K. és a démonok
Eredeti szerző: jotunder
1. K. akkor már hat napja bujkált. A faluba nem mert lemenni, azokon a konzerveken élt, amelyeket a padláson talált. Száraz kenyérre kente fel a hideg zsírt, amit a káposztakonzerv tetejéről kapart le a kanállal. Még volt két órája a sötétedésig. Huszonkét és fél kilométert kellett gyalogolnia a benzinkútig a kis úton, ha szerencséje van már nem jár arra senki, aztán végig az ösvényen, át az erdőn és kész. Onnan egy óra Ausztria. L.-t is ők vitték át, húszezer euró, előre kell fizetni, de ezek megbízhatóak, L. tudja mit csinál.
2. K. rajta volt a listán. Nem is értette, hogy miért, ő nem csinált semmit. Azt mondta, amit mondania kellett. Ő nem lövetett, neki ahhoz semmi köze nem volt, az egyértelműen túlkapás volt, de ahhoz neki nem volt semmi köze. Talán azt nem kellett volna már bemondania a tévében az utolsó napon, azt talán fel lehetne használni ellene, de arra is van magyarázat, ezek bonyolult dolgok, nem szabad kiragadni őket a kontextusukból.
3. K. nem fért fel a gépre. Mondták, hogy meg kell értenie, és ő meg is értette, de azért egy kicsit fájt neki, mert azért ő sokat vállalt, ő megtette, amit lehetett, a párt és a kormány mellett, persze nem olyan értelemben, mert attól ő természetesen elhatárolja magát, de azért mégis csak megtette, és igazán egy helyet, talán a csomagtérben, vagy valahol, megérdemelt volna, de hát meg kellett értenie.
4. K. elítélte az erőszakot. Már nagy általánosságban, de tulajdonképpen a maga konkrétságában is ugye, ő a jogállamiság feltétlen híve volt, és arról nem tehetett, hogy az események úgy alakultak. Félrementek bizonyos dolgok, ezt elismeri, félrementek, de ez nem az ő felelőssége. Ő nem mondta, hogy azt kell tenni. Azt a B. írta le az újságban, aki mindig hajlamos volt a szélsőségekre, és meg is érti, hogy B. nem kerülte el a felelősségre vonást, és nem is csodálkozott azon, hogy, szóval azon, ami B.-vel történt, de hát ő ezekkel egy lapon, azt azért nem lehet.
5. K. elérte a benzinkutat. Egészen közel van egy ellenőrzőpont, kellett egy kicsit kerülnie, de ott volt időben, sőt még volt egy órája. Persze jobb lett volna Abu Dhabi, ott nem kell magyarázkodni, azok megértik, az osztrákok valószínűleg kérdezősködni fognak, ha úgy alakul, de ő el tudja magyarázni. Parancsra tette. Ez nem hangzik jól, rossz a csengése, utasításokat hajtott végre, ez így jobb, utasításokat. Vannak szabályok, azokat be kell tartani, néha nem könnyű, nem mindig lehet mérlegelni, de ahhoz nem volt köze, azt visszautasítja, az már akkor volt ő, amikor ő már látta, hogy itt vannak bizonyos hibák, talán több is mint hibák, de akkor ő már nem, egyszer talán ugye tévében, amikor azt mondta, de azt kényszernek is nevezhetnénk, kényszerhelyzetnek.
6. K. megnyugodott. Egészen szimpatikus ember a sofőr, bolgár vagy albán, de jól beszél angolul, és L.-t is ő vitte át. Ismeri a terepet. Húszezer euró, az végül is nem olyan sok, a számlája megvan, azt megígérték, a számla az nem olyan, hogy meg kell értenie, az jár, az a számla, azért ő dolgozott. Kisbusz, egyedül van, csak ő viszik át, egészen Bécsig. A motor már járt, de még nem indultak el.
