Eredeti szerző: kiskii

Az Istentől rendelt agyszerkezettel úgy gondolkodna az ember, hogy a halálraítélt kegyelmi kérvényét a kivégzés előtt bíráljuk el, és ettől az se rettentené vissza, hogy 190 kegyelmi kérvény érkezne ugyanabban az ügyben.

„Az Alkotmánybíróság elnöke nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor foglalkozik a testület a magánnyugdíjpénztárakkal és a médiatörvénnyel kapcsolatos beadványokkal. Az előbbi témában eddig 190 beadványt kaptak, ám az indítványok szaporítása nem nyomást gyakorol a testületre, hanem lassítja a munkát.” (index)

A jogászok valószínűleg úgy készülnek, hogy az egyetemen kiveszik az agyukat, és tesznek a helyibe valami pempőt, ami kitölti, hogy össze ne roppanjon a vákuum hatására. De az is lehet, hogy a műtétet csak az alkotmánybíróvá avanzsítási celebráció során hajtják végre. Másképpen nehezen magyarázható, hogy amikor az Alkotmánybíróság kap 180 beadványt egyetlen törvényről, nem azt gondolja, hogy a dolog biztosan fontos, mert nagyon sokan sérelmezik, nem kezd hisztérikus buzgólkodásba, hanem hátradől és azt mondja: várok még egy kicsit, hátha összejön a 190. És amikor mondjuk összejön, akkor se azt csinálja, hogy leveszi a stóc tetején lévő iratot és azzal foglalkozik, hanem azt mondja, hogy összerendezi őket egyetlen beadvánnyá, és ha ezzel végzett, majd akkor dolgozik az ügyön. Ennél, a Szíjártó legszebb pillanatait idéző megoldásnál még az is elegánsabb lett volna, ha rapid tárgyalást követően kihirdetik, hogy minden rendben van a nyugdíjlopási törvénnyel.

(tovább…)