nem hallották, ami figyelemre méltó teljesítmény lenne, még ki is írták a vászonra, Semmelweis az anyák megmentője. Komolyan, mintha egy termelési filmeposz lett volna a vidám ötvenes évekből, és a végén Jerzsabek bácsi az ingadozó középparaszt csak beadja az Ellát a közösbe, bár nem tudom, hogy simán csak beadta, vagy azt is bemondták.
Van egy jelenet a filmben, amikor Semmelweiséket az osztrák császári orvosok kihívják egy futballmeccsre és 2:2-nél a egy szelíd mosolyú, kissé korpulens, szotyolafogyasztó úriember bekiabál a lelátóról, hogy “Ignác, vállald el huszonötről, és, ezt csak úgy mondom, mosd meg klórmésszel a kezed, ha boncolás után vezetsz szülést“. Az volt a film leghitelesebb pillanata, kár, hogy kivágták.
A moziban vitriolos üvegeket osztogattak?
Kortárs Eü dolgozóknak osztanak ingyenjegyet? (szerencsére azt a “rossz májamat” nem a vityaeü kezeli :-)).
Bő negyedszázada nézem, ahogy ezek mindent összecsiganyálaznak, amire – magyarként – tkp. büszke voltam (persze nem “legrosszabb focidrukker” módon büszke). Azóta ambivalencia, legyen szó kokárdáról, Széchenyiről, Puskásöcsiről… etc.
BTW. jövőre a SOTE helyezését megdobja a film ;-)?
kéne még egy film, hogy Bartók végül mégis hazajött, mert Amerikában sok volt a buzi meg a libsi, és a Kitöréskor esett el, ajkán a Kormányzó Úr nevével, csak elhazudja a Háttérhatalom
Látatlanban kérdezem, hogy nem Koltai-e a baj? A zseniális operatőr rendezőként képes volt a Sorstalanságból is gyenge filmet csinálni. És persze, nem tud az ember attól eltekinteni, hogy vénségére lett kurzusfigura, amikor az SzFE-n osztályvezetést vállalt Vidnyánszky hatalomátvétele után, miközben igazi rendezők a free SzFE-vel tartottak.
@Vidor Ferike: ezt a filmet csak kurzusfilmnek lehetett megrendezni, mert arra adták a zsét. tényleg nele kellett üvölteni (szó szerint) a nézők fülébe, hogy “semmelweis az anyák megmentője”, ezek után én ezt nem árnyalnám többet. a történelmi hitelesség fel sem merült, nem igaz, hogy a színnémet semmelweist gyűlölték az osztrákok, az egész történet egy schmidtmáriánus nacionalista hülyeség a filmtörténet leghiteltelenebb szerelmi szálával. de valahogy még ezen felül is kínos, ha ez nem lenne elég.
Őszinte részvétem! (Azt hallottam, hogy a nézők között ingyenjegyeket osztogatnak a Petőfi-filmre. Ahogy Jótündért ismerem, azt is meg fogja nézni. Helyettünk. Csak nehogy utána elvonási tünetei legyenek.)
@vattablz: biztos, hogy megnézem a petőfi filmet. amúgy én az hittem, hogy a semmelweis film nem lesz ennyire rossz. amit nem nézek meg, az a hadik vagy blokád. a nemzetibe is el fogok menni, ha vecsei, va. junior játszik vagy rendez, miért okoznék magamnak kárt. amúgy két szfe előadást láttunk, az egyik simán jó volt a másik viszont fantasztikusan jó (zsótér osztályát rendezte vilmányi benett). megnéztük másodjára azt a kertészutcaishaxpearemosót, amelyikben húsz percre leállt az előadást és kijött a mácsai hülyéskedni, csuja elszavalta a családi kört, amíg élek nem felejtem el. és láttunk nagyon jó magyar mozikat is.
@jotunder: Pedig a Hadikban állítólag egész tűrhetőek a tömegjelenetek, mert azokat Dyga Zsombor rendezte. A mazochizmus egyébként nem szégyen. A Petőfi megnézéséért fogadd előre is hálás köszönetemet. Ez egy igazi áldozat lesz a közösségért. Javaslom még az Elkxrtuk rendezői változatát…
Fred Zinnemann első filmje (That mothers might live, 1938) is Semmelweissről szólt. Rövidfilm.
