Hoffmann meséje és az egy tál lencse
Eredeti szerző: maroz
Kezdem a mesével:
A kormány alapvető fontosságúnak tartja a magyarságismeret megerősítését az iskolákban — mondta Hoffmann Rózsa kedden Budapesten.
Közlése szerint a magyarságismeret megerősítésének egyik eleme lesz az iskolai emléknap bevezetése, a másik pedig a külhoni tanulmányi kirándulások megszervezése állami támogatással a közoktatás évei alatt.
Mint mondta, ma már nem kell attól tartani, hogy magyarságunk erősítése, magyar nemzeti identitásunk hangsúlyozása józanul gondolkodó emberekben visszatetszést kelthet.
Pedig de. Józanul gondolkodom — bármit is jelentsen ez — és a hangsúlyozás módja visszatetszést kelt bennem. Nehéz erről írni, tologatom is hónapok óta, leginkább azért, mert nem igazán tudom, hogy kiknek is írhatnék, kinek szóljon a poszt. Amit mondani szeretnék, az annyira triviális, hogy triviálisabb már nem is lehetne. Mit akar ez itt, miért magyarázza nekünk, hogy nem komilfó a vasárnapi terített asztal mellett hangosakat szellenteni? Aki viszont eddig sem értette, azt valószínűleg nem itt és nem ezzel az írással fogom felvilágosítani. Mindegy, tipródás megvolt, jöjjön a lencse.
