Ha én ballib lennék…
Eredeti szerző: maroz
…áldoznék a progresszió oltárán egy gyurcsányt. Ki tudja, hátha ezzel ki lehetne végre engesztelni a baloldali isteneket, és talán hamarább véget érnének az ínség évei. Nem vagyok ballib, legalábbis semmivel jobban nem vagyok ballib, mint jobbkonz vagy nemzlib vagy szoclib vagy papucs orrán pamutbojt. Ezt azért mondom, hogy tudatosítsam előre: nekem nincs semmi közös(nek vélt) harcom senki olyannal, aki a ballibség zászlaját lobogtatva indulna az éppen aktuális csatába. Igen, írni merek Gyurcsányékról és éppen leszarom, hogy ez nekik oszt, szoroz, hogy az ügyüket viszi-e hátra, piszkosul nem érdekel a dolog. Az ügyük. Az az egy.
Ha én ballib lennék, erős szívdobogást kapnék a Népszabadság olvasása közben. A DK progresszív pennáját egyszerre ketten is megragadják, elnök és alelnök, mi írunk önnek, és az első sorokat olvasva talán még érthető is ez a nagy nekibuzdulás, hiszen ilyen pályához tényleg indokoltnak tűnik a tandemben tekerés:
Azt, hogy a demokratikus baloldal sem képes szembenézni saját múltjával, a magyarországi baloldal történelmével, annak ellentmondásaival, árnyaival, terheivel, és bűneivel.
Jessz! Végre! Gyurcsány megírja azt a bizonyos kibaszottul jó könyvet a baloldalról, kegyetlenül őszintén, hogyan máshogy! Kicsit elbizonytalanít, hogy az anyósülésen (tényleg, hogy hívják a tandembiciklin a hátsó ülést?) nem Puch László, hanem Niedermüller Péter teker, és jól is jön ez a pillanatnyi megingás, hiszen tovább olvasva a láthatólag nagyívűnek szánt írást mit látok? Hogy Gyurcsányék a Kádár rendszerrel tartják fontosnak a szembenézést!
Ennek talán legszembeötlőbb jele, hogy nincs a baloldalon belül sem nyílt, őszinte és kritikus vita sem az 1956-os forradalomról, sem az azt követő Kádár-rendszerről.
Hát nem. Ennek a szembenézési képtelenségnek van egy kurrensebb, ráadásul a cikk egyik írójának sokkal, de sokkal kézre állóbb „legszembeötlőbb jele”, éspedig az, hogy a baloldal az MSZP balfaszkodásaival és a gyurcsányi szerencsétlenkedéssel sem képes szembenézni. A saját közelmúltjával. Keresni a választ, hogy azokból milyen erkölcsi és politikai tanulságokat kell levonnunk. Ha a Kádár-rendszernek volt hagyománya, üzenete, akkor talán az elmúlt 22 év baloldali rendszereinek, illetve a magát baloldali rendszerformáló erőknek is van hagyománya és vannak üzeneteik. Próbáljuk csak meg egy pillanatra a Kádár-rendszert behelyettesíteni:
Az a politikai mozgalom, amely magát a progresszív, balközép világszemlélet mentén értelmezi, nem vállalhat semmiféle közösséget a Kádár-rendszer hagyományával, üzenetével. Hiszen a Kádár-rendszer korlátok közé szorította a szabadságot, a társadalmi biztonságot a szabadság korlátozásának elfogadásához kötötte, morálisan elfogadhatatlan alkukat kényszerített a társadalomra.
És Gyurcsánnyal, az MSZP-vel vállalhat? Az utóbbi 22 év az teljesen rendben van, arról szó se essék? Erkölcsi és politikai bátorság, írják, valamint túlteng a cikkben a morálra való hivatkozás,
Hiszen mi morális alapokon nyugvó, közös értékeket megjelenítő, nyitott, felelősséget vállaló, a társadalmi csoportok egymás iránti szolidaritására épülő Magyarországot akarunk építeni.
Mert a múlttal kritikusan szembe kell nézni, hazudják elnök és alelnök, egybehangzóan. Holott ha én ballib lennék, akkor talán még kíváncsi is lennék dolgokra. Az őszinte dolgokra.
Gyurcsány például elmesélhetné kegyetlenül őszintén azt, hogy hogyan mentek akkor a dolgok, amikor ő, a morális alapokon nyugvó, közös értékeket megjelenítő, nyitott, felelősséget vállaló izé a nagyonszolidaritásra épülő Magyarországon pár év alatt egy csóringer senkiből milliárdos, jelenleg az ország ötvenedik leggazdagabb emberévé vált. Én tudnék azokról az időkről mesélni, de Gyurcsány sokkal hitelesebb lenne. Kikkel, mikor, milyen trükköket használva, ésatöbbi. Figyelemmel a morálra és az összes többi baloldali értékre. Abban a kontextusban kérem elmagyarázni, mert én, ha ballib lennék, úgy szeretném érteni. Hogy mitől ballib Gyurcsány sikertörténete. Kritikusan, morális alapon szembenézve.
Gyurcsány úgyszintén mesélhetne az MSZP működéséről is. Kritikusan, morálisan, de leginkább őszintén. Hogy milyen volt Puch Lászlóval, Kapolyival, Leisztingerrel és a többi nemoligarchával együttműködni, progresszíven. Kegyetlenül őszintén elénk tárni a pártfinanszírozás általa megismert, megtapasztalt rejtelmeit. Nem azért, mint ha nem lennének fogalmaink, mint ha nem tudnánk, hogy hogy mentek a dolgok, de itt megint az van, hogy ez Gyurcsány szájából lenne az igazán hiteles. Kedélyesen mesélje el, hogy akkoriban hogy ment a szabadrablás, amikor neki arra szinte teljes rálátása volt. Lehet benne lárifári is.
Valamint igen, mesélhetne végre őszintén arról is, hogy ő maga mit kúrt el. Miért nem volt képes egyetlen dolgot sem tisztességgel végiggondolni, megtervezni és végrehajtani. Azt, hogy merazorbán már éppen elégszer hallottuk, ha én ballib lennék engem lassan már érdekelne az is, azon túl mi volt az akadálya a progressziónak. Őszintén, morálisan, önkritikusan.
Ha mindezekről Gyurcsány tényleg őszintén számot adna, nevekkel, összegekkel, dokumentumokkal (mibe, hogy elvermelt jónéhányat, jó lesz az még valamire alapon?) akkor szinte biztosra vehető, hogy jobb esetben pár év börtön várna rá, rosszabban pedig egy rendkívül egészségtelen fejlövés, de hát nincs progresszió áldozatvállalás nélkül, és ha én ballib lennék, meghoznám ezt az áldozatot. Na jó, akkor is, ha nem lennék ballib.
Még szerencse, hogy nem vagyok ballib. Ettől a nemballibségtől tudom, hogy a kérdéseim naivak, tudom, hogy lófasz fog itt folyni, nem őszinte szembenézés, de ugyanez a nemballibség adja meg azt a szabadságot, amelynek a segítségével felidézhetem azt, ami Horn Gábor politikai életútjának egyedüli értelmesen megfogalmazott gondolata volt:
Nem azt mondták Feri, azt mondták, hogy menj a picsába!
És újra, és újra, és megint újra felidézem, ahányszor ilyen írás jön velem szembe, Feri és akármelyik alferi által szignálva, tandemben vagy egyedül tekerve, mindegy is, a fő, hogy hemzsegjen benne a morál, a progresszió, a baloldali érték valamint a szembenézés. Az őszinte szembenézés.
Feri, hallgatni kéne a Gáborra.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521063-6ae6222d3b094' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521063&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521063-6ae6222d3b094&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521063-6ae6222d3b094' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Szindbad: Mert? Én mentem oda az ő posztja alá osztani az ő kommentelőit arról, hogy hogyan is kéne ottan vitázni, érvelni, hasonlók?
Komolyan érdekelne.
@Pásztörperc: Akkor újra átgondolom. 😛
@maroz: hurr-durr kibaszom innen ezt a majmot, harr! ezért. pl. persze lehetsz közönséges, csak eddig asszem nem volt jellemző.
ha az orbánfanokon nagy általánosságban csak nevetni szokás errefelé, nem világos miért kell a kurvannyukba elküldeni az amúgy higgadtan magyarázó gyurcsányfanokat.
persze te blogod, kibaszhacc innen mindenkit, akár. csak mondom, a stílus nem volt eddig jellemző. szerintem.
@Kettes: igazad van. ez eléggé pontos.
de arra kíváncsi lennék, hogy mikor és miért jött be az vezető oligarchasága bűnként. mert sokáig nem volt az. de egy ponton valahogy elkezdték vágyni az igazságos mátyást, a puritán kádárt, a tisztességesnek látszó antall jóskát. nehezen állunk át a nyíltan maffia jellegű vezetésre…..vagy ha nem elég fekete továbbfeketítjük…..vagy tökmás..
az őszödi beszéd szerintem nem egy eltervezett dolog volt. kettővel több whiskey ment be, és máris oda a reális helyzetértékelés. és lett belőle nagy gebasz. mindig mondtam hogy a piálás primitív szokás. totál lehetett hallani a hangján hogy kicsikét bekmókázott…..
@tyto: Biztosan sokan vannak, akik szimpla irigységből fújnak, de marozéknál nem ezt érzem. Ha megy a szekér, akkor én is sokkal többet elnézek az „elitnek”, de ha hiányoznak a tényleges eredmények…
Manapság sem lenne _annyira_ irritáló a Közgép, ha munkahelyteremtő, GDP növelő beruházásokkal párhuzamosan történne az osztogatás/fosztogatás.
@vakapad: Majdnem mindenkinek voltak stiklijei, de akinek napvilágra kerültek, az ne magyarázza az erkölcsöt! Engem is felb@sz, ha olyas’ valaki oktat ki a jó ízlésről, aki semmivel sem jobb nálam/nálad/maróznál.
A minimum, hogy elküldöm Pécsre, az „A” szektorba.
Te nem érzed az eset visszásságát?
Tőlem gründolhat egy pártot, de ne játssza az áldozati bárányt!
Hofival szólva: „Nekem egy téeszelnök ne sértődjön! Ne sértődjön…törje a kukoricát!”
@Malachi: Én meg azt nem bírom felfogni, hogy senki el nem gondolkodna egy aprócska „miért”-en. Azon, hogy mi motivál engem a posztírásra, mi örömet, úgymond jutalmat ad ez nekem.
Idejön az index polidilijén edződött netharcoska és teljes meggyőződéssel beáll a posztom alá osztani-szorozni. És még csak meg se próbálja megérteni, hogy engem mi zavar és mi nem, hogy én, aki végső soron mégiscsak írtam ezt a posztot mit szeretnék látni alatta. Nem. Ő meg van győződve arról, hogy neki elidegeníthetetlen joga itt bármit és akármit csinálni.
Például az sem érdekli, hogy én nem a szokásos kenetteljes (ahogyan te írtad: „higgadtan magyarázó”) stílust várom el, sőt, engem különösebben nem zavar, ha akár istenfaszázik is, engem más zavar, jelesül az, hogy teljesen ostoba módon áll hozzá a vitához. De ez őt nem érdekli, mert úgy gondolja, hogy neki itten jogai lennének, és nekem azokat respektálnom kéne.
Orbánfanból elenyészően kevés fordul elő errefelé, legfeljebb címlap esetén, de azok olyanok, mint az őszilégy: röptükben ideszarnak egyet és már szállnak is tovább, utol se éred. Ezzel szemben Gyurcsány hívei…
Valamint azt is vegyük figyelembe, hogy a blog, mint műfaj azért elsődlegesen mégiscsak a posztról szól. Egy-egy címlapos posztot elolvas olyan 10-15 ezer ember, egy kevésbé címlaposat 3-5 ezer, míg a kommentmezőben küzd egymással és kvázi velem 5-10 kommentelő. Érzed ezt az aránytalanságot? Szóval nincs számomra annak az égvilágon semmi jelentősége, hogy hogyan, milyen stílusban küldöm el azt a bárgyú netharcost, aki nem arra használja a kommentfelületet, amire én azt szánnám (vitára).
Szólj, ha valahol hibát találsz a levezetésemben. 🙂
jujj!
@vakapad: Én nem is szavaznak rájuk.
@vakapad: „… Amiről beszéltünk, az nagyonis egy párt döntése, amihez a szavazóknak semmi köze.”
Na ez az a mondat, mai miatt nincs baloldali akaratérvényesítés Magyarországon.
„Basszák meg az urak a sarkantyújukat.”
@maroz: oké, majd szólok, ha találtam. 🙂
@maroz: (ha érdekel, hogy egy rendszeres olvasó miért olvas Vincentet:)
,,a blog, mint műfaj azért elsődlegesen mégiscsak a posztról szól”
Kinek a pap, kinek a papné 1: én nem teszem a posztot ennyire a kommentek elé, legtöbbször a posztnál értékesebb (számomra!) a (szűrt) kommentfolyam, sőt alkalomadtán egy-egy komment is (pl. jelen esetben Kettes ,,Gyurcsány és én” kommentje). Igazából persze nincs ilyen felosztás, a posztot-kommenteket együtt értékelem.
,,nem arra használja a kommentfelületet, amire én azt szánnám (vitára)”
pap-papné 2 (avagy ugyanez más aspektusból): a formális vitához se ragaszkodom annyira, mármint ahhoz, hogy a komment szigorúan a poszthoz szóljon hozzá: elég, ha kapcsolódik. Így persze kellően sok komment teljesen el tud távolodni a poszttól, de attól még lehet értelmes olvasnivaló (ahogy már csak a posztot is tarthatom fókuszálatlannak, több dologba belekapónak, de attól még érdekesnek is).
@dr Brcskzf Gröőő: Most akkor gondold el azt is, hogy mennyire motiváló dolog neked posztot írni, miután kifejtetted, hogy az számodra olyan, mint a nő az igazi mácsó számára szex közben: csak zavarja. 🙂
A második bekezdésedben nincs pap-pané: én arra szánom, és ebben nem különösebben befolyásol, hogy mások szerint mire kellene nekem szánnom. Ismétlem, ebben az egészben az a legelkeserítőbb, hogy sok ember fejében még csak meg se fordul az az aprócska gondolat, hogy ő itten vendég és talán érdekelhetné, hogy mi a jó a házigazdának abban, hogy őt itt kvázi eltartja. Nem, nem kérdez, nem próbál meg ráérezni, hanem kijelent és rendel egy újabb kört. Vicces, ugye? 🙂
@vakapad: Abból, hogy itt nem túl gyakran, de azért Gyurcsányoznak, a DK-nek semmilyen problémája nem származhat. Kétségkívül szavazója csak az lesz, aki elég elszánt, és vagy eltitkolja, hogy a főördög pártjára szavaz, vagy bevallja, mert leszarja, hogy ezért lehülyézik.