@vattablz: : “A mazochizmus egyébként nem szégyen.” Így van, mindenki arra szán időt, ami neki jólesik. Én már Koltaira (mint rendezőre) a Sorstalanság óta nem (pláne eltolni a biciklit mogyorólandig télvíz idején). Akkor még volt annyi kreditje, hogy megnézzem, mit tudott varázsolni a nyögvenyelős Kertész-pamfletből. A varázslat elmaradt :-(, olyannyira, hogy nekifutásból megnéztem a Narnia krónikáit (kétszer). Kellett egy kis C. S. Lewis mágia, hogy helyreálljon a lelkivilágom ;-).
Hiv.: @vattablz:
rettenetesen várom a Petőfi-filmet, komolyan megfordult a fejemben, hogy moziban fogom megtekinteni
katasztrófa-turista értelemben vett élményre számítok, szerintem nem véletlenül olyan kurva feszült a tehetséges Philip mostanában
@apokalipszistmost: Horváth Lajos Ottó egy gaz császári ügynököt alakít, aki meg akarja akadályozni a forradalmat. ez a motívum megjelent a Semmelweisben, egy Ferdinand Kollar nevű gaz császári szülészorvos az ellenség. őrült pénzt költöttek a Most vagy sohára (a Semmelweisen nem látszik olyan nagyon az elköltött pénz).
Szocreál a filmművészetben a klasszikus rákosista stílusban. Mindig jött egy imperialista ellenség, nyugati beépített tégla, szabotőr, vagy a krimik bűnözői, mind erre a sémára épültek. A dolgozó nép hősei persze megoldották. Szánalmas. Zéró ötletből kiindulva akármennyi pénzzel szorozzuk is fel, az eredmény mindig zéró lesz.
@jotunder: Az elköltött pénz a Petőfi-filmen se fog annyira látszódni, mint a Rákay Kálmán bankszámláján. Ezek mielőtt bármibe is belefognak, áttanulmányozzák Vincent törvényeit. Saját megfigyeléseim szerint a pénz kilencven százalékát lopják el, és mindössze a 10 százalékát herdálják el valami kártékony f…-ra. (Vízszintes, hét betű.) Minél több pénzt lopnak el, annál kevesebb kárt okoznak. Akkor mit rinyálunk?
Doktor Fehérzsemléről egyébként nemrégiben futott egy sikeres színdarab Mark Rylance főszereplésével: https://www.theguardian.com/stage/2022/jan/27/dr-semmelweis-review-mark-rylance-bristol-old-vic
@tamspatrik: Csak a rákosi érában azért figyeltek arra, hogy a reakciós intrikus és a jövőbe tekintő munkáskáder hősszerelmes mellett a Latabárnak jusson egy komikus szerep, még akkor is, ha nem volt munkáskáder és nem vett részt az illegális mozgalomban sem. Hogy a demagóg propaganda ellenére kedvvel nézzék az emberek.
Hiv.: @nyulambator:
Az ismert közmondás szerint, “teher alatt nő a pálma”. Szerintem lehet, vagy lehet hogy nem, de leginkább: attól függ. Sok mindentől… Mindenesetre, nekem úgy tűnik, hogy a mogyoró-kultúra az egész XX században, tehát nem csak az átkosban (a Kádár-korszakban), hanem még az előző átkosban, a Horthy-korszakban sem volt rossz, nem volt alacsony színvonalú, sőt hát, egész frankó volt. Persze, mihez képest ugye, itt ebből a szempontból csak az lenne az ellenpróba, ha nem lett volna diktatúra, és úgy néznénk meg, hogy akkor milyen kultúrát csináltak volna. (De diktatúra volt Dadus, és időgépünk sincs, így ez az összehasonlítás most elmarad.) Viszont most ebben a legújabb átkosban, mintha rácáfolnának a “teher alatt nő…” igazára. Bár én nem vagyok teljesen naprakész a kultúra, a művészet minden egyes szegmensében, de amiben mégis járatosabb vagyok (filmművészet, irodalom, zene), abban úgy tűnik, mintha ez a mostani rendszer eredményesen akadályozná a minőségibb művészet kibontakozását. Biztosan ezt nem tudom, de nekem úgy tűnik, hogy az átkoshoz (az előző átkoshoz) képest e téren most a fasorban sem vagyunk. De nyugodtan mondja, ha valaki ezt máshogy gondolja, még csak vitázni sem fogok vele.