7. Q. nem volt bolgár, sem albán. A homszi Al-Baath egyetemen tanított fizikát. Az öccse családjával indult el akkor, de aztán valahol a határon elszakadt tőlük. Egy ideig egy táborban volt, aztán sikerült eljutnia Münchenbe. A bajor rendőrségtől tudta meg, hogy a öccse, a feleségével és a fiukkal is ott volt abban a kocsiban Parndorfnál. Akkor hallott K.-ről először, de nem akkor döntötte el, hogy megöli, hanem csak jóval később. A szulamiták szerint a vérbosszú haram, meg kell próbálni megbocsátani, meg kell próbálni megbékélni magunkkal, mert különben elragadnak Azazel démonai. A szulamiták Istene könyörületes, még az igaz hit ellenségeivel szemben is az, és Q. jó szulamita volt, bár talán szívesebben hitt az Ősrobbanásban és a kvarkokban, mint Istenben. Q. megpróbált megbocsátani, évekig próbálta megbocsátani K. bűnét, de nem sikerült. Elveszítette Istent és megtalálta Azazelt. Amikor Budapesten kitörtek a harcok, tudta, hogy eljött az ő ideje.
A motor járt, a kis csövön keresztül a busz raktere lassan megtelt kipufogógázzal. Q. pontosan tudta, hogy K. mikor találta meg azt a képet, amit azon a borzalmas napon Q. kitépett az osztrák újságból, hallotta K. üvöltését, azt is ahogy véresre törte a kezét a busz falán. Minden elcsendesedett, és Q. már nem gondolt K.-ra. A szép napokra gondolt, a galambokra a parkban, a tea ízére az utolsó békés napon, aztán már nem gondolt semmire, csak rágyújtott egy cigarettára és várta, hogy eljöjjenek érte Azazel démonai.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519053-6ab3956fa7505' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519053&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519053-6ab3956fa7505&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519053-6ab3956fa7505' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Jó. Sajnos. Az emberi butaság, vagy minek nevezzük azt, amikor valaki nem tudja, hogy az élőlényeknek oxigénre van szükségük, valamint a kilélegzett széndioxid feldúsulva halálos méreg, most tömeghalálhoz vezetett. Feldolgozhatatlan.
…
.
” Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok! „
Kevés dolgot tartottam idegesítőbbnek, mint a jellegzetes balos hisztit a diktatúráról, az erőszakszervezetekről, a gyilkos ösztönökről stb. A határzár kapcsán talán ide is leírtam, hogy a műmájerkedésnek úgyis megvannak a határai, az ország nyilvánvalóan nem viselné el, ha lelőnének embereket. De most, amint napról-napra emelkedik az őrület turbulenciája és katonaságot/válsághelyzetet igyekeznek kodifikálni, valami nehezen legyűrhető rosszérzés, előérzet, játékelméleti-stratégiai extrapoláció lesz úrrá rajtam. Ezek lehet, hogy megcsinálják? Lehet, hogy konkrétan emberéleteket is megér nekik a hatalom?
És valóban annyira buták és műveletlenek, vagy csupán kontrollvesztettek, hogy nem tudják, ennek a végén számukra sincs más, mint K. menekülési útvonala?
@balmoral: Igazad van. De hogy milyen kis dolgokon múlhatnak szörnyű tragédiák, nem is gondolnánk. Az emlegetett jármű ugyanis tulajdonképpen egy útfelújítás miatt dugóba került, ezért ohne szellőzés, plusz kipufogógáz, nagy a meleg, csúsztatott kuplung, satöbbi. Ez persze egyetlen gecit fel nem ment a felelőssége alól. Valóban feldolgozhatatlan ez az egész.
@zsebatya: És miért nem nyitották ki és szippantottak egyet a vadvirágos réten ?
jó. nagyon jó.
szerintem sem a mandiner nem fogja szemlézni, sem a magyar hörrlap, sem a magyart nemzett.
Remek írás.
@jotekony koc: Jaj, ne. Remélem, csak gúnyolódsz. Amúgy meg nem vagyok migráns-hívő, a kormányzati fellépést erős százalékban helyeslem (persze az embertelen lépések kivételével), de a geciség geciség marad. Börtönbe azokkal a tetvekkel, akik ebben akár a legkisebb részben közreműködtek.
@zsebatya: …Migráns-hívőnek hívják azt, aki kinyitotta volna nekik az ajtót ?
Pedig nem véletlen, hogy nem szálltak ki levegőzni a dugóban.
A kormányunk üldözte őket és a szállítójukat is.
