Cenzus szerinti szavazás
Eredeti szerző: kiskii
A magyar társadalom legdemokratikusabb szavazásának nem az országgyűlési szavazást, hanem a személyi jövedelemadók egy százalékának felajánlásáról szóló rendelkező nyilatkozat kitöltését tartom. Itt ugyan sérül az általános és titkos választójog, mert ez pőrén anyagi cenzushoz köti a szavazás lehetőségét, sőt, aki tehetősebb, annak a szavazata nagyobb súllyal esik latba, mint a szegényebbé. De mégis elég demokratikus, mert nagyon sok alacsony jövedelmű ember is él a szavazati jogával, ami kiegyensúlyozza a gazdagabbak erőfölényét. Mellesleg a titkosság nem sérül, mert a felajánló adatait az adóhivatal a legmélyebb titokban tartja — hogy kitől kaptak felajánlást, nem mondják meg még annak a szervezetnek sem, amelynek az illető az egy százalékát dedikálta.
A társadalom a felajánlott személyi jövedelemadók 1%-ával közvetlenül „beárazza” a civil szervezeteket. Ez elég pontos indikátor. Azt jelenti-e, hogy a Sorsfordító Alapítvány (felajánlók száma: 1; összes felajánlott összeg: 158 Ft. céljai társadalmilag értéktelenebbek lennének, mint a Rex Kutyaotthonéi (22.630; 126.330.148)? Semmiképpen. Ez az árcédula nem a célok társadalmi fontosságát mutatja. Ha azt mutatná, holnap létrehoznám a Minden Magyar Legyen Egészséges És Milliomos Alapítványt, és az kapná a legtöbb 1%-os felajánlást. Az 1%-os felajánlások tehát nem a célok, hanem a szervezetek társadalmi hasznosságát árazzák be. Milyen körülményeket vesz figyelembe a társadalom ennél a beárazásnál?
1. A szervezet célkitűzéseit: akármit csinál, a Gombosszegi Faluvédő Egyesület (2; 4748) nem fog annyi pénzt kapni, mint a Heim Pál Gyermekkórház (20.790; 124.778.167)
2. Ismertségét: Egy szervezet bármily nemes célért küzdjön is, kevesebbet fog kapni, mint az, amelyik sűrűn jelenik meg az országos sajtóban. Meglehet, hogy a MAGYAR GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGVÉDELMI SZÖVETSÉG (2; 12.185) a legnemesebb indíttatásból dolgozik, de mert soha egy szó sem esik róla a sajtóban, a közelébe nem juthat annak, hogy pénzt kapjon az adózóktól tervei megvalósításához, ellentétben mondjuk az UNICEF MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁGÁVAL (667; 4.346.695), akikről sokan és számos alkalommal hallhattak, még ha nem is sokan tudják pontosan, hogy mivel foglalkoznak.
3. Tetteket: Persze nem elég jót akarni, a jót tenni is kell. Vagyis hát szorgoskodni kell a szervezet céljainak elérééséért, különben az egyszeri százalékfelajánló azt mondja, hogy nem adja a pénzét olyannak, aki semmit sem csinál. Erre nem hoznék példát.
4. Elismertséget: Ha egy szervezet végzi rendesen a dolgát, akkor óhatatlanul látókörébe kerül egy csomó embernek. Azoknak, akiket segít, azoknak, akik őt segítik. Ha ezek mind elégedettek a szervezet munkájával, nagy eséllyel neki juttatják az 1%-ukat. Ellenesetben viszont…
5. Hatókört: Minél szélesebb körben fejti ki tevékenységét egy szervezet, annál több felajánlóra számíthat. A KORDOVÁN TÉR BARÁTI KÖR 23 ember, összesen 305.805 forintra rúgó 1%-át kapta meg, míg a GYERMEKÉTKEZTETÉSI ALAPITVÁNY 15.922 embertől összesen 97.762.374 forintot jussolt.