@acs63: Ez az irigység nálam már csak azért sem játszik, mert akkor és ott én is ott voltam és nekem is lett volna lehetőségem pár kósza milliócskát elkapdosni, amikor – ahogyan azt a kedves kommentelő is írja – boldog-boldogtalan számára teljesen igazságosan egyforma elérési feltételekkel szórtak kifelé az ablakon, de valamiért akkor úgy döntöttem, hogy nem, nem veszek részt abban a játékban. Nyilván utólag könnyedén tudom racionalizálni ezt a döntésemet úgy, hogy ez részemről valami morális megalapozású döntés volt, és az is nyilvánvaló, hogy ennek a fele sem igaz, franc se tudja már felidézni, hogy mi volt a valódi ok, sőt, okok, de ez nem is érdekes. Az az érdekes, hogy ezt a döntést akkor meghoztam és ez engem köt, nekem a kognitív disszonancia elmélete miatt igenis meg kell győznöm magam, hogy számomra nem is volt az a vagyon annyira kívánatos, tehát: elméletileg sem lehetek irigy. 😉
Látod, valahol ezért bosszant az ostoba módon folytatott vita, mert rettenetesen el tudnak csúszni a dolgok: itt már nem az van a köztudatban, hogy nekem valójában mi is a bajom Gyurcsány vagyonSZERZÉSÉVEL, hanem az, hogy oligarchaellenes vagyok és a szükségesnél is jobban feketítek, vagy mi. A pártzombik miatt teljesen elúszik a vita lehetősége is, esély sincs árnyalt vélemények kifejtésére, mélyebb összefüggések megismerésére. Tudom, hogy ez nem kéne bosszantson, le kéne szarnom ívesen, de mégis bosszant.
@tyto: Amikor 2004-ben a szocik Gyurcsányt jelölték miniszterelnöknek, a Fidesz vezetésében az volt a vélekedés, hogy megnyerték vele a lottóötöst. Mit tudhattak akkor Gyurcsányról az eredeti tőkefelhalmozásban mutatott bámulatos teljesítményén kívül? (Abban azért biztosak lehetünk, hogy Áderék nem látták előre az őszödi beszédet.)
Másrészt meg én nem érzem úgy, hogy a valaha Gyurcsányt támogató ballib értelmiség az „oligarchasága” miatt fordult volna el tőle. A poszt sem ezért firtatja a kérdést (szerintem), hanem mert Gyurcsányék a szájukra vették a szembenézés szót.
@maroz: maroz 2012.06.18. 09:07:18
„@Malachi: Arról beszélgettünk, hogy a politikai elit gyors „átalakítására” van-e esély. Én nagyon úgy gondolom, hogy nincs és hogy ennek komoly, strukturális okai vannak.
Viszont egy társadalomra nem csak a politikai elit hat, sőt, a jellegében inkább liberális demokráciákban a politikai elit afféle hatalommegosztásra kényszerül a piaccal és a civilekkel. Nálunk sajnos még minden afféle ősleves állapotában leledzik, vizuális alkatoknak: egy háromfogásos ebédet képzelje el egy vájdlingban összeturmixolva.
Amit szerintem az az egyén, akit feszíget a tettvágy megtehet, az a civilség környékén keresendő.”
mar megint ez a civilseg—tudod fenetbb leszurtal, hogy mindig felreertem, mint masok—azt irtad az nem NGO, oke…
akkor csak azt mondd el, hogy lesz abbol politikai cselekves, valtozas, ha eszunk egy fagyit a gyerekkel? mert az tok jo, tenyleg.. de hogy ettol miert valtozna meg a hatalom gyakorlas azt nem latom be…
az a nagy helyzet, hogy lehet flikk flakkozni, ebben a vitaban pasztoprporcnek van igaza—aki politikai valtozast akar, az elobb utobb nem kerulheti el, hogy bemocskolja magat a politikaval…
ha szabad szemelyeskednem sztem mi kb egy koruak vagyunk – negyvenen tul – es ertem tokre, hogy az egesz fiatalsagunk a „politika” jo izu fikazasarol szolt. es persze total igazunk volt. Most viszont , mivel a jobboldanak nincsenek ilyen izles problemai–az a helyzet, hogy a nap vegen az ilyen izlesrohamok , amiket ez a poszt elovezet a helyzet tovabbi romlasat segitik….
es nem nem azt mondom, hogy tilos a kritika, tilos a parton kivuliseg-speciel en se voltam soha parttag—de attol meg nem latom, hiogy a te poziciodtol , hogyan valtozna meg valami..
én személy szerint nem tartom valószínűnek, hogy a jelenlegi mszp, lmp lényegesen más minőségű lehetne mint most, a széljobb sem.
a szélbalon esetleg egyszer elképzelhető hogy valaki jobban összefogja őket
a liberálisoknál jöhet egy gyurcsánynál vállalhatóbb arc.
mérsékelt jobbon is történhetne valami, ha orbán és sleppje eltűnne.
de azt hogy jelentősen „jobb minőségű” emberek kerülnének a politikába, kétlem.
pláne, hogy a rendszer is olyan amilyen, bizonyos emberek nem sokáig maradnának a pályán.
@sok-sok: A politikai változás mit értesz? Mert ha olyasmit, hogy a politikai elit legyen valamivel funkcionálisabb, tehát mutasson fel picivel több működőképességet, akkor az ebbe az irányba ható, változást előidéző tényezőket miért csak a politikai elit, és annak a sajátos belső logikájából tudod eredeztetni?
Gondolj bele: mindenképpen szakácsnak/étterem tulajdonosnak kell állnom akkor, ha mániám az evés? Nem ugyanannyira ésszerű az a hozzáállás is, ha fogyasztóként próbálom meg elérni a számomra kedvező változást? A politikát a civilek fogyasztják. Ha azt mondják, hogy ezt márpedig nem kérjük (és hogy ontopik legyek, Gyurcsány ezért bukott meg, mert a fogyasztók azt mondták, hogy na, ezt már nem kérjük!), akkor a politikának tálalnia kell valami mást. Fiatal demokrácia vagyunk, hosszú folyamat, amíg egyrészt mi magunk is rájövünk arra, hogy mit is szeretnénk fogyasztani, másrészt pedig ehhez megtaláljuk a megfelelő szakácsokat is. Ez ellen dolgozik az a furcsa mentalitás, amelyik elfogadja azt a szakácsot, amelyik az általa régebben készített, ámde a kedves vendég által sugárban kiokádott ételt újra megkísérli felszolgálni, némi zöldpetrezselyemmel és nyuszifülre vágott narancsgerezddel megbolondítva.
A civil témáról meg teljesen fölöslegesnek tűnik számodra bármit is írnom, hiszen a soraid alapján eléggé egyértelmű, hogy erről neked már van egy előzetes véleményed, és az kellően pejoratív, lásd: gyerekkel fagyizós sútka. Nekem nem azoknak kell erről beszélnem, akiket nem érdekel, hanem azoknak, akik nyitottak és érdeklődőek.
Arról meg úgyszintén nem én tehetek, hogy te nem látod át mitől is változhatna meg valami attól, hogy a civil attitűdök megváltoznak. Elismerem, hogy ezt átlátni tényleg nem kis munka, rengeteget kell hozzá olvasni, tanulni, töprengeni, és én még azt is megértem, ha valakinek erre nincs se ideje, se kedve, se energiája, de azt a hozzáállást, hogy valamit csak azért utasítok el, vagy teszek róla pejoratív kijelentéseket mert nincs róla érdemi tudásom, nos, azt egy kicsit hogyismondjamcsak, furcsának tartom. És egy picit okának is a mostani állapotoknak: a nemtudás és a féltudás diadalmasan tort ül a tudás fölött. Ezzel pedig csak egyetlen dolgot lehet kezdeni: ott beavatkozni, ahol még van esélye a vélemény, a gondolkodás formálásának. És ez nem a negyven fölötti fórumozók csoportja, hogy finoman fogalmazzak.