*******
„Száraz kenyérre kente fel a hideg zsírt, amit a káposztakonzerv tetejéről kapart le a kanállal.” Ez a mondat igazi irodalom és igazi írót sejtet. Nem tudok betelni vele. Most mindentől függetlenül mondom. Kár, hogy nem én írtam.
@zsebatya: „migráns-hívő”…ezt a szót azért még ízlelgetnem kell. Fekete-fehér.
koszonet. ez a legjobb husito ebben a kanikulaban. igaz raz is kisse, de jolesik
@zsebatya: „a kormányzati fellépést erős százalékban helyeslem” – mondod te, én meg azt látom, hogy semmi másra nem jó, mint újabb sok-sokezermilliárd eltüntetésére (menet közben egyébként meg mindennapra jut valami országra szóló korrupciós botrány), és eközben a menekültáradat csak nő.
Rohadt fideszbanda!
@empatikus pszichopata: Jó, jó, nyugi. A belföldi vonatkozásokban egyetértünk. A többit majd később. Nem olyan egyszerű történet ez, hogy @Fisk: embertársammal szóljak, félig sem fekete csak a helyzet, vagy netán fehér.
@empatikus pszichopata: Nem tudom, hogy az apró termetű lelkész milyen kormányzati fellépésről cseveg. Ez egy egyszemélyes darab, ún. monodráma. Nincs kormányzat, csak Orbán van, aki különféle rögtönzéseket mutat be, a közönség szórakoztatására. Kormányzati fellépés az lenne, ha a menekülteket megitatnák, megetetnék, és gondoskodnának a továbbutazásukról. Tolmácsokat verbuválnának állami fizetésért, akik segítenek a határátlépők pontos szándékainak megismerésében. Világos üzeneteket közvetítenének, kit tekintenek menekültnek és kit gazdasági bevándorlónak, vagy kalandornak, és eszerint válogatnák szét a határátlépőket. Egyáltalán úgy viselkednének, ahogy egy katasztrófahelyzetben az elemi szabályok előírják. A propagandájukban pedig a mostani ellenkezőjét művelnék. De erre hiába várunk, mert nincs kormányzat, nincs szervezet, aki ilyenkor tudja a dolgát, hová és milyen erőforrásokat kell összpontosítani és hogyan kell megoldani a részletkérdéseket. A kerítésépítés viszont a legszebb magyar hagyományokat tartja életben: ha nem érted a problémát, vagy nem tudod megoldani, menekülj látszattevékenységbe és pótcselekvésbe. A lényeg, hogy elfáradj benne.
Q. sokáig járt egy német pszichiáterhez, akivel jó eredményeket ért el. Már nem akarta lemarni a nyakáról a bőrt, már nem szaggatta csomókban a haját, nem rágta véresre a szája szélét. Nem nézett híreket, nem kereste honfitársai és más menekültek társaságát. A pszichiáter elégedett volt, mert Q. állást kapott egy gyárban, szép tiszta munka volt, tíz másodpercenként meg kellett húzni egy kart, a gép másik végén kijött egy izé, az egészségbiztosítás meg fedezte a pszichiátert.
Csak a játszótereket nem tudta Q. elviselni. A csúzdák hangját, a hintákét, a homokozók zsivaját. Az őszt, amikor a táskák elindultak az iskolába, fölöttük a barna loboncokban kis fehér szalagok. Az anyák nyaka köré fonódó vékony karocskákat. Q. az unokahúga mosolyára gondolt, amely abban a pokolban hervadt véres szürke bűzzé, és darabokra szaggatta a sóvár fájdalom, s egy napon, amikor hiába marta-tépte magát, míg az összes körme eltörött, a testére erősített több kilónyi robbanóanyaggal besétált a vurstliba.
*********
K. nyöszörgést hallott a gyerekszoba felől. Az ágyban fekvő kisgyerek csukott szemmel, legörbült szájjal dobálta magát a párnán. Semmi baj, suttogta K. lágyan, semmi baj, csak álom volt, és ahogy a gyerek halántékára tapadt tincseket igazgatta, a csendes vinnyogás lassan egyenletes, nyugodt szuszogássá szelídült.
Biztosan látta azt a dolgot a híradóban, mondta K., pedig megmondtam nekik, hogy nem lehet a tudósításban gyerek. Hazavágnak ezek az érzelgős balfaszok mindent, pedig arra építettem a szóvivői tájékoztatót, hogy a vidám parki robbantásért Európa a felelős, a hálátlan, pedig mi védjük, az európai kultúra utolsó bástyáiként… K. a felesége vállgödrébe fúrta az orrát, és hamarosan elöntötte a gyönyör. A telefon kijelzője felvillant és halk csilingelés jelezte az újabb átutalásnak a bankszámlára érkezését.
@poszt:
Álmodik a nyomor.
@Érvsebész:
Inkább így, igen.
@balmoral:
„Kormányzati fellépés az lenne, ha a menekülteket megitatnák, megetetnék, és gondoskodnának a továbbutazásukról. Tolmácsokat verbuválnának állami fizetésért, akik segítenek a határátlépők pontos szándékainak megismerésében. Világos üzeneteket közvetítenének, kit tekintenek menekültnek és kit gazdasági bevándorlónak, vagy kalandornak, és eszerint válogatnák szét a határátlépőket. Egyáltalán úgy viselkednének, ahogy egy katasztrófahelyzetben az elemi szabályok előírják. A propagandájukban pedig a mostani ellenkezőjét művelnék.”
+
@Manchmal: Kösz. Tudod, én nem vagyok katona, kétszer voltam sorállományú, és utáltam, ahogy azt kell, de van egy orosz és egy magyar nyugalmazott katonatiszt barátom, akiktől sokat tanultam. Utóbbi katasztrófavédelmi parancsnok is volt egy kisvárosban. Ha helyzet van, minden az előkészítésen és a szervezettségen múlik. (A jó előkészítés nyolcvan százalék győzelem, mondta Szuvorov, majd hadseregével átkelt az Alpokon.) Vannak prioritások, első az emberélet és az emberi méltóság. Na ez az, ami orbánnál nem számít, ezért hibás a helyzetmegítélése, nem engedi, hogy a megfelelő döntések a megfelelő szinteken szülessenek meg, végső soron ez eredményezi a káoszt. Törvényeket hoznak az embercsempészek ellen, holott az üzletet ők maguk bátorítják, sőt teszik elkerülhetetlenné. Az európai kultúrát – amihez neki speciel semmi köze – félti, nem a menekültek életét. Rossz helyzetfelismerésből csak rossz helyzetértékelés, és rossz döntések sorozata születhet. Aki összetéveszti az áldozatot a tetthellyel, az bármire képes. És lőn.
@jotekony koc:
Jó ez itt, a Vincenten, de az megvolt, ugye, hogy ez fiktív szöveg, nem Ezékiel 25:17? Csak a vége hasonlít.
http://www.immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=26&fejezet=25&o1=2&o2=3&o3=4
„A menekülteket le kell lőni a gecibe!”
Tegnap az egyik buszon ezt a feliratot láttam.
(…)
Vajon ki írhatta ezt ide? Egy önértékelési gondokkal küszködő tini? Egy megfáradt gyári munkás? Egy bolti eladó, egy kiégett tanár, egy öreg ember?
(…)
Nagyapámról van szó, arról az emberről, aki két világháborút és egy ’56-ot is túlélt.
Zsidónak született, pontosabban „mocskos” zsidónak, miközben gyerekkora óta becsületesen dolgozott, mint aranyműves és műszerész.
A második világháború vége felé, mikor már négy éve nem látta a családját, megszökött fogságokból, lágerekből, végigsétált aknamezőkön és látta meghalni a barátait, végül nyakoncsípték a ruszkik és a székesfehérvári fogolytáborba hurcolták több ezer másik társával együtt.
Az udvaron tömegnyomor volt és egy hatalmas pöcegödör, amin egy deszka ívelt keresztül. Ide üríthették a székletüket a foglyok. Volt, aki úgy halt meg, hogy beleesett ebbe a gödörbe és alámerült a szarba, húgyba, hányásba és vérbe. Nyilván méltó halál egy apa, egy fiúgyermek, egy orvos, vagy egy ács számára.
A civilektől, a helyi lakosoktól csak egy kerítés választotta el őket. Nem jöhettek közel, mert vagy elzavarták, vagy lelőtték őket.
Egyesek csak bekiabáltak, hogy „rohadék zsidók, dögöljetek meg mind!”, mások ételt és cigarettát dobtak be a foglyoknak.
Istentelen volt a bűz, a nyomorúság és a kín, fel sem tudjuk fogni mi történhetett akkor ott, mit érezhettek az emberek és milyen égi csodában reménykedhettek egyáltalán.
Nagyapámnak semmije nem volt, csak egy alumínium csajkája. Ebben kapott levest vagy vizet. A lábán cipő helyett rongyokból összecsomózott valami, ruhája cérnáig szétfeslett, csont soványan ült és egyszer csak gondolt egyet.
Elcserélte az életet jelentő csajkát egy darab papírra és ceruzára.
A papírra felírta a felesége nevét és a pesti címüket. Nem tudta, él-e még a Nagyanyám, lebombázták-e a házat, az utcát, de megírta az asszonynak, hogy jöjjön le érte Székesfehérvárra, hozzon alkoholt, aranyat és ékszert, és váltsa ki őt, ha tudja.
Óvatosan odakúszott a kerítéshez és kidobta az utcára a papírt, élete utolsó esélyét, az utolsó remény gyűrött darabkáját.
Másnap arra ment egy öreg néni és felvette a cetlit.
Elolvasta, vonatra szállt és felutazott vele Budapestre. Megkereste a címet, bekopogott az ajtón, és átadta Nagyanyámnak, aki szintén évek óta nem tudott semmit a férjéről és a közös kisfiúkkal, Nagybátyámmal bujkált.
Vonatra szállt és leutazott Fehérvárra.
Hosszú órákba telt, míg megtalálta Nagyapámat a több ezres tömegben, kiabált, szólongatta, míg végül pár méterre meg tudták közelíteni egymást.
Később beengedték a táborba, lefizette a tiszteket és kiváltotta Nagyapámat.
Egy tehervonat tetején menekültek vissza Budapestre.
27 éves koromig minden áldott nap háborús történeteket hallgattam Nagyapámtól.
A génjeimben van a fájdalma, a fájdalmuk, a szenvedéseik, a huszadik század szennyes, mocskos történelme.
Mikor pár hete kimentem a Keleti pályaudvarra és azt láttam, hogy összekuporodva fekszenek gyerekek, anyák és apák egy szál pokrócon,valahogy nem az volt az első gondolatom, hogy le kéne lőni őket, hanem egész egyszerűen csak kiszakadt valami mérhetetlen keserv a csontvelőmből és kővé dermedtem.
Igen, lehet még az én unokám, vagy dédunokám is menekült.
Történhet olyan fordulat ebben az országban, hogy majd össze kell szednie mindenét és el kell hagyni a szülőföldjét. Az is lehet, hogy majd erőnek erejével viszik el, vagy az arcába csapnak puskatussal, vagy megerőszakolják. Nem tudhatom.
Csak egy dolog biztos: a történelem ismétli önmagát és az emberek bármit megtesznek, csak hogy ne kelljen emlékezniük és felelősséget vállalniuk. Lőni és ütni sokkal egyszerűbb, mint segíteni és megoldást találni, főleg 2015-ben, a kényelmes autóból és a biztonságot nyújtó, színesen világító monitor árnyékából.
Nem tudjuk megoldani a menekültkérdést mi, „egyszerű” emberek. Én sem, és sajnos te sem. Kicsi a hatósugarunk, csak annyit dönthetünk el, hogy mit gondolunk, milyen véleményt formálunk, honnan szerzünk információt és mit cselekszünk a mikrokörnyezetünkben.
Eldönthetjük, hogy vadállatokként kezelünk élő embereket, rákos daganatként, vagy sorsként és lélekként.
Eldönthetjük, hogy telefirkáljuk-e a busz oldalát, öklünket rázva fenyegetőzünk, vagy megmaradunk embernek az embertelenségben.
Dönthetünk úgy is, hogy félünk, ujjal mutogatunk egymásra és harsogunk, miközben rogyásig pakoljuk a plázában a kosarunkat és a háromszázezer forintos mobiltelefonunkon celebekről beszélgetünk.
Meg úgy is dönthetünk, hogy közel megyünk a kerítéshez és felvesszük a cetlit, ami egy ember életét jelenti.
Mi döntjük el, hogy milyen lesz a történelmünk és hogy megmérgezzük-e magunkat gyűlölettel.
Mi döntjük el és senki más.
Én nem vagyok hajlandó gyűlölni, mert aki gyűlöl, az elveszett.
Köszönöm a figyelmet:
Egy meghurcolt ember unokája, akit a Nagyapja megtanított szeretni és megbocsátani.
@balmoral:
A lehető legrosszabb helyen a lehető legrosszabb ember.
@Manchmal: A legrosszabbkor.
@Evezős:
Ez nagyon magasztosan hangzik, de sajnos most az a helyzet, hogy nem létezik olyan terv, ami biztosítaná, hogy hosszú távon ne a legrosszabb történjen Európával és a menekültekkel is. Ha van is megfelelő megoldás, egyelőre ismeretlen.
@Muad’Dib: És azt hallottad már, hogy „Inkább egyen meg a féreg, mint hogy a férget megegyem!” Esetleg, hogy „Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Esetleg: „Mi lenne a teendő, ha egyszer ég a ház?”
@fortin2:
gondolatkísérletet javaslok: mi történik, ha a dackorszak közepe táján járó, a homokozóban hisztériázó ötéves kezébe lángszórót nyomsz?
parameter.sk/ilyen-orszag-van
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: nem, bocs, ez hamis analógia.
Nem megtévedt, esetleg (még) nem elég érett gyerekekről van szó, hanem teljes felelősséggel, _tudatosan_ tevékenykedő, konkrétan megnevezhető felnőtt személyekről.
Itt is megismétlem: a menekültek halála kapcsán bugyog a felszínre ennek a gyilkos rendszernek az egész lényege. Orbánéknak alig pár év alatt tökéletesen sikerült reprodukálniuk a ’30-as évek Magyar Királyságát, az akkori néplelket és -szennyet; csak épp a zsidók szerepét most a menekültek töltik be.
Csupán ennyi kellett hozzá.
Csupán Orbán Viktor, az ambíciói és a bűntársai kellettek hozzá.
@Muad’Dib: Igen, nincs terv, nincs megoldás, se hosszú, se rövid távú.
Bassza meg, dönteni kell, egyedül, addig is, amíg lesz.
(Segítek: a @balmoral: által idézett alternatívában nem szerepel, hogy ha a féregevést választjuk, akkor is megesznek a férgek; ez épp csak előbb egy kis ungabunga)
@Muad’Dib:
Aki írta – nem én voltam, a fészen osztotta egy ismerősöm – gondolom, családilag így gondolkodik. Minden tiszteletem az övé – én nem lennék képes rá…
De tulajdonképpen igaza van. Azaz: jó lenne, ha igaza lehetne.
@balmoral:
ez viszont egy felesleges és álságos moralizálás, pláne, hogy az illető aligha van a fröcsögő gyűlöletkeltés és lövetésre buzdítás mellett
@labrys:
Ez pontosan így van.
Van ezeknek (Orbánék) bűnük számos – nem sorolom, a lopás szó jórészt lefedi -, de a legnagyobb az pont az, hogy az egysejtűekre, alantasokra támaszkodnak, rájuk építenek mindent, ahelyett, hogy megpróbálkoztak volna a „nevelésükkel”.
@fortin2: Akkor mégsem hiszti volt? Fel sem merült bennem, hogy ezeknek ne érne meg a hatalom pár (vagy akár pár ezer) emberéletet. Ez a menekültellenes kampány már túl ment minden határon, ez simán nácizmus. Csak amíg nem volt 71 áldozat egymás hegyén hátán, fotóval a Kronenzeitung-ban, addig lehetett nem észrevenni.
Szerintem aki eddig elmegy, az a hatalomért simán eladná a saját anyját is. De nem ez a baj, hanem hogy az a tömeg, aki most ráérez annak az ízére, hogy felsőbbrendűnek képzelheti magát amiatt, hogy nem Szíriába született, függővé válik. Ugyanúgy, ahogy a németek sem lettek a II. világháború végén 10 perc alatt nemnácik, csak legyőzött nácik, ezek az emberek, akik most habzó szájjal lövetnének, meg like-olják a menekültek halálhírét, már nem nagyon lesznek civiliázát európaiak K. és O. külföldre szökése után, talán az unokáik.