@ipartelep: Én ezt másképp gondolom. A rezsim gyártatja a szart vagyonokért, tolja a pénzt a náci színházba meg a nemzetibe semmi haszon fejébe’, de közben, titokban (és egyelőre) remek független- (meg helyenként kő-) színházi előadások vannak, időnként egy-egy jó film is becsúszik, irodalmi remekművek születnek ott, ahova nem néz a rezsim és még a komoly zene is létezik. Csak meg kell találni, mert persze reklámra nem telik. A fő eszköz most amúgy sem a betiltás, meg a fekete volga, hanem a kiéheztetés.
Hiv.: @nyulambator:
Nem azt mondtam, hogy a rezsim ellenében nincsenek független alkotók, és jó művek, hanem azt, hogy az előző rendszerhez (amely szintén diktatúra volt) sokkal kevesebb minőségi, magas színvonalú mű van.
Ez számomra különösen feltűnő a filmművészet területén. Az 50, 60, 70-es évek mogyoró filmművészete világszínvonalú volt. Ahhoz képest most… Azért itt persze gyorsan megjegyzem, hogy (szerintem) az 50-70-es évek filmművészete a filmművészet egész történetében is kiemelkedő volt, és azóta van egy lejtmenet.
.
@Vidor Ferike:
@ijontichy:
.
Leköphettek, de nem vagyok hajlandó sznobokkal és divatmániásokkal együtt mantrázni, hogy a Sorstalanság filmváltozata szar volt.
.
Szvsz Koltai Lajos sokat tanult a rendezésről Szabó István (és más nagyok) operatőrjeként. Amit tanult, azt a Sorstalanságban meg is valósította.
.
Személyes, itt most nem tárgyalandó okok miatt bizonyos holokauszttémájú alkotásokat képtelen vagyok megnézni/elolvasni, bármily kiválóak is legyenek. Így a Sorstalanságot sem tudtam elolvasni addig, amig Koltai Lajos filmváltozatát meg nem néztem. Utána már igen. És akkor az a véleményem alakult ki, hogy (csaknem) kongeniális mű.
.
Nem, nem vagyok filmkritikus vagy filmes szakegyed. Csak az átlagos műveltségű kollégáknál valamivel többet tudok a filmesztétikáról. Ezért merek véleményt alkotni filmekről és azt vállalni is.
.
Stanisław Lem, “Visszatérés” című könyvében (ami persze fikciós regény) azt írja, hogy a nagyon távoli, és hosszú idejű űrutazásra (intersztellárisra) utazó űrhajósok vittek magukkal sok szórakoztató irodalmat, hogy ne unatkozzanak. De amikor már huszadszorra olvasták, hogy Jancsi/Józsi miféle negédes módon próbál közeledni Juliskához/Mariskához, akkor teljesen megcsömörlöttek, és elkezdtek a reáliákkal foglalkozni, matematikával, és hasonlókkal.
Nekem akkor van ilyen érzésem… pontosítok, hogy milyen érzésem. Olyan érzésem, hogy a fikció nem hogy nem pontos, hanem egyenesen nevetséges, és méltatlan, amikor pl. háborús filmet nézek (fikciós filmet), és különösen vonatkozik ez a holokausztos témákra. Nagyon kevés igazán realista háborús film van, és engem egyszerűen zavar, ha egy háborús film nem realista. Sajnos az igazi háború, az nem igazodik a dramaturgiai követelményekhez, az mindenféle filmnél sokkal rondább, zavarosabb, érthetetlenebb, unalmasabb, kiszámíthatatlanabb, és kaotikusabb. Na most ez fokozottan áll a holokausztos filmekre, amelyeket, bár voltak próbálkozásaim persze, de nem nagyon tudok megnézni sem. Mindezt persze az után, hogy dokumentum-leírásokban, és visszaemlékezésekben elolvastam, hogy mi volt ott. Azt a fikciós filmek nem tudják visszaadni hűen.
Ezért nekem csak ez az általános véleményem van a Sorstalanságról, a regényről, és a filmről. Nem tudom elolvasni, és nem tudom megnézni. Igazság szerint, belenéztem kicsit, de borzasztó volt. Persze voltaképpen minden fikciós film irreális (különböző mértékben, ebben pl. Kubrick eléggé jó volt, mármint, hogy reális legyen, vagy pl. az “Elit alakulat” se rossz), és nyilván, egy film értékében, jóságában a reálishoz való viszony csak egy szempont (egyáltalán nem érdekelt, hogy Fellini Satyriconja, pláne Casanovája mennyire reális), de ez a szempont nekem a háborús, és különösen a holokausztos filmeknél fontos, és befolyásol a műélvezetben.
@ipartelep:
Érdekes nekem a The Pacific jobban tetszik mint az Elit alakulat. Persze ebben az is közre játszhat, hogy Eugene Sledge visszaemlékezése könyvben is kiváló, még a béna fordítás mellett is. A Sztálingrádnak (1993-as) vannak nagyon erős részei amik elég nyersen igyekeznek mutatni a háborús poklot.
Hiv.: @muaddib00:
Az a nagy helyzet, hogy a fikciós/játék filmek nem olyanok mint az élet. Nyilván nem is tudnak olyanok lenni, mert ha olyanok lennének, akkor unalmasak lennének. Az élet nagy része unalmas üresjárat, a filmekben pedig dramatizált sűrítés kell. De mint mondtam, ettől még nagyon jó lehet egy film, én a teljesen elvont lila művészfilmeket is szeretem, sőt hát azokon nőttem fel (“Tavaly Marienbadban”, és társai) a realitás- követelmény számomra csak a háborús filmekre áll, a többire nem.
Az “Elit alakulat” azért is erős, mert dokumentumos irodalmi alapja van neki, vagyis a katonák visszaemlékezései alapján. És persze, tagadhatatlan, hogy a modernebb háborús filmek ált. sokkal realistábbak mint a régebbiek. A “Ryan közlegény…” ebből a szempontból össze sem hasonlítható a “Halál 50 órája”-val, amelyen már az óvodások is ásítoznának, ha levetítenék nekik a déli szundi után. Csak hát ezek még mindig messze vannak a nyers valóságtól. Attól, amit viszont a maga nyersességében normális ember… hát legalábbis elborzadva néz, ha egyáltalán meg tudja nézni. (Láttam néhány Daesh-videót, amikor még kezdték a terjeszkedést Irakban. Soha nem fogom elfelejteni.)
@ipartelep:
“…Az “Elit alakulat” azért is erős, mert dokumentumos irodalmi alapja van neki…”
Egyetértek, hasonló okokból jó a The Pacific is.
@hakohen: : Háát… én ugyan semmit sem tudok a (film)esztétikáról ;-), de a véleményemet azért vállalom. És tudod miért? Mert én vagyok a fogyasztó (nagyon átlagos fogyasztó), a filmes/író tőlem kapja a zsetont, míg a filmesztéta/kritikus ingyenjegyet és/vagy marketingpéldányt kap – nem tőlem persze. A pénzemért pedig talán lehet véleményem (tudom, egy bonmot szerint, az olyan mint a s.. lyuk…). Továbbá, mivel a véleményemet mondom, a következőkben kihagyom a “Szvsz.” unos-untalan használatát.
A holokauszt-témában rögtön az elején leszögezném az axiómát: egy nácival alapból meg kell etetni egy – legkeményebb fából készült – baseball ütőt csutkáig, hogy egy időre legyen mit emésztenie. Ennek az apa-alapelvnek továbbadása a kölköknek triviális követelmény. Meg lehet (illik?) fejelni a különféle “álcahálók” ismeretével, ami alá egy náci bújhat, nehogy már igazságtalanságot kövessenek el azzal, hogy egy náci nem kapja meg a neki járó tápot. Occam beretvája és Uff!
A holokausztot sokan, sokféleképpen próbálták/ják művészeti alkotásokban ábrázolni/megfogni, lévén a jellegénél fogva alapvetően van egy erős “kiinduló momentuma”, egy sikeres produktum létrehozásához. Ugyanakkor én sokkal inkább tartanám magam sznobnak, ha beállnék egy erősen hype-illatú, ám valójában inkább középszerű mű (a könyv) érdemtelen mértékű méltatói sorába. De ha már úgy alakult, hogy behúzott Kertésznek egy irodalmi Nobelt, hát “legyen úgy, tojjék a gúnár legyen lúd”, én nem irigylem (az “Irodalmi” és “Béke” – jellegénél fogva – mindig erősen szubjektív).