@maroz: mazlid van: en rengeteget olvastam, tanultam es toprengtem–es meg is latszik , attol irok ilyen okosakat. sot, vegre valahara megertettem , hogy amikor civilseget mondasz akkor a tarsadalami ertekek bizonyos iranyba torteno valtozasarol beszelsz. ember legyen a talpan, aki ezzel vitatkozna. en biztos nem fogok..
de azt kenytelen vagyok jelezni, hogy
A, az ilyen civil attitud valtozas egyreszt sokaig tart-tudod Dahrendorf 3 oraja-
B, masreszt epp ezert az iranya sem biztos. Sot, ha korbe nezunk szerintem lehet amellett ervelni, hogy az elmult husz evben inkabb elfele mozgunk attol amit kis leegyszerusitessel Ajropanak szokas nevezni.. (ld az unalomig hivatkozott TARKIs ertrekkutatas)
ez pedig a te rezonor allaspontodat, ha nem is cafolja, de moge tesz egy tetova kerdojelet.
Egyebkent ezt a vitat asszem at kene tennunk „nyeljem is le” posztnal folyo diskurzushoz.. csak jelzem az erdeklodo olvasoknak, hogy bovebbet ott olvashat errol…
vegul engedelmeddel mellekekelek, egy valodi gyemantot, a rendszervaltas , a zavaros evtizedek, a zullott szocik es a taho fideszt emblematikusan megjelenito klasszikust
index.hu/belfold/budapest/2012/06/18/megbuntettek_a_volt_centrum-vezert/
beast-1 ,….hat tenyleg beszarok…… csak jelzem, hogy ez nem a gyurcsany… es bizony, szerintem ez felhaboritobb, civil szempontbol is, mint egy nepszabadsag cikk….
@sok-sok: Lehetnék 1*űen P/c?
„…akkor a politikának tálalnia kell valami mást” — nagyon pontos; a eddigi legjobb mondatod a témakörben.
Éppen ezért: … tehát azoknak, akik mást akarnak tálalni, be kell lépniük a politikába — mert ezt nem teszi meg helyettük senki (amint ezt láthatjuk napról napra, folyton és folyvást).
@Pásztörperc: off
lehetne, hogy megnéznéd a mailboxodat?
on
@sok-sok: Oké, akkor most már csak arra kéne rájöjjek, hogy miért is tettél úgy, mint aki nem érti, hogy miről beszélek, amikor a civilek, mint a hatalmi egyensúly egyik fontos tényezőjéről beszélek. 🙂
Meg az se lenne rossz, ha érteném, hogy min is vitatkozunk? Hogy nekem mégiscsak inkább pártpolitizálnom kéne, mint civilkednem? Holott ugye pártpolitikus nem vagyok, ezzel szemben civil meg vagyok…
Fürst Györggyel kapcsolatban mi a felháborító? Hogy tilosban parkolt? Vagy hogy egy drága autóval? Vagy az, hogy vagyonos ember? Esetleg az, hogy morálisan nem pont makulátlan módon szerezte a vagyonkáját? Úgy gondolod, hogy az ilyesmiről érdemes itt szót ejteni? Engem itt arról győzködnek, hogy az ilyesmi szóra sem érdemes. Neked mi erről a véleményed?
@sok-sok: Még két apróság:
A kora középkorban egy építőmester úgy látott hozzá élete nagy művéhez, hogy szinte teljesen biztos volt abban, miszerint az az ő életében nem fog elkészülni, tehát ő nem is fogja meglátni azt.
Hallottam, olvastam – már nem emlékszem, de nem is lényeges – egy növénynemesítőről, aki lelkesen mesélte, hogy ezt keresztezi azzal, majd azt amazzal és a végén lesz belőle valami szuperhűdehajde. Kérdezték, hogy ez kábé mennyi idő. Olyan húsz év. És biztos, hogy a végén meglesz az a szuperhűdehajde? Nem, egyáltalán nem biztos, nagyon könnyen meglehet, hogy fogpiszkáló lesz, vagy még az se.
És egy harmadik: egy gyereket is ma már húsz hosszú éven keresztül nevelgetünk, és egyáltalán nem lehetünk biztos abban, hogy sikerül neki megadnunk azt a támogatást, amitől később le fog tudni élni egy, az ő fogalmai szerint boldog és kellemes életet.
@maroz: hehe…kezdem erteni a humorodat… es tenyleg Furst urral mi lenne a problema–vegul is a beast 1 rendszam erdeti elem….
(megjegyzem semmilyen parhuzam nincs a satani gyurcsannyal-ezt nyilvan te is latod ha vegig gondolod–inkabb csak szoci vilag melysegeit mutatja, amit meg kellett volna regulaznia…es hat nyilvan ez nem sikerult )
@maroz: ugye sehol nem keltettem azt a benyomast, hogy szerintem nincsenek hosszutavu, mondjuk igy, pusztan transzcendens jutalmakkal kecsegteto tevekenysegek? biztos hogy nem akartam ilyet mondani, mivel magam is katedralis epito gyumolcsnemesito volnek–es szerintem nem is irtam ilyesmit. en csak a politikaval kapcsolatban jegyeztem meg, hogy ez a elegans rezonor allapot ott nem vezet eredmenyre…. Ehhez onnan vettem a batorsagot, hogy te is politikarol irtal–amig kedvenc civiljeidet, vagyis a tarsadalmi ertekvaltozst ide nem kevered idorol idore..
de hogy ne cicazzunk egymassal, elmondom mi a gond. a constituency affinity… ugy marha nehez sikeres politikat csinalni–es igen a politika, nem az audikulcs megkaparintasraol szol, hanem azoknak az alatalad is annyira kedvelt ertekek ervenyesulesenek az elomozditasraol—amit a fidesz a maga koordinatajaban egyebkent sikeresen csinal is—
szoval ugy marha nehez barmilyen csoportot kepviselni egy kemeny harcban, ha az egyik csoport komoly lojalitast tanusit a sajar ertekei irant, beleall es megharcolja, ha kell a masik oldal meg kedvtelve fikazik, fanyalog es rezonal…
es –meg ne kiabalj, mert tovabb is van– ez nem azt jelenti, hogy a szocik barmilyen bizalmat megerdemelnenek es ha neked az meggyozodesed, hogy a gyurcsany mindennel rosszabb hat legyen neked mondva..
de amit en mondok, az az, hogy ha Buddhaval vegyes Steve Ballmert kevernenk ossze egy Jezusba ojtott Jeff Bezossal akkor is annak meg lennenek szamlalva a napjai ezen terfelen……
Nagy tiszteloje vagyok annak amit ti itt letrhoztataok a vincenten. Nem is biztos, hogy eleg alaposan ismerem. De azt megkerdehetem, hogy pl. hany „na ez fasza volt szepapam” hangutes posztot talalnek a politikarol, ha vegignyalaznam a blogtortenelmet? es nem , nem igaz hogy nem csinalt jot, akar meg a gyurcsany is—-jujj, ez gondolom kicsapta a biztositekot…
egyebkent meg persze nem gondolom, hogy mindenkinek partosat kene jatszani, sot azt sem, hogy politikaval kell foglalkozni. csak azt kell latni, hogy amig ez az oldal–akarmi is legyen ez — esztetikai, meg moralis, meg pszichoszomatikus, meg gasztronomiai okokbol tavolt tartja magat a politikai cselekvestol–hat akkor sztem kevesse kell csodalkozni, hogy az orszagmeg gurul, lefele, szepen, egyre gyorsulva.
es a paradoxon persze az, hogy ez a nap vegen kihat majd a te civil ertekeidre is–mikent azt az itteni remek irasaidban manifesztalodo rosszkedvedbol is latszik…
@Pásztörperc: hogyne-elnezest, ha tulterjeszkedtem valamin….