@balmoral:
Az eddig legjobb általam olvasott összefoglaló:
http://www.facebook.com/akos.ronatas/posts/10153628184949662
Ha nem lenne olyan iszonyú, fetrengenék a röhögéstől.
@szazharminchet:
+
@labrys:
nos, erősen kérdéses, hogy az amoralitásnak az a szintje, ahol Orbán és tettestársai jelenleg állnak, vajon még a beszámíthatóságon innen van, vagy már azon túl.
amivel persze nem azt akarom mondani, hogy örülnék, ha erre hivatkozva úsznák meg Hágában.
egyébként én nem most, de már vagy öt éve kérdezem magamtól, hogy mikor érkezünk el arra a pontra, ahol legalább egy Pokorni szerű „emberarcú fideszes” odabassza a párttagkönyvét, hogy „gyerekek, ehhez én már nem adom a nevemet.”
egyelőre elég riasztó a kép, ami a politikai elitünk erkölcsi szintjéről kibontakozni látszik.
@labrys: Az ember mindig is nyitott volt arra, hogy a saját baját, vagy akár a természet rombolását is a másokra fogja. És van olyan is, volt olyan is mikor az volt a baj, hogy a más nem más.
@szazharminchet: Ritkán shakespeare-iek a dolgok: „elhatároztam, gazember leszek”. Jönnek a kisebb-nagyobb lépesek egymás után, a kisebb-nagyobb immoralitások, kegyetlenségek, amelyek akkor és ott magyarázhatóak a pillanat vagy a megoldandó probléma szükségszerűségeivel stb. És így tompul el a moralitás, a veszélyérzet stb. Ez nem felmentés, csak elírás, ezért nem bolsik vagy nácik, ők a kezdettől fogva egy immorális, kegyetlen rendszerben definiálták magukat. Ezek a mostaniak kegyetlenek és immorálisak a konkrét tetteikben, de nincs mögöttük kegyetlen és immorális ideológia. Ettől nem kevésbé megvetendők, veszélyesek persze.
@labrys:
„Orbánéknak alig pár év alatt tökéletesen sikerült reprodukálniuk a ’30-as évek Magyar Királyságát, az akkori néplelket és -szennyet”
Orbán csak okozat. A magyar társadalom 40 évnyi szocialista hibernáció után 1990-ben magához tért, anélkül, hogy bármit tanult vagy felejtett volna. Mivel a családban ez nem volt téma, nekem addig fogalmam sem volt arról, hogy hol élek, hogy miféle gondolatokat, érzelmeket, indulatokat, előítéleteket nem enged felszínre törni puha diktatúra. A hírhedt Pető-Kónya vita közönségének viselkedése számomra kulturális sokk volt, és sok mindent előre vetített abból, ami azóta történt és ezután történni fog.
hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150829_Szogesdrotba_csavart_orszag
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Az a baj, hogy nem ők adják fel, hanem mi. Én legalábbis most ezt érzem. Odabaszom a billentyűzetet, nem tudok miket mondani.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
A maffiában ez nem így megy. Balesetek is vannak… Amúgy jó, hogy gerincet nem akarsz rögtön valamelyiknél látni. A posztban ott van, ha egyszer bukta lesz, akkor majd makogják azt, hogy „csak parancsra tettem”.
A címről ez jut eszembe: http://www.antikvarium.hu/konyv/a-kancsal-es-a-demonok-62293
@rainy day woman:
ó, itt nagy hagyománya van a „beleszarok, majd az okosok elintézik” mentalitásnak.
@Érvsebész:
Csak a döntés ne okozzon több kárt, mint hasznot.
@Muad’Dib: ezen a ponton nem mellőzhető a „kár” és a „haszon” fogalmának tisztázása.
@Érvsebész:
Megpróbálom elmagyarázni a problémákat, amiket érzek. Ahogy én most látom jelenleg a következő lehetőségek állnak Európa előtt:
1) Befogad minden háborús zónából érkező embert. Erre a térképre pillantást vetve – en.wikipedia.org/wiki/List_of_ongoing_armed_conflicts#/media/File:Ongoing_conflicts_around_the_world.svg – nagyjából érezhető miért is lehet ebből komoly gond. Nem elég, hogy olyan migrációs hullámot indíthat meg, amit már Európa sem fog tudni kezelni, de felmerül, hogy a jelenleginél kategóriákkal több ember fog meghalni útközben.