Egyes művek filmes adaptációja vagy tud hozzátenni az alapműhöz, vagy nem. Például Tarkovszkij Stalkere jóval több, mint Sztrugackijék alapja (na persze, pölö Artemievet nem lehet írásban előadni), de például a Solaris-adaptáció ékes példa, hogyan lehet a többletnek szánt, ám legkevésbé sem odaillő tartalom miatt, a végtemék jóval kevesebb. Egy amúgyis nyögvenyelős nyelvezetű alapból Koltai “a fények, a hangok, az árnyak művésze” Lajos – hiába az audiovizuális eszköztár lehetőségei – nem alkotott maradandót. Pedig a hírverésre nem lehetett panasz. Ezzel együtt az IMDB-n 10k alatt van a voksok száma (bár 7-es átlaggal), ám kb. csak ugyanennyi az “added for watchlist”, ergo az “üzenet” nem túl széles körhöz került közvetítésre.
Készült egy ezzel nagyjából kortárs film. Szó szerinti központi témája nem a holokauszt, ám nagyon hangsúlyosan jelen van a történetben. Belegondolva akár “Sorstalanság” is lehetne a címe (persze egészen más aspektusból nézve) – de nem az, hanem “Freedom Writers”. Nincsenek A-listás szereplők, és teljesítmények (Hillary Swank ezért nem kapott Oscart, Imelda Staunton kisujjból hozta a HarryPlotter (sic!) vaskalap tanerőjét – ezúttal a való világban); ám ezen túl tkp. tanulók, statiszták és “him/herself”-ek. A sztori sem ér Nobelt, elvégre nem akkora etwas forgatókönyvet írni, ha a történetet az élet már megírta. Egy fennkölt sznob számára pedig nyilván pfejjj az emészthetőbb, populáris cselekmény, nem beszélve a kissé hollivúdliasan hepiending kifutásról… mindegy. Amikor azonban az igen durva környéken naponta túlélő tinilányból kibúvik a mesére vágyó gyermek, és beront a tanárnőjéhez, hogy “Miért nem mondta, hogy végül elkapják??? […] Ennek nem így kéne végződnie!” (avagy nincs Mikulás???), egy pillanatra éreztem, hogy Anne Frank lemosolyog a felhők széléről. A Sorstalanság esetében viszont semmit sem éreztem a ~hatmillióból :-(. Egyetlen árva hangot se :-(((! Ha már “üzenet”, akkor ennyit erről. Akkor inkább Narnia… :-D.
Btw. a “holo témában” többet szórakoztatóbbat és újabbat kaptam korunk zseni őrültjétől, Taika Waitititől (Jojo Rabbit). Thomasin McKenzie pedig a “Ne hagyj nyomot” óta kedvencem.
De gustibus non est disputandum. Kinek a könyv, kinek a film, kinek egyik sem vagy mindkettő. Szerintem a könyv zseniális; ez a véleményem már a Nobel előtt kialakult. Azután minden Kertészt elvastam, nekem nagyon bejön stilársan is, gondolatilag is.
A Saul fiát máig nem volt erőm megnézni. Viszont rákaptam Röhrig Gézára.
Stalker ügyben egyetértek (előbb láttam a filmet). A Solarist nem olvastam, a filmet meg szívesen újranézném, mert anno, amikor láttam talán még éretlen voltam hozzá. Az Andrej Rubljov meg legnagyobb filmélményeim közé tartozik, sokszor megnéztem.
Hiv.: @Vidor Ferike:
Ehhez azért megjegyezném, hogy Tarkovszkij, Tarkovszkij-filmeket csinált. Egyik filmje sem sci-fi, mint ahogyan a két említett eredeti alapanyag-könyv viszont igazi sci-fi. Én olvastam a könyveket, és láttam a filmeket is, sőt a későbbi, amerikai Solaris filmet is. Ettől még Tarkovszkij filmjei nagyon jók, csak nem az alapjukul szolgáló könyvekről szólnak. Amikor pl. a filmben 5 percen keresztül ( jó, csak 4 perc 56 mp – direkt megnéztem most) egy városi autópályán halad a kamera (Tokióban vették fel), akkor azért elgondolkodik a gyanútlan első bálozó, hogy ennek mi köze van Lem Solaris című könyvéhez. Hát a címén kívül nem sok, de ez tulképpen nem baj, hiszen ez egy Tarkovszkij film, és azok ilyenek, így szeretjük őket. Amúgy meg, igazából Lem könyve, ill. a lényege megfilmesíthetetlen, hiszen abban nem a történések, az események a lényegesek (voltaképpen Tarkovszkijnál sem, csak nála máshogy, és más), hanem az a filozófiai jellegű probléma, hogy hogyan lehet kapcsolatot teremteni egy bolygónyi nagyságú élőlénnyel (a bolygó óceánja maga az élőlény), milyen, és mekkora “értelme” lehet neki, és egyáltalán mi végre egy ilyen kapcsolat. Ez a könyv olvasása során működik (hiszen a könyveknél a saját képzeleted a filmrendező), de egy filmben bajosan lehetne átadni. Főleg, ha meg sem próbálkoznak vele: Soderbergh: Solaris 2002, ill. nem azzal próbálkoznak: Tarkovszkij: Solaris 1972.