@sok-sok: Na, mi a probléma Fürst úrral? Az, hogy furcsa az ízlése? De most komolyan! Olyan nehéz leírni egy közepesen bővített mondatban, hogy mi is vele az érdemi probléma?
@sok-sok: „ha az egyik csoport komoly lojalitast tanusit a sajar ertekei irant”
Így van, én se csinálok semmi mást, mint komoly lojalitást tanúsítok a saját értékeim iránt. Pontosan ez a lojalitás szülte meg ezt a posztot. Nekem, civilnek ugyanis az a dolgom, hogy időről-időre jelzést adjak a politikai elit felé azt illetően, hogy mit fogadok el és mit nem.
Ez szerintem a lényeges vízválasztó. Ismétlem, én nem vagyok politikus. Nem vagyok része a politikai elitnek. Azt a civilt, aki ilyen helyeken, mint ez a blog is vívja iszonyúan lelkesen és elkötelezetten a maga kis pártharcát, ami ugye a dolgok sajátossága miatt leginkább ilyen másodlagos frissességű szájkaratéban merül ki, és, ÉS! közben azt hiszi, hogy ő politizál, politikát csinál, nos, azt a civilt én egy olyan embernek látom, aki nem gondolta át kellő alapossággal az összefüggéseket.
Amikor egy civil békeidőben (értsd: választási kampányon kívül) szinte főállásban beáll egy politikai formáció propagátorának és apologétájának az rá nézvést azért veszélyes, mert az óriási mértékű elköteleződés borzasztó mértékben elfogulttá, vakká és süketté teszi, idővel annyira sűrűn kényszerül oldani a kognitív disszonanciát, hogy kifejezetten hülyének fog tűnni. Nem tudom, neked megvan-e az Index polidilije, az emblematikus hülyenénikkel? Vagy a Mandiner néhány régebbi törzskommentelője? Kínosnak találtad őket, ugye? Feltetted legalább magadnak a kérdést, hogy mi valójában a kínos bennük? Néhányan azzal hülyítik magukat, hogy az orbánimádat a kínos bennük. Nem pontos. Az imádat a kínos bennük. A mindent elvakító, mindent relativizáló, mindent az imádat tárgyához igazító imádat. A civilség vége. És ugye ha mások fillérre ugyanezt csinálják Gyurcsánnyal, na az más! Halálra is sértődnek. Holott valójában tényleg fillérre pont ugyanaz és ugyanolyan káros az egyénre nézvést, mert ugyanazokat a tüneteket produkálja.
„es ha neked az meggyozodesed, hogy a gyurcsany mindennel rosszabb hat legyen neked mondva..”
Ez egy klasszikus érvelési csúsztatás, és jellemzően olyanok követik el, akiket legalábbis már megkóstolt az elfogultság. Nem az én állításaimmal foglalkozol, hanem egyből konvertálod őket, olyan állításokat adsz a számba, amelyeket én ugyan nem tettem, de jól ellenem fordíthatóak. Ez pont ugyanaz a sunyi trükk, mint amikor Gyurcsány szövegéből kiemelték az „el lehet menni” részt és azzal ekézték orrba-szájba. És látod, az elfogultság téged is megakadályoz abban, hogy az általam valóban állítottakkal foglalkozz, és ne azzal, amit állított a fene.
A civil cselekvésnek is lehetnek politikai kihatásai. Kap a politikai elit egy visszajelzést, hogy mik az elvárások. Például most tőlem kapott egy visszajelzést a DK, és kezd vele, amit akar. A legtöbb civil úgy átlag négyévente válik tevőlegesen is politikai cselekvővé. Azon a bizonyos napon szépen elmondja, hogy ki volt az a politikai szereplő, amelyik szerinte a legpontosabban rezonált az ő elvárásaira. Én civilként azzal tudom a politikai elitet segíteni, hogy időről-időre expilicitté teszem az én elvárásaimat, tekintettel az értékeimre és az érdekeimre. Itt vagyok, ez vagyok, ezt gondolom, itt a szavazatom, lehet jönni érte. Ez az én oldalam, a civil oldal. A másik oldal a politikai elité. Az nem az én oldalam.
@maroz: miert lenne azzal a szoci alpolgarmesterrel, barmi problema akit beleejtoernyoznek egy vezerigagatoi cegebe, amely sarcot szed onkormenyzati szabalyozas alapjan, kerdeses legalitassal, es az igy befolyt jovendelmebol egy csendes visszafogott, hiszen matt(!) rojsz rojsz fantomot vesz, amire hogy megismerje a sok hasonlo auto kozul a beast 1 rendszamot valaszt, amivel tilosban parkol?miert lenne ez problema?
igen azert: politikai korrupcio+gazdasagi korrupcio+kivagyi bunkosag+szipoly
igy most jo?
@maroz: 2012.06.19. 08:11:31
patt.
ertem.
de mashogy gondolom.
1 persze, hogy lehet valaki blogger–es nem kell mindenkine partban aktivkodni–ha megnezed ezt irtam en is, meg ezt is csinalom, nem vagyok suicid, meg:-)
Tehat semmi problemam nincs azzal a civil fogalommal amit itt irsz. Ettolmeg strukturalisan, igazam van-ez nem hat nagyon erosen a politikai valtozas iranyaba. De en is csak becsulom Pc t, nem kovetem, es nem lepek be sehova, mert egy arrogans, turelmetlen tusko vagyok.
2 persze, hogy nem kell feltetel nelkul rajongani
3 mi is a rajongas ellentete? —na azt sem kell csinalni, ez ezt mondom. amikor te egy gyurcsany cikk miatt tokon lovod magad–az persze szived joga, nem ketseges akkor szerintem tul reagalsz–vagy ha ugy teszik megjelenitesz egy olyan attitudot amely ennek az oldalanak az immanens gyengesegere vilagit ra.
nem egyalatalabn nem gyurcsany rajongast varok el senkitol–mar ha barmit is elvarok, az valamifele realitas tisztelet meg arnyaltabb gondolkodas–ugyebar onnan indultunk, hogy miert nem a nagy ontisztulas cimu produkcioval all elo a 2%os part vezetoje.
ebben a kontextusban erdekes a pozitiv posztokra vonatkozo korabbi kerdesem— az en felfogasomban az IS hozzatartozik a politkahoz. Es ennek a hianya a hosszantarto versenyhatrany, amirol irtam.
mindegy..
egyezzunk ki dontetlenben:-)
@sok-sok: Tehát tehetünk mi, civilek egy olyan kijelentést, mely szerint erkölcsileg, az értékeinket illetően nem tartjuk elfogadhatónak azt, ha valaki, de leginkább egy közszereplő tudottan vagy erősen gyaníthatóan obskúrus módon, a közvagyon rovására tett szert egy átlagember számára felfoghatatlan vagyonra, majd azt valamiféle sajátosan értelmezett önkifejezésre is használja?
Szerintem ez a kérdés a vízválasztó a civil és a pártdrukker között. A civil értékeket fogalmaz meg és ahhoz méri a politikai elit szereplőit, míg a pártdrukker a politikai szereplőkhöz alakítja az értékeit. Kérdezd meg Fürst úr valamelyik vakapádját, nézd meg, az is fillérre pont ugyanazt fogja majd gagyogni, hogy hitelt kapott, céget épített, nincs is Fürst úr vagyonszerzésével az égvilágon semmi probléma.
És így lesz az országban néhány százezer, vagy akár milliónyi olyan elkötelezett, akinek nem azzal van baja, hogy a közszereplők elfürstölik a közpénzeket, hanem mindösszesen csak annyi, hogy ezt nem az ő lieblingje teheti. Ettől mi lesz jobb, ezt magyarázza már el nekem egyszer valaki… 🙂
@maroz:
a nézeteltérések egyik oka az eltérő fogalomhasználat
„A civil cselekvésnek is lehetnek politikai kihatásai. Kap a politikai elit egy visszajelzést, hogy mik az elvárások.” „leginkább ilyen másodlagos frissességű szájkaratéban merül ki „ [amivel valamilyen mértékig befolyásolja a közvéleményt, elvégre lehet több tízezer olvasó is ]
„közben azt hiszi, hogy ő politizál, politikát csinál”
te élesen elválasztod a kettőt, van aki a tágabb értelemben vett politizálásba a fentieket is beleérti. persze ez nyilván nem törvényhozás, nem ettől távozik orbán vagy gyurcsány, de ez is politizálás, valamekkora hatással. (legyen az a hatás bármilyen csekély is)
@maroz: ezek az emberek általában nem imádják Gyurcsányt, csak igazságtalannak tartják amit írsz róla. vagy ugye, amit én írok néha róla :)))
ők úgy érzik, hogy leginkább GyF reprezentálja azt Magyarországon amit a világról gondolnak.
Kettes kommentje miatt nem is akadtak ki. az ” imádók” kiakadnának. én amellett vagyok, hogy normális emberekkel ne harcolásszunk. ezek az olvasóink nem trollok, nem beszélnek gonoszságot, csak egy ember megítélésében élesen különböznek a véleményeink.
@jotunder: koszontem…
mondjuk a „leginkabb” is fontos…pont maroz artikulalt civilseg fogalmabol kovetkezik, hogy van egy etlap, abbol kell valasztani…
es igen, minden hibajaval egyutt nekem meg mindig a gyurcsanyi ajanlat tunik legesszerubbnek.
@maroz: Gotcha!!!!
tehetunk persze…
de haladjunk case by case, ugy hogy a valosag fogja a kezunket, nezve a dolgot magat….
megtenned hogy vegig szaladsz az alltasaimon–csak magadban- es megnezed, hogy furst ur eletutjanak listazott lepesei mennyiben kulonboznek gyurcsanyetol?
en az elobb 7 lengyeges differencat szamoltam ossze a fenti egy bekezdes alapjan –csak elszallt akommntem mielott elkuldtem volna…
vagyi lehet ilyet mondani–ha mondas igazsag feltetelei fennallnak.
es igen: amiben itt belcsusztal az szerintem a leegyszerusito, sematikus gondolkodas—huh kimondtam….:-)
@sok-sok:
„na azt sem kell csinalni, ez ezt mondom. amikor te egy gyurcsany cikk miatt tokon lovod magad”
Tegyük helyükre a dolgokat, mert az ilyen csúsztatások nagyon félre tudják vinni. Elmondom neked ennek a „tökönlövésnek” a kulisszatitkait. Ülök a gépem előtt, és olyasmin dolgozok, amihez iszonyatosan semmi kedvem sincs, de itt nem részletezendő okok miatt meg kell csinálni. Mit tesz isten, ilyenkor sűrűn elkalandozok mindenféle oldalakra, és ott az rss is, szóval jönnek az ingerek. Elém került ez a DK-s píárcikk, és pontosan úgy tettem, mint egy vulkanizáló kisiparos, aki centírozás közben hallgatja a rádiót és egy számára ellenszenves hír hallatán picit leteszi a fogót és szentségel egy kiadósat. De hogy tökön lőné magát miatta???
Én is fillére pont azt tettem, amit a jómunkásemberek naponta többször is. Boldogan félretettem tíz percre a nemszeretem munkát és megírtam ezt a posztot. Tíz perc laza, jóleső naplopás. Ha ez neked a tökönlövés, akkor most nézzük meg a tipikus orbánista/gyurcsányista netharcost. Mit tesz egy ilyen egzisztencia?
Jár jobb ügyekhez méltó buzgalommal fórumról fórumra és valami hihetetlen elhivatottsággal igyekszik védeni az ő orbánkáját/gyurcsánykáját. Sokszor nagyságrendekkel több karaktert elpocsékol kommentelésre, mint ahányból maga a poszt áll, és eszébe nem jutna odafigyelni arra az általam sokszor elmondott apróságra, hogy egy-egy posztot elolvas 3-15 ezer ember, míg a kommenteket követi tíz-húsz, ráadásul olyan ember, akiknek betonkeményen rögzült attitűdjeik vannak, tehát rájuk megpróbálni hatni ablakon kidobott erőforrás.
De ettől még ezek az emberek anyaoroszlánként küzdenek, és mindeközben azt gondolják magukról, hogy ők politikát csinálnak. Holott ugye ha alaposabban belegondolunk őket csak szimplán kihasználja a politikai elit, kvázi hasznos idiótákat csinál belőlük. Van, aki erre utólag rájön, és bánja. Utólag. De még az is jobb, mint ha egyáltalán nem jönne rá.
Szóval ennyit erről a tökönlövésről.
Ami számomra rossz ebben az egészben az az, hogy az elköteleződésük miatt borzasztóan elfogult kommentelők miatt nem nagyon van esély arra, hogy valami közepesen érdekes vita, pertraktálás, bármi kialakuljon a posztom alatt. Ez engem időnként bosszant, időnként pedig nem. Abból, hogy mikor bosszant, a figyelmes olvasó már egy aprócska következtetést le is tud vonni: olyankor valószínűleg megint nemszeretem melóm van, és az azzal való foglalkozásnál mégiscsak jobb, ha bosszankodok és ezt sűrű kommentekben szóvá is teszem. 😉
Néhány szó még a pozitív posztokról.
Én úgy gondolom, hogy a politika mára deszakralizálódott, kvázi szakmává vált. Nem hinném, hogy annyira életszerű lenne az, ha időnként cikket, posztot bármit írnék arról, hogy az autószerelőm viszonylag tisztességesen kicserélte az olajat, a levegőszűrőt, ellenőrizte a fékeket és a világítást. Ez a dolga, ezért fizetem, ez az élet normális menete. Írni általában akkor írunk, ha valami olyas élmény ér minket, ami kilóg ebből a normális menetből. Én nem nagyon emlékszem olyasmire az elmúlt évekből, hogy történt volna valami a politikában, ami annyira pozitív lett volna, hogy a különlegessége, az egyedisége miatt kilógott volna a sorból.
@maroz: nem a hepcia miatt kerdem: de szerinet en egy borzasztoan elfogult, ajult rajiongo vagyok?? mert ha ugy alatalaban irtad, akkor nivcs vita ebben–de szanom banom, en magamat nem gondolnam semmilyen fanaticonak….
tokonlovest pedig vedd egy nepies fordulatnak, amit a vulkanizalo kisiparosok hasznalnak…es csak arra vonatkozott, hogy a hetvege gazdag termsebol miert pont ez volt alegerdekesebb (nem pr cikk , hamar ilyen pedans stilben vagyunk, hanem ideologizalo iras..nyilvan erzed a kulonbseget)
betonkemeny oroszlanok abszurditasat illetoen meg igazad van– de engedelemeddel ezt megint nem veszem magamra
@jotunder: Én azt vettem észre, hogy nem azt tartják igazságtalannak amit írok, hanem azt, amit szerintük írok. 🙂
Más a trollmércénk kalibrálása. A gonosz trollt én speciel jobban szeretem, mert az legalább könnyedén azonosítható és lelőhető, míg a magát idővel ostobává átplasztikázó trollt azért nem kedvelem, mert ő a felületes szemlélődő számára képes azt hihetően mímelni, hogy ő egy racionális, érvek korrekt bemutatásán alapuló, tisztességes vitát folytat. Én pedig erre vagyok érzékenyebb, ez az én erogén zónám. 🙂
@sok-sok: Mondom, én az érték felől közelítem. Számomra ellenszenves az, ha egy közszereplő obskúrus körülmények közepette, a köz vagyonának a terhére gazdagodik meg igen jelentősen. Tekintsd ezt egy belépő szintű, majdhogynem alapértéknek.