2) Befogad egy keretszámnak megfelelő embert, akiket valahogy megpróbál idejuttatni. De hogy? Az EU nem fogja bevállalni, hogy háborús térségekből szállítson menekülteket, de – még ha meg is tenné – amúgy is csak annyit érne el, hogy ott alakulna ki humanitárius katasztrófa a helyek elosztását illetően.
3) Szigorúan kezeli a helyzetet, ezzel viszont az európai humanizmus nem tud mit kezdeni.
Ami az egyéni döntéseket illeti, természetesen nemes dolog segíteni a bajba jutottakon. Azonban azt a kérdést is fel kell tenni, vajon hány ember elindulását ösztönözzük (embercsempészek által, borzalmas körülmények között) mikor azt az üzenetet küldjük, hogy juss el a határig, aztán úgy is oké lesz a dolog?
Nem először történik meg, hogy az európai gondolkodás véget ér a kontinens határainál.
Már az egész helyzet kialakulásában benne volt az euroatlanti tömb gondoskodási, és demokrácia terjesztési igyekezete, fittyet hányva a következményekre. Mert két polgárháborút is sikerült kirobbantani, nem kellő előrelátással. Az ugyanis szép gondolat, hogy sajnáltuk a szíriai, és líbiai embereket, akiket a szabadságvágyuk, vagy demokratikus hozzáállásuk miatt meghurcoltak. De úgy belekergetni őket egy fegyveres konfliktusba, hogy szemernyit sem törődtünk azzal, vajon a társadalom egésze kész a demokráciára, képesek e a demokratikus erők győzni, kik keveredtek még az ő térfelükre, milyen az adott ország etnikai/vallási/szociális megoszlása/helyzete, komoly felelőtlenség volt.
Most is úgy igyekszik az EU megoldást találni, hogy kizárólag a tűzoltással foglalkozik,sem a múlt hibáiból nem tanul, sem a jövőbe nem tekint előre.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: T’om, tanult tehetetlenség, tanulom én is mindannyiunkkal együtt. Még amikor kimentünk nyüzsögni, hogy választási regisztráció meg netadó és… írnám, hogy győzött az ügyünk, de annyira esetlegesnek tűnik, inkább olyan érzés, hogy csak odavetették nekünk a koncot… Beszélni még lehetne miről, de én nem tudok.
@Muad’Dib:
Én az egyéni döntésekről beszélek; a politikai megoldásokra nyilván nincs ráhatásom.
” Azonban azt a kérdést is fel kell tenni, vajon hány ember elindulását ösztönözzük (embercsempészek által, borzalmas körülmények között) mikor azt az üzenetet küldjük, hogy juss el a határig, aztán úgy is oké lesz a dolog?”
Mert a dolog most oké? A senkit meg nem állító, de sérüléseket okozó pengés kerítés, a zsúfolt menekültszállások, a lélek nélküli, lassú és nehézkes bevándorlási ügyintézés, az állatok módjára terelés, a bevagonírozás, a segélyszervezetek munkájának ellehetetlenítése, az oké? Szerinted ez az a vonzó perspektíva, ami elindít egy terhes nőt, egy kisgyereket, egy öregembert onnan? Esetleg az a sajtos szendvics meg a palack ásványvíz ígérete hajtja idáig, amit egy segélymunkástól kap?
Nyilván lehet elemezni a helyzet kialakulásáért viselt felelősséget. Nyilván lehet követelni, hogy aki felelősebb, ha van ennek értelme, viseljen többet a költségekből. Nyilván lehet gondolkodni azon is, kinek, hogyan, mibe kell beavatkozni ahhoz, hogy az elhagyott területek élhetők maradjanak.
De azokkal az emberekkel, akik itt vannak, és jönnek, embermód kell bánni, s nemcsak az egyéneknek, hanem az államoknak is. Vagy tessék felmondani az emberjogi egyezményeket.
Csak aztán ne sírjunk, hogy innentől bennünket sem védenek meg ezek.
A menekülés kriminalizálása, a bebörtönzéssel való abszurd és képtelen f