Tarkovszkij filmje persze remekmű, és Lem könyve is az.
@ipartelep: “a fikció nem hogy nem pontos, hanem egyenesen nevetséges, és méltatlan, amikor pl. háborús filmet nézek (fikciós filmet), és különösen vonatkozik ez a holokausztos témákra” Mélyen egyetértek. Leszámítva a Sorstalanságot (a kisregényt), amelyre szerintem pont nem a hamisítás jellemző (sőt, ebben részemről @Vidor Ferike: nézetét osztom). Pár mondatot írtam volna erről, meg felidéztem volna, amit Kertész (és C. Lanzmann) a Schindler listájáról mint giccsről írt-mondott*. De a Kertész-idézetet belevette, a Sorstalanságról pedig megírta a pár mondatot helyettem Wizner Balázs abban a Saul fiáról szóló kritikai esszében, amit elsősorban akartam volna idézni. Úgyhogy inkább csak azt linkelem ide. http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/nincs-melto-halal-egy-halaltaborban Nemcsak abban az értelemben jó – és tudtommal jóformán ismeretlen – elemzés, amiről itt szó van, a fikció hiteltelenségéről – “a film története gyakorlatilag nonszensz, mindaz, amit a vásznon látunk, valójában nem történhetett meg Auschwitzban” -, hanem amúgy is: a Kertész/Lanzmann-féle demitologizáló interpretációval szembeállítva a Saul fiát, amely “visszatér a bevett »kizökkent az idő« értelmezéshez, miszerint a holokauszt a jó és a rossz végső küzdelmének színtere, az evilági pokol megnyilvánulása, ördögök és angyalok szembenállásának drámai csúcspontja”, holott pont nem. Apróságként hozzáteszem még, hogy csak rá kell nézni Röhrig Géza inggallérjára és csinos kendőjére, hogy nyilvánvaló legyen a képtelenség – ami csak annyiban baj, hogy a rendezőtől a jelmeztervezőig, ahelyett, hogy paraboláról vagy meséről beszéltek volna, mindenki a “történelmi hitelességet” hangsúlyozta. (Mellesleg döbbenetes volt a kontraszt is aközött, amiről a film állítólag szólt, és aközött, ahogy a világ csillogó-villogó fesztiválszínpadait végigrodeózó stáb örömmámorban úszó, elegáns tagjai ünnepelték a rájuk záporozó díjakat.)
Ami a Band of Brotherst illeti, habár szemlátomást igyekeztek kellően ocsmánynak ábrázolni a háború részleteit, és ez elismerendő, azon is végighúzódik a szájbarágós didaxis, a hiteltelenség (miatti nevetségesség) és a mitologizálás. Például épp a haláltábor felfedezése (“mi nem tudtunk semmit”) és ábrázolása (erről inkább nem mondok semmit), vagy az a jelenet, amikor a romok közepén egy vonósnégyes (hibátlanul) játssza egy Beethoven-kvartett egyik tételét (ráadásul a kultúrfenomén amerikai tiszt kiigazítja azt, aki Mozarténak hiszi a művet). Beethoven betalál, a film nem hiányzik hozzá. https://youtu.be/7tWDK9sQ-gs
.
*Számomra máig érthetetlen, hogy Kertész nemhogy boldogan hagyott filmet csinálni a Sorstalanságból, hanem még elégedett is volt vele, Lanzmann pedig agyba-főbe dicsérte a Saul fiát. Én még mindig ott tartok, mert azt találom igaznak, amit eredetileg mondtak, és ez már aligha fog változni.
@ipartelep: “a fikció nem hogy nem pontos, hanem egyenesen nevetséges, és méltatlan, amikor pl. háborús filmet nézek (fikciós filmet), és különösen vonatkozik ez a holokausztos témákra” Mélyen egyetértek. Leszámítva a Sorstalanságot (a kisregényt), amelyre szerintem pont nem a hamisítás jellemző (sőt, ebben részemről @Vidor Ferike: nézetét osztom). Pár mondatot írtam volna erről, meg felidéztem volna, amit Kertész (és C. Lanzmann) a Schindler listájáról mint giccsről írt-mondott*. De a Kertész-idézetet belevette, a Sorstalanságról pedig megírta a pár mondatot helyettem Wizner Balázs abban a Saul fiáról szóló kritikai esszében, amit elsősorban akartam volna idézni. Úgyhogy inkább csak azt linkelem ide. http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/nincs-melto-halal-egy-halaltaborban Nemcsak abban az értelemben jó – és tudtommal jóformán ismeretlen – elemzés, amiről itt szó van, a fikció hiteltelenségéről – “a film története gyakorlatilag nonszensz, mindaz, amit a vásznon látunk, valójában nem történhetett meg Auschwitzban” -, hanem amúgy is: a Kertész/Lanzmann-féle demitologizáló interpretációval szembeállítva a Saul fiát, amely “visszatér a bevett »kizökkent az idő« értelmezéshez, miszerint a holokauszt a jó és a rossz végső küzdelmének színtere, az evilági pokol megnyilvánulása, ördögök és angyalok szembenállásának drámai csúcspontja”, holott pont nem. Apróságként hozzáteszem még, hogy csak rá kell nézni Röhrig Géza inggallérjára és csinos kendőjére, hogy nyilvánvaló legyen a képtelenség – ami csak annyiban baj, hogy a rendezőtől a jelmeztervezőig, ahelyett, hogy paraboláról vagy meséről beszéltek volna, mindenki a “történelmi hitelességet” hangsúlyozta. (Mellesleg döbbenetes volt a kontraszt is aközött, amiről a film állítólag szólt, és aközött, ahogy a világ csillogó-villogó fesztiválszínpadait végigrodeózó stáb örömmámorban úszó, elegáns tagjai ünnepelték a rájuk záporozó díjakat.) [Folyt. köv.]
Ami a Band of Brotherst illeti, habár szemlátomást igyekeztek kellően ocsmánynak ábrázolni a háború részleteit, és ez elismerendő, azon is végighúzódik a szájbarágós didaxis, a hiteltelenség (miatti nevetségesség) és a mitologizálás. Például épp a haláltábor felfedezése (“mi nem tudtunk semmit”) és ábrázolása (erről inkább nem mondok semmit), vagy az a jelenet, amikor a romok közepén egy vonósnégyes (hibátlanul) játssza egy Beethoven-kvartett egyik tételét (ráadásul a kultúrfenomén amerikai tiszt kiigazítja azt, aki Mozarténak hiszi a művet). Beethoven betalál, a film nem hiányzik hozzá. https://youtu.be/7tWDK9sQ-gs
.
*Számomra máig érthetetlen, hogy Kertész nemhogy boldogan hagyott filmet csinálni a Sorstalanságból, hanem még elégedett is volt vele, Lanzmann pedig agyba-főbe dicsérte a Saul fiát. Én még mindig ott tartok, mert azt találom igaznak, amit eredetileg mondtak, és ez már aligha fog változni.
Hiv.: @Hölderlin ist ihnen unbekannt?:
Azért kíváncsi lennék, hogy mi a véleményetek erről, még úgy is, hogy a japán kultúra utalásait mi nem nagyon értjük:
https://videa.hu/videok/film-animacio/szentjanosbogarak-sirja-animacio-SGL3njAOaV8gHAGz
Tudom, nem háborús vagy holokauszt film, de a “Ez nem lu, hanem szobor” szellemében mégis érdekelne.
Kár, hogy csak egyszer lehet megnézni.
.
@Vidor Ferike:
.
Csak az utolsó mondatodhoz:
.
Az Andrej Rubljovról, erről a csaknem hat évtizede elkészített filmről már akkor is az volt a véleményem, hogy esztétikailag bármennyire is kiváló alkotás – lényegében az ortodox (igazhitű, bizánci) vallási ideológiát nyomatja.
.
Ez csaknem hat évtized után valami sajátos fénytörést kap a mai putyini Oroszország (inkluzive Kirill pátriárka) sugarában.
.
.
@ijontichy:
.