6. Kommunikációt: A közvélemény, a sajtó érdeklődését felkelteni nem könnyű. Ha az ERDÉLYBEN MARADÁSÉRT ALAPÍTVÁNY (2; 110) év közben számos jelentős eseményt szervez, de képtelen elérni, hogy a tévé, az újságok beszámoljanak róla, sőt, talán még a szervezet tagjainak szomszédjai se tudnak róla, nem lesz felajánlója, míg a MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET(4799; 30.038.184) tevékenységét úgy tudta szervezni, hogy sok híradás szólt róla, sé ennek eredménye meg is mutatkozik a felajánlók számában. A kommunikációnak nem feledkezhet el az adakozókról. Ez nem úgy működik, mint a csavarboltban, hogy kiment a vevő, oszt elfelejtjük. Az adakozó kényes arra, hogy visszajelzést kapjon, mire költötte a szervezet a pénzt. Tehát foglalkozni kell vele, tájékoztatni kell, hogy amikor legközelebb kérünk tőle valamit, például az egy százalékát, bizalommal nézzen ránk.
7. Időtállóságot: Az a szervezet, amely már évtizedek óta működik, több felajánlásra tehet szert, mint egy 3 éve alakult.
8. Végül, de nem utolsó sorban fontos, hogy egy szervezet mennyi pénzt tud önreklámra költeni (gyk.: nekünk add az 1%-od, vaze!) Ha képes 1000 óriásplakátot és számos tévémegjelenést kifizetni, több pénzt fog kapni a társadalmilag esetleg kevésbé fontos szervezet is, mint az, amelyik semmiféle reklámot nem képes megfizetni.
A fenti nyolc témakör roppant bonyolult kölcsönhatás-hálót alkot. A jól ismert probléma, hogy ha hétfelé kell költeni, akkor hova mennyit tegyünk. Nemigen lehet tudni, hogy az egyes elemek erőssége hogyan hat a többire. Ha a jól hangzó nevű ORSZÁGOS GYERMEKVÉDÖ LIGA (44; 125.107) hirtelen hozzájutna valahogy húszmillió forinthoz, aminek egy részét látványos gyermekvédésre, a többit pedig munkája nyilvánosságra hozására költené, jövőre egész biztosan jóval több pénzt inkasszálhatna az 1%-okból. De mekkora szeletből védjenek, és mekkorából döngessék a mellüket? Ha túl kevés jut a gyermekvédésre, annyi reklámriportot vehetnek, amennyit akarnak, nem lesznek hitelesek. Ha túl sokat költenek a pénzből a védésre, akkor kétségtelen, hogy jeles számú gyermek et óvnak meg, csak éppen pénzhez nem jutnak, hogy jövőre is dolgozhassanak. A fenti nyolcpontos háló tagjainak kölcsönhatását legjobban éppen az utolsó pont mutatja meg: azok a szervezetek kapják a legtöbb ingyenes reklámfelületet, amelyek az első hétben kiegyensúlyozottabbak, a legprofibbak.
A társadalmi szervezetek társadalmi hasznosságát tehát véleményem szerint nagyon pontosan mutatják az szja 1%-ok felajánlásából kapott összegek. Ami azonban kétségtelen, hogy a fenti példám szerinti Gyermekvédő Ligának embertelen küzdelmet kell folytatnia azért, hogy ötről hatra jusson.
2010-ben a legkisebb adóösszegről, évi 90.000 forintról vagy ennél kevesebbről 1786 fő tartotta érdemesnek rendelkezni. Azok közül, akik 2.000.000 forint felett fizettek adóba, 6862-en vélték úgy, hogy érdemes személyesen rendelkezniük az 1%-ukról. A köztes összegekről rendelkezők vannak többségben. Össszesen 1.722.733 ember szavazott arról, hogy melyik társadalmi szervezet a leghasznosabb ma Magyarországon. Az átlag adóbefizetés 661.400 Ft, tehát az átlag 1% 6614 forintot volt. A legkisebb 1%-os felajánlás 55, a legnagyobb 898.555 forintot volt 2010-ben.
A szavazás eredményeképpen 23.077 kiválasztott kapott kisebb-nagyobb összeget. Összesen 9.497.800.000 forintot osztottak szét az adózók azoknak a szervezeteknek, akik nem voltak restek legalább kitölteni a nyilatkozatot arról, hogy elfogadják a pénzt.
A listát a kapott összegek szerint növekvő sorrendbe rendezve az alábbiakat láthatjuk:
