Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: Pásztörperc Vagy egy évtizeden át nyaranta gyerekeket táboroztattam, tíz napos turnusokban (volt, hogy egyben, volt, hogy háromban). Sok-sok táborlakó utáni tapasztalatom, hogy a legtöbb családban megpróbálják a gyerkőcöket afféle szabvány A/4 formátumra nevelni: nem sokat számít, hogy mit szeretne, mihez van érzéke: a szülő tudja, hogy milyennek kell lennie egy “jó” gyereknek, és …
Eredeti szerző: sajtohuba Leginkább az fáj, hogy a színház kinyírásánál megint megbizonyosodhattunk, hogy az emberi aljasság határtalan, főleg, ha politika által kézivezérelt aljasságról van szó. De arról is, hogy rossz emberek kezében a politika maga az aljasságok művészete. Hogy mi történik az utolsó napokban, azt megtudhatjuk Márta Istvántól. Van az interjúban persze jogos személyes elkeseredettség …
Eredeti szerző: zsazsu4 Hát igen. Ezért érdemes. Ez az én színházam, az én előadásmódom. Egyszerűen imádtam. Legelső gondolatom az volt, hogy nem írok a posztba semmit, csak annyit, hogy zseniális, gyerünk az Ascher Cafe-ba be oszt’ jónapot.
Eredeti szerző: Medvegyev < p style=”text-align: justify”>Ifjú Schnapsként villant meg először a Liliomfi legendás filmváltozatában. Alig volt 20 éves. Zöld sapkában ült egy hordó bor közepében, csuklott, és igyekezett nem elfogadni, hogy Darvas Iván lenne a valódi Schnaps. Aztán már nem zavarta. Éles, karakteres komédiásnak látszott. Nemcsak az volt. Nehezen találták meg a szerepek. Alkata, …
Eredeti szerző: Pásztörperc < p style=”text-align: justify”>A múltkori, színpadi(as) szösszenetem vitájában megígértem dramaturgiai alapvetésem kifejtését, hát most megkapjátok: SZVSZ a dráma lényege annak bemutatása, hogyan fejlesztik a személyisége(ke)t a konfliktusok (itt most nagyon határozottan nem bonyolódnék bele a tragédia nevű aleset specifikálásába). Ehhez persze a feszültségnek legalább egyszer nőnie kell, aztán a mindenféle indulatoknak össze …
Eredeti szerző: Pásztörperc Flaubert utolsó művéről ezt írja a wikipédia: “A Bouvard és Pécuchet… utolsó, befejezetlenül maradt műve. Eddigi könyveiben is pátosz és romantika nélküli hangon, gyakran szenvtelennek látszó tárgyilagossággal, még gyakrabban ironikus távolságtartással rajzolta meg történetét és figuráit – bár a fogalommá vált flaubert-i szenvtelenség (impassibilité) nem egyedüli dallama írásművészetének. Utolsó regényében a gyilkos …