Olyan ez, mint a kavicsosztályozó. Láttál már olyant? Fent beleöntik a bányászott cuccost és az amint potyog lefelé egyre kisebb rácshézagú rostélyokra hullik rá. No, nekem van egy ilyen kavicsosztályozóm, fent leírtam, hogy hogyan is néz ki a legfelső rács. Arra ráöntöm a politikai elitet és teszek bizonyos megfigyeléseket, például azt, hogy a legfelső rácson egyaránt fennakadt Gyurcsány is és Fürst is. Pontosan azért, amiket leírtam: a köz terhére gyarapodtak, meglehetősen obskúrus módon.
Ez volt az én állításom. Nem kezdtem el elemezni a két úriember között a különbségeket, nem szortíroztam más szempontok szerint őket, semmi ilyesmiről nem beszéltem. Hol a hiba a fenti állításomban? Mi nem áll meg belőle? Miért nem lehet ezen úgy túllépni, hogy elismered: igen, Gyurcsány valóban obskúrus körülmények között szerezte a vagyonát? Ennyi kéne ahhoz, hogy elhiggyem, miszerint a beszélgetőtársam tényleg le tudja küzdeni azokat az emberi késztetéseit, amelyek arra ösztökélik, hogy az általa inkább kedvelt személyt a szükségesnél is jobb színben próbálja meg feltüntetni.
Van két, viszonylag friss bejegyzés – nyeljem is le / ha én ballib lennék – amelyek, vsz. rendkívül érdekes dolgokat feszegetnek.
Az első fölteszi a kérdést : – hiheti e a (pártállami) egyház, hogy független, hogy bármiféle, főleg morális szempontból (még ) autonóm, avagy normatív (lehet), ha anyagilag nagyrészt a centrális erőtértől függ ? A józan ész szerint, ha beállt markotányosnak, akkor tűrnie kell a vezénylő tábornok hübriszét, röhejes megjátszani a gyolcspendelyes kislányt. Ez így rendeben is lenne, tegyük hozzá, szerintem a rinyálás azért folyik, hogy az arcvesztést önérzetnek nézze a jónép ; ))
De lenne egy észrevételem az elitet illetően. A kiépülni látszó jobboldali hatalmi elit szerkezete, a klasszikus értelemben vett politikai és gazdasági ( oligarchák ) összetevőjén kívül egy olyan harmadik taggal látszik bővűlni, amely nem a hadseregből verbuválódik, mint máshol, hanem, a dolgok állásából kifolyólag egy konglomerátum, ( pár, kiemelt szerepet játszó egyház meg a média – a hit és a hír monopóliuma )
Mint minden hatalmi elit, természetesen megteremti a belépéshez szükséges követelményeket és gátakat, az átjárhatóság szabályait egyik részéből a másikba és – nem legutolsósorban – a saját „etikáját”, amelyet Mills „higher immorality” nek nevez
Feltevődik a kérdés, mit tehet egy civil ( merthogy a polgár és citoyen le lett járatva ezen a tájon ) a hatalmi elit befolyására, mi a lehetősége annak, hogy – megtartva civil mivoltát – új/más/ a saját értékrendjéből fontosnak tartott elemet bevigyen a behemót udvarába, ahol a dolgok sorsa dől el ? Esetleg, hogyan hathat oda, hogy „ jobb” legyen a politikai elit ( whatever it might mean ). Megjegyzendő, hogy a diskurzus szerint, akiben ez szükséglet egyáltalán felmerül, az már nem „vadbarom”, hanem egy „civil elit” tagja ( hogy megkülönböztessük a „power elit” –től )
P/c szerint, aki hatásos akar lenni „pokolra kell annak menni”, a politikát csak tételesen politikai részvétellel lehet befolyásolni. Árnyékot vet erre az a tény, hogy a pártok, minden jel szerint nagyon jól megvannak számottevő tagság nélkül, van egy vékony – az igazi döntési helyzetben levő – réteg, elkerülendő az „állandó, megosztó, kicsinyes és fölösleges értékvitákat„. Ami fontos az a hívek száma, ez az érzelmi politizálás megteszi négyévenként, pénz meg nem a tagdíjakból van ;))). Talán nem árt megjegyezni, van olyan vélekedés – nem is akárkitől – amely szerint csak az az „elit” ér valamit, amely „a politikai elit megszervezésében sikeres volt”, magamban morfondírozva, ezt akár úgy is lehet érteni, csak annak nő fű, aki benne van a nyájban. Mills igen szemléletesen taglalja ezt a „self made man” leírásában. A pokolramenés alatt az is értendő, hogy hatásosan el kell sajátítani a „magasabb szempontok” etikáját, amelytől jónéhány mezei civil láthatóan sugárban rókázik.( lásd pld a DK szembenézését a múlt – megfelelően kiválasztott – egyik szegmensével )
Ha azt vesszük, hogy a dolgok sorsa tényleg a hatalmi elitben dől el, ráadásul ennek az elitnek általános jellemzője, hogy elkanászodik, szerintem fontos egy civil, by all means politikamentes, de kultúrájában különbőző politikai nézeteket (csak mellékesen is ) valló többség, amely egyrészt folyamatosan visszajelzi fenntartásait, elvárásait, időnként eldönti a politikai erőviszonyokat, másrészt kineveli a soraiból – hosszú menet – az új, fiatal, civilként egyre aktívabb generációt, amely alternatíva ( lehet ) a hatalmi elitből kinevelt utánpótlásra. A tea party, a 99 % mozgalmak példák erre.
@sok-sok: Nem, ne vedd magadra, ha annak tartanálak, akkor nem beszélgetnék veled.
A vulkanizáló kisiparos arra mondja a tökönlövést, amikor rájön, hogy hosszan tartó kemény munkával már órák óta pofozza a szart. 🙂
A „miért erről írtál, és miért nem másról” az szerintem egy eléggé kínoska érvelés, egészen biztosan bele akarsz ebbe menni? Szerintem ne tedd, inkább fogadd el, hogy én, ha nincs kényszer, akkor tényleg azért írok valamiről, mert az számomra ott és akkor fontosnak tűnik. Ez egy impulzív műfaj, könyörgöm, legalább időnként legyünk tekintettel a kontextusra. Blog, ráadásul szerkesztetlen, a lehető legsúlyosabban személyes blog. Ebbe a műfajba pont az nem férne bele, hogy álljak hétvégén mikrométerrel és méregessem, hogy vajon melyik cikknek mehetek neki, vajon melyikről hiszi el a legtöbb olvasóm, hogy az a hétvége legérdekesebb cikke. Ha te egy olyan bloggert szeretnél olvasni, aki az önreflexiói szerint egy ilyen, elemző, méricskélő, ráadásul úgymond elfogulatlan is, akkor tudom neked ajánlani Török Gábor blogját. 😉
@maroz: uh ez a tobbi okos hozzaszoloval ez mar kezd lassan foallassa valni.. hat ilyen kavicsszelektalot csak filmen lattam idaig ez igaz..de alegfelso, legnagyobb luku szintrol…
sztem tok okosan irtad valahol, hogy 90-94 kozott a rendszervaltas utan az volt az implicit deal, hogy oke gazdagodjatok, szulessen egy kapitalista elit, de aztan menedzseljetek nomralisan az orszagot. Tegyuk a mondat masodik reszet zarojelbe—ez furst gyurcsany differencia 1 mivel F ur nem ebbe a dealbe tartozott..
ha nem a remkepeket nezzuk akkor gyurcsany kevert kavart, privatizalt, elobb mint tanacsado, aztan belatva hogy ot ez izgatja es tudja csinalni, mint palyazo szereplo. ez nagyon nem ugyanaz mint az onkormanyzati szekbol beleejtoernyozodni,egy olyan cegbe amely az onkormanyzati erosen vitatott szabalyozasabol szedi b a vagyonkajat differencia2
tovabba 90 utan ugy remlik nem gyurcsany haverjai uralkodtak–sot mintha tavariscsi konyec lett volna az uzus–mig F ur a sajat parttarsai joindulatabol tett szert egy modest 4kerekure differencia 3
es meg van egy par–de azokat most hagyjuk.