Egy. Szerinted – ha jól értem – egy film értékét az adja meg, hogy hányan fogyasztják, nem pedig a (bár meglehetősen szubjektív, de azért bizonyos objektivitással bíró) esztétikai megítélésük. Ezexerint egy csöpögős vagy vihogásra késztető, egyébként a fogyasztóktól dollármilliókat hozó jó (tehát nem gagyi vagy zs-kategóriás) hollywoodi filmek színvonalasabbak, mint a kevesebb fogyasztó által megnézett független amerikai, brit, francia, olasz vagy akár (egykori) magyar filmek. Ezzel nem tudok vitatkozni.
.
Kettő. A holokauszttal kapcsolatos – egyébként tiszteletre méltó – fejtegetéseidet ugyan miért nekem címezted?
.
Három. Engem sok év tapasztalatai alapján kurvára hidegen hagy, hogy melyik felületen milyen terméket (művészfilmet, krimit, laptopot, konyhai robotgépet) kik milyen pontszámban részesítenek, akár teljesen ellentétes érveléssel és értékszempontokkal. Ezért az általad említett pontszámok ebben az esetben sem érdekelnek; ha úgy tetszik, nekem semmitmondóak.
.
Négy. Nekem szóló kommented többi fejtegetését sajnos nem tudtam követni. De biztos bennem van a hiba…
.
@hakohen: “hidegen hagy, hogy melyik felületen milyen terméket … kik milyen pontszámban részesítenek”
Van ez a https://moly.hu/ oldal, ahol könyveket pontoznak, na ott a legmagasabbra értékelt könyvek a lektűrök. Mennél giccsebb, annál magasabb pont!
@hakohen: : Nem, a hiba bennem van. Nem tudok felnőni (vagy ez már a második gyerekkor lenne nálam? hmm… most elbizonytalanodtam ;-)).
Rövidre zárnám: ha azt mondod, hogy a Sorstalanság (duó) a l’art pour l’art tiszta megnyilvánulása, és neked bejön, akkor nincs miről vitáznunk (max a sznobizmus kérdése, de én nem vagyok sértődős :-D), és @Vidor Ferike olvtársnál a pont, ti. “De gustibus non est disputandum”.
A “Személyes, itt most nem tárgyalandó okok” ( * ) miatt nem ezt gondoltam, de nyilván tévedtem. A számok azért érdekesek, mert a piacot nem érheti a vád, hogy a Sorstalanság (duó) nem kapott elég marketinget. Azonban a ( * ) miatt nekem nem lenne mindegy, mekkora kört ér el a mű hatása – kivéve persze a l’art pour l’art esetét, de akkor fölösleges volt a ( * ) említése is.
Hiv.: @hakohen:
Kétségtelen. Azonban az ortodox egyház akkori helyzete köszönőviszonyban nem volt (igen erős eufemizmus) a maival. Mindazonáltal, nem jellemzi az a telógiai eretnekség (“Russkij Mir”), ami a KGB-s pátriárka megnyilvánulásait, s amitől számos Oroszországon kívüli ortodox teológus elhatárolódott. (Szükség esetén van linkem.)
Érdekes, hogy Dosztojevszkijről is írnak manapság ilyeneket, jóval több joggal. Bár erre kevésbé a művészete, mint a pamfletjei adnak okot. Ettől még a Félkegyelmű a kedvenc regényem.
.
@Vidor Ferike:
.
Amit reagáltál, nem vitatom. A lényeg, amit talán homályosan, de el akartam mondani, az az, hogy az Andrej Rubljovban megnyilvánuló bizánci vallási ideológia tőlem teljesen idegen. Maga a vallás is (ateistának mondom magamat), de különösen annak bizánci egyházi formája.
.
Azzal is teljesen egyetértek, hogy Kirill esetét Putyinnal ne vetítsük vissza egy régmúlt kor egyházára. Na de azt talán te sem tagadod, hogy a jelenkor történelmi/társadalmi/csoportos/egyéni mentalitása és magatartása az adott ország/nemzet évszázados vagy inkább évezredes, antropológiai értelemben vett kultúrájába ágyazódik be vagy ha jobban tetszik: abban gyökeredzik.
.
Ezért ha nem is abszolút, de valamelyes oka van annak, hogy más cselekvésekhez és mentalitáshoz vezetett a római katolikus, a bizánci, a kálvinista vagy a lutheránus vallási kultúra és ideológia. És ez a jelenkor történelmére is érvényes. Csak nézz rá a térképre, és megérted, hogy mire gondolok.
.
Hiv.: @hakohen:
absz egyetértek