Sokadszor mondom, hogy te termeszetesen arrol irsz cikket, amirol akarsz–nem csak a sajat blogodon , hanem egyebkent is. De ha ez izgat fel, akkor szerintem azt be lehet vallalni, hogy neked akkor ott epp ez volt fontos—es z az amit en mondok: sztem ha gyurcsany ir egy cikket a nepszabadsagban–speciel a tartalmat tekintve „tartva a jo irayt” ekezve a kadarizmust– akkor az nem a hetvege vilag botranya.
de utoljara: ettol te meg olyan cikket irsz rola amilyetcsak akarsz–am ez elmond valamit a relevanciastrukturadrol.(bocsesz)
„ha gyurcsany ir egy cikket a nepszabadsagban–speciel a tartalmat tekintve „tartva a jo irayt” ekezve a kadarizmust–„
de hát a kádárizmus ekézéséhez nincs szükség gyurcsányra!:)))
@sok-sok: Na tessék, képtelen vagy azt az egy félmondatot leírni, helyette már sokadik nekifutásra maszatolsz, hogy egyrészt-másrészt. 🙂
„am ez elmond valamit a relevanciastrukturadrol”
Arról akkor mondana el valamit, ha ismernél és tudnád, hogy azon a hétvégén, illetve annak a környékén mi egyebeket is csináltam még. Megpróbáltam elmondani neked, hogy nem én nagyítom fel ennek a posztnak a jelentőségét, hanem te. Te döntötted el, hogy ez számomra valami irtózatos fontossággal bírt, és még csak meg se vagy hajlandó hallani azt, amit én mondok, hogy számomra ez egy tízperces lazítás volt egy nemszeretem-meló közben. Amúgy meg igen, azok az állítások, amelyeket megfogalmaztam a posztban bizony az én relevanciastruktúrámban előkelő helyet foglal el. Nem Gyurcsány, nem a DK, nem ennek a posztnak a megírása, hanem azok az értékek, amelyek a poszt megírására késztettek. Ez vajon egészen bizonyosan jellemhiba? 🙂
Látod, milyen érdekes, hogy amikor Bábinéról írok, akkor egyetlen – ööö, hogy is mondjam csak, legyen mondjuk Gyurcsánybarát? – olvasómnak se jutna eszébe, hogy én azzal a szerencsétlen nővel durván igazságtalanul bánok. Igazságtalanabbul, mint Gyurcsánnyal, hiszen Bábiné szerintem néhány klasszissal butább, mint Gyurcsány, így tőle hiba azt elvárni, hogy a cselekedeteit illetően bírjon bármiféle belátással is. Ugyanígy nem jutott senkinek a fent jellemzettek közül az eszébe, hogy szóvá tegye, miszerint pont Bábinéval foglalkozni nagyon durva dolgokat mond el az én relevanciastruktúrámról.
Ezekből a viszonyulásokból gondolom én azt, hogy az itteni kritikusaimat nem az értékek (például az, hogy legyünk igazságosak az embertársainkkal) vezérlik, hanem a Gyurcsány iránti (szerintem legalábbis eltúlzott, jotunder szerint még belefér) elköteleződésük. Tehát nem az a bajuk, hogy én igazságtalan vagyok, hanem az, hogy Gyurcsánnyal szemben. Mással szemben legyek csak nyugodtan igazságtalan, olyankor még meg is tapsolnak és veregetik a vállam. Én meg úgy gondolnám, hogy az igazságosság fontosabb érték, mint Gyurcsány. Ha a kettő ütközik, akkor én az előbbit választom.
@sok-sok:
Szvsz. amit hiányolsz, az ott van a „reggeli kávéhozvalókban”.
Lehetne mindennap ugyanaz, ti. „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam”, de – hogy stílszerű maradjak, „Varietas delectat”.
Maroz meg írja ezeket a posztokat a hiperaktív Feriről, és jókat röhög a markába, olvasva a kommentfolyamat (feltéve, hogy múltkori állítása igaz, vagyis nem pszicho-,szociológiai tanulmányhoz gyűjt anyagot 😉 )
Ha kaján vagyok, maroz naív vágyából, miszerint Gyurcsánynak inkább néhány relevánsabb múltbeli epizóddal kéne őszintén szembenézni, azt tudom kiolvasni, hogy maroz szerint a Feri esetében még nincs minden elveszve, ad neki egy esélyt, Őszöd óta akár meg is tehetné újra, míg képzeljünk el rögtön pár kurzusrittert amint belesír az esővizes hordóba. No chance ….;)))))
@nerángass: „Megjegyzendő, hogy a diskurzus szerint, akiben ez szükséglet egyáltalán felmerül, az már nem „vadbarom”, hanem egy „civil elit” tagja ( hogy megkülönböztessük a „power elit” –től )”
Félek tőle, hogy így parttalanná válna az elit fogalma, hiszen ilyen alapon az éhes ember is a „táplálkozó elit” tagja. 😉
Én azért tartottam fontosabbnak valamiféle funkcionálisabb elitmeghatározást, mert látom ezt a súlyos asszimmetriát: elvárja és megköveteli a kiváltságokat pusztán csak azért, mert valamilyen módon az elit tagjává vált, de hallani sem akar arról, hogy ezekért a kiváltságokért neki illene valamiféle ellenszolgáltatást nyújtani. Tehát az általam használt fogalom inkább igyekszik valamiféle társadalomtudományi meghatározottságot maga alá tenni sámliként, semmint filozófiai-esztétikait, azaz nem minőséget jelöl, hanem státuszt.
@maroz: „az igazságosság fontosabb érték, mint Gyurcsány”
Hmmm… „ez az igazság, a színtiszta igazság, és mit számít, ha nem a teljes igazság?” 😉
@nerángass: De most komolyan, miért is ne?
Látod, az eredeti felvetésemről alig alakult ki bármiféle polémia is. Nekem tényleg erős a gyanúm, hogy egy nagyon őszinte, nagyon mély, nagyon feltáró jellegű „vallomás” nagyot ütne. Nyilván, ennek Gyurcsányt illetően súlyos ára lenne, de az igazán elkötelezett emberek arról ismerszenek meg, hogy a számukra tényleg fontos értékekért hajlandóak is megfizetni ezt az árat. Mandela mennyit is ült? 27 évet? Szerintem Gyurcsány simán megúszná 4-5 évvel is, és a vagyona miatt még azt is el tudná érni, hogy ne kapja meg azt a bizonyos tarkólövést.
Tíz-húsz év múlva pedig akár még köztársasági elnök is lehetne belőle. A Nobel-díjat túlzásnak gondolom, de valami komolyabb európai- vagy ENSZ-stallumot már nem.